Karen Murphy pert nyert a Premier League ellen – egyes szerzői jogi kérdések eldöntése azonban még várat magára

Korábbi bejegyzéseimben már több alkalommal is foglalkoztam, ill. foglalkoztunk Halász Bálint kollégámmal az angol első osztályú labdarúgó bajnokság, a Premier League közvetítési jogait érintő ügyekkel. Mint ismeretes, az Európai Unió Bírósága (EUB) két előzetes döntéshozatali eljárásban 2011. október 4-én hozott egyesített ítéletet a Football Association Premier League (FAPL) és a különböző műsorsugárzó-szervezetek (pl. a Sky) között kötött licencszerződések EU-s joggal, azaz a szolgáltatásnyújtás alapszabadságával, a szabad versennyel és egyéb irányelvekkel, köztük az Infosoc irányelvvel (2001/29/EK) való összeegyeztethetőségéről (az ügy rövid bemutatását és a tényállást lásd itt). Az EUB ítéletének lényege az alábbiakban foglalható össze: egyrészt az uniós joggal ellentétes a labdarúgó-mérkőzések közvetítésének olyan engedélyezési rendszere, amely a műsorsugárzó-szervezeteknek tagállamonként biztosít területi kizárólagosságot, és amely megtiltja a televíziónézőknek, hogy ezeket a műsorokat dekóder segítségével más tagállamokban nézzék. Másrészt az ítélet kimondja, hogy a labdarúgó mérkőzések önmagukban nem állnak szerzői jogi védelem alatt, azonban a nyitó képsorok, a főcímzenék, a mérkőzések összefoglalója és a különböző grafikák védett műnek minősülnek, így azok pubokban való közvetítése az Infosoc irányelv értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítésnek” minősül, amelyhez a mű szerzőjének engedélye szükséges.

Az EUB döntését követően a nemzeti bíróság, az Egyesült Királyságbeli High Court először Football Association Premier League (FAPL) vs. QC Leisure és társai ügyben hozott ítéletet 2012. február 3-án (lásd itt). A QC Leisure ítéletet követően pedig – érdekes módon egyébként relatíve kisebb médiavisszhangot kapva – 2012. február 24-én a High Court döntött a Karen Murphy és az FAPL nevében eljáró Media Protection Services Ltd között folyó ügyben is. A High Court jogerősen kimondta, hogy Karen Murphy jogszerűen használta a Görögországból importált dekódert a pubjában a Premier League mérkőzések sugárzására. Mindazonáltal – hasonlóan a QC Leisure ügyhöz – a High Court kiemelte, hogy további, a mérkőzések sugárzásának tágabb értelemben való jogszerűségéről – azaz gyakorlatilag a szerzői jogi kérdések egyes aspektusairól – később születik döntés. Mindazonáltal az már jelenleg is világosnak tűnik, hogy összességében az FAPL a Murphy és a QC Leisure ügyekben a High Court által hozott ítéletekre tekintettel jogi szempontból inkább vesztes félnek tekinthető.

A High Court Murphy ítéletével összefüggésben kiemelendő, hogy az EUB alapul szolgáló döntése szerint az FAPL, mint a nyitó képsorok, a főcímzenék, a mérkőzések összefoglalói és a különböző grafikák szerzői jogi jogosultja jogosult az Infosoc irányelv (10) preambulumbekezdésében rögzített „megfelelő díjazásra”. Ebből adódóan az előfizető-felhasználó, tehát pl. Karen Murphy jogszerűen csak akkor sugározhatja pubjában a Premier League mérkőzéseket, ha erre az általa a jogosulttal, a jogosult nevében eljáró műsorszolgáltatóval vagy egyéb forgalmazóval kötött szerződésben – akár közvetetten – jogot szerzett és ezért a szerzői jogi jogosult, azaz végső soron az FAPL megfelelő díjazásban részesült. High Court azon megállapításából, mely szerint Karen Murphy jogszerűen sugározta a mérkőzéseket a pubjában, az következtetés vonható le, hogy a High Court úgy találta, hogy az FAPL megfelelő díjazásban részesült művei közvetítésért úgy is, hogy Murphy pusztán a magáncélra, és nem a kereskedelmi célra szánt – egyébként ráadásul Görögországban jogszerűen forgalomba hozott – dekódert vásárolta meg. Azaz a High Court és az EUB ítéletének logikáját követve elmondható, hogy Murphy adott esetben nem azért használta volna jogszerűtlenül a görög dekódert, mert azt Görögországból importálták, hanem azért, mivel a magáncélra szánt dekódert kereskedelmi célra használta fel, és ezzel a közvetítést olyan új nyilvánosság számára tette hozzáférhetővé, amelyért a szerzői jog jogosultja, az FAPL nem részesülhetett volna az Infosoc irányelv szerinti megfelelő összegű díjazásban. A High Court azonban – az ítéletének fényében – úgy ítélhette meg, hogy az FAPL tárgyi tényállás mellett megfelelő díjazásban részesült (Ezekről az összefüggésekről részletesebben lásd az Infokommunikáció és Jog c. folyóirat 2012/1. számában megjelent „Az EUB Murphy-ügyben hozott ítélete és várható hatásai a sportközvetítési jogok piacán” c. tanulmányomat.)

Tekintettel fentiekre és a QC Leisure ítéletben mondottakra úgy tűnik, hogy – az alapügyekben megvalósult tényállások mellett – az Egyesült Királyságban érvényes – a többi EU tagállamhoz képest igencsak magas – előfizetési díjak az EUB által Infosoc irányelv alapján mértékként megszabott „megfelelő díjazás” követelményeit túllépik. Azaz a QC Leisure és Murphy ügyben utalt, a megfelelő díjazás, mint gumiszabály értelmezése „a mérkőzések sugárzásának tágabb értelemben való jogszerűségéről” később döntő High Court határozatokban továbbra is kiemelt jelentőséggel bírhat.

Az FAPL szempontjából az idő azonban igencsak sürgető tényező, hiszen az FAPL elvileg már áprilisban kiírja a 2013-2016 közötti időszakra szóló, a közvetítési jogok értékesítésére vonatkozó tenderét. Az pedig nem kérdés, hogy a kiírásnak összhangban kell állnia mind az EU-s és mind a nemzeti joggal is.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eszerint.blog.hu/api/trackback/id/tr644360808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.