A sampling új dimenzói

A zenei alkotómunka és előadás egyik mindennapos velejárója a sampling technológia. Nem csak egyszerűbbé teszi a stúdiómunkát, de talán élvezhetőbbé is az hangfelvételeket, illetve az előadásokat. (Kivéve, ha valaki kimondottan rajong az improvizációkért.) Az információs társadalom folyamatos fejlődésével a samplingelés is kinőtte klasszikus kereteit. Vessünk egy pillantást a jövő "webkettes" samplingeléseire!

2010. decemberében jelent meg az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle hasábjain a Békés Gergellyel közösen jegyzett tanulmányunk, mely a sampling hazai jogi megítélését elemezte. Erre alapot a tavalyi év egyik nagy híre adott, miszerint Kovács Kati "Add már, uram az esőt" című dalából Christina Aguilera samplingelt egy röpke részt. (A két dal párba állítva meghallgatható a Who Sampled? oldalon.)

Az Aguilera felhasználás csupán egy példa a klasszikus samplingelésre. Lassan azonban úgy tűnik, hogy a webkettő e területre is beférkőzik.

Az első zenei felvétel kiváló példaként szolgálhat arra, amit Laurence Lessig a "remix kultúra" alatt ért/érteni akar. 

A fenti Kutiman "mix" kiválóan érzékelteti, hogy az ún. "user generated content" olyan új formája a szerzői jognak, melyre nézve a jogvédelem fennáll (valószínű, hogy a kliphez használt források többségéről ez elmondható), azonban e tartalmak felhasználása esetén jogérvényesítésre nincs mindenképpen szükség.

Elvileg elképzelhető ugyanis, hogy jogokat sértett Kutiman, hiszen a felhasználás ténye vitathatatlan. Erre maga Kutiman is utal (érdemes rábökni a "credits" ikonra az eredeti weboldalon a dalok alatt). Sőt, a többszörözés és netes hozzáférhetővé tétel mellett az is kérdéses, hogy a források jól érzékelhető megvágásával sérült-e az eredeti szerzők átdolgozáshoz fűződő joga. Az elemzést természetesen jelentősen befolyásolja a felhasználással kapcsolatos irányadó szerzői jog. (Ezzel kapcsolatban segítségünkre lehet a Kutimannel kapcsolatos Wikipédia bejegyzés. Eszerint ugyanis Kutiman izraeli származású, de jelenleg egy német kiadóval van szerződése. A Wikipédia persze nem írja, melyik országban készült a ThruYou "album".) Ennek ugyanis arra is komoly hatása lenne, hogy milyen szabad felhasználási esetköröket ismer az érintett jogrend, és hogy azok alkalmazhatók-e a fenti felhasználási formára.

Én azonban az elemzésnek ennek a fokáig nem akarok elmenni. Úgy hiszem, hogy az összes felhasznált tartalom azzal az egyszerű céllal került fel a YouTube-ra, hogy tulajdonosát népszerűsítse. Ebben Kutiman óriási segítséget nyújtott. Így azt hiszem, hogy az eredeti szerzők inkább hálásak, semmint dühösek a zenészre.

Másabb a helyzet a következő esetben. Még tavaly történt, hogy egy szimpla kocsikázás közben felcsillant a szemem a rádió hallgatása közben (éppúgy mint Fodor Klaudiáé a Mizu hatására). Kár, hogy akkor már leadtuk a kéziratot Gergővel, így ez kimaradt a cikkből. (Mindenkitől türelem, legalább 58 másodpercet kell várni a lényegre, de aztán nincs megállás!)

Gondolom nem vagyok egyedül, s rengetegen felismerik a dalban a "Kincs, ami nincs" és az "És megint dühbe jövünk" két klasszikusnak számító mondatát Bujtor István tolmácsolásában.

Nos, ez a példa, mely talán még szórakoztatóbb is az előzőnél, a samplingelés újabb dimenziójába kalauzol minket. Klasszikusan ugyanis hangfelvételekből (volt) szokás a részleteket kiemelni. Ezúttal azonban már egy film szinkronhangja képezi a forrást. Ez így tehát másféle (szerzői) jogi aggályokat vet fel. Mennyiben lehet szinkronhangokat felhasználni? Jogvédett egy mondatos részlet? Mivel a mixre első (és sokadik) blikkre (is) a magyar jogrend tűnik alkalmazandónak, ezért a személyhez fűződő jogok elemzése is indokolt lehetne (bár e ponton elsőre nem tűnik problematikusnak a helyzet).

A fenti két zenei tartalom tehát eltérő forrásból és alapvetően eltérő célokra készült, mégis egyaránt azt bizonyítják, hogy a digitális technológiáknak és az információs társadalomnak a határai fokozatosan bővülnek, melyeknek útját állni lehetetlen. Ez egyben azt is jelenti, hogy újabb és újabb kihívásokkal nézhetnek szembe a jogosultak. A kérdés csupán az, hogy valóban védeni kell-e a fentiekhez hasonló forrásokat, vagy hagyjuk a társadalomra, hogy olyan kreatív tartalmakat hozzanak létre, melyekkel talán a világ is színesebb lesz?

 
Címkék: zene youtube szerzői jog kovács kati sampling szabad felhasználás

A bejegyzés trackback címe:

https://eszerint.blog.hu/api/trackback/id/tr132804304

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.