Ifjú tehetségek és engedélyek nyomában

 Avagy karaoke jogi szemmel

 
A Sziget Fesztivál forgatagában is, megannyi zenei program között arra is lehetőségünk nyílik, hogy néhány pohár bátorságnövelő elfogyasztása után énekesi tehetségüket is megmutassuk. A karaoke bárban a csoportosan dülöngélő, visító lányoktól a tehetségkutatót még el nem ért, szinte vérprofi amatőr előadókig bárki kiadhatja magából, amit csak tud, elszórakoztatva ezzel bulizó társait. A karaoke hódít, s a „passzív” zeneszolgáltatáson túl egyre több szórakozóhely színesíti műsorát ezzel az aktív ráéneklős műfajjal. Azt azonban kevesebben tudják, hogy egy ilyen szolgáltatás milyen összetett engedélyek beszerzését feltételezi, amelynek elsődleges oka a felhasználni kívánt zenén fennálló osztott jogosultságok sora. A mai bejegyzésben, magamon felejtve a szerzői jogi szemüveget, a karaoke engedélyezési procedúráját járnám körbe.
 
Mi a karaoke-felvétel?
 
Olyan instrumentális felvétel, ahol a dalnak csupán a zenei kíséretét és felismerhető dallamát rögzítik, s amelyen a szöveg feliratozva jelenik meg. Ezt a közönség előtt lejátsszák, és az amatőr előadóművészek ráénekelnek. A „rögzített zene” természetéből fakadóan a karaoke-felvételeken a zeneszerző (1), a dalszövegíró (2), az előadóművészek (3) és a hangfelvétel előállítójának (4) jogai külön élnek, elválnak egymástól. Hozzá jön még mindehhez, hogy a zeneszerzők, dalszövegírók egyes jogait – szerződés alapján – gyakran a zeneműkiadója (5) képviseli, tehát ahol közvetlen szerzői engedélyt kell beszerezni, ott gyakorlatilag a zeneműkiadót (music publisher) szokás felkeresni.
 
A karaoke-műsor szervezője a felvételeket, a rögzített dallamokat tipikusan előre gyártottan veszi meg.
-          Midi fájlként. A midi fájlok tulajdonképpen olyan hangfelvételek, amelyek digitális formátumban, előadóművész közbejötte nélkül rögzítik a dallamot. Ezt az 1996-os WPPT egyezmény tette világossá. Készítőjük lényegében hangfelvétel-előállító, aki a zeneművek többszörözéséért a dalszerzők engedélyét közös jogkezelő egyesületüktől (Artisjus) kapja meg, éppen úgy, mint egy átlagos CD-kiadó. Az így elkészült hangfelvételeket pedig szabadon árusítják (terjesztik).
-          Stúdiófelvételként. A karaoke felvétel néha úgy készül, hogy hús-vér zenészeket bíznak meg a dal énekszólam nélküli felvételével. De elképzelhető az is, hogy az eredeti hangfelvételről „lekeverik” az énekhangot, és így forgalmazzák a „maradék” hangfelvételt. Ehhez azonban az Artisjus-engedélyen túl már az eredeti hangfelvétel előállítójának engedélye is szükséges.
 
A karaoke alatt általában önálló videó is szerepel, amely lényegében a karaoke-felvétel saját videoklipje, egy kisfilm. Ennek elkészítéséhez (a zenemű megfilmesítéséhez) a zeneszerző engedélye mindenképpen szükséges, a hangfelvétel-előállítóé pedig akkor, ha az eredeti hangfelvételt használják fel a kisfilmhez.
És akkor még ott a zene szövege, amelyet szöveges formában ráapplikálnak a videoklipre, s ezt többszörözik. Világszerte hagyomány, hogy az Artisjushoz hasonló jogkezelőkhöz a dalszövegek ilyen grafikus másolatkészítései nem tartoznak - ehhez tehát a dalszövegíró (publisherje) közvetlen engedélye szükséges.
 
Kezdődik a buli…
 
Miután a szervező beszerezte a felvételt, azokat egy listát létrehozva felmásolja egy számítógépre abból a célból, hogy könnyen kereshetővé tegye és a közönség előtt gombnyomásra lejátssza. Ez a másolás újabb felhasználás, amelyért általában közvetlen engedélyt kell kérni a jogosultaktól, de egyes országokban a zenemű mechanikai jogait a közös jogkezelő kezeli.
 
Amikor leszáll az éj, és jönnek a lázas dalolók, a szervező lejátssza a dallamot és kivetíti a szöveget. Ez egyrészt rögzített zenemű nyilvános előadása, amely után a hely üzemeltetője a közös jogkezelőnek fizeti meg mind a szerzői, mind a hangfelvétel-előállítói jogdíjat (itt egyablakos rendszer működik, tehát csak az Artisjusnak kell fizetni). A szöveg kivetítése után, szintén felhatalmazás hiányában, nem járhat el a közös jogkezelő, tehát ezért érdemes előre, a felvételek elkészítésekor megkérni az engedélyt a dalszövegírótól (publisherétől). Nem beszélve a videoklip, mint film kivetítéséről, amelyhez annak készítőjének engedélye kell –ezt ugyanaz a személy szerzi meg és adja tovább, aki a rögzített dallamokat is készíti, forgalmazza.
 
A karaoke megcsonkítja az eredeti zeneművet?
 
Megemlíthetjük azt a problémát, hogy az eredetileg szöveggel egységben megalkotott zenemű szöveg nélküli rögzítése, és ilyen módon közönség előtti vetítése felvetheti-e a szerző személyhez fűződő jogának megsértését. Ez azonban szerintem a valóságtól elrugaszkodott gondolat lenne. A zene és szöveg jogilag és a jogkezelési gyakorlatban is független életet élnek, egymástól elválaszthatóak (Szjt. 5. § (2) bek.), így az egyik mű-rész leválasztása a másiktól nem csorbítja annak egységét (13. §). Ráadásul a karaoke-verzió célja nem az, hogy instrumentálisan hangozzanak el a dalok, hanem éppen hogy az élő énekhanggal kiegészülve teljes zenei élményt kívánnak nyújtani.
 
Összefoglalva
 
Karaokét nem lehetetlen jogszerűen működtetni, hiszen bár bonyolultnak tűnnek a fentiek, a teher lényegében a speciális felvételek készítőin van, akiknek úgy kell beszerezniük „nagyüzemben” a felhasználási engedélyeket, hogy azokat harmadik személyeknek (a hely üzemeltetőjének) egy csomagban adhassák tovább (egyfajta clearing-funkciót is betöltve). A hely üzemeltetője így – miután megvette a speciális felvételeket – csupán a nyilvános zenelejátszás utáni megszokott jogdíjat fizeti meg.
 
És indulhat a só!
 
Címkék: zeneszerző hangfelvétel kareoke közös jogkezelés zenemű

Német modelltörvény a szellemi tulajdonról

Az 1709Blog szerzője a minap adott hírt arról, hogy az osnabrücki egyetem két professzora, Hans-Jürgen Ahrens és Mary-Rose McGuire egy 10 könyvből (itt nem a szó "kötet" értelmében) álló tervezetet készített a német szellemi tulajdonjogról.

A modelltörvény kidolgozásának indokát a német IP fragmentált jellege adta: jelenleg hét törvény szabályozza a szellemi tulajdonvédelem különböző területeit, melyek azonban nem kevés átfedést és ismétlést tartalmaznak, különösen a Jogérvényesítési irányelv átültetése óta.

A modelltörvény 10 könyvéből az első általános (vagyis valamennyi területre érvényes) anyagi jogi, a második pedig általános eljárásjogi rész lesz. A 3-9. könyvek a jelenlegi héz törvény konszolidált verzióját tartalmazná, kivágva a hatályos törvényszövegből a fölösleges ismétléseket, illetve a fenti 1-2. könyvbe átkerülő szabályokat. A 10. könyvnek pedig a munkavállalói találmányokkal kapcsolatos normákat tartalmazná. A koncepció lényege elérhető itt. A modelltörvény szeptembertől megvásárolható a Sellier kiadótól, decembertől pedig a kommentár is beszerezhető lesz. (Érdekes, hogy a tervezett normaszöveg hosszabb lenne - 446 oldal - mint a - kb. 400 oldalas - kommentár.) Előbbi amúgy 10, utóbbi 90 eurót kóstál majd.

 
Címkék: németország szerzői jog törvény

Kormányzati válasz a Hargreaves jelentésre

Még májusban hozták nyilvánosságra a Hargreaves jelentést, azonban a neves médiajogász által összeállított, reformjavaslatokkal megtűzdelt dokumentumra mindeddig érdemben nem reagált a brit kormány - eddig. A válasz pedig rendkívül kedvezőnek tűnik: a több reakció közül kiemelkedik, hogy a Digital Economy Act weboldalak blokkolására vonatkozó részét valószínűleg annulálják, a brit szerzői jogi törvényt pedig a digitális korhoz kívánják igazítani.

A mellékelt fotón látható Vince Cable, gazdasági miniszter, a mai napon bejelentette a brit kormány Hargreaves jelentésre adott reakcióit - írja a Guardian. Óva intek azonban mindenkit attól, hogy automatikusan úgy értékelje a hírt, mintha az csupán a fájlcserélő oldalak blokkolására tett kormányzati kísérlet bukását jelentené.

Egyrészt az illegális tevékenységet folytató weboldalak egyáltalán nem lélegezhetnek fel, különös tekintettel a múlt heti Newzbin2 döntésre (lásd továbbá itt). Akkor a bíróság úgy érvelt, hogy a jelenlegi szerzői jogi rendszer alkalmas a kalózoldalakkal szembeni hatékony fellépésre. A kormány a Digital Economy Act vonatkozó részének felszámolásával tehát nem hagyja futni a kalózoldalakat, hanem rábízza őket a bíróságokra és a hatályos szerzői jogra. Pont úgy, ahogy az helyes: a jogosultak gyűjtsék össze bizonyítékaikat, pereljék be az általuk jogsértőnek vélt weboldalakat és felhasználókat, anélkül, hogy mindebben a játszmában a jogosultak eleve előnnyel induljanak.

Másrészt úgy tűnik, hogy az angol kormány nem csupán a weboldalak blokkolásával kapcsolatos észrevételekre nyitott. Ami nem sikerült Andrew Gowers-nek 2006-ban, az - öt év elteltével - úgy tűnik sikerül Hargreaves-nek. Anno a Gowers jelentés is sürgette egy ún. "format-shifting" rendelkezés törvénybe iktatását, amely alapján felszámolható lenne az az álságos helyzet, miszerint az Egyesült Királyságban bármely formátum-átalakítással járó felhasználás jogellenes (így például zenei fájl iPod-ra másolása is). A Gowers jelentés ezen javaslata nem került eddig meghallgatásra, de úgy tűnik, hogy a gazdasági minisztérium hajlik a "format-shifting" törvénybe iktatására.

Az új, digitális környezetre hangolt engedélyezési szisztéma ("Digital Copyright Exchange") ötlete is nyitott fülekre talált a kormányban, annak ellenére is, hogy ezzel kapcsolatban sok kritika érte a Hargreaves jelentést a jogosulti oldalról. Nagy a valószínűsége annak is, hogy a Digital Economy Act azon előírásai, melyek a törvény alapján indított eljárások költségeinek a jogosultak és az ISP-k közötti megosztását rendezték, ugyancsak felülírásra kerüljenek. Különösen annak az április bírósági döntésnek a fényében, mely ugyan két ISP véleményével ellentétben indokoltnak, arányosnak és az uniós joggal összhangban állónak találta a Digital Economy Actet, azonban rögzítette, hogy a törvény alapján indított eljárások költségeit nem lehet egészében az internetszolgáltatókra hárítani.

Végül a brit kormánynak úgy tűnik van humora (szemben a miénkkel): bár a paródia készítése eddig is beleillett a fair dealing törvényi kategóriájába, valószínűleg a jogalkotó speciális paródiával kapcsolatos előírásokat fog bevezetni. Ja, és ami nem hagyható ki: a kormány elkötelezett az árva művek helyzetének rendezése mellett. (Megjegyzendő azonban, hogy a Hargreaves által tett javaslat a májusban közzétett bizottsági irányelv-tervezet fényében újragondolandó, vö. továbbá e blog másik bejegyzésével.)

A további kormányzati lépésekről is igyekszek mielőbb hírt adni. A Guardian cikkén felül további információk olvashatók a TorrentFreaken és a Wired magazin weboldalán. (Utóbbi mini "közvéleménykutatás" keretében érdeklődik afelől, hogy az olvasók egyetértenek-e a format-shifting törvényi engedélyezésével. A válasz persze meggyőző: a válaszadók 97%-a az igen gombra nyomott.)
 
Címkék: anglia internet eu szerzői jog fájlcsere jogérvényesítés digital economy act hargreaves jelentés

A közszolgálati médiavagyon újradefiniálása

Az év elején meglehetősen nagy hullámokat kavartak a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (Mttv.) szerzői jogot érintő rendelkezései. Olyan értelmezések is napvilágot láttak, hogy a közszolgálati médiavagyonra és a közszolgálati médiaszolgáltatók archívumára vonatkozó szabályok (Mttv. 100. §-a és 203. §-ának 33. pontja) a jogosultak vagyoni jogainak normatív eszközökkel történő „államosítását” jelenthetik, amely azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a művészek és más jogosultak az elismert jogoknak és jövedelmeknek csak töredékét kapják meg vagy azokat akár el is veszíthetik.

Az érintett állami szervek (NMHH, SzTNH) és a közös jogkezelő szervezetek között ez év tavaszán lezajlott egyeztetések nyomán az a kormányzati álláspont fogalmazódott meg, hogy az Mttv. és a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) egyes rendelkezései között észlelt ellentmondások többsége jogértelmezéssel tisztázható, míg az így nem rendezhető kérdéseket az Mttv. soron következő módosítása során lehet illetve kell orvosolni. A jogértelmezést az Mttv. 100. §-ának (4) bekezdése alapján jóváhagyott és megjelent Archiválási Szabályzat tartalmazza, míg a vágyott törvénymódosításra az egyes elektronikus hírközlési tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi CVII. törvény részeként került sor, 2011. július 20-ai hatállyal.

Az NMHH Médiatanácsa 892/2011. (VII. 6.) számú határozatával döntött a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) Archiválási Szabályzatának jóváhagyásáról. A Szabályzat elsősorban az archiválás és az Archívum megőrzésének, kezelésének és felhasználásának részletes szabályait fogja össze, de kitér az Archívum használatának szerzői jogi kérdéseire is. A vitatott ügyekben az alábbi magyarázó szabályok születtek (I. rész 6. pont:

„Az MTVA jogszerzése kizárólag azokra a vagyoni és felhasználási jogokra terjed ki, amelyek az Mttv. hatálybalépése időpontjában a közmédiumok javára még ténylegesen fennálltak. Az így átszállt jogok csak az eredeti terjedelemben illetik meg az MTVA-t, illetve a közszolgálati médiaszolgáltatókat, míg a lejáró jogbirtoklási idejű felhasználási jogok folyamatosan kikerülnek a közszolgálati médiavagyonból. 2011. január 1-jét követően főszabályként az MTVA szerzi meg a jogokat.

A közszolgálati médiavagyonra vonatkozó fogalom-meghatározásban nevesített médiaszolgáltatáshoz kapcsolódó egyéb, kulturális értéket képviselő dokumentumok, fényképek kifejezést az általános szabályozáshoz képest csak szűken lehet értelmezni. Ebben az esetben nem audio/audiovizuális művekről, hanem az Archívumban található egyéb anyagokról van szó, és a kapcsolódást a közszolgálati médiaszolgáltatók korábbi tulajdonjoga vagy más joga alapozza meg.

A közszolgálati médiavagyonra vonatkozó fogalom-meghatározásban nevesített „kulturális értéket képviselő” kifejezés a definícióban kizárólag a közszolgálati médiavagyonba tartozó dokumentumokra és védetté nyilvánított fényképekre vonatkozik.

A vitatott jogállású művek közszolgálati médiaszolgáltatásban történő bemutatását követően fellépő szerzői vagy szomszédos jogi jogosult a további felhasználást megtilthatja. Ehhez bizonyítania vagy legalábbis valószínűsítenie kell az engedélyezési jogát a mű nyilvánossághoz közvetítéséhez. Ha a vita egyértelműen nem tisztázható a felek között, akár a jogosultság, akár a díjazás kérdésében a bíróság hoz döntést.

Ha az Archívumban található valamely szerzői műről a rendelkezésre álló iratok alapján nem dönthető el egyértelműen, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatásban felhasználható-e, az Archívum vezetője kikéri a Jogi és igazgatási igazgatóság állásfoglalását a mű bemutatásának engedélyezése vagy egyéb felhasználása céljából. A vitatott jogállású művek felhasználásának és hasznosításának eljárásrendjét külön belső utasítás állapítja meg.

Ha az Alap vagyonán kívül eső mű vagy más teljesítmény jogosultja közös jogkezelő szervezet, a díjmeghatározás alapja az Szjt. alapján jóváhagyott és kihirdetett jogdíjközlemény, vagy a jogkezelő szervezettel kötött megállapodás.

A közszolgálati médiaszolgáltatás keretében, valamint az MTVA működése során szolgálati műként létrehozott művek és egyéb teljesítmények a közszolgálati médiavagyon részét képezik, így azokat az Archívum engedély- és díjmentesen használhatja fel a közszolgálati médiaszolgáltatás körében. Nem keletkeztet új engedélyezési jogot és díjfizetési kötelezettséget az a helyzet, hogy a kezelővé vált Alap engedélyezi ingyenesen a közszolgálati médiaszolgáltatók számára a nyilvánossághoz közvetítést. Az Alap és a közszolgálati médiaszolgáltatók közötti ingyenes továbbengedélyezés nem zárja ki a jogosultak elidegeníthetetlen díjigényeit azon felhasználások után, amelyek nem ingyenes átadásra vonatkoznak.”

Félreértésekre adott okot az Mttv. 100. §-ának (10) bekezdése is, amely kimondta, hogy eltérő megállapodás vagy a vagyonkezelési szerződés eltérő rendelkezése hiányában az Alapnak és a közszolgálati médiaszolgáltatóknak a közszolgálati médiavagyon általuk kezelt elemeire vonatkozó felhasználási jogszerzésére, valamint a közszolgálati médiavagyon egyes elemeinek a közszolgálati médiaszolgáltatók közötti ingyenes átadására az Szjt. 30. §-ának (3) és (4) bekezdésében foglaltakat nem kell alkalmazni. E rendelkezés célja az volt, hogy a közszolgálati Zrt.-k keretében szolgálati műként létrehozott műveket és egyéb teljesítményeket továbbra is engedély- és díjmentesen lehessen felhasználni a közszolgálati médiaszolgáltatás körében. Másként fogalmazva, ne keletkeztessen engedélyezési jogot és díjfizetési kötelezettséget az az új helyzet, hogy a tulajdonossá vált Alap engedélyezi ingyenesen a közszolgálati Zrt.-k számára a nyilvánossághoz közvetítést. Az Szjt. 30. §-ának (4) bekezdésére való utalás azonban olyan látszatot teremtett, mintha a jogalkotó kizárta volna a jogosultakat az olyan díjakból (a magáncélú másolási, az egyidejű vezetékes továbbközvetítési, valamint a bérbe- illetve a haszonkölcsönbe adási jogdíjakból) való részesedésből, amelyeknek a kötelezettje nem is az Alap vagy a közszolgálati médiaszolgáltató lenne. Ezt a helyzetet akként orvosolta a jogalkotó, hogy az Mttv. kifogásolt rendelkezéséből törölte az Szjt. 30. §-ának (4) bekezdését.

Végül itt érdemes röviden megemlíteni, hogy – összhangban az Mttv. 218. §-ával – a Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA) kezelésének, fenntartásának és működtetésének feladatát 2011. március 31. után az NMHH látja el, amely ennek a feladatnak az ellátásával az MTVA-t bízta meg.

 
Címkék: szerzői jog médiatörvény

A kalóz, aki itt ragadt a múltból

„A kalózok többet költenek filmekre”, írja az Index a főoldalán, és én felordítok. Vajon soha nem lesz már vége ennek az értelmetlen bizonygatásnak?

A hír egy „eltitkolt” német felmérésről szól, amelyet a TorrentFreak karolt fel. Mint írják, a GfK felmérését a megrendelő filmelőállítók próbálták eltitkolni, mert az eredmény nem illik abba a sztereotípiába, amit a kalózokról szeretnének állítani, miszerint a gonosz kalóz nem költ filmre, zenére, csak elveszi azt.
A TorrentFreak maga rá is tromfol erre az állításra - egy saját sztereotípiával. Szerintük a valóság ugyanis az, hogy a kalóz csak kipróbálásra használja a fájlcserét, és az átlagnál jóval többet költ zenére, filmre. Rövidlátók vs. Demagógok: 1-1, x. Köszönjük.
 „A lakosság azon része, amely használ fájlcserélő hálózatot, az átlagosnál többet költ filmekre.” A gond ezzel csak az, hogy a két kijelentés közti relációról semmit nem tudtunk meg.
Vajon azért van ez így, mert minden fájlcserélő csak kipróbálásra használja a rendszert, hogy aztán tűzön-vízen át mégis költsön a filmekre? Mert mindegyikük erkölcsi hős? Vajon ez az állítás megállná a helyét, ismerve az emberi természetet?! Vajon összepasszol ez azzal a minap végzett magyar felméréssel, hogy a középiskolások háromnegyede nem költene addig zenére, filmre, amíg ingyen is megszerezheti azt? És vajon mitől esne vissza látványosan a fizikai film- és zenehordozók piaca, miközben látjuk, hogy az emberek minden eddiginél többet fogyasztanak?
Akkor mégis, hogyan lehet a cikkben szereplő állítás igaz? Nos, nagyon egyszerűen. A lakosság egy jelentős része ugyanis soha nem megy moziba és soha nem vesz, nem kölcsönöz DVD-t, ez evidens. A lakosságnak ez a része technikailag és anyagilag lemaradott vagy idős, és így a fájlcserében sem vesz részt.
Ha a fiatalabb, zenéket, filmeket rendszeresen fogyasztó sokaságot vizsgáljuk, ott az átlagnál magasabb lesz mind a számítógép-használat, mind a fájlcsere-használat, mind a film/zene fogyasztás, mind a filmre, zenére költés. Ez semmi többet nem bizonyít, mint hogy aki szereti a zenéket, filmeket, az mind a legális, mind az illegális csatornákon az átlagosnál többet fordul elő – különösen, ha fiatal.
Ha másként nézzük: a különböző csatornákon történő kultúrafogyasztás egyrészt mindig konzumptív jellegű (mert kielégíti az adott időben jelentkező kultúraigényünket), másrészt pedig újabb fogyasztást generál. Tehát a „kalózkodás” is részben konzumptív, részben új fogyasztást generáló – amelynek egyik része ismét „kalóz-csatornákon” kerül kielégítésre, másik része pedig a fizetős, legális csatornákon.
Van-e hát bármi értelme annak, hogy az egyik oldalról a kalózok befeketítésén dolgozzon valaki, vagy a másik oldalról, mindenáron erkölcsi piedesztálra emelje őket? Segít-e bármelyik azon, hogy új világot építsünk?
Mert ez ma a tét.
Egyre többen vagyunk, akik felismertük, hogy a régi világrendről szóló vita helyett új piacterek létrehozásán kell dolgoznunk, ahol az értéklánc minden tagja (legyen az szerző vagy kiadó, terjesztő vagy ruhatáros néni) megkapja fair részesedését.
És ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy a „kalóz” hányszor megy moziba vagy koncertre, és hogy társadalmunk hősének vagy gonosztevőjének tekinthető-e. Csak annyi számít, hogy mindenhol, ahol a zenék, filmek, regények, alkalmazások, társasjátékok vagy tankönyvek hasznot hajtanak, bevételt generálnak, abból a művek alkotói, előadói, előállítói is részesüljenek.
Aki másról beszél, csak erről tereli el a figyelmet.
 
Címkék: film internet kalózkodás fájlcsere

MSZJF vélemény az árva mű irányelv-tervezetről

Az Európai Bizottság 2011. májusában nyilvánosságra hozta az árva művek egyes megengedett felhasználási módjairól szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvtervezetről szóló bizottsági javaslat [COM (2011) 289 végleges]. (Vö. Gyenge Anikó bejegyzésével e blogon.) A Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület (MSZJF) a Közigazgatási és Igazságügyi Mininsztérium felkérésére nemrégiben véleményezte a tervezetet.

Az MSZJF véleményében a irányelvtervezet kidolgozásával kapcsolatos jogpolitikai kiinduló pontok elemzése mellett a tervezet tárgyi hatályával, az árva művé nyilvánítással, a szerzői jogosult felkutatásának krédésével, az árva státusz kölcsönös elismerésének elvével, és az árva mű állapot megszüntetésével kapcsolatos rendelkezésekkel foglalkozott részletesen.

Az 5 oldalas dokumentum az MSZJF honlapján a friss hírek között érhető el. A dokumetum elkészítésében az MSZJF elnöksége mellett különösen Békés Gergely, Kiss Zoltán és Mezei Péter vett részt. (Mezei Péter saját véleményét lásd a Szerzői jog a XXI. században c. blogon.)

 
Címkék: eu szerzői jog európai bizottság információs társadalom irányelv eu hírek árva művek

A Bizottság a jogérvényesítési irányelvvel kapcsolatban végzett felmérés következtetéseiről

2011. július 8-án a Bizottság nyilvánosságra hozta a jogérvényesítési irányelv átültetésével kapcsolatos közleményére beérkezett 380 észrevétel összefoglalóját. Az anyag érdemi értékelést nem tartalmaz, tehát ebből még nem lehet a Bizottság szándékaira következtetni.

A dokumentum lényegében nem közöl releváns újdonságokat: a szerzői jogosultak, jogkezelő szervezetek az irányelv módosítását szeretnék, elsősorban az online jogsértések tekintetében igényelnének erősebb eszközöket, továbbá az adatvédelmi szabályok és az adatszolgáltatási igény összehangolását, hivatkozva arra, hogy a jelenlegi szabályok alapján esély sincs a jogszerű szolgáltatások beindulására és az illegális piacok elleni fellépésre.

A telco-cégek és az ISP-k nem igénylik a változtatást, sőt, kifejezetten az irányelv változatlanul hagyása mellett kardoskodnak, mondván, minden változtatás csak további jogbizonytalanságot eredményezne és ez nem kedvezne az ő piacaiknak. 

A végfelhasználók pedig természetesen továbbra is az alapvető jogaikat féltik.

A magyar kormány által készített beadványt a Bizottság igencsak sommásan foglalta össze, bár az részletesen kifejtett érvelést tartalmazott. Sajnos a Bizottság úgy olvasta a sok oldalas elemző dokumentumot, hogy - a tagállamok között szinte egyedülállóan - Magyarország szerint egyáltalán nincs szükség a változtatásokra, az irányelv szabályai megfelelően kezelik a problémákat.  

Bár a dokumentum kiváló képet ad az álláspontok diverzitásáról, a problémák megoldásához valószínűleg nem járul hozzá érdemben, hiszen kb. ugyanez tudható volt a Bizottság közleményéből is. Ami szükséges lenne, az egy mély levegő az uniós jogalkotó részéről, néhány bátor lépés megtételéhez. A kérdés csak az, melyik irányban teszi meg.

A Bizottság közleménye itt olvasható:

http://www.sztnh.gov.hu/jogervenyesites/Bizottsagi_kozlemeny_jogervenyesitesi_

iranyelv.pdf

A magyar kormány álláspontja innen letölthető:

http://www.sztnh.gov.hu/jogervenyesites/enforce_20110331.html

Az összefoglaló dokumentum angolul hozzáférhető a következő linken:

http://ec.europa.eu/internal_market/consultations/docs/2011/intellectual_

property_rights/summary_report_replies_consultation_en.pdf

 

 

Módosították a zenei kvóták szabályozását

Az Országgyűlés tegnapi ülésén – más jogszabályok mellett – ismét módosította a december végén elfogadott médiatörvényt. Az újonnan elfogadott módosítás érinti a magyar zenékre vonatkozó kvótát is. A módosítással elfogadott 21.§ (1)-(2) új szövege a következő:

21.§ (1) A lineáris rádiós médiaszolgáltatásban a zenei művek közzétételére szánt évi teljes műsoridő legalább harmincöt százalékát magyar zenei művek bemutatására kell fordítani.
(2) A lineáris rádiós médiaszolgáltatásban a közzétett magyar zenei műsorszámok éves átlagban legalább huszonöt százaléka öt évnél nem régebben nyilvánosságra került zenei műből, vagy öt évnél nem régebben készült hangfelvételből kell, hogy álljon.

Az előterjesztők indokolása szerint a módosításra azért volt szükség, mivel „A törvény szövege ennél a műsorkvótánál korábban nem tartalmazta azt az időtartamot, amelyre vonatkozóan a magyar zenei kvótát teljesíteni kell.” A módosítás megítélésem szerint növelte a szerkesztők mozgásterét, mostantól szabadabban dönthetnek arról, hogy a magyar zenék az év mely szakában kerülnek adásba, amely – figyelembe véve a hangfelvételek életciklusát - indokolt.

Egy további módosítás érinti a 22.§ (6) bekezdését, amely azon műsorszolgáltatókra tartalmaz kötelezettséget, amelyek több műsort is sugároznak. Az új szabály a következő:

21.§ (6) Azon médiaszolgáltatók, amelyek több médiaszolgáltatást is nyújtanak, a 20-21. §-ban, illetve a (2)-(3) bekezdés szerinti hatósági szerződésben meghatározott arányokat valamennyi médiaszolgáltatásuk összesített műsoridejének átlagában kötelesek elérni, azzal, hogy a 21.§ (1) bekezdésében meghatározott kötelezettség teljesítése tekintetében médiaszolgáltatásonként a műsoridő legalább húsz százalékát el kell érnie a magyar zenei művek arányának.

A módosítást az előterjesztők azzal indokolták, hogy az új szabállyal akadályozható meg az, hogy a nagyobb vételkörzetű médiaszolgáltatásban alacsonyan tartsa a magyar zenék arányát oly módon, hogy több kisebb vételkörzetű médiaszolgáltatásában ezt az arányt magasan tartja. Én úgy látom, hogy a több műsorszolgáltatással rendelkező szolgáltatókra vonatkozó különös szabály a módosítást követően is olyan kedvezményt jelent a gyakorlatban, amely indokoltsága megkérdőjelezhető.

 
Címkék: szerzői jog médiatörvény

Online jogsértők féljetek - Angliában is

Az elmúlt hónapok egyik legfontosabb törvénytervezete az USA Szenátusa elé került PROTECT IP Act volt. A tervezet arra is javaslatot tett, hogy a közvetítő szolgáltatók önkéntes alapon lépjenek fel az online szerzői jogsértéseket elkövető weboldalakkal szemben. Ez az ötlet tükröződik vissza az "Addressing websites that are substantially focused on infringemet" munkaanyagon - Angliában.

A Football Association Premier League Limited, a Publishers Association, a British Recorded Music Industry Limited (BPI), a Motion Picture Association és a Producers Alliance for Cinema and Television által alkotott "Rightsholder Group" 2011. június 10-én állította össze a kérdéses munkaanyagot. (A saját maga által titkosnak nyilvánított dokumentum oldalanként elérhető itt.)

A kiindulópontot a határokon átívelő, és legtöbb esetben az Egyesült Királyság határain túlról nyújtott szolgáltatások jogsértő jellege, valamint az értesítési és eltávolítási eljárás hatékonyságának megkérdőjelezhetősége adja. Ennek fényében a vitairat célkitűzése a következő:

"The objective is to establish a system that protects a copyright owner's property rights by substantially inhibiting infringement while protecting the legitimate interests of consumers, site operators and service providers, including (where relevant) access to services and information and freedom of expression."
A fenti mondat kiválóan példázza a 8 oldalas munkaanyag teljes szellemiségét. Hangsúlyozottan kiáll a szerzői jogosultak érdekeinek védelme mellett, miközben alapelvi szinte rögzíti a fogyasztók és a közvetítő szolgáltatók érdekeinek védelmét. Végső soron, ahogy arra a dokumentum is utal (3. oldal), ez az önkéntes modell alkalmas lenne a Digital Economy Act vitatható rendelkezéseinek (három csapás) háttérbe tolására.

A Rightsholder Group a fentiek indokoltságát azzal igyekszik igazolni, hogy 1) léteznek legális online ajánlatok a piacon, 2) a modell a fogyasztók oktatására is alkalmas, 3) a modell maga is előfeltételként tűzi egy értesítési és eltávolítási eljárás lefolytatását, s csak ennek sikertelensége esetén lehet a következő lépcsőre lépni, 4) a jogosultak felelőssége cselekedni (a jogsértőket fellelni), 5) a jogosultak és a fogyasztók érdekeit egyensúlyban tartó önkéntes kódexet ("kódex") egy független szakértői testület alkalmazná, 6) bírósági végzés rendelhet el a jogsértőnek tűnő oldalakkal szemben technológiai intézkedéseket, végül 7) elég gyors lenne a modell. (Lásd: 4. és 5. oldal.)

A szerzői jogosultak kötelessége lenne tehát a "lényegében jogsértésre fókuszáló oldalak" ("substantially focused on infringement") weboldalakkal kapcsolatos bizonyítékok összegyűjtése. A dokumentum határozottan jelzi (6. oldal alja), hogy "csekély mennyiségű" ("relatively small") jogsértés esetén még nem lehet fellépni az érintett oldallal szemben. Arról, hogy mi lépi túl a csekély mennyiséget, a Rightsholder Group javaslata szerint a szakértői testületnek kellene - a brit, az Európai Uniós és egyéb nemzetközi szerzői jogi gyakorlat fényében - objektív véleményt formálnia.

A jogosult által indítható eljárás lépcsői a következők lennének:
- a weboldal azonosítása (a fentiek szerint);
- értesítési és eltávolítási eljárás lefolytatása a weboldallal szemben;
- ennek sikertelensége esetén a szakértői testület a begyűjtött bizonyítékokat mérlegeli a kódex alapján;
- amennyiben a szakértői testület helyt ad a jogosulti indítványnak, bírósági eljárás következik, mely a javasolt technikai intézkedésről végzésben döntene;
- az elrendelt technikai intézkedés végrehajtása az ISP-k által;
- a weboldal üzemeltetőjének fellebbezési joga a technikai intézkedéssel szemben.

A fenti javaslatok rendkívül logikusnak és összeszedettnek tűnnek. Nem véletlen, hogy az alábbi kritikák is lényegesen finomabbak lesznek, mint azok, melyeket a PROTECT IP Act kapcsán fejtettem ki. Mivel nem az Egyesült Királyság területén élek, ezért nehéz lenne megmondanom, hogy a brit fogyasztók mennyi legális ajánlat közül válogathatnak. (Nyilván nem indulhatok ki a magyar állapotokból.) Ugyancsak nem vagyok abban biztos, hogy egy ilyen soklépcsős eljárás valóban időben gyors és adekvát lehetne. Erről csak a gyakorlat dönthetne. Végül utolsó kevésbé érdemi kifogásként említhető, hogy szomorúnak tűnik, hogy egy ilyen jelentős kérdéssel kapcsolatban ismételten titkolóznak a "felek". Ráadásul bár a munkaanyaggal kapcsolatos, zárt ajtók mögötti tárgyaláson a Consumer Focus (fogyasztói érdekképviselet) részt vehetett, jelzésértékű, hogy a "watchdog" haladéktalanul nyilvánosságra hozta kifogásait a vitairattal kapcsolatban.

Ami pedig immáron érdemi kérdés/megjegyzés: nagyon kíváncsi lennék, hogy ki, milyen nyilvánosság és beleszólási lehetőség mellett szövegezné meg az említett kódexet. Mert bár biztosra veszem, hogy kiváló független szakértőket lehetne felkérni a fenti testületben való részvételre, amíg azonban a kódexet csak egy érdekoldal adja, addig valószínűtlen, hogy a függetlenség teljes értékű lenne. Ugyancsak hibának tűnik, hogy a munkaanyag egy szót sem ejt az eljárással kapcsolatos költségekről (erről a Consumer Focus is említést tesz). Első pillantásra nehezen tűnik elfogadhatónak az is, hogy a weboldal üzemeltetője fellebbezési "jogával" csak a bíróság által elrendelt technológiai intézkedés ISP-k általi foganatosítását követően élhetne. Ez ugyanis azt eredményezné, hogy egy jó időre offline maradna az egyébként jogerősen jogszerűnek ítélt weboldal.

Némi perspektíva a végére: abban sem vagyok biztos, hogy a fenti rendszer segítségével egy direct download link szolgáltatót, pl. a RapidShare-t (egyrészt a felhasználók előszeretettel adnak fals címeket a feltöltött tartalmaknak, másrészt a RapidShare értesítési és eltávolítási eljárása egészen jól működik) vagy egy regisztrációt igénylő ("darknet") torrent indexáló oldalt fülön lehetne csípni. Ennek ellenére a javaslat különös figyelmet igényel, mert sok más ténylegesen egyoldalú, vagy épp a fogyasztói és a közvetítői oldalon túlzott érdeksérelemmel járó megoldáshoz képest előrelépésnek tűnik.

A javaslattal kapcsolatos további érdekességek olvashatók az Open Rights Group, az Out-Law.com és az EDRi oldalán.
 
Címkék: anglia internet online szerzői jog jogérvényesítés

Közvetítés a 2011-es ALAI konferenciáról, Dublinból - II. rész

Ysolde Gendreau és Jonathan Griffiths – Az emberi jogokból eredő korlátozások; a szerzői jog újra egyensúlyba hozása a művekhez való hozzáférés szempontjából

A témát Sam Ricketson, a panel elnöke vezette be, a szerzői jog emberi jogi eredetéről beszélve, megemlítette az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát is.
 
Ezt követően Jonathan Griffiths vette át a szót.
 
Jonathan Griffiths – Szerzői jog és alapvető jogok az EU-ban
 
A téma bevezetéseként Mr. Griffiths megemlítette, hogy a szerzői jognak több kapcsolódási pontja is van az emberi jogokkal, és most különösen nagy jelentősége van ennek a Lisszaboni szerződés miatt, jó példa erre az Európai Unió Alapjogi Chartája.
 
A szerzői jog és az alapvető jogok kapcsolatát boncolgatja a Sabam v. Scarlet Extended (C-70/10), 2011. április 14. AG Cruz Villalón) ügy is.
 
Az EU irányelvek közül az Infosoc irányelv (3) preambulum bekezdése és a Jogérvényesítési irányelv (32) preambulum bekezdése tartalmaz az alapvető jogokkal kapcsolatos rendelkezéseket.
 
Az ECJ előtt számos ügy volt folyamatban, amelyek a szerzői jogok és az alapvető jogok kapcsolatát is vizsgálták.
 
Az Eva-Maria Painer v. Standard Verlags GmbH (C-145/10 2011. ápr. 12, AG Trstenjak) ügyben a portréfotókkal kapcsolatban a bíróság alkalmazta az EU Charta 17 (2) cikkét, amely kimondja, hogy a szellemi tulajdon védelmet élvez, és ez alapján a portréfotókon is el kell ismerni a szerzői jogot.
 
A Stichtung de Thuiskopie v. van der Lee (AG Jaaskinen) ügyben a bíróság kimondta, hogy egy tagállam sem engedheti meg a magáncélú másolást és nem kötelezheti a magánszemélyeket kompenzáció fizetésére, kivéve, ha létrehoznak egy olyan rendszert, mely hatékonyan biztosítja a kompenzáció megfizetését. Az Infosoc irányelv 2. cikke és 5. cikk (2) bekezdése másképp nem lehetne végrehajtható.
 
Laserdisken ügyben (2006) ECR-I 8089 a bíróság az Infosoc irányelv 4. cikk (2) bekezdését vizsgálta, valamint hivatkozott az EU Alapjogi Chartája 10. cikkére is, amely a véleménynyilvánítás szabadságát tartalmazza: „Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. A jognak magában kell foglalnia a vélemények kialakításának szabadságát és a hatóságok befolyása nélküli pártatlan információkhoz való hozzájutást határoktól függetlenül…” A kereset ebben az ügyben tehát egyrészt a jogosultak véleménynyilvánítási szabadságán, másrészt pedig az információkhoz való hozzájutáshoz való jogon alapult. A bíróság ebben az ügyben kimondta továbbá, hogy a 10. cikkben garantált jog azonban korlátozások tárgya lehet addig, amíg ezek a korlátozások összhangban állnak a joggal, ezen előírások alá tartozó jogos érdekek motiválják őket és szükségesek egy demokratikus társadalomban.
 
A fent már említett Sabam v. Scarlet Exntended (C-70/10; 2011. április 14, AG Cruz Villalon) ügyben a fő kérdés az internetszolgáltatók filterezési és blokkolási kötelezettségének fennállása volt, amelyben a nemzeti bíróság kötelezte erre az internetszolgáltatókat. Az ECJ azonban alapjogi érveket is alkalmazott ítéletében, amikor kimondta, hogy a nemzeti bíróság döntése ellentétes az EU alapvető jogi elveivel, vagyis különösen a legalitás és arányosság elvével, továbbá kimondta, hogy a jelen esetben alkalmazandó az EU Alapjogi Chartája is, különös tekintettel a 7. cikkre (privacy) és a 8. cikkre (személyes adatok védelme).

Ysolde Gendreau
Ysolde Genreau észak-amerikai szempontból, a kanadai jog és joggyakorlat alapján mutatta be a szerzői jog és az alapvető emberi jogok kapcsolódási pontjait. Kanadában 1982-ben fogadták el az új alkotmányt, amely tartalmazza a jogok és szabadságok chartáját is. Az alkotmány szövetségi szintű jogforrás, amellyel egyetlen tartományi jogalkotás sem állhat ellentétben.
 
Az új kanadai alkotmány alapján 1984-ben született az első olyan bírói döntés, amely a szerzői jog és az alapvető emberi jogok kapcsolatát vizsgálta, az alapjogok közül a véleménynyilvánítás szabadsága és a közérdek került megvizsgálásra, a szerzői jogi szabályok közül pedig a fair use előírásai.
 
A kanadai esetjogban az első döntést a szerzői jogok és az emberi jogok összefüggésében számos további követte, a Legfelsőbb Bíróság 1985-ben, majd 1986-ban is foglalkozott ezzel a témával. 1996-ban a nagy visszhangot kiváltó, a Michelin figurával kapcsolatos ügyben (Michelin v CAW Canada, (1996) 71 CPR (3d) 348) szintén a véleménynyilvánítás szabadságával került összetűzésbe a szerzői jog. Ebben az ügyben CAW, egy szakszervezet, amely egységesíteni akarta a Michelin dolgozókat a Michelin kanadai üzemében. A CAW szórólapokat terjesztett, amelyeken a Michelin szót használta és a jólismert Michelin figurát átalakítva ábrázolta. A CAW szórólapján a dolgozót a Michelin figura lábával lesújtva ábrázolta. A Michelin pert indított a CAW ellen védjegybitorlás és szerzői jogok megsértése alapján is. A CAW az Alkotmány és az alapjogi Chartára hivatkozott és a véleménynyilvánítás szabadságát hozta fel védekezésként. A bíróság nem állapította meg a védjegybitorlást és szerzői jogsértést sem a véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozással.
 
A kanadai esetjogban fontos helyet foglal még el az 1999-es ún. Avanti ügy (Productions Avanti Ciné Vidéo Inc. v. Favreau, [1999] R.J.Q. 1939 (C.A.)), ahol a bíróság szerzői jogi szempontból vizsgálta a jelentős mértékű felhasználás fogalmát, és azt, hogy egy paródia milyen mérték felett minősül szerzői jogsértésnek. A bíróság következtetése az volt, hogy a fair dealing védelem nem áll meg ott, ahol a paródia ténylegesen egy eredeti mű eltulajdonítása egyedül azért, hogy üzletet csináljon az eredetiségéből és népszerűségéből, és ez egy drámai mű jelentős részének a felhasználását jelenti még akkor is, ha a szöveg vagy a dialógusok nem kerültek szó szerint átvételre. Itt tehát a véleménynyilvánítás szabadságával szemben a szerzői jog győzedelmeskedett.
 
Árva művek

A panelt dr. Ficsor Mihály vezette és későbbiekben maga is hozzájárult az előadás anyagához.
 
Juan José Marín:
 
Az Universidad de La Mancha professzora előadása előtt megemlékezett Antonio Delgado-ról, az ALAI spanyol tagozatának egyik alapító tagjáról, volt elnökéről és jeles jogtudósról, ki az előadást megelőző éjszaka húnyt el Madridban.
 
Az előadáson elhangzott az Európai Parlament és Tanács előtt lévő, árva művek sorsával foglalkozó javaslat méltetása. Az utóbbi időben felerősödött a jogalkotási és jogtudományi érdeklődés az árva művek irányában több tagállamban is, így többek között Németroszágban, Belgiumban. Ugyanakkor az Európai Közösségen kívül is terjed az új szabályozás, így kiemelésre került az ausztrál jogalkotói munka. Feltételezzük, hogy nem kell felhívni a kedves olvasók figyelmét a közelmúltban hatályba lépett új magyar szabályokra.
 
Önálló, árva művekkel kapcsolatos jogalkotás a közelmúltban Kanadában és Magyarországon ment végbe, valamint az osztrák jogalkotók előtt is folyamatban van. Ezen a három államon kívül egyelőre nem tapasztalható ennyire konkrét jogalkotási folyamat.
 
Árva mű olyan mű, melynek szerzőjét lehetetlen, vagy különös nehézséggel járna megtalálni, ez egy általánosan elterjedt definíció. Az igazi probléma a mű eléréséhez fűződő társadalmi érdek, és a mű távoli szerzőjének jogai összeegyeztethetőségében rejlik, ehhez kapcsolódnak az egyéb járulékos problémák, melyek közé tartozik a mű előadása, átdolgozása.
 
Az árva művek felhasználását kizárólagos joggal szabályozza a hivatott szervezet, pontosan úgy, mintha maga a szerző rendelkezne a művel. Az engedélyezésnek minden esetben meg kell előznie a felhasználást. A szervezetek által adott felhasználási engedély anyagi hozzájáruláshoz között és általában nem kizárólagos. Továbbengedélyezési jogot árva művekkel kapcsolatban szerezni nem lehet, az engedélyező szervezet minden esetben eseti döntést hoz, az árva művekről dönteni hivatott szervezet számáűra ismeretlen harmadik személyek nem szerezhetnek felhasználási jogot.
 
Gond, hogy az árva művek fogalma még nem terjedt el a köztudatban, az esetleges felhasználók nem tudják, kinek fizessenek.
 
Az árva mű nem azonos a feltáratlan művel. A feltáratlan mű (obra descatalogada) nem feltétlenül árva mű, nem feltétlenül ismeretlen a szerzője, hanem csak valamilyen okból nem került megismerésre, feldolgozásra, katalogizálásra.
 
Igazából az árva mű megnevezés helyett az árva szerző kifejezést kellene használni, hiszen a jogviszonyban egyedül a mű bizttos, a szerző az, akinek a tartózkodási helye, illetve egyéb körülményei ismeretlenek.
 
Egy mű csak eseti jelleggel várhat árvává. Minden esetben mindent meg kell tenni a szerző felkutatásáért, és csak annak sikertelensége esetén tekinthető árvának, nem lehet egy művet árvává minősíteni puszta analógia alapján.
 
A közösségi jogalkotásban az a cél, hogy az árva mű fogalma kiterjedjen az egész Közösségre. Így elkerülhető lenne, hogy egy államban ismert szerző művét rosszhiszeműen, joggal visszaélve árva művé lehessen minősíteni. Jelenleg még nem áll fenn ennek az általános nyilvántartásnak a technikai, jogi lehetőséges.
 
Kérdés, hogy árva műnek minősíthető-e a ki nem fejtett, le nem írt, anyagi formában meg nem jelenő mű. A kanadai jogalkotásban kifejezetten csak a kifejezett művek minősíthetők árva műnek. Az irányelv tervezetében azonban ilyen megkülönböztretés nem található. Ilyen esetekre a bizonyítási teher azon nyugszik, akinek érdekében áll a mű felhasználása.
 
A társszerzők által alkotott művek csak akkor tekinthetők árva műveknek, ha az összes társszerző tartózkodási helye ismeretlen. Ha már akár cdsak egy társszerző ismert, nem beszélhetünk árva műről.
 
Az irányelv-tervezet, valamint a két friss jog is ragaszkodik a művek formális, kifejezett árvává minősítéséhez, sem hallgatólagos, sem részleges árvává minősítés nem lehetséges.
 
Következő kérdés, hogy jogi személyek által alkotott mű válhat-e bármilyen esetben árva művé. Természetesen ideális esetben egy mű sohasem válhatna árvává, hiszen a szerzői jogok a polgári öröklési jogi szabályok szerint átszállnak valakire, valamire, vagy akár az államra. A szellemi tulajdonjogok, az ingatlanokhoz hasonlóan, nehezen válnak uratlan dologgá, tulajdonosuk aligha tűnik csak úgy el. A szerzői jogok bizonyos szempontból még nehezessen, ugyanis nincs szükség a tárgyának fizikai meglétévé ahhoz, hogy fennmaradjon a jog.
 
Az előadóművészek Spanyolországban 1987-ig nem rendelkeztek saját joggal, csak a munkajogi szabályok szerint jártak el. Ennek megfelelően az ő előadásaik, teljesítményük által keletkezett jogok a jogi személyiségű munkáltatóik kezébe kerültek. Különös jelentőségűvé vált a jogi személyek által birtokolt szerzői jogok sorsa. Több jogi személyű társaság is eltűnt, jogutód nélküli felszámolásra került, ilyen esetekben különösen érdekes kérdés, hogy tekinthetők-e árva műnek a valaha náluk volt művek.
 
A tényleges szerző felkutatásának gyakorlata eltér a különböző országokban. Franciaországban elsősorban a végrendeletek, illetve a törvényes öröklés nyomán követik a közeli, távoli örökösöket. Magyarországhoz hasnolóan mind Magyarországon, Franciaországban, Spanyolországban végigkövethető az öröklés rendje, melynek a "végén" köteles örökösként az állam áll. Az államtól lehet tehát megszerzni sok árva mű jogát.
 
Az árva művek szabályozásának elterjedése több nem várt hatással is járhat. Megnőhet a művek minden áron való publikálásának, akár álnéven, vagy név nélkül való nyilvánosságra hozatalának jelensége, általában az örökösök által, ha attól tartanak, hogy a kevésbé ismert szerző/mű esetén feledésbe merülhet a mű tényleges eredete. Így az árva művek szabályozása már a puszta lehetőségnél fogva teljesítheti a művek nyilvánosságra való hozatalához fűződő érdeket.
 
Az irányelv-tervezet 6-7. cikkeiben meg vannak határozva a művek rendes, illetve rendkívüli felhasználásai. A 6. szakasz vonatkozik az általános felhasználásokra, a 7. pedig egyes különleges felhasználásokra.
 
A kanadai és magyar törvényben az árva mű jogosultja bárki lehet. Tehát ha teljesíti a követelményeket, gondos kutatást végez a szerző után, kérelmezi az engedélyt a kompetens hatóságoknál, bármilyen személy lehet jogosult, nincsenek további követelmények.
 
Az irányelv-tervezetben azonban szerepelnek további követelmények is. Így a 1. cikk szerint csak az alábbi szervezetek tekinthetők jogosultnak, felhasználónak: könyvtár, oktatási, közmúzeum, archívum, közszolgálati televízió, illetve egyéb közszolgálati médiaszolgáltató. Természetesen tervezetről lévén szó, ez a lista is változhat.

Az engedély anyagi vonzata is érdemel pár szót. A felhasználásért fizetett összeg értelemszerűen egy jövőbeli határozott idejű, átruházhatatlan, nem-exkluzív, adott országra szóló engedély. Az összeg fix, hipotetikus felhasználásért adott általánydíj.
 
Az irányelv-tevezet gátat szabna az összeg szabad meghatározásának, valamint felhasználás módjától tenné függővé a remuneráció mértékét.
 
Maria Martín-Prat: EU Irányelv-javaslat az árva művekről
 
Maria Martín-Prat az irányelv tervezet mellett a lehetséges további jogalkotásit is felvázolja előadásában.

Az irányelv megalkotására irányuló mozgalom már 2006-ban megkezdődött egy Bizottsági Javaslattal. Különböző szintű egyeztetések mentek különböző csoportok között, ide értve a High Level Expert Group of Digital Libraries által 2006-ban benyújtott Final Report on Digital Preservation, Orphan Works and Out-of Print Works is, mely főleg a szellemi örökség digitizálása, illetve online hozzáférése témakörét boncolgatta. 2009-ben a Bizottság kiadta a High Communication on Copyright in the Knowledge Economy nevű javaslatot, (COM(2009)532) azonosító alatt. 2009-2010 között számos érdekelt féllel tartottak többoldalú egyeztetést (stakeholder platform).
 
2011. május 24-én nyújtották be a kialakult konkrét javaslatot COM(2011)289 szám alatt.
Az irányelv tényleges célja az, hogy a jövőben ne legyenek árva művek, hiszen nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az árva művek jelensége nem lehet cél, hanem sokkal inkább elkerülendő, áthidalandó, de sajnos a mindennapokban előforduló helyzet. Másik cél az árva művek jogainak engedélyezése annak céljából, hogy digitizálni lehessen őket, így elérhetővé téve mindenki számára.
 
Sokszor nem csak magát a szerzőt, hanem a jogok pillanatnyi tulajdonosát is meg kell keresni, mert ha a szerző átruházta jogait, akkor azokat tőle értelemszerűen nem lehet megszerezni. A pontos megfogalmazás szerint nem is attól árva egy mű, hogy nem található a szerzője, hanem attól, hogy a jogok tulajdonosa, a tulajdonképpeni törvényes képviselője elérhetetlen.
 
A 2. cikk szerint amint akár csak egy jogosult, vagy legalább részben jogosult tartózkodási helye, elérhetősége ismertté válik, a mű már nem tekinthető árva műnek.

Az árva művek közérdekből történő hasznosítása az irányelv-tervezet szerint mentesíti az anyagi remuneráció alól. Ez persze csak a fentebb meghatározott felhasználókra (iskolák, könyvtárak, stb.) vonatkozik, a joggal való visszaélés elkerülése érdekében. Bizonyos esetekben ezek a privilegizált felhasználó túl is terjeszkedhetnek a számukra ingyenesen engedélyezett felhasználásokon, ide értve a nagyközönség által is látogatható könyvtárak általi hozzáférhetővé tételt.
 
Más fejlemények, várható fejlemények a közösségi jogalkozásban, jogi vitákban:
  • Árva mű írányelv javaslat
  • További egyeztetések az EU és az érdekképviselő szervezetek között a "nem keresekedelmi" művek tekintetében
  • Egyeztetések a nyomtatott művek olvasására képtelen személyek számára biztosított kivételekről
  • Új Zöld Könyv az audiovizuális művek online terjesztéséről;
  • Új javaslatok a közös jogkezelés egységes közösségi jogi szabályozásáról: cél nem új közös jogkezelés, hanem a transzparencia, egységes jogi rendszer megkövetelése az egyes tagállami közös jogkezelő szervezetektől;
  • Az üreskazetta jogdíjjal kapcsolatos friss bírósági döntések, új jogalkalmazási irány megvitatásáról – milyen kivétel alkalmazható, milyen csatornán keresztül történjen a díjak felosztása;
  • Illetve 2001/29-es irányelv alkalmazásáról.
A kérdések leginkább a szerzői jog területi jellege, valamint az egységes piac közötti érdekellentét kapcsán merülnek fel. Ettől függetlenül a nemzetközi nyomás iránya afelé irányítja a jogalkotót, hogy a műhöz való hozzáférés érdekében mely területeken alkalmazzon újabb kivételeket (pl. vakok és látássérültek esete).

A fejlődés felveti a tömeges digitizálás kérdését, hogyan lehet a legegyszerűbben, legbiztosabban felkutatni a művek tömegeinek jogosultjait. Ennek érdekében fontos a művek tényleges eredetének meghatározása, hogy melyik ország rendszere szerint történjen a jogosítás. Mi a helyzet a határon átnyúló kérdésekben? Ennek érdekében mozgalom zajlik az egységes európai szerzői jog megteremtéséért. Ez rögtön újabb kérdéseket vet fel, melyekről már volt szó a konferencián elhangzott előadásokon: együtt létezzen as nemzeti védelmmel? Regisztrációhoz köthető-e? Jelenthet-e ez kötelenő páneurópai engedélyezési eljárást?
 
A kivételek és korlátozások elterjedésével felmerül az a kérdés is, hogy kivételekről lévén szó, mekkora színvonalú egységesítésre van szükség, illetve engedhető meg. Az is tény, hogy a gyakorlat azt mutatja, hogy ha egy kivétel elterjed, az élvezői, majd a jogalkalmazók is jognak tekintik, így a jelenleg kivételként való kezelése csak elodázza a harmonizáció kérdését.
 
Ficsor Mihály:

A Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület tiszteletbeli elnöke beszédében kitért arra, hogy álláspontja szerint a magyar árva művekkel kapcsolatos rendszer miért nem alkalmazható.
 
Probléma többek között, hogy a védelem túl széles körű, az első rögzítés joga, például filmek esetében nem engedélyezhető ilyen módon.
 
A fizetendő díj egy adminisztrációs díj, nem pedig a használat ellenértéke. Ez lehet az oka annak, hogy amióta működik a rendszer, 2009 óta, mindössze kevesebb, mint 200 mű esetében fordultak ilyen megkereséssel a SzTNH-hoz.
 
Mindez csak akkor alkalmazandó, ha nincs közös jogkezelés, mely esetben természetesen a kötelező közös jogkezelés szabályai szerint kell eljárni. Ide tartozik a kiterjesztett közös jogkezelés is (pl. előadóművészi teljesítmények).
 
Mario Bouchard: Árva művek kezelése Kanadában
 
Már 1971-ben felmerült az árva művek kérdése, ugyanis már akkor megtapasztalták, hogy a szerzők utáni kutatás hosszú, fárasztó és elfogadhatatlan.
 
1989-től történtek tényleges jogalkotási erőfeszítések. Feltétel volt, hogy a szerző ne legyen fellelhető, a mű nyilvánosságra került legyen, valamint megfizessék a díjat, fix 5 évre előre, nem-kizárólagos felhasználási engedélyt nyerve így.

Weboldalon történő publikáció nyilvánosságra hozatalnak minősül, tehát az árva művek digitális közzététele a kanadai jog szerint is komoly jogi problémát jelenthet.

Egyébként a kompetens testület diszkrecionális döntése az engedélyezés, a jogosult helyébe képzelik magukat, és a szerint döntenek, hogy a szerzőnek mi lehetett a tényleges álláspontja.
 
Nincs lefektetve a törvényben, de nem biztosíthatnak felhasználási jogot Kanada határain túl. A felhasználási engedély megadásáról szóló döntést befolyásolhatják az alábbiak:
  • Tervezett felhasználás módja
  • Kérelmező felkészültsége, céljai
  • A vélelemezett jogosult hírneve
  • Tesületi önálló kutatás
  • Testület érintettsége a kérelmező által folytatott kutatásban
  • Egyéb, meg nem határozott szempontok 
A felhasználás feltételei:
  • Specifikus, meghatározott célra
  • 5 éves fix időtartamra
  • Díj (5 éves felhasználásra előre, vagy akkor, amikor a jogosult megjelenik – a kanadai kompetens testület maga is fizet a jogosultnak, amennyiben a felhasználástól számított öt éven belül megjelenik)

Tipikus, árva műként engedélyezésre kerülő műfajok: szlogenek, zenék, énekek, stb.

A kérelmezők között megtalálhatók magáncégek, magánszemélyek (37-37%) illetve oktatási célú szervezetek (13%), a továbbá egyéb célú szervezetek. Többezer megkeresés, 440 kérelem, 12640 műről.

A rendszer "upstream" rendszerű: felhasználási díj előzetesen fizetendő, a használat csak ez után következik, akárcsak Magyarországon.

Az upstream rendszer előnye, hogy nincs benne kockázat a szerző, hivatal számára. Szintén előnye, hogy így kiszűrhetőek a rosszhiszemű felhasználók. Ugyanakkor nem feltétlenül arányos a felhasználási díj a feljhasználással elért bevételhez. Az is tény, hogy mivel előzetes kutatásra van szükség, fárasztó, idő-, és energiaigényes. A bizottság általi kutatás, előzetes kutatás is további bizonytalanságot okoz.
 
Jukka Liedes: Árva művek és közös jogkezelés Finnországban

Az előadó a közös jogkezelés kiterjesztésének lehetőségét boncolgatja, melynek előnye, hogy megkönnyíti a tömeges használat, illetve művek tömeges volta melletti engedélyezést.

Nyilvánvalóan csak tömeges használat mellett érdemes követni ezt a rendszert, akkor viszont megéri. A tömeges engedélyezés mellett a kérdés szerzői jogi jellege háttérbe szorul, elsősorban a polgári jogi jegyek kerülnek előtérbe.

Kérdés, hogy engedélyezéssel, vagy pedig egységes szerzői jogi kivételekkel, korlátozásokkal lehet a legjobban klezelni az árva művek kérdését.

A licencia mellett az szólhat, hogy a hivatásos licencia-szervezetek megfelelő háttérrel rendelkeznek a kutatáshoz, a licenc-díjak kezeléséhez és szétosztásához, aminek hiánya sokszor elriasztja a kisebb felhasználókat. Így tehát a licenciával járó nehézségek nem riasztják el többé a kisebb felhasználókat sem.

Az Északi ECL, közös jogkezelő szervezet licencia-gyakorlata a szerződési szabadság elvére épül. Ennek előfeltétele, hogy a szervezet reprezentatív legyen, kellő felhatalmazással, bizalommal rendelkezzen, illetve indiszkriminatív módon folytassa tevékenységét. Fontos az opting out, az alternatív megoldás lehetősége, a felhasználók azonos elbánáshoz való jogának alapelve, illetve az egyéni remuneráció.

A szervezet kezeli a tagok jogait külső személyek felé, ám a tagok csak a szervezeten keresztül léphetnek fel. Ide tartozik a szabad belépés lehetősége is, hogy azonos feltételekkel válhassanak taggá korábban külső szervezetek, jogosultak, felhasználók.

Az alábbi területeken alkalmazzák: oktatási célú másolás, fénymásolás, szervezetek belső kommunikációja, archívumok, könyvtárak, múzeumok, sérültek számára történő felhasználás, eredeti rádió-, és televíziós felhasználás, távközlési szervezetek archívumainak közvetítése, ephemeral recordings, rádió-, és televíziós közvetítések továbbközvetítése.

Természetesen vannak különleges csatlakozási és felhasználási feltételek adott felhasználási módokhoz, terjedelmekhez, mindez a rendszer egyéni, egyedi jellegét hivatott erősíteni.

Szintén felmerül a határon túl nyúló felhasználás, az élő közvetítés, letöltés, feltöltés, távol lévők számára korlátozások nélküli elérhetővé tétel kérdése. Különösen fontos, hogy a szervezet milyen távolságig kompetens engedélyezni ezeket a felhasználásokat.

Ugyanakkor az előnyök is rendkívül kiterjedtek: hatékonyság, rugalmasság, felhasználók védelme, a szerzői jog gyakorlati alkalmazhatósága. A rugalmasság különösen fontos ezen a területen, ugyanis az egyenlő elbánás elve mellett az egyeni elbánás elve is működik, a szerződési szabadság alapján egyedi jogosítás, egyedi engedélyezés is lehetséges.

Jogérvényesítés a digitális kommunikáció érájában; Nemzeti jogok és magánjogi szerződések

A panelt Pierre Sirinelli nyitotta meg. a felhasználók mér nem csak passzív használói a világhálón elérhető műveknek, hanem aktívan részt vesznek a tartalom generálásában is.

A közvetítő szolgáltatók kérdése nagyon fontos, felelősségük megállapításának kérdései is érdekesek. A peer to peer és a web 2.0 is a mai előadások témáját képezi. A p2p jogi megközelítése elég egyértelmű, de a jogérvényesítés ennél sokkal bonyolultabb. A web 2.0 kérdése sokkal bonyolultabb, mert itt a tartalomszolgáltató kérdéséről van szó. Itt szó lesz a felelősségről, az egyes magatartási kódexekről és egyéb szabályozásokról is.

A peer to peer esetében nem könnyű a jogérvényesítés: vagy az internetszolgáltatók ellen megyünk, vagy pedig azon szoftverek gyártói ellen, amelyek az ehhez szükséges szoftvereket terjesztik. Lehetséges még az előfizetőkkel szembeni fellépés is, akik szerződésben állnak valamilyen internetszolgáltatóval.

A fő cél az, hogy megtanítsuk az internet használóknak, hogy nem helyes, amit tesznek, utána lehet szankciókat alkalmazni. Ez az ún. graduated response.
 
Jogérvényesítés a fájl cserével szemben: A „Graduated response”

Alain Strowel: A „graduated response” eljárások átvétele (hány államban? Az egyes rezsimek hasonlósága és különbözősége)
 
Az előadók részletes kutatást végeztek a graduated response-zel és a fájlcserével kapcsolatban. A kutatások eredményeként részletes statisztikákat állítottak össze.

A kutatás eredményeinek ismertetése előtt részletesen beszéltek a graduated response európai kereteiről, amely magában foglalja a szerzői jogi irányelveket, a elektronikus kereskedelmi irányelvet, a jogérvényesítési irányelvet, az adatvédelmi és végül a távközlési szektorra vonatkozó irányelvet.

A graduated response rendszer nem egy kötelező rendszer, hanem a soft law eszközeivel szabályozott terület az Európai Unióban. Ide tartozik az Európai Bizottság jogérvényesítési irányelvről szóló riportja, a bizottság erre vonatkozó, 2011. május 24-i stratégiája is.

Az előadó ezt követően részletesen ismertette az egyes országokban megvalósított vagy megvalósítani tervezett graduated response rendszereket. Részletesen bemutatták a brit rendszert, ahol még a jogi szabályok nem kerültek teljes mértékben elfogadásra, de a szándék mindenképp ebbe az irányba mutat.

Írországban már van törvénytervezet a bevezetésére, az elfogadásáig is bírósági jogeseteken keresztül magánjogi szerződésekkel működik a rendszer. Finnországban 2010-ben kezdték meg a javaslat tárgyalását, de a jogszabályt még nem fogadták el, ugyanez igaz Spanyolországra is, ahol tervezik a rendszer bevezetését, azonban jogszabályi alapja még nincs az alkalmazásának. Svédország és Hollandia ismertetése után, ez utóbbiban a bírói esetjog a legális forrásból való letöltés kérdésével is foglalkozott, Dánia törekvéseinek részletes bemutatása következett.

Az Európán kívüli világból az Amerikai Egyesült Államok rendszere került részletesen bemutatásra, kezdve a Digital Millenium Copyright Act ide vonatkozó szabályainak ismertetésével, majd Dél-Korea rendszerének részletes elemzése következett. Végül az előadók Új-Zéland tervezetét is bemutattták, ahol egyelőre nincs megegyezés a graduated response alkalmazásáról, de abban egyetértés van, hogy a hozzáférés felfüggesztése csak a végső megoldás lehet.

Marie Francoise Marais: a „graduated response” rezsimek implementálása (az adatvédelem problémáját is beleértve)

Az előadás a francia rendszert ismertette részletesen.

A francia kormányzat felvilágosító kampánnyal próbálja a fiatal internethasználókat a letöltés jogellenességére és a szerzői jogok védelmére felhívni, ennek érdekében még rövidfilmet is készítettek.

Külön honlapot készítettek erre, a www.labs.hadopi.fr honlapot, ahol több információ is elérhető a francia rendszerről és kampányról.

Helem Sheehy: Alternatív megoldások (magánjogi szerződések, beleértve az adatvédelem problémáját is)

Helen Sheehy az ír megoldást mutatta be. Írországban 2007-ben kezdték meg a rendszer kidolgozását, az ISP-kel való tárgyalást. A tárgyalások előtt megkísérelték oktatással elterjeszteni a jogkövető magatartást a fiatal internet használók körében, azonban az erőfeszítések eredménytelenek maradtak.

Az ír esetjogból ki kell emelni a UPC ügyet (EMI v. UPC; EMI Records v. UPC Communications [2010] IEHC 377.), amelyben az ír bíróság megállapította, hogy a bíróságnak a CRRA alapján nincs hatásköre arra, hogy egy ISP-t arra kötelezzen, hogy lekapcsoljon egy fájl megosztó internet használót az internet hálózatról vagy hogy blokkolja meghatározott oldalak, ebben az esetben a Pirate Bay elérését a szerzői jogsértő anyagok tárolására hivatkozva. Mindazonáltal, a munkaügyi, vállalkozási és innovációs miniszter javasolta, hogy módosítsák a CRRA-t, hogy az ISP-k ellen injunctive relief legyen alkalmazható.

A másik nagy ír ügy az Eircom ügy volt. Az Eircom a legnagyobb ír ISP, amely szerződést kötött a legnagyobb hangfelvétel előállítókkal a 3 strike rendszer alkalmazására a felfüggesztett fájlcserélőkkel szemben. Az EMI v. Eircom ügyben a bíró megállapította, hogy ez a szerződés összhangban volt az európai adatvédelmi joggal.

Ami a magánjogi szerződéseket illeti, a UPC – szemben az Eircom-mal – elzárkózott az ilyen szerződések megkötésétől.

User Generated Content-tel kapcsolatos egyedi licencia

Patrick Gruter:A kollektív engedélyezés a megoldás, vagy van még tér az egyéni engedélyezés számára?

A Peter Charlton, bíró által vezetett záró előadássorozat első állomásán Patrick Gruter, a Walt Disney Company németalföldi regionális vezetője a felhasználó által alkotott taratalomhoz kapcsolódó szerzői jogi licencia kérdését boncolgatta.
 
Kétféle jogász létezik: egyik szerint a UGC új jogi kategória, hatalmas üzleti lehetőségekkel, a másik szerint nem. A kérdés, hogy miként kezeljük ezt a jelenséget, hogyan lehetne megteremteni annak a lehetőségét, hogy dialógus alakuljon ki a felhasználó-alkotók, illetve az alkotási platformok között.

Hamar feltűnt, hogy az UGC-ben óriási üzleti lehetőségek találhatóak meg. Ugyanakkor a gyorsan megjelenő UGC oldalok nem rendelkeztek sem szerzői jogi szabályzattal, sem erre vonatkozó igénnyel. Nem telt bele sok idő és megtörténtek az első jogsértések, amit azonnal követtek az első perek.

A hagyományos nagy tartalomszolgáltató cégek – mint a Walt Disney is – eltérően regaáltak az új jelenségre, volt amelyik konkurrenciát látott az UGC-ben, volt amelyik partnert. Ugyanakkor természetesen egymás ellen is igyekeztek felhasználni az új piaci jelenséget.

A www.ugcprinciples.com oldalon megtalálható néhány, általánosan elfogadott, közös elv a UGC-vel kapcsolatban. Ide tartozik többek között a szerző jogainak védelme, a tartalomszabályozás, illetve az adatvédelem is. Kérdés, hogy a szerzői joggal kapcsolatos tartalomszűrés mennyiben sérelmes a szerzők alkotó szabadságára.

Az interneten terjedő UGC egyik fontos és meghatározó jellemzője az anonimitás. A feltöltés, mint nyilvánosságra hozatal teljes anonimitást biztosít a szerzőnek, továbbá büntetlenséget a jogsértő tartalmat megosztónak. A névtelenség megtámadása a UGC Achilles-sarka, ugyanis a műfaj jellegéhez hozzátartozik a szabadon, gyorsan, bárhonnan megosztható anyag, aminek csak opcionális kelléke az aláírás.
 
Content ID
 
A következő előadás anyagát a Youtube által bevezetett Content ID rendszer képezte.
 
Van-e bárki is, aki nem tudja, mi is a Youtube? Percenként 48 óra feltöltött tartalom, több tízezer évnyi videó, melyet a ContentID napi 100 évnyi sebességgel vizsgál folyamatosan.
 
A ContentID lehetővé teszi, hogy a szerői jogi jogosult megfigyelje a honlapon található videókat és ellenőrizze, hogy van-e részleges vagy teljes egyezés az ő tulajdonát képező videója és az oldalon található között. Ezen felül megtalálja a videó eredetét, méretét, nézettségét. Egyben meg is tudja akadályozni, hogy a videó elérhető legyen, valamint azt újra feltöltsék.
 
Első jellemző ContentID felhasználók a filmstúdiók, hogy kiszűrjék a jogosulatlan előzeteseket, feltöltött filmpremiereket. Így a stúdió dönthet, hogy megéri-e neki a reklám, illetve részesedést követelhet az esetlegesen meghagyott videó által generált reklámbevételből is.
 
Második kategóriában a zeneműkiadók találhatóak, a zenék, illetve klipek videói által érdekelve. Van, hogy a felhasználó által készített klip, videó akár sokszor olyan népszerű, mint a "hivatalos" változat. Ekkor a kiadó jelentkezhet a reklámbevételért.
 

X-Factor, Fremantle: ezek a multiformátumú médiával foglalkozó társaságok így figyelhetik ügyfeleiknek a különböző országokban található nézettségét, követését.

Ekkora megfigyelőmunkához különleges szoftverre volt szükség, mert emberi erőforrásokkal egyszerűen lehetetlen figyelni ekkora mennyiségű médiát.

A jogosult feltölti videóját a Youtube-ra, ami generál belőle egy ID-fájlt. Utána a felhasználó is feltölt egy videót, ami szintén kap egy ID azonosítót. Ezek után a ContentID összeveti a két ID-t és ha egyezést talál, szól. Automatikusan továbbítja a vélelmezetten jogsértő tartalom adatait a jogosultnak.

A szoftver fejlettségét mutatja, hogy minőségbeli, illetve egyéb apróbb eltérések, fordított feltöltés, képkockák összekeverése sem alkalmas arra, hogy elrejtsen egy jogsértő tartalmat.

A ContentID segítségével nem csak a jogsértő tartalmak feltöltése csökkent jelentősen, de a jogosultak is nagyobb mértékben részesülnek a saját alkotó munkájuk hasznából.

A tartalom jellegétől függően természetesen egyéb megoldások is alkalmazhatóak, ide tartozik az az eset, amikor a videó és a hangsáv jogosultja eltér. 

A ContentID-t 13 nyelvre fordították eddig le, hogy a lehető legszélesebb körben váljon alkalmazhatóvá. Beállítható, hogy egyes országokból érkező megkeresések esetén máshogy reagáljon, így a nemzeti jogokban található eltérések is alkalmazhatóak.

A rendszer már az előtt életbe lép, hogy a videó először megjelenne. Csak olyan videó kerülhet ki a Youtube-ra, amely átment az előzetes vizsgálaton. Mindezek mellett a honlapon már megtalálható videók is folyamatos vizsgálaton mennek át.

dr. Horváth Katalin
dr. Maráczi Miklós
Sár és Társai Ügyvédi Iroda

 
Címkék: konferencia szerzői jog alai 2011
süti beállítások módosítása