A High Court első ítélete a Premier League közvetítési jogait érintő ügyekben
A Football Association Premier League (FAPL) vs. QC Leisure és társai, ill. a Media Protection Services Ltd vs. Karen Murphy között folyamatban lévő ügyekben az Európai Unió Bíróságának (EUB) egyesített ügyekben hozott ítéletét követően a két alapügyben eljáró bíróság, az angol High Court of Justice meghozta az első ítéletet az angol első osztályú labdarúgó bajnokság, a Premier League közvetítési jogait érintő, nagy port felkavart ügyekben. Azonban sem a felperes FAPL, sem az alperes QC Leisure nem lehet teljes mértékben elégedett az ítéletben foglaltakkal.
A bíróság előtt folyó két eljárás – melyekről, ill. az EUB döntéséről Halász Bálinttal közösen írt bejegyzésünkben már beszámoltunk – előzménye, hogy a FAPL, a Premier League mérkőzései közvetítési jogaival rendelkező szervezet, angliai helyi bíróságok előtt eljárásokat kezdeményezett néhány egyesült királyságbeli vállalkozás (pl. a QC Leisure) és – többek között egy magánszemély, Karen Murphy által üzemeltetett - pub ellen, amelyek más EU tagállamokból hoztak be a Premier League mérkőzések megtekintését lehetővé tevő dekódereket, ill. e dekóderekkel élőben sugároztak Premier League meccseket. Ezek a külföldi dekóderek – melyeket egy, az FAPL-lel Görögországban szerződésben álló műsorsugárzó-szervezet hozott forgalomba - jóval olcsóbbak, mint az Egyesült Királyság területén legálisan megvásárolható, az FAPL egyesült királyságbeli partnerei, a Sky és az ESPN által forgalmazott dekóderek. A külföldi dekóderek behozatala, ill. azok használatával mérkőzések sugárzása nyilvánvalóan sértette az FAPL érdekeit az egyes TV-csatornákkal kötött szerződésekben foglalt kizárólagosság megsértése és eseteleges szerzői jogi jogsértések miatt. Az eljáró High Court előzetes döntéshozatalra utalta az ügyeket az EUB-hez a felmerült EU jogi kérdések (szolgáltatásnyújtás szabadsága, szabad verseny és szerzői jog) értelmezése céljából.
Az egyesített ügyekben az EUB ítéletét 2011. október 4-én hozta meg, melynek lényege az alábbiakban foglalható össze: egyrészt az uniós joggal ellentétes a labdarúgó-mérkőzések közvetítésének olyan engedélyezési rendszere, amely a műsorsugárzó-szervezeteknek tagállamonként biztosít területi kizárólagosságot, és amely megtiltja a televíziónézőknek, hogy ezeket a műsorokat dekóder segítségével más tagállamokban nézzék. Másrészt az ítélet kimondja, hogy a labdarúgó-mérkőzések önmagukban nem állnak szerzői jogi védelem alatt, azonban a nyitó képsorok, a főcímzenék, a mérkőzések összefoglalója és a különböző grafikák védett műnek minősülnek, így azok pubokban való közvetítése az Infosoc irányelv (2001/29/EK) értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítésnek” minősül, amelyhez a mű szerzőjének engedélye szükséges.
Az EUB ítéletét követően az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező High Court az alapügyek tényállását és a vonatkozó nemzeti jogot köteles az EUB ítéletével összhangban értelmezni. Ez az értelmezés azonban jelentős gyakorlati nehézségeket vethet fel, amelyet jól mutat, hogy az High Court-nak az FAPL vs. QC Leisure és társai ügy február 3-ai ítéletében és az eljáró bíró által kifejtetteket követően a felperes FAPL, valamint az alperes QC Leisure képviselői is elégedetten nyilatkoztak.
Az ügyben eljáró bíró, Kitchin LJ indokolása szerint az alperes vállalkozások jogosultak tevékenységük folytatására – azaz a külföldi dekóderek behozatalára és azokkal mérkőzések sugárzására – oly módon, hogy – amennyiben lehetséges – elkerüljék az FAPL szerzői jogainak megsértését. Mindazonáltal – a vonatkozó angol jogszabály, a Copyright Designs and Patents Act 1988 (CDPA) 72. szakasz (1) bekezdésének értelmezésével kapcsolatban – a bíró azt is kifejtette, hogy a szerzői jogi értelemben vett műveket is tartalmazó mérkőzések felvételének nyilvános helyen, azaz pl. pubokban való sugárzása nem sérti a CDPA előírásait, amennyiben az azt megtekintő közönség nem fizetett a mérkőzés megtekintéséért. Továbbá a bíró hozzáfűzte – ahogy az az EUB ítéletéből is egyértelműen világossá vált –, hogy az FAPL műsorsugárzókkal kötött olyan szerződései, melyek megtiltják az érintett műsorsugárzó-szervezet nemzeti határain kívüli közvetítéseket, jogellenesnek minősülnek. Az FAPL nyilatkozatában kifejtette, hogy – az ítéletben foglaltakra tekintettel – a szerzői jog alapján egyértelműen jogosult a szerzői jogi értelemben műnek tekintett „mérkőzés-alkotórészek” pubok általi, az FAPL engedélye nélkül történő sugárzása esetén fellépésre. Ennek megfelelően – ahogy a nyilatkozatban áll - az FAPL folytatja a jogosulatlan felhasználók elleni harcot.
Az alperesek jogi képviselője elárulta, hogy kifejezetten elégedettek a bíróság megállapításaival, amely az alperesekkel szemben felhozott követelések jelentős részét elutasítani látszik. Továbbá az ügyvéd azt is kifejtette, hogy ügyfelei mindenképpen jogosultak a tevékenységük oly módon való folytatására, hogy az ne valósítsa meg az FAPL szerzői jogainak védelmét.
A két tárgyi ügy közül az elsőben hozott ítélet tükrében az FAPL – különösen a középtávú következményekre tekintettel – egyelőre inkább vesztesnek tekinthető. Mindazonáltal az ítélet indokolását olvasva felmerülhet az a kérdés is, hogy milyen módon lehet közvetíteni egy Premier League mérkőzést úgy, hogy a nyitó képsorok, a főcímzenék, a mérkőzések összefoglalói és a különböző grafikák (pl. a visszajátszások esetén megjelenő logó) nem láthatók a pubban a mérkőzések külföldi dekóderekkel való közvetítése során? Ez a tény a képet árnyalva – figyelembe véve a CDPA 72. szakasz (1) bekezdését – az FAPL javára is jelenthet előnyöket abban az esetben, ha a nézők fizetnek a Premier League meccsek nyilvános megtekintéséért. A képet azonban tovább bonyolítja, hogy a Premier League himnuszával kapcsolatban a bíróság elfogadta alperesek azon kötelezettségvállalását, mely szerint a himnusz hangosan nem kerül lejátszásra, ill. azt az ügyfeleik számára sem teszik lehetővé. Fentiekből kiderül az is, hogy a szerzői jogi jogkérdések, ill. a jogsértés és a károkozás terjedelme jelenleg még nem teljesen világos, melyre utal az is, hogy a High Court később ad ki egy a szerzői jogi jogsértés körülményeit és mértékét pontosító nyilatkozatot.
Általánosabban átgondolva a tényállásokat egyébként – tekintettel a másik, Karen Murphy ellen folyó eljárásra is – továbbá kérdéses lehet az is, hogy az Egyesült Királyságban érvényes – a többi EU tagállamhoz képest igencsak magas – előfizetési díjak az EUB által mértékként megszabott „megfelelő díjazás” követelményeit nem lépik-e túl. Ebben a kontextusban azonban az is érdekes szempont, hogy kielégítheti-e a megfelelő díjazás követelményeit az a körülmény, hogy az alperesek fizettek ellenértéket az FAPL műveiért – még ha annak összege jóval alacsonyabb is volt, mintha a vásárlásra az Egyesült Királyságban került volna sor. Továbbá átgondolandó, hogy milyen módon vehető figyelembe a megfelelő díjazás mértékének megítélésekor a pubokban való közvetítés, ha fizet belépőt a néző, ill. ha nem (ha egy adott tagállamban egyáltalán van olyan előírás, mint a CDPA 72. szakasz (1) bekezdése). A megfelelő díjazás, mint „gumiszabály” jelen, ill. egyéb esetlegesen felmerülő tagállami ügyekben való értelmezése döntő jelentőséggel bírhat.
A High Court ítélete elérhető itt: http://www.bailii.org/ew/cases/EWHC/Ch/2012/108.html
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
