E.SZER.INT BLOG

Ismét egy kis szerzői jogi bulvárt hozott az újságos: „Kína ellopna egy osztrák kisvárost”. Egy kínai cég a világörökség részét képező Hallstatt minden apró részletét átmásolva szórakoztatóközpontot hozna létre Ázsia távoli részén.

(fotó: pipmaru)

Az egyik osztrák hoteltulajdonos szerint „Ez a ház az én személyes műalkotásom.” Ezzel szemben a kínai vállalat azt mondja, „a projekt nem vet fel szerzői jogi kérdéseket”. Arról is szól a hír, hogy az épületek „tükörképét” építenék meg, elkerülendő a jogi problémákat.

Nézzük, le lehet-e koppintani egy több száz éves kisvárost, szerzői jogi problémák nélkül.

Egy ilyen falu/kisváros esetén a következő alkotástípusok jöhetnek szóba:

A bírói és szakértői gyakorlat meglehetősen egyértelmű abban, hogy mindhárom építészeti tevékenység szerzői jogi védelem alatt állhat, ha az a szükséges egyéni-eredeti jelleggel rendelkezik. Ehhez nyilván nem elegendő, ha egy bolti széket és egy bolti asztalt egymás mellé dobunk, vagy ha egy körtefa mellé kerti padot helyezünk. Az építésztervezők mindhárom területen ennél jóval mélyebb tudással, és alaposabb kreatív alkotómunkával hoznak létre új műveket.

Az építészet tehát az a művészeti ág, ami mindannyiunkat a legteljesebben körülvesz nap, mint nap. Ha eddig nem gondoltál erre, tégy egy próbát, és indulj útnak úgy, hogy nem "házakat" nézel, hanem "építészeti alkotásokat". Az épületek térelrendezésében éppúgy megnyilvánul az alkotó személyiség, mint egy kávézó jól sikerült belsőépítészetében, vagy az új köztér megfelelően kiválasztott burkolati és térelemeiben.

Ha erre rádöbbensz, azt is megérted, hogy a szerzői jog a hétköznapi működése során mennyire nem érinti a „fogyasztót”. Nézheted, járhatsz benne, lefotózhatod, lerajzolhatod magadnak, anélkül, hogy a szerzői jog ebben bármilyen akadályt jelentene. A digitális technika hozta el azt a változást, hogy az egyszerű műfogyasztás (szoftver, film, zene!) is másolatkészítéssel jár, és ezért a hétköznapi fogyasztóból a mű „felhasználója” lett, akit a szerzői jogi szabályok érintenek. Nem volt ez mindig így, és ezt az építészet területén kiválóan látjuk. Na persze ha Te is építenél egy ugyanilyen házat, vagy a saját kávézód berendezéséhez lekoppintanád azt a másikat, akkor a szerzői jog is képbe jön.

Visszatérve Hallstatt esetére: azt gondolom, aligha lehetséges úgy lemásolni egy ilyen kisvárost, hogy annak semmilyen szerzői jogi következménye ne legyen. Persze az alkotó halála után hetven évvel már nem védettek a művek, így a régi épületek szerzői jogi védelme már nem áll fenn; és a folklór alkotások (így a népi építészet alkotásai) sem állnak jogi oltalom alatt. Mégis: aligha képzelhető el, hogy minden részlet teljesen korhűen maradjon fenn évszázadokig, és még a közterületek újratervezése vagy néhány épület belsőépítészetének újratervezése se történjen meg ez idő alatt. A legvalószínűbb az, hogy egyes épületek, különösen azok belső berendezése olyan módon átvételre kerül, ami már valahol egy alkotó szerzői jogát is érinteni fogja.

Hogy ezt eldöntsük, el kell majd utazni mindkét helyre…