Közvetítés a 2011-es ALAI konferenciáról, Dublinból - I. rész

Kedves Olvasók!

Az E-szerint legjobb hagyományai szerint élőben közvetítjük a konferencián történteket, röviden összefoglalva az elhangzott előadásokat. Aki behatóbban ismerkedne valamelyik anyaggal, elolvashatja a prezentációk teljes szövegét, amint azok az eddig megszokott rendszer szerint, várhatóan pár hónapon belül megjelennek az ALAI gondozásában. Természetesen a delegált tagok is állnak rendelkezésre.

André Lucas – What is a work?

Az ALAI tanulmányi napok nyitóbeszédei után az első topikot André Lucas nyitotta a szerzői jog alapkérdésével: mi minősül szerzői műnek?
 
A szerzői alkotás fogalom nemzetközileg is alapvető eleme az eredetiség jelleg. Az előadó illuzórikusnak nevezte az eredetiséget, mert mindig ügyenként és esetenként kell vizsgálni és eldönteni, hogy mi minősül eredeti jellegűnek és mi nem. Összehasonlítva az ALAI tanulmányi napokra elkészített nemzeti riportokat, megállapítható, hogy a nemzeti szerzői jogok általában nem adnak pontos meghatározást – vagy egyáltalán semmilyen meghatározást – a mű fogalmára és azon belül az eredetiség fogalmára sem.
 
A görög szerzői jogi törvény tartalmaz egy definíciót, de csak annyit mond, hogy a szerző szellemi tevékenységéből fakadónak kell lennie, ami valljuk be, nem túl hasznos meghatározás és nem visz bennünket közelebb az eredetiség fogalmához.
 
A conceptual arts/short works témájával folytatódott az előadás, a conceptual arts fogalma sok mindent jelenthet, és nemzeti jogonként változó, hogy mi tartozik bele és melyeket védi a szerzői jog. A német szerzői jogban az anyagi formában meg nem jelenő művek nem állnak szerzői jogvédelem alatt, a brit joggyakorlat pedig az emberi beavatkozás nélkül keletkező „alkotásokat” nem tekinti szerzői műveknek.
 
A short works körében az előadó kiemelte, hogy nagyon rövid szövegek is állhatnak védelem alatt, mint például a portugál joggyakorlatban, de az osztrák bírói gyakorlat is számos példát tartalmaz, mivel az osztrák legfelsőbb bíróság kilencvenes években hozott döntése alapján egy dal egyetlen sora is élvezhet önmagában szerzői jogi védelmet, azonban az osztrák joggyakorlat megtagadta a szerzői jogi védelmet az egyetlen szóból álló alkotástól. Nem így a holland bíróság, amely szerint egyetlen szó is állhat szerzői jogi védelem alatt.
 
A sportesemények önmagukban nem állnak szerzői jogvédelem alatt, elgondolkodtatóak azonban azok, amelyek művészi mozdulatokat is tartalmaznak, mint például a jégtánc/műkorcsolya.
 
Az eredetiség szintjével kapcsolatban az előadó kiemelte, hogy a legtöbb nemzeti jogban nem került meghatározásra semmilyen eredetiség szint, a kontinentális jogrendszerekben azonban általában magasabb az eredetiség szint és az eredetiség szubjektív értelmezése terjedt el, szemben a copyright rendszerekkel, ahol az eredetiség szint alacsonyabb, a szerző személyisége nem kell, hogy megjelenjen a műben és objektív eredetiség értelmezést alkalmaznak. Ezt támasztják alá a London Press döntés, az izraeli legfelsőbb bíróság döntése 2000-ből és egy 2005-ös brit bírósági döntés is.
az előadó személyes véleménye szerint az eredetiség megítélésénél az objektív megközelítés alkalmazandó, mivel olyan tipikus műveknél, mint a katalógusok, használati útmutatók, a szerző személyiségét nem tükrözik.
 
Az eredetiség szintjét illetően is eltérés van a kontinentális szerzői jog és a copyright rendszerek között, ugyanis a kontinentális szerzői jogi rendszerekben az eredetiségnek egy minimális szintjét követelik meg, míg a copyright rendszerek a kreativitás minimális fokát.
 
Ezt követően a szerzői jogvédelem határkérdéseivel, a parfümök és a kulináris alkotások szerzői jogi védelmével kapcsolatos előadások következtek.
 
Antoon Quadedvlieg:
A látáson és halláson kívüli érzékelésre alkotott művek: parfümök és más példák
 
Az általános jellegű összefoglalót követően a szerzői jogi védelem egy határterületére, a parfümökre kalandoztunk. Az elsődleges kérdés itt az volt, hogy állhat-e egy parfüm szerzői jogvédelem alatt, és ha igen, akkor milyen típusú felhasználások alkalmazhatóak rá és melyek nem.
 
A legtöbb nemzeti szerzői jog nem védi a parfümöket. Van azonban olyan ország, ahol védelmet élvezhetnek, ez például Hollandia. A holland bírói gyakorlat alapján a parfümökre azonban értelemszerűen nem alkalmazható minden korlátozás és kivétel a szerzői jogban, és másképp kell megközelíteni a felhasználás fogalmát is. Egy parfüm esetében ugyanis a parfüm viselése nem jelenti egyben a parfüm nyilvános előadását, vagyis a parfüm nyilvános viselését szerzői jogi alapon nem lehet megtiltani. A holland legfelsőbb bíróság ezt a megközelítést kiegészítette azzal, hogy a parfüm felhasználása elsősorban kereskedelmi jellegű felhasználás esetén valósul meg.
 
Marie Christine Janssens: Kulináris alkotások védelme
 
A parfümök kétség kívül nagyon érdekes, bár nem túl életszerű szerzői jogi boncolgatását követően egy szintén a szerzői jog egyértelműnek tűnő határterülete, a kulináris alkotások területe következett. Az előadó szerint egyáltalán nem egyértelmű, hogy védettek-e ezek az alkotások.
 
A kulináris alkotások területén el kell egymástól különíteni az ételeket és az étel recepteket, e két területet egymástól elkülönítve kell kezelni.
 
Az esetjog vizsgálata alapján nem világos, hogy művészi alkotásként élvezhetnek-e védelmet. A szerző a kérdés eldöntéséhez segítségül hívta a BUE 2. cikkében foglalt mű fogalmat, amely az irodalmi és művészeti műveket védi, kifejezési formájuktól függetlenül.
 
Az előadó részletesen taglalta a recept felépítését, amely köztudottan az összetevők listájából és a hogyan készítsük el útmutatóból áll, az ételek tekintetében pedig hosszasan elidőzött azon, hogy vajon az étel tartalma vagy tálalása védhető-e a szerzői jog által.
 
Végül arra a következtetésre jutott, hogy az esélyes a szerzői jogi védelemre, amelyet látni, szagolni, érzékelni lehet. Kiemelte azt is, hogy az ételek molekuláris szerkezete és összetevői önmagukban nem állhatnak szerzői jogi védelem alatt, de állhatnak szabadalmi oltalom alatt vagy védettek lehetnek üzleti titokként is.
 
A receptek védelmével kapcsolatban végül leszögezte, hogy a recept kifejezésnek minősül, van védhető tartalma, ez lehet a vizuális megjelenése, de sosem az összetevők és az elkészítési útmutató, amely ötletnek minősül és nem áll szerzői jogi védelem alatt.
 
A recept akkor állhat szerzői jogi védelem alatt, ha többlet elemet tartalmaz, például szójátékot, speciális képeket, ebben az esetben ezek az elemek állhatnak védelem alatt.
 
Ezt követően az előadó hosszasan elidőzött azon, hogy vajon a szakácsok, akik étellel rajzolnak, kompozíciókat helyeznek el a tányéron, miben különböznek a festőktől? A megoldás sem váratott sokáig magára: az ilyen kompozíciók művészi alkotásként állhatnak védelem alatt, mivel maga az alkotás az étel formájában kerül rögzítésre a tányéron.
 
Összefoglalásként elmondható, hogy az étel vizuális megjelenése lehet védett, ha eredeti jellegű, de az íze és molekuláris összetevői nem állhatnak szerzői jogi oltalom alatt.
 
Amikor tehát nekilátunk a tányérunk közepén ránk mosolygó ízlésesen elrendezett étel halom elpusztításának, gondoljunk mindig arra, hogy lehet, hogy most épp egy egyéni, eredeti jellegű szerzői alkotást készülünk megsemmisíteni, vagy legalábbis átdolgozni…
 
Yves Gaubiac és Mireille van Eechoud: Contemporary Conceptual arts:
Yves Gaubiac:
 
Yves Gaubiac jogeseteken keresztül mutatta be a conceptual arts joggyakorlatát és szerzői jogi kérdéseit. Először az ún Affaire paradis, de Jakob Gautel ügyet boncolgatta, amelyben egy lepusztult romos ajtó fölé arany színű betűkkel felírták, hogy „paradise”. A kérdés az volt, hogy önmagában a felirat ebben a környezetben védett-e. A francia bíróság az ítéletében megállapította, hogy ha egy szót speciális háttérre festenek, és ezzel megváltozik a szó jelentése, akkor ez művészetnek és egyben szerzői jogilag védett alkotásnak minősül.
 
Az előadó ezt követően Table basse Yves Klein ügyet tárgyalta részletesen. Az Yves Klein asztal egy speciális kék színű lappal rendelkező, négyszögletű, fémvázas, négylábú asztal volt, amelyet egyedileg terveztek. A versenytárs létrehozta az ugyanolyan kék színű ún. Pigmento asztalt, amely szintén négyszögletű, szintén fémvázas, de más méretű, és más lábmegoldású volt. Az Yves Klein azt kifogásolta keresetében, hogy a Pigmento asztal szintén négyszögletes, rejtett láb designnal rendelkezik, monokróm kék színű asztallapja van, üvegfelülettel.
 
Az ellenérdekű fél érvelése szerint a kék szín önmagában nem élvez szerzői jogi védelmet, az csak egy kémiai formula, és ráadásul a Klein asztallapon a kék színt nem festőművész vitte fel művészi ecsettel, hanem azt szobafestéshez használt festékszóróval festették, ezért sem állhat szerzői jogi oltalom alatt. Azzal is érvelt a Pigmento, hogy az asztal struktúrája teljesen eltérő.
 
Az ügyben az első- és másodfokú bíróság döntése ellentétes volt. Az elsőfokú bíróság nem állapított meg jogsértést, azzal érvelve, hogy a Pigmento asztal teljesen eltérő benyomást keltett, a másodfokú jogerős döntés azonban ezzel ellentétben megállapította, hogy a Pigmento asztal sérti az Yves Klein asztal szerzőinek szerzői jogait, mert a francia Yves Klein asztal karakterisztikus elemei, így különösen a kék szín felhasználásra kerültek a brazil Pigmento asztalban.
 
A szintén az Yves Klein nevéhez fűződő Table doreé ügyben (Table doreé (Yves Klein) – vs. LED table) a bíróság a fenti döntést követve kimondta, hogy másik kék asztalt lehet tervezni és készíteni, lehet akér más méretű, formájú is, de ha a kék szín annyira meghatározó, akkor a másik kék asztal is jogsértő lesz.
 
Mireille van Eechoud:
 
Az előadó a conceptual arts fogalmával foglalkozott részletesen, és kifejtette, hogy idetartoznak a városi művek, a digitális művek, az installációk, az immateriális, bio, minimalista művek, a performanszok is. Részletesen foglalkozott a már létező anyagok felhasználásával készült művekkel, és véleménye szerint azért jelent problémát a modern művészet szerzői jogi megítélése, mert a szerzői jog a formára koncentrál.
 
A conceptual art jellemzője, hogy a szerző előbb megtervezi művét, majd a mű tényleges megalkotása már másodlagos jelentőségű a tervezéshez, mint a tényleges alkotó tevékenységhez képest („all of the planning decisions are made beforehand and the execution is a perfunctory affair”). Példaként hozta fel a falfestményeket, fehér háttérben fekete geometriai formákat.
 
A fentiek bemutatására Bankssy műveket alkalmazott, például az elefánt a szobában című alkotást, amelyben egy előre meglévő anyagokkal, bútorokkal berendezett szobába tette bele a nagy piros elefántot. A szoba és az elefánt nem védett önmagában, azonban nem számít, mennyi más elem van együtt, mindegy, hogy az elefánt ki van-e festve, az egész alkotás gyűjteményes műként védett, mert az elemek elrendezése egyéni, eredeti jellegű.
 
Egy másik Bankssy művet is megemlített, amelyben egy tank tartályon az a felirat állt, hogy: „This looks a bit like an elephant.” Az előadó véleménye a tartály azon a helyen és abban az időben ezzel a felirattal szerzői jogi oltalom alatt áll, a felirat azonban önmagában nem védett.
 
Eredetiség
 
Alison Firth: Haladás az egységes EU eredetiség-fogalom felé?
 
Alison Firth, a University of Surrey professzora az Infopaq irányelv alkalmazásával, egyes európai államok jogalkalmazására gyakorolt hatásával kapcsolatban tartott érdekes előadást. A téma középpontjában az idézés megengedhető mértéke, továbbá a legrövidebb, már önállónak tekinthető mű hossza állt.
 
Párhuzamba állított több tagállami (NLA v. Meltwater ügy – Egyesült Királyság) és nem tagállami (Fairfax ügy – Ausztrália) jogesetben kifejtett érvelést abban a tekintetben, hogy mikor tekinthetünk egy szöveget önálló műnek. Figyelembe kell venni többek között a hosszúsági szempontokat, de főleg azt, hogy a töredék megfelel-e az önálló tartalmi követelményeknek. Abban egységes az álláspont, hogy akkor tekinthető egy szöveg mindenképpen töredéknek, nem-önálló műnek, ha önmagában értelmezhetetlen.
 
Surrey-i kutató kollégája, Pessi Honkasalo sajnos nem tudott részt venni az előadáson, ám az előadó helyette is felvázolta röviden a finnországi helyzetet, amennyiben az irányelv előtti szokással ellentétben több, korábbi joggyakorlat szerint önálló műnek tekintett rövid szövegről (vásárlócsalogató rövid áruleírások egy online boltban) kimondták, hogy nem tekintendő önálló műnek.
 
Robert Clark: Kitart az orca verejtéke?
 
Robert Clark, a University College Dublin oktatója rövid előadást tartott a "sweat of brow" doktrína alkalmazásáról, tehát arról, hogy önmagukban egyéni, eredeti jelleget nem hordozó művek pusztán a beléjük fektetett energia miatt miként válhatnak mégis szerzői művé, szerzői jogvédelem tárgyává.
 
A common law államok általában a bírói egyedi mérlegelésre bízták a kérdés eldöntését. Ez alapján többször is változott az uralkodó álláspont, hol az illetéktelen felhasználással okozott kár megelőzése (a szerzői jogi védelem mellett), hol pedig a szabad verseny elősegítése, egyes, jellemzően gyűjtemény, adatbázis jellegű művek kiemelten történő kezelésének elkerülése (a szerzői jogi védelem ellen) került inkább alkalmazásra. Kanadában a 2004-es Tele Direct eset meghatározta a jogalkalmazás új irányát az által, hogy a munkába fektetett "képzettség, ítélőképesség és munka" értékét nézték, nem pedig az általános szerzői jogi eredetiség-mércét.
 
Ausztráliában a 2000-es években is megfordult az álláspont. 2002-ben a Desktop Publishing eset kapcsán szerzői jogi mércét alkalmazva eredetiséget találtak egy alapvetően nem eredeti műben. A 2009-es Ice TV eset kapcsán ugyanakkor a bíróság kimondta, hogy a korábbi érvelés nem helytálló, "adatszeletek" kiemelése nem szerzői jogi jogsértés.
 
Az Egyesült Királyságban és Írországban is több eset foglalkozott a különböző célú gyűjtemények, így a sportfogadások céljából összegyűjtött és megfelelő formába rendezett sportesemények kérdése (Írország: Magill-eset; Egyesült Királyság: Fixtures Marketing-eset).

 
Az Adatbázis-irányelv megjelenése ugyanakkor olyan "sui generis" műfajt vezetett be, melyben az adatok megszerzésébe, ellenőrzésébe, megjelenítésébe fektetett jelentős befektetés szerzői jogi védelemmel ruházza fel a művet (pl. William Hill-eset).
 
Delia Lipszyc: Az Európán kívüli, kontinentális jogú államokban alkalmazott eredetiség-fogalom
 
Delia Lipszyc az Európán kívüli, főleg a latin-amerikai és afrikai régiókban található egyes államok eredetiség-felfogását, az ehhez kapcsolódó joggyakorlatát elemezte előadásában.
 
Bőséges anyagot szolgáltat az Andesi Közösség, valamint a hozzá tartozó Andesi Bíróság joggyakorlata. Az ide tartozó államok – Bolivia, Kolumbia, Equador, Peru – az elterjedtebb, általános, pélózó felsorolást alkalmazó műdefiníciót, illetve tágan értelmezhető eredetiség-fogalmat alkalmazzák, hasonlóan több karibi államhoz is.
 
Vannak azonban olyan országok, melyek jogukban megmaradtak a műformák taxatív felsorolásánál, ilyen például Brazília és Chile. Mint az elképzelhető, ez sűrű törvénymódosításokhoz vezet, ugyanis a jogalkotók igyekeznek olyan műkategóriákat teremteni, melyekbe beleesnek a különböző származékos művek, illetve a technika folyamatos változása mellett újonnan megjelenő műtípusok is.
 
Az eredetiség sok helyen igen közel áll az egyéni jelleg fogalmához, ugyanis több törvényi definícióban a szerző egyedi személyiségéhez kötik a mű eredetiségét, így pl. Panamában. Máshol - pl. Equadorban – a mű eredetisége kifejezett újdonságot is jelent.
 
Előadását több argentin jogesettel zárta, illusztrálva, hogy a látszólag eredeti jelleget nélkülöző művek (pl. futball-mezek listáját tartalmazó kiadvány) is tekinthetőek eredetinek (pl. receptgyűjtemény), ha a beléjük fektetett munka és alkotó jelleg eredetivé teszi őket – visszautalva Robert Clark előadására.
 
A látássérült személyek művekhez való hozzájutása a nemzeti jogokban

 
Silke von Lewinski: Vakok és látássérültek számára biztosított hozzáférés különböző megközelítései
 
Silke von Lewinski, a Max Plank intézet kutatója a vakok és gyengén látók érdekeiben alkalmazandó szerzői jogi kivételek kérdéskörével foglalkozott előadásában, mintegy bevezetésük több, a vakok és gyengén látók kérdéskörével foglalkozó előadás előtt. A 2000-es években többször is felmerült a WIPO előtt a kötelező kivételek kérdése (2004-ben, 2008-ban, illetve napjainkban). Számos ország, így Brazília vagy egyes afrikai országok a tagállamok számára kötelező kivételek mellett álltak ki, míg más államok, így az Egyesült Államok, vagy Európa több állama, az opcionális kivételek lehetősége mellett foglalt állást.
 
Az előadó ezt az eltérést a vakok és gyengén látók különböző országokban eltérő körülményeire vezette vissza. A vakok és gyengén látók száma és helyzete szoros összefüggést mutat az adott állam egészségügyének fejlettségével. Százmilliókra tehető a vakok és gyengén látók száma, 90%-uk a fejlődő országokban él, mégis, a világon fellelhető szerzői műveknek csak kevesebb, mint 5%-a érhető el számukra.
 
Előadását számos statisztikai adattal és érzékletes hasonlattal fűszerezte, aláhúzva, hogy különböző egészségügyi hátrányok milyen különleges problémákat vetnek fel, melyek megoldása általában nem is a jog témakörébe tartozik.
 
Jorgen Blomqvist: A Kötelező Kivétel Egyezmények összeegyeztethetősége a BUE/TRIPS, illetve közösségi normákkal
 
Jorgen Blomqvist az EU jog, valamint a különböző nemzetközi egyezmények, valamint államközi megállapodások közötti viszonyt boncolgatta. A nemzetközi szerződések alapelve (BUE 20, Római Egyezmény 22), hogy tagállamai egymással szabadon állapodhatnak meg az egyezmények által előírttól eltérő szerzői jogi védelemben, kedvezményben, feltéve hogy az így kialakult jogi helyzet nem hátrányosabb a szerzőre nézve, mint az a WIPO általános szabályai szerint lenne. Így tehát el kell kerülni a nemzetközi egyezményen belüli "blokkok" kialakulását, ahol a szerzők művei alacsonyabb szintű védelmet kapnak, mint akár az adott tagállam saját állampolgárai által alkotott művek, akár a szervezet tagállamai számára előírt kötelező legalacsonyabb szint.
 
Ez az alapelv természetesen a vakok és gyengén látók esetében alkalmazott kivételekre is kiterjed. Mint arról már volt szó, sem a WIPO által elfogadott, sem a közösségi jogszabályok nem tartalmaznak olyan kivételeket, melyek kötelezően alkalmazandóak lennének a tagállamok által. Ugyanakkor a tagállamoknak jogukban áll akár önállóan, akár egymás között vakok és gyengén látók érdekeit jobban szem előtt tartó jogot alkotni és alkalmazni.
 
Jens Bammel: Contractual practices
 
Jens Bammel, az International Public Association elnöke átfogó elemzést adott a WIPO keretében készülő Visually Impaired Treaty kérdéseiről, és a készülő egyezményt egyenesen a szerzői jog első globális harmonizációjának nevezte. A WIPO célja a szerződés kidolgozásakor az egyenlő hozzáférés biztosítása a látássérült személyeknek, amelyhez azonban a technológia, a források és az együttműködés jelentik a kulcsfogalmakat.
 
Az egyes nemzeti megoldásokból példákat hozott, így említette a holland gyakorlatot is, amelyben a kiadók tevékenyen közreműködnek a hozzáférés biztosítás megoldásában, Németországban a kiadók komplett adatbázist hoztak létre ennek érdekében, míg Brazíliában egy alapítvány foglalkozik ezzel.
 
A nemzetközi együttműködésben fontos, hogy legyenek megbízhatónak minősített közvetítők, amelyek biztosítják a kiadók, a könyvtárak és a látássérült személyek közötti kommunikációt.
 
Irini Stamatoudi: a görög modell
 
A görög szerzői jogi törvény 28A §-a (2121/1993) tartalmazza a látássérült személyekre vonatkozó szabályokat, amelyek megegyeznek az Infosoc irányelvben meghatározott szabályokkal: csak nem-kereskedelmi jellegű felhasználások jöhetnek szóba, amelyek közvetlenül a hátrányos helyzethez kötődnek, és az adott hátrányhoz szükséges mértékben gyakorolhatók csak.
 
Az érintett hátrányos helyzetű személyek köre a vakok, a gyengén látók és más beteg személyek, aakik látása akadályozott.
 
A szabad felhasználás körében engedélyezett művek formája lehet Braille, Moon, Daisy vagy hangoskönyv. A szabad felhasználást felhasználóként élvezhetik a non-profit szervezetek és más hasonló szervezetek, egyetemi szintű oktatási intézmények, technológiai intézmények, műszaki egyetemek. A felhasználásba a kiadókat is bevonták, kötelesek a hatáskörrel rendelkező szervezet kérésére 30 napon belül átadni a kért művet.
 
A szabad felhasználással érintett művek körébe tartoznak például a tankönyvek, általános és középiskolai szinten, és más művek az éves kiadás 10%-ában.
 
A görög rendszerben biztonsági rendelkezések is szerepelnek, így csak legálisan nyilvánosságra hozott művek használhatók fel ilyen módon, sem közvetve, sem közvetlenül nem használhatók fel kereskedelmi célra, és nem alkalmazhatók azokra a művekre, amelyek már piacra kerültek olyan formában, amely kielégíti a kedvezményezett személyek speciális igényeit, továbbá a többszörözött példánynak tartalmaznia kell a szerző és a kiadó nevét és az első megjelenés dátumát. A rendszer működtetéséhez szükséges központi adatbázist a szerzői jogi szervezetek tartják fenn.
 
Geidy Lung: A WIPO vita eredménye
 
A WIPO SCCR napirendjén szerepeltek a szerzői és szomszédos jogokkal kapcsolatos korlátozások és kivételek. 2008-as döntésében a WIPO prioritásként határozta meg a vak és látássérült személyek védelmét.
 
Az előadó részletes statisztikákat szolgáltatott a látássérült személyekről, elmondta, hogy Afrikában van a legtöbb látássérült, amelynek elsődleges oka az orvosi ellátás hiánya,és itt a legkisebb a vakoknak való könyvek, művek aránya is.
 
A WIPO kutatásai alapján összesen 314 millió látássérült van a világon, 57 nemzeti jog tartalmaz kivételeket erre, kevesebb, mint 5% -a van csak a nyomtatott anyagoknak megfelelő formában és a látássérültek 90%-a fejlődő országokban él. A WIPO célja az, hogy biztosítsák a látássérülteknek a hozzáférést a szerzői művekhez és egyensúlyt teremtsenek a látássérültek művekhez való hozzájutásának joga és a szerzői jogi tartalomipar között.
 
A WIPO a látássérültekkel kapcsolatos jogi megoldásokba bevonja a köz- és magán szektor szereplőit is, megbízhatónak minősített közvetítők formájában, és megalkotta a TIGAR projektet, vagyis a globálisan elérhető megbízható közvetítők hálózatát. Sajnálatos módon azonban a World Blind Association idén márciusban felfüggesztette a projekt támogatását, de az egyes nemzeti szervezetek még támogatják a WIPO törekvéseit.
 
A WIPO égisze alatt készülő szerződésnek több tervezete van, a latin-amerikai országok által készített szövegjavaslat, az USA, az afrikai csoport és az EU javaslata. A következő lépés a folyamatban ezekből a javaslatokból egy egységes szöveg létrehozása, amelyet majd a bizottság elé terjesztenek.
 
A WIPO kezdeményezés nemzetközi alapját erősíti az ENSZ alapelv is, hogy az IP jogok nem képezhetik akadályát annak, hogy a látássérültek hozzájussanak a művekhez.
 
---
 
Holnap is jelentkezünk a további előadások összefoglalójával.
 
dr. Horváth Katalin
dr. Maráczi Miklós
 
Címkék: konferencia szerzői jog alai 2011

Konferencia a kulturális örökség digitalizálásáról

2011. június 23-24-én nemzetközi konferencia keretében osztották meg tapasztalataikat a  kulturális értékek digitalizálásával foglalkozó könyvtárak, levéltárak, archívumok, valamint nemzeti, illetve nemzetközi szintű, a kulturális örökség digitális megőrzésére irányuló kezdeményezés képviselői, valamint további szakemberek.

"Az e-Infrastruktúrák szerepe a kulturális örökség digitalizálásában és hosszú távú megőrzésében" című konferencia keretében a népes hallgatóság kiváló előadásokat hallhatott az Európai Uniós "DC-NET" kezdeményezésről, a digitális megőrzés infrastrukturális kérdéseiről, valamint a közgyűjtemények infrastrukturális igényeiről, a Magyar Nemzeti Digitális Archívumról, francia és svájci digitalizálási projektekről, a cloud computing jelenéről és jövőjéről (különös tekintettel annak a közintézmények általi megőrzésben játszott szerepére), valamint a hosszú távú megőrzés jogi aspektusairól. Utóbbi keretében Olav Stokkmo (IFRRO) és Mezei Péter (Szegedi Tudományegyetem) ismertette a kérdéskör jelenlegi állapotár és várható jövőbeli jogi fejleményeit.

A konferencia programja az alábbi linken érhető el. A rendezvényről szóló részletes összefoglaló pedig megtekinthető a Szerzői jog a XXI. században című blogon (1. nap; 2. nap).

 
Címkék: könyv konferencia eu szerzői jog könyvtár

Főtanácsnoki vélemény a fogorvosi rendelőkben szóló rádiókról

Az Európai Bíróság mai főtanácsnoki véleményt bocsátott ki ma a C-135/10. számú ügyben (SCF Consortio Fonografici v. Marco del Corso). Az eljáró főtanácsnok a kimondhatatlan nevű, ám annál bölcsebb Verica Trstenjak, főtanácsnok asszony volt. 

Az EUB számára feltett kérdések -. csak ismétlésként - a következők: 

1.      Közvetlenül alkalmazandók-e az uniós jogrendben a Római egyezmény és a TRIPS-megállapodás?

2.      Közvetlenül érvényesülnek-e ezek a források magánszemélyek közötti viszonyokban?

3.      Ha a nyilvános előadás fogalma ezekben a forrásokban és az uniós jogban nem egyforma, melyik forrásnak van elsőbbsége?

4.      Ha a fogorvos ingyenesen játszik le hangfelvételt a praxisában, ahol gazdasági tevékenységet folytat, nyilvános előadás vagy nyilvánossághoz közvetítés valósul-e meg?

5.      Ez a tevékenység megalapoz-e díjigényt?

Röviden összefoglalva a probléma hátterét az eljáró bíróság azt szeretné tudni, hogy egy fogorvos, aki lehetővé teszi, hogy a váróteremben a páciensek rádiót hallgassanak, köteles-e díjat fizetni a hangfelvételek közvetett nyilvános előadásáért, amelyeket a rádiósugárzás során közvetítenek.

Másodsorban azt kérdezi a bíróság, hogy a nemzetközi jogi szabályok, amelyek a megfelelő díjazásra vonatkozó uniós jog alapját képezik, alkalmazandók-e közvetlenül magánszemélyek közti jogvitákban és milyen viszonyban állnak egymással a nemzetközi és az uniós jogszabályok?

A főtanácsnok szerint a bérleti irányelv 2006/115/EK irányelv 8. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a fogorvos, aki a várótermében rádiókészüléket helyez el és azon keresztül lehetővé teszi a páciensei részére, hogy a rádióadást hallgassák, köteles megfelelő díjazást fizetni a rádióműsorban felhasznált hangfelvételek közvetett nyilvános előadása fejében.

A főtanácsnok szerint az uniós jog alapján sem a Római Egyezmény 12. cikke, sem a WPPT 15. cikke, valamint a TRIPS-megállapodás nem minősülnek olyan közjogi szabályoknak, amelyekre egy személy magánfelek közti jogvitában közvetlenül hivatkozhatna. 

A főtanácsnoki vélemény természetesen nem végleges döntés, bár a Bíróság gyaníthatóan nem fog ettől érdemben eltérni.

A vélemény franciául, németül, lettül és olaszul áll rendelkezésre.

 

 

Élő közvetítés az ALAI Tanulmányi Napjairól

Csütörtökön kezdődik az ALAI szokásos éves konferenciája, ezúttal Dublinban. A tavalyi élő közvetítést követően – Horváth Katalin és Maráczi Miklós segítségével – idén is beszámolunk a blogon a Tanulmányi Napokon elhangzó előadásokról.

Készülvén az idei konferenciára ismét belelapoztam a 2009-es kongresszus tanulmánykötetébe (Edward Elgar Publishing Ltd., 2010). Az első modern szerzői jogi törvényként tisztelt 1709-es angol jogszabály 300. évfordulója alkalmából tartott eseményen Michael F. Suarez egy kiváló előadást tartott a Stuart Anna nevéhez kötött törvény kereskedelemre gyakorolt hatásáról. Az előadás elején a professzor beszámolt az egyik első olyan bírósági eljárásról, amelyet a szerzői jogi törvény alapján indítottak.
 
A történet John Gay-hez, a Koldusopera szerzőjéhez kapcsolódik, aki a Koldusopera 1728-as sikerét látva (a mű 62 előadást futott!) következő művét a Koldusopera egyik főszereplőjéről, Polly-ról írta. Az új művet már novemberben elkezdték próbálni, de az előadást – politikai okok miatt – a lordkancellár betiltotta. A cenzúrának azonban ahhoz nem volt joga, hogy a mű kiadását megakadályozza, ezért Gay saját maga gondoskodott mű megjelenéséről. A kiadvány 1729. április 3-án 10.500 példányban jelent meg, de már alig egy héttel később, április 12-én legkevesebb három kalózkiadás jelen volt a piacon. A kalózkiadások természetesen lényegesen olcsóbban voltak, volt olyan, ami az eredeti ár negyedébe került csak.
 
 
Gay haladéktalanul megkezdte a harcot a kalózokkal, már április közepén fizetett újsághirdetést adott fel, amelyben közölte: eljárást indít minden jogsértővel szemben. Gay azonban – úgy tűnik – nem bízott a bírósági eljárás hatékonyságában, és végül csak június elején indította meg a pereket, amelyeket a bíróság első fokon nagyon gyorsan (kb. két héten belül) elintézett, Gay-nek adva igazat. De mi történt idő közben? Gay megbízta John Barbert, a korabeli londoni könyvpiacot kiválóan ismerő politikust, hogy járjon el érdekében. Barber a megbízás alapján felkereste Thomas Astley-t, korának egyik legbefolyásosabb könyv-kalózát és megállapodott vele. A megállapodás alapján Astley ígéretet tett arra, hogy több kalózpéldányt nem értékesít, a korábbi értékesítések után pedig némi kártérítést fizetett. A másik oldalról pedig Astley Gay üzlettársa lett az eredeti kiadás terjesztésében. A megállapodás üzleti szemmel nézve - úgy tűnik – mindkét félnek előnyös volt.
 
Mindeközben a peres eljárások vég nélkül gomolyogtak tovább. 1731-ben Gay arról panaszkodott Jonathan Swiftnek egy levelében, hogy az általa kezdett peres eljárások még mindig nem zárultak le. Gay a következő évben, 1732-ben hunyt el, a perek pedig végül csak 1737-ben zárultak le jogerősen.
 
Hogy mik a tanulságok? Az egyik az, hogy érdemes ALAI konferenciákra járni, mert ott érdekes történeteket hallhat az ember. A másik, hogy miközben azt hisszük, a digitális technika mindent a feje tetejére állított, valójában az elmúlt 300 évben alig változott valami.
 
Címkék: konferencia szerzői jog jogérvényesítés alai 2011

A British Library és a Google digitalizálásról szóló megállapodása

A világ egyik legnagyobb kutatókönyvtáraként ismert brit nemzeti könyvtár (British Library) és a Google 2011. június 20-án bejelentette a közöttük létrejött partnerségi megállapodást a könyvtár gyűjteményének részét képező 250 ezer darab 1700-1870 közötti időszakból származó, így szerzői jogi védelem alatt nem álló könyv digitalizálásáról.
A megállapodás értelmében a könyvek kiválasztása a könyvtár feladata lesz, melynek során elsősorban olyan könyvekre fókuszál, amelyek digitális formában ingyenesen még nem találhatóak meg.

A digitalizálás folyamata és a projekttel felmerülő költségek viselése a Google feladata, a könyvek a Google Books oldalán keresztül, illetve a könyvtár honlapján  ingyenesen lesznek majd elérhetőek.

A könyvtár ezáltal is demonstrálni kívánja elkötelezettségét aziránt, hogy növelje gyűjteményének egy részéhez bárki által történő hozzáférést. Ennek a szolgáltatásnak a keretében lehetőség nyílik többek között a dokumentumok nem kereskedelmi célú másolására, illetve megosztására is..

A tervek között szerepel, hogy a műveket az Europeana platformon  keresztül is elérhetővé tegyék.

 
Címkék: könyv digitális könyvtár

Bulvár: a Warner Bros. megegyezett a Másnaposok 2 film miatt pereskedő tetoválóművésszel

A Warner Bros. stúdiót még áprilisban perelte be egy tetoválóművész, név szerint S. Victor Whitmill, azt követően, hogy látta a Másnaposok 2 (Hangover 2) film előzetesét. A filmben az egyik szereplő egy (újabb) átdorbézolt éjszakát követően arcán egy tetoválással ébred. A művész szerint azonban a filmben látható tetoválás megegyezik azzal, amit ő tervezett és „varrt fel” korábban Mike Tyson arcára. Álláspontja szerint a Warner Bros. nem kért tőle felhasználási engedélyt a tetoválás motívumának felhasználására, ezért megsértette szerzői jogait.

Sajtóhírek szerint a művész eredetileg azt kérte a bíróságtól, hogy tiltsa meg a film bemutatását, vagy legalábbis azt, hogy abban a tetoválás látható legyen. Az eltiltásra vonatkozó igényt a bíróság elutasította, így a film bemutatása elől elhárult az akadály, de a per tovább folyt.

A legfrissebb hírek szerint azonban a felek megegyeztek, és bár az egyezség részletei nem kerültek nyilvánosságra, a művész valószínűleg nem elhanyagolható nagyságú „felhasználási díjat” kap, hiszen ellenkező esetben a film DVD és egyéb változatain a tetoválást digitálisan kellett volna módosítani, ami minden bizonnyal jelentős költségeket okozott volna a stúdiónak.

 
Címkék: film szerzői jog

Módosítanák az ír szerzői jogi törvényt

A fokozatos válasz (vagy három csapás) törvények mintapéldájaként szokás a francia HADOPI és a brit Digital Economy Act jogszabályokra hivatkozni. Ezek mellett unikumnak számít az ír modell, amelyben az IRMA jogvédő szervezet és az Eircom ISP kötött egymással bíróságon kívül megállapodást egy fokozatos válasz rendszer bevezetésére. Az IRMA tavaly megpróbálta bírósági úton ráerőltetni e mintát más ISP-kre, pl. a UPC-re, ez azonban nem járt sikerrel. Most úgy fest, hogy az illetékes miniszter az ír szerzői jogi törvényt módosítaná annak érdekében, hogy az ISP-kkel szemben még hatékonyabban lehessen fellépni a fájlcserélés leküzdése céljából.


A munkaügyi, vállalkozási és innovációs miniszter (Richard Bruton) a 2011. május 20-án bejelentett törvénymódosítási javaslatot nem egy három csapás rendszer bevezetése, hanem az uniós acquis-nak való megfelelés szándékával magyarázta. Szerinte a UPC ügy bírája a hatályos ír szerzői jogi törvény (Copyright and Related Rights Act, 2000) szövegének (egészen pontosan a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétel jogát szabályozó 40.§ és 205.§) pontatlansága miatt nem léphet fel az egyszerű adattovábbítást végző ("mere conduit") szolgáltatókkal szemben. Ennek köszönhetően azonban, érvelt Charleton bíró, Írország nem tett eleget az elektronikus kereskedelmi irányelv átültetése kötelezettségének.

A törvényjavaslat az alábbiak szerint szól:

The Act of 2000 is hereby amended by the insertion of the following subsection after subsection (5) of section 40:
(5A)(a) without prejudice to subsections (3) and (4), the owner of the copyright in the work concerned may apply to the High Court for an injunction against a person who provides facilities referred to in subsection (3) where those facilities are being used by one or more third parties to infringe the copyright in that work.
(b) In considering an application for an injunction under this subsection, the court shall have due regard to the rights of any third party likely to be affected and the court shall make such directions (including, where appropriate, a direction requiring a third party to be put on notice of the application) as the court may deem necessary or appropriate in all the circumstances.

(A törvényjavaslat a fentieket tartalmilag megismétli a törvény 205.§-a vonatkozásában, amely az előadóművészeket megillető nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételi jogot tartalmazza.)

A TorrentFreak értékelése szerint a Bruton által előterjesztett javaslat egy három csapás rendszer bevezetéséhez vezethet. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok túlzottan "fokozatos válasz" rajongó. Én azonban a módosítás szövegében semmi olyat nem látok, ami e megállapítást alátámasztaná. Az ír három csapás "privát" jellegű. Charleton bíró azt mondta, hogy a törvény megszövegezési problémái miatt azt nem rendelheti el, hogy a "mere conduit" ISP-k blokkolják a jogellenes tartalmakhoz való hozzáférést, és nem azt, hogy az ISP-k kötelesek lennének megállapodást kötni az IRMÁ-val. Bár ez utóbbi alkalmas lenne a három csapás rendszer kiszélesítésére, a törvénymódosítástól azonban ez még nem válik lehetségessé. Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy a jogosultak (és érdekképviseleteik) erősebb jogokkal fognak rendelkezni, és hatékonyabban léphetnek fel a High Court előtt a jogsértésben közreműködő ISP-kel szemben. Ettől azonban mindez még nem lesz három csapás. Legfeljebb egy. Első ránézésre ezért e módosítás nekem is inkább az uniós normák pontos implementálását jelenti.

2011. július 1-éig bárki megteheti észrevételeit a módosításról tartott "konzultáció" keretében. (Mondjuk egy konzultáció tarthatna tovább is...)

A javaslat kapcsán lásd például az Irish Times cikkét.

 

 
Címkék: internet szerzői jog fájlcsere írország elektronikus kereskedelem három csapás jogérvényesítés

iTunes a felhőben – újszerű válasz a kalózkodásra

Lassan két hete, hogy Steve Jobs, az Apple mindható vezetője elmondta az idei évre vonatkozó „and one more thing” kezdetű mondatát, amely 2011-ben az iTunes Match szolgáltatásáról szólt.

A Match lényege, hogy a jövőben, évi 24,99 dollárért mindenki lecserélheti a saját digitális zenekönyvtárában tárolt felvételeit az iTunesban tárolt fájlokra (dalokra), függetlenül annak forrásától. Mindegy, hogy a felvételt eredetileg honnan szereztem be, mindegy, hogy mi annak eredeti formátuma vagy minősége, az iTunes segítségével a felvételek jó minőségben (256 kbps AAC), felcímkézve, az összes Apple termékemen (legyen az Mac, iPhone, iPod vagy iPad) rendelkezésemre fog állni. A felvételeket ráadásul nem nekem kell kiválasztanom az iTunes 18 milliós hangfelvétel adatbázisából, ezt a munkát az Apple szoftvere a saját gépemen egy speciális mintavételezési eljárással – tehát gyorsan – elvégzi. Ha pedig a rendszer mégsem találta meg a dalt, akkor az manuálisan feltölthető az Apple felhő-alapú szolgáltatásába (iCloud), majd ezt követően az elérhetővé válik a többi Apple eszközöm számára is.


WWDC Keynote 2011, a Match-re vonatkozó rész 1:43-nál kezdődik.

A szolgáltatás hátterében a nagy kiadókkal kötött megállapodások vannak. Ezek részletei természetesen nem nyilvánosak, de az tudható, hogy a major kiadók mindegyike hozzájárult a szolgáltatáshoz.

Miért érdekes ez az egész? Azért, mert az iTunes szoftvere valóban nem vizsgálja, mi volt a lecserélendő felvétel forrása, így az sem kizárható, hogy a felvétel illegális forrásból került hozzám. És azért, mert azzal, hogy a kiadók engedélyével az esetenként illegális forrásból származó dalok is lecserélhetőek az iTunes jogszerűen árult dalaira, elsőre úgy tűnik, a kalózkodással összefüggő jogi problémák egy része jelentőségét vesztheti.

De miért fizetne mindezért az, aki korábban soha nem fizetett a dalokért? Azért, mert az Apple ezzel a szolgáltatásával a fájlcserélő hálózatok egyik legnagyobb hátrányát tünteti el: felhasználóbarát, megbízható szolgáltatást ad, éves szinten kb. egy CD áráért. A nagyobb kényelemhez szokottak ugyanis egyebek mellett azért nem használták eddig a fájlcserélőket, mivel ott a fájlok minősége sokszor nem volt megfelelő, miközben a felhasználói felületek is hagytak kívánnivalót maguk után. Az első probléma most megszűnik, ugyanis mindegy, hogy a fájl milyen minőségű volt, az Apple lecseréli azt a szokásos 256 kbps-os AAC fájlra.

Miért jó ez a kiadóknak? A szigorú üzleti logika szerint azért, mert olyan zenefogyasztókat érhetnek el a szolgáltatással, akik korábban nem vásárolták, hanem ingyenesen letöltötték a zenét. Az éves előfizetői díj ugyan nem alacsony, de mivel a szolgáltatás minden Apple termékhez elérhető, várhatóan sokan fogják azt használni, így a bevétel is lehet olyan magas, ami már szabad szemmel is láthatóvá válik a kiadók számára. (Tegyük hozzá, hogy a híradások semmit nem szólnak a szerzőkről és az előadókról, így nem tudható, velük milyen üzletet kötött az Apple.)

Ha bármilyen dalt letölthetek bárhonnan, és utóbb azt egy jogszerű szolgáltatás használatával legalizálhatom, akkor a fájlcsere azzá válhat, aminek eredetileg kitalálták: egy modern, gyors, hatékony terjesztési formává.

A szolgáltatás jelenleg kizárólag az Egyesült Államokból érhető el.

 
Címkék: usa szerzői jog fájlcsere itunes match

Alakul a Commercial Felony Streaming Act

Nincs egy hónapja, hogy a PROTECT IP Act (illetve mivel még csak javaslat, valójában Bill) az amerikai Szenátus elé került, amely bár nem döntött még róla, ez azonban csak idő kérdése. A PIPA árnyékában azonban egy másik törvényjavaslat a Kongresszus elé került májusban. A "Commercial Felony Streaming Act" (S. 978-as számú törvényjavaslat) bűntetté kívánja nyilvánítani a jogvédett művek engedély nélküli, üzletszerű nyilvános előadását.

Az Egyesült Államok jelenlegi szabályai szerint a szerzői jogok üzletszerű megsértése akkor minősül bűntettnek, ha a jogsértő 180 napon belül egy vagy több szerzői művet legkevesebb tíz példányban többszöröz vagy terjeszt, és e példányok kiskereskedelmi ára meghaladja a 2500 dollárt (18 USC §2319). Az internet fejlődésének köszönhetően azonban ma már nem feltétlenül kell a jogvédett tartalmakat letölteni (többszörözni) azok megtekintéséhez/meghallgatásához. A hihetetlen módon terjedő streaming alkalmazások azonban nehezen illeszthetők be valamely fenti vagyoni jog keretei közé, sokkal inkább illeszkedik a nyilvános előadás fogalmába [17 USC §106(4)]. Mivel azonban a fenti büntetőjogi előírás erre nem tartalmaz utalást, a jogvédett művek üzletszerű nyilvános előadásával szemben, legalábbis ahogy az MPAA érvel, az ügyészek nem igazán indítanak eljárást.

A "Commercial Felony Streaming Act" alapján azonban az ügyészek akkor is eljárást indíthatnak, ha a jogsértő 180 napon belül egy vagy több szerzői művet legkevesebb tíz példányban a nyilvánosság számára elektronikus úton előad, és ezen előadások kiskereskedelmi értéke meghaladja a 2500 dollárt, avagy a művek nyilvános előadására szerzett engedélyért fizetendő fair jogdíj összege meghaladja az 5000 dollárt [S. 978, Sec. I.(a)(2)]. A szabadságvesztés büntetés maximális mértéke egyébként 5 év.

Mivel ez csak egy törvényjavaslat, ezért messzemenő következtetéseket nem kell levonni belőle. Néhány gondolatom azért támad.

1.) Épp a PROTECT IP Act kapcsán tettem arról említést, hogy az a javaslat egyértelműen extraterritoriális jelleggel bír, vagyis az Egyesült Államok területén (így elvileg joghatóságán) kívül elkövetett jogsértésekre is kiterjedhetnek előírásai. Mindez a fenti törvényjavaslatra is igaznak tűnhet, hiszen az elektronikus úton történő nyilvános előadás vagyoni jogáról szól. Mivel a törvény kimondottan is a streaming szolgáltatások ellen irányul, tagadni sem lehet, hogy - legalábbis elvi szinten - bárki, aki a világhálón beágyaz egy tartalmat a weboldalán, az előírás hatálya alá kerülhet. Nem vagyok azonban borúlátó: szerintem semmi esély sincs arra, hogy egy magyar embert beidézzenek a fenti bűncselekmény elkövetésének vádjával. A büntetőjog területén az ilyesféle eljárások nem olyan egyszerűek.

2.) A törvény szerkesztésének lényege, hogy a fenti bűntett megállapításának előfeltétele a szerzői jogi törvény bizonyos szakaszának megsértése (más szavakkal a Commercial Felony Streaming Act egy kerettörvényi tényállást hoz létre). Ez pedig annyit tesz, hogy első lépésben a szerzői jogsértés illene megállapítani, ami persze költséges és időigényes eljárást feltételez. Terry Hart kiváló blog bejegyzéséből elérhető az USA Igazságügyi Minisztériumának iránymutatása arra nézve, hogy a büntetőjogot mikor érdemes igénybe venni a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok megsértése esetén. Ebből kitűnik, hogy - akárcsak nálunk - a büntetőeljárás ultima ratio eszköz, vagyis például csak a legsúlyosabb esetekre érdemes használni, avagy csak akkor, ha a szerzői jogi kérdések már tisztázást nyertek stb. Épp ezért Terry Hart úgy látja: nem valószínű, hogy e törvény folytán majd tömegével indulnának a büntetőeljárások a streamelőkkel szemben.

A törvényjavaslatot az illetékes bizottság június 16-án elfogadta. Vagyis a Kongresszusnak immáron két olyan új IP törvényről/módosításról kell a közeljövőben döntenie, amely több kérdést vet fel a hasznosságát illetően, mint amennyi érv a bevezetésük mellett szól.

 
Címkék: streaming internet usa szerzői jog büntető jog

Hallstatt - Made in China

Ismét egy kis szerzői jogi bulvárt hozott az újságos: „Kína ellopna egy osztrák kisvárost”. Egy kínai cég a világörökség részét képező Hallstatt minden apró részletét átmásolva szórakoztatóközpontot hozna létre Ázsia távoli részén.
(fotó: pipmaru)
Az egyik osztrák hoteltulajdonos szerint „Ez a ház az én személyes műalkotásom.” Ezzel szemben a kínai vállalat azt mondja, „a projekt nem vet fel szerzői jogi kérdéseket”. Arról is szól a hír, hogy az épületek „tükörképét” építenék meg, elkerülendő a jogi problémákat.
Nézzük, le lehet-e koppintani egy több száz éves kisvárost, szerzői jogi problémák nélkül.
Egy ilyen falu/kisváros esetén a következő alkotástípusok jöhetnek szóba:
  • építészeti mű (az egyes épületek térszervezésének kialakítása)
  • belsőépítészeti mű (egy épület belső felépítésének és berendezésének tervezett kialakítása)
  • tájépítészeti mű (a természeti és épített környezet ember által tervezett egymásrahatása)
A bírói és szakértői gyakorlat meglehetősen egyértelmű abban, hogy mindhárom építészeti tevékenység szerzői jogi védelem alatt állhat, ha az a szükséges egyéni-eredeti jelleggel rendelkezik. Ehhez nyilván nem elegendő, ha egy bolti széket és egy bolti asztalt egymás mellé dobunk, vagy ha egy körtefa mellé kerti padot helyezünk. Az építésztervezők mindhárom területen ennél jóval mélyebb tudással, és alaposabb kreatív alkotómunkával hoznak létre új műveket.
Az építészet tehát az a művészeti ág, ami mindannyiunkat a legteljesebben körülvesz nap, mint nap. Ha eddig nem gondoltál erre, tégy egy próbát, és indulj útnak úgy, hogy nem "házakat" nézel, hanem "építészeti alkotásokat". Az épületek térelrendezésében éppúgy megnyilvánul az alkotó személyiség, mint egy kávézó jól sikerült belsőépítészetében, vagy az új köztér megfelelően kiválasztott burkolati és térelemeiben.
Ha erre rádöbbensz, azt is megérted, hogy a szerzői jog a hétköznapi működése során mennyire nem érinti a „fogyasztót”. Nézheted, járhatsz benne, lefotózhatod, lerajzolhatod magadnak, anélkül, hogy a szerzői jog ebben bármilyen akadályt jelentene. A digitális technika hozta el azt a változást, hogy az egyszerű műfogyasztás (szoftver, film, zene!) is másolatkészítéssel jár, és ezért a hétköznapi fogyasztóból a mű „felhasználója” lett, akit a szerzői jogi szabályok érintenek. Nem volt ez mindig így, és ezt az építészet területén kiválóan látjuk. Na persze ha Te is építenél egy ugyanilyen házat, vagy a saját kávézód berendezéséhez lekoppintanád azt a másikat, akkor a szerzői jog is képbe jön.
Visszatérve Hallstatt esetére: azt gondolom, aligha lehetséges úgy lemásolni egy ilyen kisvárost, hogy annak semmilyen szerzői jogi következménye ne legyen. Persze az alkotó halála után hetven évvel már nem védettek a művek, így a régi épületek szerzői jogi védelme már nem áll fenn; és a folklór alkotások (így a népi építészet alkotásai) sem állnak jogi oltalom alatt. Mégis: aligha képzelhető el, hogy minden részlet teljesen korhűen maradjon fenn évszázadokig, és még a közterületek újratervezése vagy néhány épület belsőépítészetének újratervezése se történjen meg ez idő alatt. A legvalószínűbb az, hogy egyes épületek, különösen azok belső berendezése olyan módon átvételre kerül, ami már valahol egy alkotó szerzői jogát is érinteni fogja.
Hogy ezt eldöntsük, el kell majd utazni mindkét helyre…