Kalózkodásellenes vállalkozások

Az internetszolgáltatók előszeretettel hivatkoznak arra, hogy a rajtuk keresztül megvalósuló szerzői jogsértéseket nem tudják felügyelni, és erre törvény alapján nem is kötelesek. Ennek jó példája Magyarország, ahol az internetezők és esetleges fájlcserélők hozzászoktak ahhoz, hogy senki sem figyeli őket.

Pedig Nyugat-Európa több országában már szokásos az illegális fájlcserében részt vevő magánszemélyek szisztematikus felelősségre vonása. Az IP-címek felkutatása gyerekjáték, a kérdés inkább az: megengedi-e az adott ország jogrendszere, adatvédelmi szabályozása, hogy az IP-címekhez tartozó előfizetők nevét kiadják az internetszolgáltatók?
 
Németországban mindennapos gyakorlat, hogy a jogosultak bírósághoz fordulnak, és ún. adatkiadási eljárásra (Auskunftsverfahren) keresetet adnak be, amelyben megjelölik a beazonosított dinamikus IP-címeket, a felhasznált tartalmat és a felhasználás pontos időpontját. A bíróság ítéletben kötelezi az internetszolgáltatót, hogy szolgáltassa ki, mely előfizető használta a kérdéses időben a dinamikus IP-címet, majd a jogosult a „nevesített” jogsértővel szemben eljárást indít.
 
Bár mindez bonyolultnak és költségesnek tűnhet, a jogosultak megfelelő apparátussal már rutinosan járják végig a procedúrát. Az IP-címek begyűjtésére Németországban erre specializálódott ügyvédi irodák jelentkeznek, akik (egyetemistákat, gyakornokokat foglalkoztatva) figyelik a fájlcserélőket, és tömegével rögzítik a tartalmakat jogszerűtlenül „mozgató” IP-címeket, majd azokat csokorba szedve benyújtják az adatkérő keresetet is. Ezt követően az IP-cím alapján beazonosított jogsértőnek felszólító levelet írnak (ún. Abmahnung), amelyben meghatározott összeg azonnali megfizetésére szólítják fel. A jogsértő ilyenkor már tudja, hogy „szorul a hurok”: ő is ügyvédet fogad, aki egyezkedik a fizetendő összegről, hiszen egyezség híján a jogosult a jogsértő felhasználás bizonyítékaival bírósághoz fordul.
 
A rendszer olajozottan működik, tehát a fájlcserélők bármikor számíthatnak „Abmahnungra”, ami bizonyos összegű kártérítés elkerülhetetlen megfizetésével és az ügyvédi és bírósági költségek viselésével jár. A rendszer tehát könyörtelen, a jogsértő csak magára számíthat, és mindent maga fizet: nincs fokozatosság, nincs internetlassítás, nincs többszöri felszólítás, mint a felületes újságírók által szigorúnak kikiáltott új francia „fokozatos válasz” rendszerben. Nem csoda, hogy Németországban a fájlcsere már nem éri virágkorát, hiszen egyre kevésbé éri meg kockáztatni.
 
A kalózkodásellenes „magánhadjáratok” során elsősorban adatvédelmi aggályok merülhetnek fel. Svájcban például a fájlcserélők IP-címeinek egyik legnagyobb volumenű automatikus szoftveres gyűjtésével foglalkozó Logistep céget tiltotta el tavaly e tevékenységétől a legfelsőbb bíróság [Az. 1C 285/2009], mondván, hogy az IP-címek ilyen gyűjtése adatvédelmi szabályokba ütközik. Bár az IP-címek személyes adatkénti védelme nem egyértelmű és általában a jogvita legfőbb tárgya, a svájci bíróság ebben az esetben az adatvédelmi érzékenységére hallgatott. Ahogy a Logistep vezetője nyilatkozott: amennyiben a kalózkodásellenes tevékenységet ezentúl nem láthatják el a magánvállalkozások, akkor ezt adatvédelmi garanciákkal az államnak kell felvállalnia.
 
Úgy tűnik tehát, hogy alapvetően ez a két alternatíva marad: az állam által finanszírozott rendszer (pl. francia HADOPI) vagy a magánszemélyek költségén fenntartott modell (pl. német). Bár hazánkban eddig csupán alkalmankénti szerverlefoglalásoktól volt hangos a sajtó, nem elképzelhetetlen, hogy előbb-utóbb a magyar jogalkotó is követi a nyugati példák valamelyikét.
 
Én leginkább mégis azt tartanám a helyes útnak, ha az állam a jogosultakkal karöltve a legális tartalomszolgáltatások (online zeneáruházak és videótékák) megerősítésére koncentrálna. Bármelyik megoldás irányába történjék is elmozdulás, ennek csak akkor lesz értelme, ha a fájlcsere visszaszorításával párhuzamosan a fogyasztók kultúrafogyasztási igényeit is át lehet majd csatornázni a jogszerű és megfizethető utakra.
 
Fodor Klaudia
 
Címkék: internet szerzői jog fogyasztói szokások fájlcsere három csapás bírósági ítélet peer to peer online zeneáruház

A bejegyzés trackback címe:

https://eszerint.blog.hu/api/trackback/id/tr852391024

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mezei Péter 2010.10.22. 22:39:50

Magam is pontosan úgy gondolkodok, ahogy annak a szerző záró mondataiban is hangot adott. És ennek egy ideje nem csak én adok hangot, hanem mások is. Mégis úgy érzem, hogy legalábbis hazánkban, de szerintem egyelőre a legtöbb országra igaz ez, semmi változás nincs a pozitív alternatívák felmutatása terén. Kár... Jó lenne pedig...

parthur 2010.10.23. 00:29:42

"...a fájlcserélők bármikor számíthatnak „Abmahnungra”, ami bizonyos összegű kártérítés elkerülhetetlen megfizetésével [...] jár."
Richtigstellung: nem elkerülhetetlen, de szokásos-Die Upload-Abmahnung richtet sich an den Internetanschlußinhaber, der nicht zwingend mit dem tatsächlichen Verletzer identisch ist. Der Anschlußinhaber hat die Urheberrechtsverletzung nur dann zu verantworten, wenn er diese selbst begangen hat oder wenn er Sorgfaltspflichten nicht beachtet hat (z.B. Paßwort für W-LAN).
Röviden: A kártérítési igény nem elkerülhetetlen, a jogsértés feltételezése megcáfolható. Bizonyos esetekben a kártérités korlátozott, § 97a Absatz 2 UrhG.

ormotlan 2010.10.24. 15:57:15

Egész jól kezdődő cikk, ritka gusztustalan befejezéssel.

"Úgy tűnik tehát, hogy alapvetően ez a két alternatíva marad: az állam által finanszírozott rendszer (pl. francia HADOPI) vagy a magánszemélyek költségén fenntartott modell (pl. német)."

Ugyan már miért lenne ez a két szabadrablás az egyetlen alternatíva? A francia egyébként is alkotmányellenes. Hogy lehetne a szerzői jog megsértése előrébb való a vélemény és szólásszabadsághoz feltétlenül szükséges internethasználati joghoz?!

Miért ne követhetnénk a Skandináv/Magyar modellt, azaz hagyni ahogy most van: Személyes felhasználás, ingyenes megosztás legális és nem üldözik. Jelenleg Magyarországon a zenék megosztása ellenszolgáltatás nélkül nem sért törvényt! A fizetős warez-ftp-ket meg vigyék csak el a rendőrök.

Miért kellene majmolnunk egy alapvetően fenntarthatatlan és abszurd rendszert? Az az ország hatalmas versenyelőnyre fog szert tenni, aki először szabadul meg a digitális szerzői jogok béklyójából. A másolás nem lopás, másoláskor nem keletkezik kár. Adjanak olyan minőségű letöltő szolgáltatást, amiért megéri fizetni, és olyan áron, amennyit ér. A 70 éves (wtf?!) szerzői jogok zeneszámoknál kizárólag a kiadók profitjait szolgálja és öli meg a piacot és a fejlődést.

A fent említett szabályozások gazdasági csoportok maffiamódszerekkel kiharcolt monopóliuma, állami áldással. No thanks.

tothpb 2010.10.24. 16:49:39

@ormotlan: A skandináv és a magyar "módszer" is csak a letöltést engedi magáncélra. A más részére való hozzáférhetővé tételt nem.

Fontos különbségtétel tehát: nem a letöltés jogsértő, hanem a nyilvánossághoz közvetítés. Ez az Szjt. 26.§ (8) bekezdésének második mondatából egyértelmű, ebből a szempontból nem tér el a magyar, francia, skandináv és magyar szerzői jog - nem is térhet el, hiszen a vonatkozó nemzetközi egyezmények (WCT és WPPT), valamint az európai jog (2001/29/EK irányelv) szabályozása egyértelmű.

Szintén fontos kiegészítés, hogy a francia rendszer alkotmányellenességét megszüntették, ma teljesen alkotmányos megoldásban kezdi működését a "fokozatos válasz" módszer.

A letöltő szolgáltatásokhoz: szerinted mennyit ér ez meg? Mi lenne az az ár, amit bárki hajlandó lenne akkor is megfizetni, ha ingyen is elérhető ugyanaz?

Más: ez a fórum nyílt, de értelmes és higgadt beszélgetésre született. A "gusztustalan következtetés" szerintem ezen az oldalon nem elfogadható hangnem. Szintén nem az a "maffiamódszerekkel kiharcolt monopólium" - ha bűncselekményt szagolsz, tegyél feljelentést, vagy oknyomozó újságíróként derítsd ki, hol és ki az, aki fenyeget, lefizet, mészárol, elrabol.

Mezei Péter 2010.10.26. 12:32:51

@ormotlan: TPB (nem a The Pirate Bay!) megállapításai teljesen helytállóak, és még csak nem is minden hibás megjegyzést reagált le. Egyelőre erősnek érzem, hogy alapjogi védelmet biztosítsunk az internethez való hozzáférésnek, bár kétségtelenül vannak ez irányú jelek Finnországból és Franciaországból (csakhogy a finn törvény elsődleges célja nem a fájlcserélők védelme, hanem az internetszolgáltatás finnországi teljes kiépítése, vagyis hogy még a lappok és a rénszarvasok is e-mailezhessenek), maga ormotlan is "szólás- és véleménynyilvánítási szabadságról" beszél. Egyrészt sokkal szerencsésebb lenne információs szabadságról beszélni, de még akkor sem érzem úgy, hogy e három kifejezés egyike is le tudná fedni a szerzői jogilag védett tartalmak fel- és letöltését, illetve megosztását. Nem hiszem, hogy egy dal megosztása legitim véleménynyilvánítás lenne.

Másrészt csatlakoznék TPB kéréséhez, fogalmazzunk korrekten. Ennek megfelelően (bár nem hiszem, hogy gusztustalan lett volna Fodor Klaudia bármelyik észrevétele) a cikk befejezése nem az, amit ormotlan ír, hanem pont az, hogy jó lenne kicsit kart-karba öltve értelmes alternatívákban gondolkodni, és nem a jog rögös útját járva jó magyarként automatikusan pereskedni.

Herceg Hannoveri 2013.06.06. 16:54:33

Épp ma kaptam egy levelet egy Müncheni ügyvédi kamarától amibe 956 euro bírságot kell kifizetni.Mert én egy Magyar INGYENES torrent weboldalról letöltöttem egy Német filmet.(Ranjid rettet die Welt). Szerintem ez a büntetés jogtalanul történt mert a Magyar web oldal nem utalt semmiféle költségekre mert ha tudtam volna hogy ezért fizetni kell akkor inkább megveszem a boltba.
Fel is hívtam a Müncheni kamarát és ragaszkodnak a bírság kifizetéséhez és amikor elmagyaráztam mi történt az Ügyvéd azt válaszolta "hogy az ember tudja" melyik oldalról lehet letölteni. Mindegy hogy ingyenes-e vagy sem. Utána néztem mit jelent hogy kalózkodás az interneten: ha valamit letöltök és én tovább juttatom vagy eladom, de ha magán célra töltöm le az nem számít kalózkodásnak, ha a jog tulajdonos nem sérelmezi a letöltést-de AKKOR NEM ÉRTEM miért van egy ingyenes TORRENT oldalon a filmje?????
Miért nem töröltette le a torrent oldal tulajdonosával a filmet ha nem akarja hogy mások ingyen láthassák????? -így a kirótt büntetés igazságtalan!!!