Folytatódik a Tenenbaum per

Várható eredménnyel zárult az a kísérlet, amelynek keretében Joel Tenenbaum, az Egyesült Államok fájlcsere történetének egyik legismertebb személyének az ügyvédei fordultak az Egyesült Államok Szövetségi Legfelsőbb Bíróságához. Az alapügynek messze nincs még ettől vége. Egy fontos kérdés azonban eldőlt.
 
 
Óva intek mindenkit attól, hogy komolyan vegye az Index szerzőjének cikkét, különösen annak a címét (156 milliós büntetés 30 mp3 fájlért"). A Joel Tenenbaum saga messze áll attól, hogy végérvényesen lezártnak tekintsük. A Szövetségi Legfelsőbb Bíróság végzése ugyan indokolás nélkül elutasította Tenenbaum ügyvédjeinek azon indítványát, hogy a bíróság vizsgálja meg az USA szerzői jogi törvényének törvényes kártérítésekkel kapcsolatos rendelkezésének alkotmányosságát, ugyanakkor nem döntött arról, hogy a bostoni egyetemistának ténylegesen meg kell-e fizetnie ezt az összeget. Ez a feladat továbbra is a körzeti bíróságra tartozik.
 
Tagadhatatlanul nem egyszerű az amerikai eljárásjog. Ha rosszalkodni akarok, akkor azt mondom: itt most arról kellett a Szövetségi Legfelsőbb Bíróságnak döntenie, hogy az esküdtszék által kiszabott 675.000 dolláros kártérítést alkotmányossági aggályokból megtizedelő körzeti bírósági ítéletet ezen alkotmányossági aggályok aggályos alkalmazása miatt megsemmisítő másodfokú bírósági ítélet korrekt-e. A mostani végzés alapján erre az a válasz adható: IGEN. Vagyis a körzeti bíróságnak nem volt "joga" alkotmányossági vizsgálatot végezni első nekifutásra, hanem egy ún. remittitur eljárás keretében kellett volna először is megvizsgálnia, hogy az esküdtszéki verdikt arányos és megfelelő-e. Más szavakkal: az első fokon eljárt bíró kezdheti újból a vizsgálatot, azonban alkotmányossági vizsgálatok helyett a kártérítés mértékének méltányosságát/ésszerűségét vizsgáló remittitur eljárást kell lefolytatnia. (Korábban erről az egészről már írtam, érdemes elolvasni ezt a bejegyzést, innen megérthető lesz, mi is az a remittitur eljárás.) Ezek alapján Nancy Gertner bírónak továbbra is joga van a kártérítési összeget megváltoztatni (vagyis: csökkenteni), ha azt azonban a felperesek nem fogadják el, új eljárás lefolytatására kerül sor.
 
Röviden és tömören tehát: minden híreszteléssel szemben a Tenenbaum saga nem hogy nem ért véget, de csak most kezdődik el igazán!
 
A hírrel kapcsolatban lásd a Boston.com cikkét és a TorrentFreak gyorshírét.(És szerintem az is biztos, hogy minden hírportál foglalkozik ezzel a kérdéssel.)
 
Címkék: usa fájlcsere joel tenenbaum bírósági ítélet

Stagnált a jogosulatlan szoftverhasználat aránya Magyarországon

A BSA a napokban publikálta a Global Software Piracy Study 2011 című piacelemzését, amely szerint Magyarországon 41%-on stagnált az illegális szoftverhasználat, ami – bár elmarad a Közép-Európai régió átlagtól – jelentősen meghaladja az Európai Unióban mért 33%-os arányt, és lényegében azonos a teljes világon azonosított 42%-al. A jogosítatlan szoftverek piaci értéke ezzel együtt is jelentősen, 143 millió dollárra nőtt egy év alatt, a 2010-re publikált 131 millió dollárhoz képest.

Az idei jelentés újdonsága, hogy az iparági adatokat kiegészítették egy közvélemény kutatás is, amelyben 33 ország kb. 15.000 felhasználója körében elsősorban arra keresték a választ, mennyien és miért használnak jogosítás nélkül szoftvert. A közvélemény kutatás eredménye szerint Magyarországon a felhasználók többsége (55%-a) használ több-kevesebb rendszerességgel kalóz terméket, miközben csupán 28% nyilatkozott úgy, hogy mindig jogtiszta terméket alkalmaz (globális érték: 38%). A magukat „kalóznak" tartó magyarok többsége (66%-a) férfi, és relatív többségben vannak a fiatal felnőttek (25-34 éves kor között).

A szoftveres iparág legnagyobb piaca továbbra is az Egyesült Államok, ahol 2011-ben 42 milliárd dollár értékben értékesítettek szoftvert. A helyzet azonban még ennél is jobb, mivel az USA büszkélkedhet a legkisebb (19%-os) jogsértési aránnyal is. Összehasonlításként érdemes itt megjegyezni, hogy Kínában a kalóztermékek aránya 77%-os. Ez utóbbi adat különösen annak fényében érdekes, hogy miközben a kínaiak átlagosan 542 dollárt költenek egy új számítógépre (a monitor árát nem is ideértve), legális szoftverre alig kilencet fordítanak.

 
Címkék: szoftver szerzői jog bsa kalózkodás

Copyright see-saw - blogajánló

A szerzői jog iránt érdeklődők kötelező napi olvasmányai új tétellel bővültek a mai naptól. Id. Ficsor Mihály Copyright See-saw címen angol nyelvű szakmai blogot indított.

Id. Ficsor Mihály nemzetközi szinten is a legmagasabb szinten számon tartott szerzői jogászok közé tartozik, Magyarországon és azon kívül szinte minden lehetséges szakmai posztot betöltött már az elmúlt évtizedekben.

Bevezető bejegyzésében arról ír, hogy - idő hiányában - nem célja folyamatosan vezetni a blogot, leginkább azért hozta létre oldalát, hogy az aktuális szerzői jogi kérdésekről kialakított véleményét könnyen és gyorsan publikálhassa. Ismerve Ficsor Mihály munkatempóját, így sem fogjuk győzni az olvasást.

 

Teljes elérést a közpénzből finanszírozott kutatási eredményekhez

Angliában a szerzői jog esetleges reformja a szakmai közbeszéd állandó témája. Az angol kormány(ok) irigylésre méltó tudatossággal foglalkoznak a szerzői jogi témákkal, átfogó és független elemzéseket készíttetnek (ld. például a Gowers és Hargreaves jelentéseket), amelyek eredményét ugyancsak irigylésre méltó széles körben és alapossággal véleményeztetik a szakmával. A külső szemlélő számára úgy tűnik, hogy többnyire racionális érvek által uralt valós párbeszéd alakulhatott ki a kreatív ipart érintő témákban, amely alapján nem csak a jogalkotó, hanem a piaci szereplők számára is hosszú távú stratégiák alakíthatóak ki.

Legutóbb David Willets, a kutatásért és felsőoktatásért felelős miniszter jelezte, hogy van elképzelése a szerzői jog egy fontos, de az egészet tekintve aprónak tűnő részletkérdésről. A Kiadók Szövetségének éves gyűlésén a miniszter – aki egyébként maga is szerző – arról beszélt, hogy az állami forrásokból finanszírozott kutatások eredményeit széles körben hozzáférhetővé kell tenni.

„A kiindulási pontunk nagyon egyszerű. A Koalíció elkötelezett a nyilvános hozzáférés elve mellett a közpénzből finanszírozott kutatási eredmények vonatkozásában. Ez az, ahol a technológia és a kortárs kultúra egyidejűleg jelen van. Így maximálhatjuk a kiváló kutatási bázisunk által elért értéket és hatást. Mivel az adófizetők helyezik pénzüket a kutatásokba, nem lehet őket azoktól elszigetelni. Az adófizetők nem tarthatóak odakint, orrukat az ablakhoz nyomva – miközben az akadémiai közösség exkluzív környezetben végzi kutatását. A Kormány úgy gondolja, hogy nyilvánosan elérhetőnek kell lenniük azoknak a publikált kutatási anyagoknak, amelyeket közpénzből finanszíroztak – és ez az elv messze túlmutat az akadémiai közösségen.

Persze talán a generációk közötti tisztességről írt könyvem, a The Pinch tapasztalata alapján beszélek. Nagyon bosszantó volt előbb felkutatni egy cikket, majd egy fizetőkapu mögött elrejtve megtalálni azt. Ez azt jelenti, hogy a cikk szabadon elérhető volt egy akadémiai intézményben dolgozó szakembernek, de nekem, mint független írónak nem. Ez falat húzott az akadémiai közösség és a többiek között, ami nagyon egészségtelen. Más rendellenességről is hallottam: a magányos kutatóról, akinek egy soha nem látogatott esti kurzusra kellett beiratkoznia, hogy hozzáférjen a könyvtárhoz, mivel az olcsóbb volt, mint megvásárolni azt a cikket, amire szüksége volt; a kisvállalkozóról, aki azért fogadott egy hallgatót gyakorlati képzésre, mert így a kutatási anyagokat az egyetem könyvtárában kinyomtathatta. Tehát biztosítani kell a jogot a közpénzből finanszírozott angol kutatások eredményeiben való barangoláshoz.”

Aki David Willets teljes beszédét elolvassa, azzal szembesülhet, hogy a miniszternek nem csak elképzelése van egy régóta létező üzleti modell módosítására, hanem érvei is vannak mellette, amit ráadásul meg is oszt a leginkább érintett piaci szereplőkkel. Arról persze lehet vitatkozni, hogy az érvek helyesek-e, meggyőzőek-e, de arról csak nagyon rövid ideig lehet érdemes elmélkedni, hogy a szakkérdések megvitatásának helyes módszerét követi az angol kormány a jogalkotás során.

 

A funkcionalitás, az alkalmazásokhoz írt prgramnyelv és az adatfájl formátum nem áll védelem alatt

Az Európai Bíróság tegnap döntést hozott a SAS v World Programming (C-406/10) ügyben. Az alapeljárást a SAS Institute Inc, egy analitikai megoldásokat, és ezen belül analitikai szoftvereket fejlesztő vállalkozás indította, mivel állítása szerint a World Programming megsértette szerzői jogait azzal, hogy a SAS rendszer funkcionalitását tökéletesen utánzó rendszert alakított ki.

A SAS rendszer lényege, hogy a felhasználók saját alkalmazásokat készíthetnek a programhoz az adatok kezelésére. Az alkalmazásokat a SAS által kifejlesztett saját nyelven, az ún. SAS-nyelven kell elkészíteni.

A World Programming célja az volt, hogy a SAS rendszert használók számára hozzon létre egy olyan konkurens terméket, amelyik részint funkcionalitásában lehetőleg teljesen megegyezik a SAS rendszerrel, másrészt pedig a SAS nyelven írt alkalmazások is futtathatóak maradnak. Az ügy érdekessége, hogy az alapügyben eljáró angol bíróság azt állapította meg, hogy a World Programming egyébként nem fért hozzá a SAS rendszer alapját képező forráskódokhoz, és ebből adódóan le sem másolta azokat. A World Programming ehelyett a SAS program tanulmányozásával, futtatásával, a SAS által készített kézikönyvek áttanulmányozásával szerezte be a munkájához szükséges információkat.

Ezt követően az Európai Bíróság lényegében arra kereste a választ, hogy védi-e a szerzői jog egy számítógépi programalkotás funkcionalitását, programnyelvét, illetve adatfájl formátum valamelyikét.

Az Európai Bíróság döntésében kiemelte, hogy a Szoftver irányelv a szoftvereket irodalmi műként oltalmazza, de a 14. preambulum bekezdése szerint az oltalom kizárólag a kifejezési formára vonatkozik, a programnyelv alapjául szolgáló logika, elvek, ötletek azonban nem részesülnek védelemben. A Bíróság felidézte a C-393/09 számú döntést, amelyben azt állapították meg, hogy a szoftver forráskódja, illetve tárgyi kódja minősül a szoftver kifejezési formájának, így a védelem ezt illeti meg elsősorban. Ehhez képest a program grafikus felülete önmagában nem teszi lehetővé a program többszörözését, az csupán a program valamely részének minősül, és végső soron csupán a program funkcionalitásának használatát teszi lehetővé a felhasználó számára.

A Bíróság azt is rögzítette, hogy az alkalmazások írásához készített programnyelv, illetve az adatoknak speciális adatfájl-formátumban történő rögzítése, olvasása csupán a program elemeinek minősül, amelyek célja a program funkcionalitásának elérése.

A fentiekből a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy sem a számítógépi program funkcionalitása, sem a programnyelv, sem pedig a program által alkalmazott speciális adatfájl-formátum nem minősül a program kifejezési formájának, ebből adódóan a Szoftver irányelv nem is oltalmazza azt. A Bíróság e körben hivatkozott a Főtanácsnok korábbi indítványára is, amely szerint, ha a funkcionalitást a szerzői jog védené, az ipari fejlődés rovására kisajátíthatnák az ötleteket.

A Bíróság ugyanakkor azt is kimondta, hogy engedélyköteles tevékenység lenne, ha harmadik személy az alkalmazások készítéséhez készített programnyelv, vagy a speciális adatfájl formátum forrás- vagy tárgyi kódjának felhasználásával hozná létre saját programjának hasonló részeit. A Bíróság továbbá azt is megállapította, hogy nem kizárt a SAS-nyelv és a adatfájl formátuma önálló műként védelmet élvezhet az Infosoc irányelv alapján, ha azok egyébként a szerző saját szellemi alkotásának eredményei.

 
Címkék: szoftver szerzői jog bírósági ítélet európai bíróság

Angliában blokkolni kell a Pirate Bay-t

Április 30-án hozott döntésével a High Court arra kötelezte Anglia hat legnagyobb internetszolgáltatóját, hogy rövid időn belül blokkolják hálózatukban a Pirate Bay elérését.

Az ügyet az angol piacon aktív hangfelvételelőállítók indították a legnagyobb angol hozzáférés szolgáltatókkal – közöttük a BT, a Virgin Media és a TalkTalk – szemben. A keresetben arra kérték kötelezi az alpereseket, hogy azok blokkolják hálózatukból a Pirate Bay oldalait. A kereseti követelés jogalapja az angol szerzői jogi törvény 97.A szakasza volt, amely az Infosoc irányelv 8. cikk (3) bekezdését ültette át az angol jogba. A pernek a Pirate Bay üzemeltetői, illetve a Pirate Bay használói nem voltak alanyai.

A pár napja hozott érdemi döntést megelőzően, idén februárban a bíróság – a peres felek egyetértése mellett – azokra az előkérdésekre kereste a választ, hogy (i) a Pirate Bay használói, illetve (ii) a Pirate Bay üzemetetői megsértették-e a felperesek szerzői jogait. A bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperesek jogait mind a Pirate Bay használói, mind pedig annak üzemeltetői megsértették.

Ezt követően – a sajtóhírek szerint – a bíróság pár napja arra kötelezte az internetszolgáltatókat, hogy rövid határidővel blokkolják előfizetőik számára a Pirate Bay angliai elérést. Az első reakciók szerint a hozzáférés szolgáltatók kivétel nélkül eleget tesznek az ítéletnek. A döntésről és a reakciókról további részletek olvashatóak itt, itt és itt.
 

 
Címkék: szerzői jog pirate bay

Legális a használt szoftverek online értékesítése. Vagy nem.

Az Európai Bíróság nyilvánosságra hozta a Usedsoft v. Oracle ügyben (Case C 128/11) született főtanácsnoki indítványt.

Az alapeljárást a világ egyik legnagyobb szoftvergyártója, az Oracle indította a használt szoftverekkel online kereskedő német vállalkozás, a Usedsoft GmbH ellen. A jogvita lényege a jogkimerülés elvével függ össze, amely szerint, ha a műpéldányt a jogosult az EU területén adásvétellel forgalomba hozta, a terjesztésre vonatkozó kizárólagos jog többé nem gyakorolható (az „kimerül”).

A jogvitában a Usedsoft elsősorban arra hivatkozott, hogy gyakorlata a jogkimerülés elve alapján jogszerű, azt az érintett szoftverek gyártója nem kifogásolhatja. Az Oracle ezzel szemben arra hivatkozott, hogy a jogkimerülés elve nem alkalmazható online környezetben, fizikai műpéldány hiányában.

A főtanácsnok véleményében arra jutott, hogy a szoftver irányelv szerint jogkimerülés elve akkor is alkalmazható, ha a jogosult a szoftvert letölthetővé tette az internetről, és engedélyezte a letöltött szoftver időbeli korlátozás nélküli hasznosítását. A főtanácsnok szerint továbbá az irányelvben alkalmazott „adásvétel” kifejezés ennél szigorúbb értelmezése lényegében kiüresítené a jogkimerülés elvét. Ez alapján azt is javasolta, hogy az irányelv „adásvétel” fordulatát olyan értelemben határozzák meg, hogy az egyértelműen kiterjedjen a szoftverek EU-n belüli hozzáférhetővé tételére is, ha a letöltött példányt időbeli korlátozás nélkül és átalánydíj ellenében engedi a jogosult hasznosítani.

A főtanácsnok véleményében kifejtette, hogy álláspontja szerint nem lehet különbséget tenni a CD-ROM-on forgalmazott és az interneten hozzáférhetővé tett programok között a jogkimerülés szempontjából, ez ugyanis bővítené a jogosultak monopóliumát a művek felett.

Ha csak eddig olvasnánk a főtanácsnoki véleményt, arra kellene jutnunk, hogy a főtanácsnok szerint a Usedsoft gyakorlata minden tekintetben jogszerű volt, azt az Oracle nem tudja megakadályozni.

A főtanácsnok azonban abból a szempontból is vizsgálta az ügyet, hogy a jogkimerülés milyen felhasználási módokra terjed ki. Álláspontja szerint a szoftver irányelv kizárólag a terjesztésre, mint felhasználásra vonatkozva rendeli alkalmazni a jogkimerülés elvét, a többszörözésre azonban nem. A konkrét ügyben azonban a Usedsoft csak a felhasználási engedélyek (licencek) másodlagos értékesítésével foglalkozott, a szoftvereket ügyfelei – a Usedsofttól „másodkézből” beszerzett engedély birtokában – az Oracle szoftveréről töltötték le, amely során a szoftverről egy további, új műpéldány is létrejött, vagyis azt többszörözték. Mindebből az következik, hogy miközben az engedélyek másodlagos forgalmazása a jogkimerülés elve alapján a szoftver jogosultja engedélye nélkül végezhető, ha ettől elválik maga a műpéldány, a többszörözéshez már szükséges kikérni a jogosult engedélyét.

A főtanácsnoki vélemény persze még nem az ítélet maga, arra még kicsit várni kell.

 
Címkék: szoftver szerzői jog európai bíróság főtanácsnoki indítvány jogkimerülés

Újabb vereséget szenvedett a YouTube

Alig telt el néhány nap azóta, hogy a YouTube nem túl nagy, mégis érezhető vereséget szenvedett a Viacommal vívott amerikai csatájában, április 20-án ismét rossz napra virradtak a videó portál tulajdonosai. A hamburgi regionális bíróság (Landgericht Hamburg) ugyanis megállapította, hogy a YouTube felelősségre vonható, ha a felhasználók által jogellenesen feltöltött tartalmak eltávolítása iránt nem tesz meg minden szükséges intézkedést.

Európa egyik legnagyobb közös jogkezelője, a német GEMA még 2010-ben indította a kérdéses eljárást, mivel a felek nem tudtak megállapodni a YouTube által a közös jogkezelő irányába fizetendő jogdíj összegéről. (A GEMA egyébként dalonként 12 euró centet kért, ami a Spiegel Online cikke szerint ötvenszer több volt annál, mint amennyit a YouTube az Egyesült Királyságban akkortájt fizetett megtekintésenként.) A GEMA által indított perben aztán a kereseti követelés központjában 12 dal (hangfelvétel) engedély nélküli streamelése állt. 

A hamburgi regionális bíróság 2012. április 20-án alapvetően a GEMA számára kedvező ítéletet hozott. A bírósági sajtóközlemény szerint mivel a kérdéses jogvédett tartalmakat sosem a YouTube töltötte fel a szerverekre, hanem a konkrét felhasználók, ezért a videó portál nem tekinthető a szerzői jogok közvetlen megsértőjének. Ugyanakkor a szolgáltató oldalán azonnal tevési kötelezettség jelentkezett (volna), amint jogsértésekre utaló konkrét értesítést kapott a jogosultaktól. Ennek a kötelezettségnek az elmulasztása alapot adott a bíróság meglátása szerint a Störerhaftung felelősségi klauzulájának az alkalmazására. A bíróság - a sajtóközlemény szerint legalábbis, az ítélet végleges szövege ugyanis még nem elérhető - hangsúlyozta: a 12 érintett hangfelvétel közül hét esetében a YouTube nem tett meg minden szükséges intézkedést a vitatott tartalom eltávolítása iránt. (Vagyis öt hangfelvétel kapcsán a bíróság nem látta megalapozottnak a kereseti követelést.) Sőt, állítólag olyan is volt, hogy a tartalmat csak másfél hónappal az értesítés után törölte a YouTube.

Az ítélet kardinális pontja, hogy a bíróság (1) nem látta szükségesnek, hogy a korábban feltöltött tartalmak esetén egyesével vizsgálja meg a YouTube azok jogszerűségét (valószínű erre az uniós jog alapján nem is volna kötelezhető); (2) ugyanakkor a jövőre nézve előírta, hogy a Content ID ellenőrző rendszer alkalmazásán túl (mely egy-egy konkrét tartalom egyedi azonosítását teszi lehetővé) a cím és előadó mentén kulcsszavas szűrésekkel igyekezzen a YouTube blokkolni minden azonos, ám más hangfelvételben megjelenő tartalom (például a rádiós verzió mellett/után egy koncertfelvétel) feltöltését.

Két gondolat: 

(1) az ítélet nem jogerős (sőt, csak az első fokon van túl), a fellebbezés biztosra vehető, ám az ügy fontossága fényében akár még szövetségi legfelsőbb szintig is eljuthat a kérdés); 

(2) nem tudom, mennyire lehet alkalmas egy ilyen ítélet arra, hogy a feleket ismét tárgyaló asztalhoz ültesse. A döntés ugyanis a múlt heti amerikai ítélethez hasonlóan világossá teszi: ha a közvetítő szolgáltató az elektronikus kereskedelmi szabályoknak megfelelően jár el, akkor mentesülhet a felelősség alól - de ha nem, akkor abba belebukhat. A 12 euró centes dalonkénti jogdíjkövetelés jogosságát azonban az ítélet (ismét hangsúlyozom, a sajtóközlemény) nem érinti, vagyis a YouTube-ot semmi nem kötelezi arra, hogy perpillanat a megállapodás szükségességével foglalkozzon. Elég egy még jobb szűrő rendszer, és a GEMA nem kap egy petákot sem.

Ennek fényében én még jobban örülök, hogy hazánkban az Artisjus és a YouTube példaértékű megállapodást kötött. Az üggyel kapcsolatos elemzéseket lásd: BBC, IPKitten (itt és itt), 1709Blog (további német anyagok innen elérhetők, pl. FAZ, Spiegel), TorrentFreak, magyarul az Indexet érdemes olvasni. (Külön köszönet Tóth Péter Benjáminnak, hogy felhívta a figyelmemet több bejegyzésre ezek közül.)

 
Címkék: youtube németország információs társadalom bírósági ítélet gema

A Könyv és a Szerzői Jog Világnapja

1995 óta ezen a napon ünneplik a Könyv és a Szerzői Jog Világnapját az UNESCO szervezésében, melynek célja a könyv, a kiadás és a szerzői jog támogatása. Április 23-a különleges nap az irodalomban, mivel ezen a napon hunyt el Shakespeare, Cervantes és de la Vega is. Cervantes halálára elsőként – természetesen – Spanyolországban emlékeztek meg: ezen a napon minden megvásárolt könyv mellé egy rózsa is járt ajándékba.

A book of Poems

Fotó: Michael Flick; Forrás: http://www.flickr.com/photos/17773534@N03/3485307074/; CC-BY-NC 2.0

A Világnap alkalmából az UNESCO főigazgatója, Irina Bokova nyilatkozatot adott ki, melynek nyers-fordítása a következő:

Irina Bokova, az UNESCO főigazgatójának üzenete, a Könyv és Szerzői Jog Világnapja alkalmából


2012. április 23

 A könyvekkel kialakított viszonyunk határozza meg, tágabb értelemben, a kultúrával kapcsolatos viszonyunkat. Április 23-án, a Könyv és Szerzői Jog Világnapján az UNESCO arra buzdít mindenkit, hogy ünnepelje a könyveket és támogassa azokat, akik a könyvből élnek és azokat, akik a könyveket életre keltik.

A tekercsektől a kódexekig, a kéziratoktól a nyomtatott tartalmakig és a táblagépekig, a könyvek megjelenése sokszor változott az évszázadok során. A könyvek, formátumtól függetlenül, továbbításra érdemesnek gondolt ideákat testesítenek meg. Értékes eszközei a tudásmegosztásnak, a közös megértésnek és a nyitottságnak mások, illetve a világ felé.

Az UNESCO mindenki számára szeretné biztosítani az elérés eszközeit ehhez a hatalmas lehetőséghez. Az erőfeszítés az iskolában kezdődik, a gyermekek és felnőttek közötti írástudatlanság elleni eltökélt küzdelemmel folytatódik, és a kulturális politikák megerősítésével folytatódik. Minőségi oktatás nélkül a könyvek lapjai némák maradnak. A könyvek ritkán maradnak magányosak: arra vezetnek minket, hogy más könyveket olvassunk, amelyek további kincseket tárnak fel előttünk. A tartalomhoz, továbbá a fizikai, illetve virtuális könyvtárak forrásaihoz való méltányos hozzáférés nélkül a könyvek ereje megfogyatkozik, a sokszínűség megkopik. A könyvek láncolata törékeny egyensúlyon nyugszik, aktív óvásra és a támogató eszközökre van szüksége. A kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO egyezmény implementálása csak egy példa. A szerzői jogi védelem e támogatás sarkalatos elve és az örökké változó kulturális tájkép iránytűje.

2012-ben a Könyv és Szerzői Jog Világnapja a fordításokra összpontosít. Az Index Translationum, a világ fordításainak UNESCO által kezelt bibliográfiája 80. évfordulóját ünnepeljük. Ez az egyedülálló kezdeményezés a globális kulturális áramlatok terjesztésének és monitorozásának eszköze. A növekvő számú bejegyzésekkel szembesülve a Tagállamoknak egyesíteni kell erejüket, hogy egy átfogóbb, hatékony és nyitott eszközt hozzanak létre. A fordítás az első lépés az emberi kapcsolatok megteremtése felé, a sokszínűség és a párbeszéd decentralizált tapasztalata. A fordítás a kulturális sokszínűség vezető elveinek egyike, amely minden nyelvet gazdagabbá tesz, a másokkal való kapcsolat útján.

Világunknak meg kell értenie a kultúrák sokszínűséget, továbbá minden férfi és nő elméjében meg kell erősítenie a szellemi képességeket. Szükségünk van ezekre a képességekre, hogy együtt élhessünk a vegyes társadalmakban. Szükségünk van ezekre, hogy közös kihívásainknak megfeleljünk. 2012. április 23-án az UNESCO az örményországi Jerevánban nyitja meg a Könyv és Szerzői Jog Világnapját. Ezen a napon az UNESCO minden partnerét arra figyelmeztetem, hogy a könyv mindenki kezébe helyezendő fegyver és lehetőség.

Irina Bokova
 

 

 
Címkék: szerzői jog unesco könyv és szerzői jog világnapja

Szerzői jogi konferencia a Sorbonne-on

A Sorbonne szerzői jogi nyári kurzust szervez fiatal kutatók, Phd hallgatók, illetve más szakmabeliek számára. A kurzuson a nemzetközi szerzői jog tudományos elitje tart előadást, közöttük Thomas Dreier, André Lucas, Silke von Lewinski, Victor Nabhan, Pierre Sirinelli.

Az egyhetes, kétnyelvű (angol és francia) programon a szerzői jog szinte valamennyi aktuális kérdése napirendre kerül, a cloud computingtól, az e-könyvön keresztül, a P2P át, egészen a szólásszabadságig.

A kurzusra július 9-e és 13-a között kerül sor, az ár pedig elképesztően jó: szállással és ebéddel együtt 250 Euró. Aki teheti, vegyen részt a rendezvényen.

További információk itt.

 
Címkék: konferencia szerzői jog
süti beállítások módosítása