E.SZER.INT BLOG

ALAI Tanulmányi Napok - Második felvonás

2. nap

4. Negyedik ülésszak: A szerzői művek védelmi idejének további közelítése és harmonizálása regionális és nemzetközi viszonylatban

Elnök: Jukka Liedes

Sundara Majan

A digitális korszakban egyre növekvő mértékben szerzőtársi viszonyban készülnek a művek, lásd adatbázisok, filmek, szoftverek.

Az előadó a filmek esetében négy modellt ismertetett. Az első modell, amikor a szerzők hozzájárulásai elválaszthatónak tekinthetőek egymástól. Az országok másik csoportja úgy tekint a filmekre, hogy a szerzőtársak hozzájárulásai nem választhatóak el egymástól. Ide tartozik Ausztria, Németország és Anglia. A harmadik modell az amerikai modell („work for hire”), ahol a filmelőállítók automatikusan megszerzik a szerzőktől a vagyoni és személyhez fűződő jogokat is,  mert a szerzők "work for hire", ezért a filmelőállító tekinthető a szerzői jogi védelem alatt álló jogosultnak. Ez abból a szempontból is szerencsés, hogy a védelmi idő könnyebben határozható meg, mint az első két csoportba tartozó országokban. Kanada is ebbe a csoportba tartozik. Indiában maga a producer tekinthető szerzőnek, minden szerzői jog az ő kezében van. A negyedik modellbe olyan országok tartoznak, amelyek különbséget tesznek az alkotók között, és azt mondják, hogy egy film esetében csak a rendező tekinthető szerzőnek, ezért csak őt kell figyelembe venni a védelmi idő meghatározásánál. Az EK irányelv azért jó megoldás az előadó szerint, mert meghatározza, hogy ki tekinthető szerzőnek egy közös mű esetében. 

Astri M. Lund

Az előadó arról beszélt, hogy egyes országok az első és második világháború után felemelték a védelmi idejüket, mondván, hogy „háborúban a múzsák is hallgatnak.” Az első világháború után Portugália, Franciaország és Belgium is felemelte a védelmi időt. Később Ausztria, Jugoszlávia és Norvégia is kiterjesztette a védelmi időt a világháborúkra tekintettel.

Általában öt és tíz év között emelték fel a védelmi időt. Franciaországban abból a szempontból sajátos, hogy még a ma hatályos szerzői jogi törvényükben is szabályozzák a kérdést.

Miyo Tonami

Az előadó a személyhez fűződő jogokról beszélt elsősorban. Felvázolta, hogyan is lehetne harmonizálni a védelmi időt a személyhez fűződő jogok esetében, mivel tény, hogy ezek a jogok nincsenek egységesen szabályozva.

Három csoportra osztotta az országokat aszerint, hogy miként kezelik a személyhez fűződő jogokat. Első csoportba azok az országok tartoznak, ahol a védelmi időnek nincs időbeli korlátja. A második csoportban megegyezik a vagyoni jogok védelmi idejével. A harmadik csoport pedig, ahol a védelem a szerző haláláig tart.

Az első csoportba tartozik Franciaország, Anglia és Mexikó például, ezekben az országokban ezeket a jogokat a szerző halála után már állami szervezetek védik.

Magyarországot is kiemelte, mivel itt a közös jogkezelők felléphetnek a szerzők érdekeinek védelmében a szerző halála után minden olyan magatartás esetében, ami ellen a szerző is felléphetne, ha még élne.

Japán esetében a szerző haláláig személyhez fűződő jogokról, azután pedig személyhez fűzőző érdekekről beszélünk. A személyhez fűződő jogok erősebb védelem alatt állnak, mert személyesen a szerző is fel tud lépni. Japánban a védelmi idő a személyhez fűződő érdekek tekintetében a szerző unokájának a haláláig tart.

A második csoportba tartozik Horvátország, Ausztria, Németország, Magyarország, Anglia és Belgium is.  Svájc sajátos szabályozása abban áll, hogy a szoftverekre 50 éves védelmet ír elő, míg egyéb művekre 70 évet.

Hollandia is egyéni úton jár, csak félig tartozik a második csoportba. Főszabály szerint a személyhez fűződő jogokat csak a szerző életében védik. Viszont a szerző a végrendeletében dönthet úgy, hogy a személyhez fűződő jogok tekintetében is a vagyoni jogokkal megegyező ideig álljon fenn a szerzői jogi védelem.

A harmadik csoport sajátja, hogy a szerző haláláig tart a védelem. Ilyen az Egyesült Államok szabályozása például.

Az előadó elemezte, hogy milyen kritikák érik az időben korlátlan védelmi időt. Akadályozza a kultúra szabad áramlását és a szólásszabadságot is. Nem illeszkednek a mai információ éhes társadalomba. Ezen kívül az állam is könnyebben tud így bábáskodni a kultúra felett. 

Minél több idő telik el a szerző halálától, a védelem annál inkább elveszti a személyhez kötődő jellegét, és teljesen önálló életet kezd élni, aminek az lehet a hátulütője, hogy az állam megkülönböztetetten védi a műveket.

Albrecht Haller

A hátrahagyott művek azok a művek, amiket nem hoztak nyilvánosságra a szerző életében. Nagyon sok oka lehet annak, hogy egy művet nem hoztak nyilvánosságra. Lehet, hogy a szerzőnek nem volt lehetősége, mert nem talált kiadót, de könnyen lehet, hogy egyszerűen nem akarta a nyilvánosság elé tárni. Az is lehet, hogy nem tartotta kellő minőségűnek a művet, amit alkotott, gondoljunk csak arra, hogy Franz Kafka is megtiltotta művei publikálását, és csak egy engedetlen barátnak köszönhetjük, hogy ismerhetjük ennek a ragyogó írónak az életművét.

Egyértelmű az előadó szerint, hogy ezekről a művekről sem szabad lemondani, ezeket is védeni kell. Sajátos szabályozást igényel a terület, és a nemzeti jogok zöme ismeri és szabályozza a posztumusz műveket. A védelem az első jogszerű nyilvánosságra hozataltól kezdődik, és az országok többségében 25 évig tart. Személyhez fűződő jogokat ritkán kap az a személy, aki nyilvánosságra hoz egy posztumusz művet, és ez érthető is, mert a nyilvánosságra hozatal inkább szervezési, technikai teljesítmény, nem pedig alkotási folyamat. Ezért is jellemző az, hogy az első nyilvánosságra hozó vagyoni jogokat szerez 25 éves időtartamra.

Érdemes lehet azon is elgondolkodni, hogy nem lenne-e szerencsésebb szomszédos jogi védelem alá helyezni ezeket a műveket, mert az előadó szerint a szomszédos jogi védelem sajátja, hogy nem alkotásokat véd, hanem egyéb teljesítményeket.  

Séverine Dusollier

Az előadó témájának középpontjban a köztulajdonba tartozó digitális tartalmak felhasználása állt. Sokszor fordul elő, hogy egy köztulajdonba tartozó digitális könyv letöltése technikai akadályokba ütközik, és fizetni kell érte.

Sokszor ugyanaz a technikai eljárás akadályozza a letöltést, ami védett művek esetében. Tehát hatásos műszaki intézkedéssel védenek köztulajdonba tartozó műveket, és ez nincs így rendben. Amennyiben műszaki intézkedéseket alkalmaz egy vállalkozás, azokat az intézkedéseket nehéz jogilag minősíteni. Ezek nem minősülhetnek DRM-nek, mert nincs is szó szerzői jogokról. Hatásos műszaki intézkedésnek sem minősíthetőek, mert nem valamilyen szerzői jogi védelem alatt álló műhöz való hozzáférés megkerülését akadályozzák meg, hanem a már köztulajdonban lévő művekhez való hozzáférést. Az ilyen intézkedések leginkább szimpla befektetés-védelmi intézkedésnek tekinthetőek.

5. Ötödik ülésszak: Átmeneti szabályok és a védelmi idő felemelése

Elnök: Paul Torremans

Id. Dr. Ficsor Mihály

Az előadó elsősorban a BUE 18. cikkével és az Uruguay Round Agreement Act-tel foglalkozott.

A Golan-ügyben az amerikai bíróságok azt vizsgálták, hogy az Uruguay Round Agreement Act 514. paragrafusa összeegyeztethető-e az amerikai alkotmány első módosításában szereplő szólásszabadság jogával. Az idézett paragrafus hatására több ezer külföldi könyv, film, zenemű, ami USA-ban közkincsnek minősült, került újra szerzői jogi védelem alá. A felperes szerint ez sérti az első amendment-et, mivel az emberek nem tudják a jövőben ezeket a műveket a kreatív a megnyilvánulásaikhoz szabadon felhasználni, ezért a szólásszabadás indokolatlan korlátozásba ütközik.  A felperes érvelése szerint bizonyos művek kiemelése a közkincsek köréből és a védett szerzői jogi művek közé emelése a szerzői jog hagyományos színezetének megváltoztatása, ezért az első alkotmánymódosítás szólásszabadság elvével ütközik. Az alperes azzal védekezett, hogy az első amendment-et csak akkor sérti az URAA, ha vagy a fair use-t sérti, vagy ha ötleteket, nem pedig ötletek kifejezésének módját védi. Az előadó elemezte még a BUE 18. cikk (1) és (2) bekezdését is, ami elsősorban a védelmi idő visszamenőleges hatályú feléledéséről szól, vagyis arról, hogy feléled-e a védelem azon művek tekintetében, amelyek már egyszer közkincsé váltak. 

Az előadó elemezte a magyar szerzői jogi törvény átmeneti szabályait valamint a védelmi idő feléledésének kérdését is. A védelmi idő feléledt Magyarországon az 1999-es szerzői jogi törvénymódosítás során. Az 93/98/EK irányelvnek való megfelelés okán visszamenőleges hatállyal emelte fel a védelmi időt, vagyis a védelem feléledt olyan művek esetében is, amelyek már közkincsé váltak. Azoknak a felhasználóknak a védelme érdekében, akik a közkincsé vált műveket értékesítették, vagy erre már komoly előkészületeket tettek, a törvény bevezetett egy moratóriumot. Ez alatt az időszak alatt (egy év) a felhasználó a védelmi idő felemelésekor meglévő mértékben folytathatta a mű felhasználását.  A származékos művek esetében úgy kellett tekinteni, hogy engedéllyel történt a fordítás vagy adaptáció elkészítése.    

Jane Ginsburg

Az előadó a BUE 18. cikkét elemezte egy francia jogeset kapcsán. BUE 18. cikke szerint az egyezményt minden olyan műre alkalmazni kell, amely a származási országában az egyezmény hatálybalépésekor még nem vált közkincsé. Ha viszont már közkincsé vált a mű abban az országban, ahol a védelmet igénylik, akkor nem éled fel a védelem abban az országban. 

A vizsgált jogesetben az volt a kérdés, hogy amennyiben a hazai jog a szerzői jogi védelmet bizonyos formai követelmények teljesítéséhez köti, de ezek teljesítését elmulasztják, akkor egy külföldi mű esetében meg lehet-e a tagadni a védelmi idő meghosszabbítását, vagy felélesztését azon az alapon, hogy nem teljesültek a védelem formai feltételei. Ginsburg szerint ez az eljárás a BUE szabályaiba ütközik, mert a BUE kifejezetten tiltja, hogy a védelem megadását bármilyen formai követelményhez kössék, és ez alól kivételt csak az adott ország „saját” művei esetében enged. Ha tehát egy külföldi mű védelmét olyan követelmények nem teljesítésére hivatkozva tagadják meg, amelyeket külföldi művekkel szemben nem is lehet támasztani, akkor ezzel az adott ország a BUE szabályaiba ütközően területen kívüli hatályt tulajdonít a csak „saját” művekre megállapítható formai követelményeknek.  

Valérie-laure Benabou

Az előadó bemutatta Sony/Falcon/Bob Dylan ügyet. Ezzel összefüggésben elemezte a következő jogszabályhelyeket Védelmi idő irányelv 7. cikk (1) (2) és 10. cikk (1)-(3). Ezen kívül meg kellett vizsgálni a nemzeti szabályokat és a bérlet irányelvet is.

Védelmi idő irányelv 7. cikk (1) bekezdés: Ha egy mű Unión kívüli országból származik és szerzője is harmadik országban honos, akkor az Unión belüli védelmi idő megegyezik a származási ország védelmi idejével, de legfeljebb annyi, amennyit az irányelv ír elő.

Irányelv 10. cikk (2) bekezdés: ha a mű harmadik országból származik és szerzője se uniós állampolgár, akkor a védelem addig áll fenn, amíg a származási országban, de maximum az irányelvben előírt ideig.

A tényállás a következő volt: 2007-ben a német Sony Music Entertainment beperelte Németországban az amerikai Falcont, mondván, hogy a Falcon jogosulatlanul többszöröz és forgalmaz Bob Dylan CD-ket.  A CD-ken olyan Bob Dylan számok voltak, amik Amerikában már 1966. január 1. előtt megjelentek különböző albumokon. A Sony kártérítést kért, és hogy a bíróság tiltsa el Falcont az ominózus CD-k felhasználásától. Falcon szerint Németországban az 1966. előtt kiadott albumokra egy hangfelvétel-elállítónak sincsenek szomszédos jogai a nemzeti szabályok miatt. A nemzeti bíróságok elutasították a Sony keresetét. Végül a német bíróság előzetes döntésért fordult az Európai Bírósághoz. A következő kérdéseket tette fel:

1. kérdés - A védelmi időről szóló irányelv 10. cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételek fennállása esetén alkalmazni kell-e a védelmi idő irányelvben előírt védelmi időt akkor is, ha a védelem igénylésének helye szerinti tagállamban az érintett teljesítmény védelemben még nem részesült?

2. kérdés - A 10. cikk (2) bekezdése szerinti nemzeti rendelkezésnek minősülnek-e a tagállamok olyan jogosultakra vonatkozó rendelkezései is, akik nem valamely közösségi tagállam állampolgárai?

Az első kérdésre adott válasz: a 10. cikk (2) nem teszi kötelezővé, hogy ahol a védelmet kérik, olyan ország legyen, ahol a védelem fennállt 1995. július 1-én. Lehet tehát olyan ország is, ahol ebben az időpontban nem állt védelem alatt. Tehát alkalmazni kell a 10. cikk (2) bekezdésben biztosított védelmet akkor is, ha a hangfelvétel még sosem volt védve abban az országban, ahol a védelmet kérik.

A második kérdésre adott válasz: akkor kell alkalmazni a 10. cikk (2) bekezdésében biztosított védelmet harmadik országbeli jogtulajdonosokra, ha a mű vagy teljesítmény 1995. július 1-jén védelem alatt állt legalább egy tagállamban, és a jogtulajdonos ebben az időpontban profitált ezekből a nemzeti szabályokból.

Ramón Casas Vallées

Az előadó azt a kérdést elemezte, hogy a védelmi idő felemelése milyen hatással van a már megkötött felhasználási szerződésekre. A védelmi idő felemelésénél az első kérdés, amit az országoknak el kell dönteni, hogy visszamenőleges hatályú legyen-e a védelem felemelése vagy sem. A védelmi idő feléledése kivételesnek tekinthető, és mindig szükség van átmeneti szabályokra, mivel rendezni kell azoknak a műveknek a kérdését, amelyek egyszer már kikerültek a szerzői jogi védelem alól. Ez a szomszédos jogi teljesítményekre is vonatkozik. Nem lenne ugyanis tisztességes a közkincsek felhasználásába befektetőket károsítani egy jogi aktussal, nevezetesen a védelmi idő felélesztésével.  Ezek a felhasználók kapnak egy moratóriumot, amíg folytathatják szabad felhasználásként a művek, teljesítmények felhasználását. A moratórium időszaka alatt csak olyan mértékű lehet a felhasználás, amilyen mértékű a védelmi idő felemelésekor volt. Az előadó a származékos művekre, így az adaptációk és fordítások kérdésére is kitért. Ha az adaptáció vagy fordítás akkor készült, amikor már nem volt védett az adott mű, akkor az ilyen származékos művek létrehozását engedélyezettnek kell tekinteni.

A felhasználási szerződések és a védelmi idő felemelésének kapcsolata is érdekes, leginkább a nemzeti szabályokat kell vizsgálni, mivel a védelmi idő irányelv nem tartalmaz olyan szabályokat, amik a felhasználási szerződésekre vonatkoznak. Ennek egyik oka, hogy az EU nem akar beavatkozni a szerződéses szabadságba a szubszidiaritás elve miatt.   

6. Hatodik ülésszak: Fizető köztulajdon és más hasonló alternatívák

Elnök: Thierry Desurmont

Delia Lipszyc

A domain public payant (DDP) jogintézményénél azokról a műalkotásokról volt szó, amelyek már köztulajdonba kerültek. Jelenleg alig több mint 10 országban létezik ennek a jogintézménynek valamilyen formája. Ilyen ország például Magyarország, Anglia, Mexikó, Olaszország, vagy Brazília. A DPP minden esetben a közkincsbe tartozó mű felhasználásának esetére ír elő fizetési kötelezettséget.

Egyes országokban minden köztulajdonban lévő műre kiterjed a fizetési kötelezettség. Ilyen Argentína, Brazília, Zaire és Mexikó is. Más országokban csak bizonyos műtípusokra vonatkozik. Ide tartozik Magyarország és Horvátország is. Másik osztályozási szempont, hogy egyes országokban csak a hazai művekre vonatkozik, más országokban viszont a külföldi művekre is kiterjed a fizetési kötelezettség. További megkülönböztetési szempont, hogy hány évig áll fenn a fizetési kötelezettség. Vannak országok ahol időben korlátlan ideig, más országok viszont egyfajta másodlagos védelmi időt írnak elő, aminek letelte után a közkincsbe tartozó művek már ténylegesen is ingyen lesznek felhasználhatók. Egyes országok, így péládul Olaszország domain tax megfizetését írja elő, míg az országok nagyobb része járulékfizetési kötelezettséget ír elő.

Magyarországon a képzőművészeti és iparművészeti alkotások visszterhes átruházása után kell fizetni egy bizonyos összeget járulékként. Portugáliában a színdarabok, hangfelvételek és könyvek átruházása esetén kell fizetni. Tunéziában a folklór felhasználása után kell fizetni. Olaszországban a zeneművek, vagy más előadható művek sugárzása, előadása után keletkezik fizetési kötelezettség. Nem minden országban a visszterhes átruházás teremti a fizetési kötelezettséget, vannak országok, például Brazília és Mexikó, ahol minden felhasználás esetén keletkezik fizetési kötelezettség. Portugáliában csak a nyereségszerzési célú felhasználás után kell fizetni.

További különbség, hogy egyes országokban engedélyhez kötött a köztulajdon felhasználása (Tunézia), más országokban viszont nem. Nagyon változatos képet mutat a fizetendő összeg meghatározásának szabályozása.

Adolf Dietz

Az előadó elmondása szerint Ausztria olyan ország, ahol az elmúlt években sokat foglalkoztak a fizető köztulajdon bevezetésének kérdésével. Az előadó a hangfelvételek kapcsán kifejezetten támogatná DPP bevezetését. Azért is érzi fontosnak a DPP bevezetését a hangfelvételek esetében, mert nem tartja szerencsésnek sem azt, hogy felemeljék a védelmi időt, sem pedig azt, hogy a még népszerű zenék kikerüljenek a szerzői jogi védelem alól.

A legfontosabb kérdések, amiket egy országnak fontolóra kell vennie a fizető köztulajdon bevezetése előtt a következők: először is meg kell határozni, hogy mi legyen vagy legyen-e egyáltalán időbeli korlátja a fizető köztulajdonnak. Nagyon fontos kérdés, hogy mire terjedjen ki a DPP hatálya. Ezen kívül az is fontos kérdés, hogy mire fordítják az összegyűjtött összeget. Igen gyakori megoldás, hogy létrehoznak egy alapot, amelyik a jogosultak között osztja fel az összegyűjtött összeget. De az sem ritka, hogy kulturális eseményekre költik az összeget. További eldöntendő kérdés, hogy milyen szervet bízzanak meg a DPP érvényesítésével, beszedésével. Olaszországban az egyik minisztérium feladata, Argentínában egy alapot hoztak erre létre, Magyarországon az egyik közös jogkezelő végzi, de vannak olyan országok is, ahol egyéb állami szervek. 

A magyar modellt is érintette az előadó, elmondta, hogy a fizetési kötelezettség csak a  műkereskedőket érinti. Az ügyletben tehát mindig részt kell, hogy vegyen legalább egy műkereskedő, ahhoz hogy létrejöjjön a fizetési kötelezettség. Ha egy laikus véletlenül Picasso képet vásárol egy szintén laikus barátjától, akkor nem kell megfizetni a járulékot, mivel egyikük sem foglalkozik hivatásszerűen festmények kereskedelmével. Több ország kivételként szabályozza a múzeumokat, nekik tehát nem kell fizetniük, ha képzőművészeti alkotást adnak vagy vesznek.

Ezzel véget ért a konferencia második napja.

Címkék: konferencia szerzői jog védelmi idő 2010 alai

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.