Újabb fejlemények a Viacom v. YouTube ügyben
A Viacom v. YouTube ügyben az elmúlt hónapban a peres felek benyújtották beadványaikat a másodfokú bírósághoz, közelebb kerülve a jogvita eldöntéséhez, miszerint a szerzői jog jogosultja vagy pedig az internetszolgáltató köteles-e a videómegosztó portálon lévő jogsértő tartalom felkutatására. Az ügyben a YouTube-ot 13, míg a Viacomot 11 ún. amicus brief támogatja.
A Viacom International Inc. (elsőrendű felperes) 2007. március 13-án pert indított a YouTube Inc. ellen (elsőrendű alperes) és kérte a YouTube felelősségének megállapítását a videómegosztó portálra a felhasználók jogellenes feltöltéseiért, több mint egy milliárd dollár kártérítést követelve. Az ügyben első fokon eljáró bíróság tavaly júniusban hozott ítéletében akként foglalt állást, hogy a YouTube teljesítette a Digital Millenium Copyright Act (DMCA) 512 (c) (1) pontjában foglalt ún. safe harbor rendelkezésben rögzített feltételeket és ezáltal mentesül a felelősség alól. A bíróság álláspontja szerint önmagában az a tény, hogy a YouTube tudomással bírt a jogsértésről, nem elegendő a safe harbor nyújtotta védelem kizárásához.
Az ítélet ellen a Viacom tavaly decemberben fellebbezett, arra hivatkozva, hogy a YouTube nem mentesül a felelősség alól, mivel nem teljesítette a safe harbor rendelkezés feltételeit, hiszen többek között a jogsértésekről aktuális tudomása volt és közvetlenül a jogsértő tevékenység folytán jövedelemhez jutott. A Viacom 2011. április 28-án benyújtott beadványában megfogalmazott konklúzió szerint bár a YouTube-nak tudomása volt a jogsértésekről, ahelyett, hogy igénybe vette volna az ésszerűen rendelkezésére álló eszközöket a jogsértések kiküszöbölésére vagy számuk csökkentésére, tudatosan elkerülte az egyes jogsértő videoklipekről való tudomásszerzést azáltal, hogy megszüntette azt a lehetőséget, hogy a felhasználók megjelölhessék a jogsértő tartalmakat. A YouTube e magatartásának indokát a Viacom abban látja, hogy a szerzői jogi védelem alatt álló művek népszerűek és ezáltal a jogsértést jövedelmezővé teszik. A Viacom szerint az ügy kulcskérdése az, hogy az ilyen szándékos jogsértő magatartás védelmet élvezhet-e a vétlen internetszolgáltatók védelmére szolgáló safe harbor rendelkezés alapján. A Viacom azt állítja, hogy a YouTube-nak további intézkedéseket kellett volna tennie a jogsértések megelőzésére, azaz úgy véli, hogy az internetszolgáltatóknak aktívan közre kell működniük a jogsértő tartalom felkutatásában.
A YouTube ezzel szemben arra hivatkozott, hogy a DMCA fent hivatkozott rendelkezése nem támaszt olyan követelményt, miszerint a portálon található rengeteg videoklip tekintetében a szolgáltató ellenőrizze, hogy fennáll-e a jogsértés. Az egyes jogsértésekről fennálló kellő információ hiányában a YouTube kizárólag az erről való értesítést követően köteles a jogsértő tartalom eltávolítására, a szerzői jogi jogosultak általi értesítés hiányában nincs is információja arra vonatkozóan, hogy mely tartalom jogsértő. Egyúttal előadta, hogy az egyes jogsértő tartalmak felhasználók általi megjelölésének korábban bevezetett rendszerét éppen azért vezette be, hogy tudomást szerezzen a jogsértő tartalomról, azonban később azért szüntette meg, mert nem működött. Ezen túlmenően a YouTube álláspontja szerint azok az eszközök, amelyekről a Viacom állítja, hogy megelőzhették volna a jogsértő magatartást (pl. kulcsszó keresés) nem alkalmasak arra, hogy a DMCA szerinti „kontrollt” biztosítsák az internetszolgáltatóknak.
Források: Managing IP; Viacom; Cornell University Law School, Viacom; IP Duck Blog;
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
