Sok hűhó semmiért? Magyarország csatlakozott a Hamisítás Elleni Kereskedelmi Egyezményhez (ACTA)

2012. január 26-án Magyarország Tokióban az EU-tagállamok többségével és magával az EU-val együtt aláírta a Hamisítás Elleni Kereskedelmi Egyezményt. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala erről szóló közleménye akkora hírértékkel bírt, hogy gyakorlatilag valamennyi mérvadó on-line újság beszámolt róla, megszólaltatva számos szakembert, érintettet vagy magát érintettnek gondolót. ACTA keresőszóra klikkelve olvasható az origo, az index, a hvg.hu, a napi.hu cikke, az ATV pedig vasárnap esti hírösszefoglalójában foglalkozik a témával. Bár helyesebb lenne azt mondani, a téma egy olyan aspektusával, amellyel maga az ACTA szinte egyáltalán nem, vagy legalábbis csak olyan mértékben, ami az európai viszonyokban nem fog változást eredményezni: a fájlcserére gyakorolt hatásokkal. A hírérték szakmai szemmel éppen emiatt majdnem hogy érthetetlen: ráadásul az utóbbi időszakban Magyarországon sokkal jelentősebb változásokat okozó események történtek a szerzői jog területén, amikor az Országgyűlés elfogadta a legutóbbi törvénymódosítást, de ez mintha elkerülte volna a tényfeltáró újságírók figyelmét. Ott talán még nagyobb szükség lett volna az újságírói kíváncsiságra, a tényekről való objektív beszámolókra.

Az ACTA-val kapcsolatban kezdettől fogva igen felfokozott volt a sajtó figyelme, bár a negatív hangok csak arra tudtak irányulni, hogy a nemzetközi tárgyalások nem zajlottak nyilvánosság előtt, sőt: mindaddig, amíg az EU és tagállamai ez ellen nem tettek, a tárgyalások lényegében teljes titokban zajlottak. A nagy titkolózás nem csak azt akadályozta, hogy széleskörű társadalmi diskurzus alakuljon ki az aktuális és lényegében percről percre változó szövegekről, hanem azt is, hogy a különböző lobbicsoportok intenzíven próbálják befolyásolni a szerződés tartalmát. Ennek kétségtelenül vannak előnyei és hátrányai, de azt mindenképp hozzá kell ehhez tenni: a nemzetközi szerződések tárgyalásai nem feltétlenül zajlanak a teljes nyilvánosság előtt, így ennek a követelése a diplomáciai tárgyalások során meglehetősen szokatlan volt.

Ráadásul az Európai Unió és tagállamai kezdettől fogva olyan pozícióval vettek részt a tárgyalásokon, amely tartalmában csak arra terjedt ki, hogy a jelenlegi, hatályban lévő, valamennyi tagállamban alkalmazott acquis tükröződjön az elfogadásra kerülő szabályokban. Ebből a szempontból teljességgel érthetetlen a legutóbbi híradás, miszerint a szlovén nagykövet kifejtette a kormányáétól eltérő álláspontját, ami feltehetően a szlovén diplomáciában is szokatlan gesztus, illetve hogy Lengyelországban egyesek abban reménykednek, hogy az ország esetleg nem ratifikálja az egyezményt. Mindenesetre az, hogy az EU mandátuma a hatályos jogra korlátozódott, amiatt lehetett így, mivel egyrészt az Európai Unióban világviszonylatban jelenleg viszonylag magas a szellemi tulajdoni oltalom szintje, a többi szerződő félre ez nem feltétlenül és nem minden területen igaz. Másrészt igazán nehéz lett volna olyan célok képviselete, amelyeket az EU maga sem valósít meg, illetve amelyben a tagállamok nem értenek egyet. Ráadásul az EU-nak egyébként is általános célkitűzése, hogy a saját jogának „exportját” érje el nemzetközi viszonylatokban, aminek a következménye az, hogy az európai művek Európán kívüli védelme is emelkedik, lényegében az EU-n belüli szintre. Ennek a tárgyalási attitűdnek az az eredménye, hogy a szövegben ma gyakorlatilag nincs olyan rendelkezés, amelynek alapján a jelenlegi uniós és azokon nyugvó nemzeti szabályokhoz hozzá kellene nyúlni. A nemzetközi szerződések esetében ráadásul gyakran nem is az a cél, hogy a saját védelmi rendszerünk erősítését kelljen vállalni: a cél az európai szellemi alkotások nemzetközi védelmének erősítése volt.

Mindez nem jelenti azt, hogy ne lennének kezdeményezések a szellemi tulajdoni (és azon belül a szerzői jogi) jogérvényesítés erősítésére az Európai Unióban. Zajlik a jogérvényesítési irányelv felülvizsgálata, a Bizottság konzultációt indított az értesítési és eltávolítási eljárások nemzeti szabályozásáról és egyébként is folyik az érintettekkel való általános konzultáció a jogérvényesítésről. Ebből fakadóan jó eséllyel várható az, hogy a szabályozás el fog mozdulni a mai helyzetből: a Bizottság által kitűzött cél a személyes adatok védelméhez való jog figyelembevétele mellett a jogosultak adatszolgáltatási igényének érvényesíthetővé tétele, a szolgáltatók intenzívebb bevonása a jogérvényesítésbe. Ezt azonban nem az ACTA indukálja, hanem a jogérvényesítési irányelvből fakadó felülvizsgálati kötelezettségként van így. Ráadásul a változások korlátait számos európai bírósági döntés határozza meg, gondoljunk itt a ProMusicae- vagy a Tiscali-ügyre.

Persze nem lényegtelen kérdés, hogy mikortól lehet számítani arra, hogy az ACTA a fent említett hatásait ki tudja fejteni. Maga az egyezmény rendelkezik arról, hogy legalább 6 szerződő félnek el kell helyeznie a ratifikációs okmányát Tokióban ahhoz, hogy a szerződés hatályba lépjen. A ratifikációs okmányok letételének előfeltétele, hogy a szerződő felek a saját, belső jogukban kihirdessék a szerződést. Ezt Magyarországon az Országgyűlés végezheti el, a nemzetközi szerződések kihirdetésére vonatkozó, egyszerűsített eljárásban, a Kormány javaslata alapján. Feltételezhető, hogy a Kormány már nem kezdeményez társadalmi vitát a kérdésben: hiszen ha Magyarországon nem hirdetnék ki, az EU önálló ratifikációja eredményeként a szabályok nagy része úgy is mindenképp kötelezővé válna Magyarországon.

Végül meg kell egyezni, hogy az ACTA-val kapcsolatban az első közleményt követően villámgyorsan kialakult polémiát (hadd használjam kivételesen ezt a szót: hisztit) az SZTNH is érzékelte és egy abszolút jól használható, laikusok számára is érthető, korrekt tájékoztatót tett közzé itt. Ez a tájékoztató pedig lehetővé teszi mindenki számára, hogy megtudja, hogy mi is a vita tárgya, hiszen ebből a hírből angolul és magyarul is letölthető a teljes szöveg, így már csak az nem tudja, miről szól az ACTA, aki nem vette a fáradságot ahhoz, hogy elolvassa. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eszerint.blog.hu/api/trackback/id/tr884067539

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.