Móricz-jogok: Pá, kis aranyom?

Az európai országokban egységes szerzői jogi védelmi idő szabályozás következtében alapvetően egyszerű dolga van annak, aki arra kíváncsi, hogy egy adott szerző jogai védettek-e még. A hagyományos tulajdonjogtól eltérően ugyanis a szellemi tulajdon mindig csak valamilyen meghatározott időn belül áll fenn (még ha ez az idő a védjegyjog területén akár örök időkre meg is hosszabbítható). A szerzői jog esetében az oltalom az alkotó életében, halála évében, és azt követően 70 évig tart. Ezt hívják p.m.a (post mortem auctoris) 70 éves védelmi időnek.

Kiszámítható

Az európai szabályozás a könnyű kiszámíthatóságot előtérbe helyezi, így – az amerikai megoldással ellentétben – a védelmi idő korábbi felemeléseinél azok a művek is újból védelem alá kerültek, amelyek védelme egyszer már lejárt. Mivel nálunk 1994-ben került sor a védelmi idő pma50-ről pma70-re emelésére, az összes olyan szerző, akinek jogai most év elejével lejártak, korábban már voltak hasonló helyzetben: 1942+50-ben, tehát 1992 végén kikerültek a szerzői jogi oltalom alól, majd 1994-ben újból védelem alá helyezték őket.

A magyar kultúra 1942-es „veszteséglistáján” végigfutva kiemelkedik Móricz Zsigmond neve. A védelmi idő lejárta az ő esetében is azt jelenti, hogy most már bárki kiadhat, átdolgozhat, feldolgozhat, színre vihet (stb.) Móricz-műveket, az örökösök engedélye nélkül. A névjog (vagy a szerzőség elismeréséhez fűződő jog) azonban a védelmi idő lejárta után is fennmarad. Nem állíthatja tehát senki, hogy ő írta mondjuk az Iciri-piciri mesét.

Nincs is erről mit többet mesélni, a szabályozás szándékosan ennyire egyszerű. A jogok lejártak, a felhasználás szabad, a nevet viszont fel kell tüntetni. És punktum.

Köszönöm, hogy imádott

Azt viszont érdemes megemlíteni, hogy alig két nappal Móricz után ment el egy másik író-újságíró, Szilágyi László. Nos, a könyvesboltok polcai valószínűleg ezentúl sem lesznek tele az ő műveivel, mégis, ha a személye nem is közismert, az átlag magyar többet tud idézni tőle, mint Móricztól. Szilágyi ugyanis operettlibrettistaként olyan slágerek szövegét írta, mint a Pá, kis aranyom, a Köszönöm, hogy imádott, vagy az Éjjel az omnibusz tetején.

A szöveges zeneműveknél a védelmi idő számítása valamivel bonyolultabb, mint az önálló műveknél. Itt mindig az utoljára elhunyt szerzőtárs halálától kell számítani azt a bizonyos 70 évet, tehát bár Móricz és Szilágyi halála időben egybeesik, utóbbi legfontosabb műveinek jogai jóval tovább állnak majd védelem alatt, hiszen szerzőtársai, Eisemann Mihály és Zerkovitz Béla csak később: 1966-ban, illetve 1948-ban hunytak el.

Mi lesz veled, Piszkos Fred?

A napokban sokat hallhattunk-olvashattunk még arról is, hogy éppen 70 éve hunyt el Rejtő Jenő – a Kossuth rádió egyik szerkesztője eléggé meglepett, amikor január 1-jén azzal hívott engem, hogy ugye akkor most lejártak a Rejtő-jogok. Nos, mivel ő 1942. 1943. január 1-jén hunyt el, a védelmi idő pedig mindig a halál évének végétől számítódik, a Rejtő jogok felszabadulásával még egy évet várni kell.

Rejtő példája nemcsak azért izgalmas, mert Jókai és Örkény mellett a legnépszerűbb magyar írók közé sorolhatjuk, hanem azért is, mert nála a művek mellett a karakterek önmagukban is rendkívül népszerűek lettek – gondoljunk Fülig Jimmyre vagy Piszkos Fredre. Ezért a Rejtő-örökösök számára idén még lehetőség nyílhat arra a megoldásra, amit a Conan Doyle jogutódok választottak.

A Sherlock Holmes novellák természetesen nem állnak már szerzői jogi védelem alatt, azokat ma már bárki újból lefordíthatja, kiadhatja. A karakterek neve azonban védjegyként éppúgy továbbél, mint mondjuk a Shell vagy Coca-Cola név és embléma. Ezzel a szerzői jogi oltalom ugyan nem hosszabbodik meg, de például pólók, társasjátékok, számítógépes játékok, filmsorozatok ezekkel a karakterekkel nem készíthetők, csak a jogosult (Arthur Conan Doyle Characters Ltd.) engedélyével.

Azt gondolom, a Rejtő karakterek is megérdemelnék ezt a figyelmet, oltalmat a jövőben is.

És… kit érdekel ez az egész?

Visszatérve a védelmi idő lejártára: azon túl, hogy milyen érdekes hír a Móricz-jogok lejárta, vajon az átlag olvasó mit vesz észre ebből? Meggyőződésem, hogy szinte semmit. A könyvesboltok polcain valószínűleg nem lesz jóval több vagy jóval olcsóbb Móricz-kötet, egyszerűen azért, mert a kínálatot és az árakat elsősorban a kereslet határozza meg. Nagyon ritka az az eset, amikor valamilyen szerző védelmi időből kiesését alig várja a műveket hasznosítani akarók tömege.

Ez azt is jelzi, hogy a szerzői jog összességében jól végzi munkáját: célja nem a művek „elzárása”, hanem az, hogy azok felhasználásából maguk az alkotók és családjuk megélhetést tudjon generálni.

És azért az is levonható következtetésként, hogy csak nagyon kevés szerző és nagyon kevés mű van, ami ilyen hosszú idő elteltével is aktuális, érdekes tud maradni. A legtöbb esetben a szerzői jogok túlélik magát a művet. És ez így van jól: mondjuk egy rádiós szerkesztőnek vagy koncertszervezőnek nem éri meg csak azért csupa lejárt jogú dalt játszani, hogy ne kelljen jogdíjat fizetnie.

 
Címkék: zene eu szerzői jog védelmi idő

A bejegyzés trackback címe:

http://eszerint.blog.hu/api/trackback/id/tr664997902

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Komavary · http://orokorom.freeblog.hu 2013.01.04. 18:23:45

"Azt gondolom, a Rejtő karakterek is megérdemelnék ezt a figyelmet, oltalmat a jövőben is."

Ez miért, kinek lenne jó?

Illetve egy kérdés:
Ha egy szerző "eredetiben" egy pma50-es országban alkotott, akkor annak magyar fordítása a köztes húsz évben ki felé jogdíjköteles?

HLotti 2013.01.04. 18:47:23

Rejtő 1943. jan. 1-jén halt meg. Az érvelés helyes, ez csak elírás a szövegben.

tothpb 2013.01.07. 13:58:02

@HLotti: Köszönöm, javítottam! :)

tothpb 2013.01.07. 14:05:06

@Komavary: A védjegyoltalom persze elsősorban a védjegy jogosultjának jó, de nemcsak neki. A védjegy ugyanis olyan kizárólagosságot tud biztosítani, ami ösztönözheti üzleti befektetők beszállását. Úgy is mondhatnám, hogy a védelmi idő lejárta mindig kedvez a közszolgálati típusú felhasználásoknak, és általában nem kedvez az üzleti típusú felhasználásoknak. A regények esetében a védelem pma70 éves lejárta ezért jó, de a karakterek közszolgálati felhasználása tipikusan nem elképzelhető. Ezért talán nekünk, fogyasztóknak is jobb ez így.

A fordítással kapcsolatos kérdésre: külön kell mindig nézni az eredeti mű szerzőjét és a fordítót. Pl. Villon műveket eredetiben bárki felhasználhat, de a Szabó Lőrinc fordításokhoz az örökösök engedélye szükséges.
A konkrét példára: a pma50-es országban alkotott (helyesebben: először nyilvánosságra hozott) eredeti mű a köztes 20 évben nálunk sem védett, a magyar fordítása viszont (mert azt itt hozták nyilvánosságra) igen. Erről a Berni Uniós Egyezmény 7. cikk (8) bekezdése szól: www.wipo.int/treaties/en/ip/berne/trtdocs_wo001.html#P127_22000