Ausztria és a rockosított himnusz tanulságos esete

Az osztrák oktatási tárca 2010-ben a képzési reform keretében készített egy rövidfilmet, amelyben híres osztrákok fiatalkori képeit vetítik az osztrák himnusz modern átiratának zenei aláfestésével. A kampány a fiatal tehetségek támogatására hívja fel a figyelmet, hangsúlyozva a nemek közti egyenlőséget. Azonban az osztrák himnusz szövegének szerzői jogi jogutódai a himnusz megkérdezésük nélküli „megfiatalításával” nem értettek egyet, s meg sem álltak a legfelsőbb bíróságig. Egy eset, ahol érezzük, hogy a szerzői jog nem azt szolgálja, amire eredetileg teremtetett.

 
„Heimat bist du großer Söhne und Töchter”, vagyis „a haza a nagyszerű fiaiból és lányaiból áll”- ez az a sor a kedvelt osztrák popénekesnő, Christina Stürmer verziójában, amelyet a jogutódok sérelmeztek, mert szerintük a szöveg „lányokkal” történő kiegészítése, még ha a modern egyenjogúságot hivatott is kifejezni, megbontja az eredeti sorok hexameterét, megakasztja a rímet, tehát összességében csonkítja a mű egységét. Másrészt a minisztérium információs kampányának rövidfilmje a himnusz felhasználásának nem a tipikus, protokolláris módja, hanem egyfajta reklámcélt szolgál, így engedélyköteles felhasználás. Bár a személyhez fűződő jogok sérelmével nem értett egyet, azt kimondta a legfelsőbb bíróság, hogy „a hivatalos használatra megalkotott hivatalos mű” nem bármilyen felhasználása szabad, így még az Osztrák Államnak is szükséges lett volna a jogutódokkal megállapodni, ha a himnusz rockosításával készít kampányfilmet (4Ob171/10s).
 
A döntés véleményem szerint arra is visszavezethető, hogy az osztrák állam a himnusz elfogadásakor nem járt el körültekintően. Amikor a II. világháborúban kompromittálódott Haydn-himnusz helyett 1946-ban pályázatot írtak ki egy Mozart-dallam himnikus versesítésére, nem fektették le egyértelműen sem a pályázatban, sem a későbbi hivatalos megjelentetésben, hogy a műnek milyen felhasználására kap jogot az osztrák állam és az osztrák nép. A bíróság pedig ezt a jogátruházást szűken értelmezte.
 
S bár azt gondolnánk, hogy egy himnusz alapvetően „mindenkié”, a bíróság elutasította, hogy az minden esetben hivatalos iratként lenne szabadon felhasználható. A magyar szabályokból ugyanezt nehezen tudom levezetni. A hivatalos iratkénti felhasználás a magyar jogban funkcióhoz kötött, ami a himnusz esetében szerintem a nemzet jelképezése, tehát ebben a funkciójában szabadon fel lehetne használni, ha egyébként még védett lenne (Szjt. 1. § (4) bek.). Hogy lehetne egy himnusz dallamát, szövegét úgy felhasználni, hogy azzal ne a nemzeti jelképet idézzük fel? Mikor a rádió éjfélkor lejátssza, vagy amikor szilveszterkor felcsendül egy szórakozóhelyen, de még ha egy információs kampányfilmbe is kerül, mindezt ugyanabban a funkciójában teszi.  Véleményem szerint tévedett tehát az osztrák bíróság, amikor a „protokolláris célú felhasználáshoz” (nemzeti ünnepekhez és futballmérkőzésekhez) kötötte a himnusz funkcióját: a himnusz ugyanis minden kontextusban ugyanazt jelenti, ugyanarra szolgál.
 
Hasonlítsuk össze a fenti esetet egy szintén „fiatal” himnusszal bíró ország, Kanada helyzetével! A Nemzetközösség országai tipikusan a brit himnuszt használták, majd függetlenségük jeleként igyekeztek saját himnuszt is kialakítani. A kanadai állam a szöveg (’O Canada) szerzői jogait szimbolikus összegért megvette a jogutódoktól, s törvénybe foglalva mind a dallamot, mind a szöveget egyszerűen public domainné nyilvánította. A common law-országokban ismert Crown Copyright, azaz a „korona szerzői joga” egyébként is lehetővé teszi, hogy egyes állami kezdeményezésre készült szerzői műveket szabadon fel lehessen használni, s ilyen módon olyan művek, mint a himnusz, ténylegesen közkinccsé válhatnak.
 
S hogy mi a helyzet az olyan klasszikus és régi himnuszokkal bíró országokkal, mint Magyarország? A kérdés sokkal egyszerűbb, mivel Kölcsey Ferenc 1838-ban, a zeneszerző Erkel Ferenc pedig 1893-ban halt meg, így a szerzői jogi védelem mind a dallamon mind a szövegen lejárt. Szabad az út tehát az esetleges átdolgozások előtt, egészen a Himnuszt, mint nemzeti jelképet sértő vagy lealacsonyító kifejezések használatáig, amelyet a Btk. büntetni rendel (Btk. 269/A. §; Alk. 75. §) Viszont a nemzeti jelvényt is be lehet mutatni tudományosan, történetileg, és szabad kritizálni is, amíg ez nem éri el a becsmérlést, gyalázkodást, lealacsonyító kifejezések használatát (13/2000. (V. 12.) AB határozat).
 
Összefoglalva: az egyes országok himnuszai is szerzői művek, így azok felhasználásakor azt kell vizsgálni, lejárt-e a védelem idejük, valamint az állam illetve a nép milyen mértékű felhasználási engedélyt szerzett (szerezhetett) a mű felett. Ezen túl a hivatalos iratokra vonatkozó (ugyan értelmezést igénylő) szerzői jogi szabályok is utat nyithatnak a felhasználások előtt. S bár gyanítom, hogy a magyar himnusz még jelentős szövegmódosításokkal sem szolgálhat a nemek közti egyenlőség protezsálására, azért a lehetséges felhasználások tárháza így is igen széles.
  
 
Címkék: ausztria szerzői jog alkotmány bírósági ítélet jogérvényesítés

A bejegyzés trackback címe:

https://eszerint.blog.hu/api/trackback/id/tr512752713

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Grad-Gyenge Anikó 2011.03.19. 21:43:13

nagyon érdekes bejegyzés, szuper, hogy feldolgoztad!
az nem lehet, hogy nálunk azért nincs ilyen jellegű erős kivétel (csak a hivatalos ügyirat-szabály alkalmazható, tényleg elég bénán), mert a himnusz közkincsbe tartozik már? lehet, ha újabb alkotás lenne, akkor kellene hozzá egy külön kivétel vagy más dogmatikai megoldás az Szjt.-ben, amivel el lehetne érni, hogy quasi közkincs legyen?

klaudiafodor 2011.03.19. 23:54:55

@anikonaso: Igen, ha a himnusz védett lenne, szerintem is két lehetséges út közül lehetne választani: az állam vagy jogszerzéssel kapja meg és adja tovább a népnek a felhasználási jogokat, vagy ezzel nem cicózva törvényhozóként lefektet egy himnusz-szabad felhasználást. Az osztrák megoldás, miszerint megfelelő szabad felhasználás kivétele híján akarták tágan értelmezni a jogszerzést, nem működött jól!