Enyém? Tiéd? Miénk!

 
GG kalóz blogjában arról cikkez, hogy még mindig „akad olyan jogvédő szakember, aki azzal érvel a hangfelvétel-másolás ellen, hogy az ugyanolyan lopás, mintha a kocsinkat vinnék el a ház elől.” A gondolatot hosszabb okfejtés követi a szellemi tulajdon koncepciójáról.
 
Néhány gondolat mindehhez:
 
1. A szellemi tulajdon fogalma
 
A zeneszerzők és szövegírók az Artisjus útján az előző 10 év jogszabálymódosításai során mindvégig küzdöttek a „szellemi tulajdon” fogalom jogszabályi alkalmazása ellen. Tettük ezt annak ellenére, hogy tudjuk: a vonatkozó nemzetközi egyezmények ezzel a gyűjtő kifejezéssel élnek, és hogy a tulajdoni koncepció a szerzői jog számára igen fontos. A GG által is felvázolt fontos különbségek (a tulajdonjoggal szemben a szerzői jog időben korlátozott, a személyhez fűződő jogok eltérő jellege) mellett attól is féltünk, hogy a tulajdoni koncepció az alkotó személyről áttolja a hangsúlyt az alkotásba befektető vállalkozóra. Félreértés ne essék: ez a vállalkozó a szerző fontos partnere, de úgy gondoljuk: a figyelmet mindig érdemes az alkotón hagyni.
 
Egy fontos tévedést ejt azonban a kalóz blog, amikor azt írja, a hagyományos tulajdon és a szerzői jog között „talán a legjelentősebb különbség az úgynevezett szabad felhasználás lehetősége.” Akinek az ingatlanára már vezettek be vezetékjogot, és aki tanult a szolgalmakról, tudja: ebből a szempontból éppen hogy nagyon hasonlít egymásra a tulajdonjog és a szerzői vagyoni jogok koncepciója.
 
2. A tulajdon és a szellemi tulajdon funkciói
 
Hosszas jogfilozófiai fejtegetések nélkül GG a tulajdon két fő funkciójáról beszél: a tulajdon élvezetéről és a jövedelemszerzésről. Nos, az emberi társadalmakban szükségszerűen, a tényleges birtoklásra épülve alakult ki a tulajdon koncepciója. Jogszabályi elismerés nélkül is fennállt az „enyém!” ősi alapelve.
 
Az állam számára a birtokolt tárgyak élvezete miatt nem lett volna szükség a tulajdon koncepciójának bevezetésére. A tulajdonjog elsősorban azt a célt szolgálja, hogy az „enyém!”-elv ne legyen öncélú, hanem mozgásba jöjjön, és a kereskedelem útján fellendítse, élénkítse a gazdaságot. A tulajdont át lehet ruházni, bérbe lehet adni, meg lehet terhelni. És ez fejlődést generál.
 
A szerzői alkotások azonban nem olyan szűkös javak, mint a tulajdon tárgyai. Ezek esetében a jogalkotó aktív beavatkozása nélkül nem is jöhetne szóba az értékesítés. A nagy erőfeszítéssel létrehozott alkotást bárki szabadon felhasználhatná. Éppen azért találták ki a szerzői jogot, hogy ezzel a tulajdonszerű joggal olyan területre is kiterjeszthessék a kereslet és kínálat törvényeit, ahol azok egyébként nem érvényesülhetnének. S lám, ma a primer szerzői jogi iparágak a GDP jelentős részét teszik ki.
 
A szerzői jog tehát mesterséges képződmény: olyan „tulajdont” jelent, ami nem a tényleges birtoklásra épít, sőt: éppen annak hiánya miatt vezették be. Ezért a közvélemény nehezen érti meg a lényegét. Ettől még zseniális találmány: a létező fizetőképes kereslethez mesterségesen hozzátesz egy kínálati oldalt, és ezzel társadalmi hasznot generál (mivel pénzt pumpál a kulturális szektorba, és így új alkotások létrejöttét ösztönzi).
 
 
3. Lopás-e az engedély nélküli másolás?
 
Alig pár hete, a Balaton partján ellopták a strandtáskánkat. Bár valódi érték nem volt benne, személyes értékű tárgyak tömegesen. Rögtön megszólalt bennem a „jogvédő”: bárcsak lemásolták volna inkább! Hát természetes, hogy a másolás nem lopás! Ég és föld a különbség a kettő között!
 
Azonban azokat sem tudom elítélni, akik lopásnak nevezik az engedély nélküli másolásokat. A lopás fogalma ugyanis nem egyértelmű. Miért ne fogalmazhatná meg valaki így? Lopás: ingyen megszerezni valamit, amit jogos tulajdonosa pénzért szeretne árulni. A „lopás” erkölcsi fogalmának nem az „elvétel” a központi gondolata, hanem az „engedélye nélkül”. (Az ingyenes reklámújság elvétele ugye nem lopás.)
 
Egyébként a tömegtermelés időszakában a másolás és a lopás közötti különbség elmosódik. Gondoljunk csak kedvenc példámra, a mosóporra, amit számomra mindig megdöbbentően magas áron értékesítenek a boltokban. Nyilvánvaló, hogy egy zacskó mosópor előállítása a töredékébe se kerül az eladási árnak – hiszen a magas költséget a kutatás-fejlesztés, az egyszeri beruházások és a marketing teszi ki. Ha a mosóport tőlem, a vevőtől lopja el a tolvaj a kasszánál történő fizetés után, a károm 3.699 Ft. Ha azonban a mosóport a hipermarket polcáról lopja el a tolvaj, a gyártó/kereskedő kára a nullához közelít. Kivéve, ha tömegesen áll át az egyébként fizetőképes kereslet a lopásra. Akkor ugyanis a sok "nulla" összeadódik, és fenntarthatatlanná válik az iparág.
 
Címkék: szerzői jog szellemi tulajdon szabad felhasználás

A bejegyzés trackback címe:

https://eszerint.blog.hu/api/trackback/id/tr62203961

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.