A Kovács Kati ügy

A múlt hét végén az MTI adta közzé a hírt, hogy Christina Aguilera feldolgozta Kovács Kati „Add már, Uram az esőt!” című felvételét Bionic című új lemezén. A hír utóbb a teljes magyar sajtót bejárta. 

Nézzük a tényeket. A múlt héten megjelent Bionic album Woohoo című felvétele – úgy tűnik – valóban tartalmaz egy pár másodperces részletet Kovács Kati előadásából. Bár a részlet meglehetősen rövid, mégis alapvetően hozzájárul az új felvétel hangulatának megteremtéséhez, speciális lüktetéséhez. A Woohoo-ban alkalmazott ritmusképlet, a taps, illetve a dobok együttes használata ugyancsak megegyezik Kovács Kati dalának egyik részével. (A laikus hallgatóként számomra úgy tűnik, hogy az eredeti dob sávokat ugyanakkor nem használták fel.) A kiadvány füzetecskéje a következő szöveget tartalmazza a szöveg mellett: „Contains a sample from „Add Már, Uram Az Esőt!” as performed by Kati Kovács”. A szöveg továbbá kifejezetten utal a Hungarotonra is, mint a felvétel kiadójára.

A hangfelvétel előállítója szempontjából az ügy meglehetősen egyszerűnek tűnik. A Hungarton, mint kiadó, a booklet szövege alapján feltehetőleg hozzájárult a rövid részlet felhasználáshoz. Ha így volt, az engedély alapján a Sony jogosan hasznosította a Hungaroton felvételéből vett rövid mintát.

Előadóművészi szempontból az ügy némileg bonyolultabb. Az eredeti felvétel 1986-ban 1972-ben (update: köszönöm Koncz Tibor zeneszerző kommentben tett pontosítását) jelent meg, az akkor érvényes szerzői jogi szabályok (1969. évi III. tv) szerint az előadóművész kizárólagos joga elsősorban a rögzítés engedélyezésére terjedt ki. Ebben az esetben új rögzítésről azonban nincsen szó. Lényegi változást az új szerzői jogi törvény 1999-es elfogadása jelentett, ez ugyanis a rögzítésen kívül kizárólagos jogként határozta meg a többszörözés és a terjesztés jogát is, ami ebben az esetben is megvalósult.

Arról nincs természetesen információnk, hogy Kovács Kati és a Hungaroton milyen szerződést kötöttek egymással. Az iparági gyakorlat ugyanakkor az volt, hogy az előadó valamennyi vagyoni jogát átruházta a kiadójára. Ha a felek ebben az esetben is így tettek (bár ehhez feltehetőleg meg kellett újítani eredeti megállapodásukat az új Szjt. hatályba lépését követően), úgy a Hungaroton fent feltételezett engedélye az előadóművészi vagyoni jogokra is kiterjedt, Kovács Kati külön megkeresésére  pedig már nem volt szükség. (Ha jelen ügyben erről nem lenne szó, meg kellene vizsgálni azt is, hogy nem minősül-e szabad felhasználásnak ez a típusú hasznosítás. Erre később még kitérek.)

Az előadóművészt ugyanakkor nem csupán vagyoni, hanem személyhez fűződő jogok is megilletnek. A név feltüntetéséhez fűződő joga Kovács Katinak úgy tűnik nem sérült, hiszen a booklet külön megemlíti őt. Az előadás integritásához fűződő jog megítélése azonban már fogósabb kérdéseket vet fel, a minta kivágásával ugyanis nyilvánvalóan torzult az eredeti előadás. A jogsértés megállapításához ugyanakkor – egyes jogértelmezések szerint – az is szükséges, hogy az említett torzítás sérelmes legyen az előadó becsületére, hírnevére. Ennek megállapítása már nem lehetséges pusztán objektív szempontok alapján, mindenképp szükséges az előadó meghallgatása is e tárgyban. Azt általános jelleggel rögzíthetjük, hogy egy előadás kiszakítása eredeti környezetéből, és főleg a felhasznált részlet sajátos szempontok alapján történő kijelölése felvethet személyhez fűződő jogi kérdéseket. És bár a popzene hangsúlyosan épít korábbi zenei minták hasznosítására, e tevékenységgel nem egyszer sértenek meg előadói jogokat.

A sajtóhírek szerint azonban – persze ezek megbízhatóságát érdemes fenntartással kezelni – Kovács Kati szerint Aguilera csapata korrektül járt el. Ha az énekesnő valóban így gondolja, feltehetőleg nem tartja az új felvételt becsületére vagy hírnevére sérelmesnek, az előadóművészi szempontokat ezzel tisztáztuk.

Maradnak a szerzői jogi kérdések. Elsőként azt kell megvizsgálni, nem minősül-e szabad felhasználásnak a ritmusképlet átvétele. Nehezen megválaszolható, évek óta vitatott kérdés a ritmusképletek szerzői jogi oltalma. Részletes elemzés helyett itt most csak az idézés problémájára térek ki. Az Szjt. szerint az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben lehet idézni. A szabály műfaji szempontból semleges, tehát akár popzene esetén is alkalmazható. A részletes vizsgálatot legalább három szempont alapján kell(ene) elvégezni: meg kell állapítani, hogy az átvett ritmusképlet terjedelmi szempontból jelentősnek tekinthető-e (megítélésem szerint, nem); meg kell állapítani, hogy az eredeti műben milyen szerepet tölt be az átvett rész (megítélésem szerint nem túl jelentőset, mivel itt nem a refrénről van szó, a könnyűzenei műveket pedig alapvetően refrénjük alapján azonosítják a hallgatók). Végül meg kell vizsgálni, hogy van-e annak jogi relevanciája, egy új művet egy önmagában nem hosszú vagy jelentős idézetre építik (megítélésem szerint, ennek lehet jelentősége).

Ha a fenti vizsgálat szerint ez a hasznosítás nem minősülhet szabad felhasználásnak, akkor ki kell(ett volna) kérni a szerző engedélyét. A sajtóhírek szerint erre ugyan nem került sor, de úgy tűnik, legalább a zeneszerző, Koncz Tibor elégedett a végeredménnyel, hiszen elismerésnek tekinti, hogy „elővették a számot”. És bár a vagyoni jogok mellett a szerzők esetében is felmerülhet a személyhez fűződő jogok sérelme, a szerző elégedettsége miatt erre most szükségtelen kitérni.

Összegzésként most még csupán annyi állapítható meg, hogy Christina Aguilera producerének szerencséje volt, mivel bár előzetes engedélyt nem kapott a hasznosításhoz az előadótól és a szerzőtől, az új dal megnyerte a jogosultak tetszését. Ha nem így lett volna, igen érdekes jogeset kerekedett volna.

 
Címkék: szerzői jog kovács kati

A bejegyzés trackback címe:

https://eszerint.blog.hu/api/trackback/id/tr622083224

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

trainspotting 2010.06.15. 23:14:23

A magyar lemez, amiből a "mintát" vették 1972-ben jelent meg (nem 1986-ban - csak a pontosság miatt), ami az 1972-es Táncdalfesztivál nagydíjas, győztes dala volt, melynek TV felvétele ELTŰNT.

Koncz Tibor
zeneszerző

Békés Gergely 2010.06.16. 08:42:33

@trainspotting: Köszönöm szépen a pontosítást, javítom a szövegben.