E.SZER.INT BLOG

Az ügy megint inkább kommunikációs, mint jogi jelentőséggel bír, de azért nézzük gyorsan a jogi háttért. Természetesen a vonatkozó nemzetközi és európai szabályok alapján a védett művek másolása főszabályként engedélyköteles, ami alól kivételt (mi Magyarországon úgy hívjuk: „szabad felhasználást”) biztosíthat a jogszabály. Európában a 2001/29/EK irányelv írja le a választható szabad felhasználási eseteket.

 

Az 5. cikk 2 bek. a) pontja szerint a tagállamok a fénymásolással és más hasonló módon történő másolásokra kivételt engedhetnek – kivéve a kottamásolást. Az ezt követő pontok nem ilyen „eszközszemléletűek”, hanem „tevékenységszemléletűek”, ezért nem könnyű azt megítélni, hogy az iskolai másolatkészítések, amelyekre az irányelv egyébként lehetőséget biztosít (5.2.c és 5.3.a) vajon fénymásolással is szabadon végezhetők-e. A magyar törvény szerint igen.

 

Nézzük kicsit a kommunikációs vetületet is. Nem is érdemes túl sok szót vesztegetni arra, hogy a cikk így indít: „Ami nálunk az Artisjus, az Németországban a Gema.” Bár hogy a szóban forgó ügyben a GEMA által érvényesítetthez hasonló díjigény nálunk nem az Artisjus, hanem a Reprográfiai Szövetség kezelésében van, talán egy HVG szintű újságnak felróható...

 

Az egész hisztéria valahogy úgy épül fel, hogy a szerzői jogok kezelőit elvakult őrülteknek állítják be, akik még a szegény pici gyerekek megsarcolásától sem riadnak vissza. Szerencsés helyzetben van ilyenkor a média: van egy mumus, akire bármi ráaggatható, a nép pedig megvetéssel sújtja. Ismerős a technika az Ószövetségből: a bűnbakra ráolvasták bűneiket, majd kiűzték a sivatagba.

 

Pedig akinek óvodás gyereke van, tudja, hogy az óvoda nincs ingyen. Pénzbe kerül az ebéd, a különóra, a tisztasági csomag, de az óvónők fizetése is (még ha lehetne ennél jóval több is, mert megérdemelnék – és még ha nem is közvetlenül a szülő fizeti); pénzt kér a fellépő bohóc, még a Mikulás is (remélem, gyerekek, ezt most nem olvassátok...). Vajon tényleg az évi 56 euró kottamásolási díj lenne az a költség, ami már méltánytalan? Ez egy hónapban alig több mint 1000 Ft az egész óvodára, ami csak 100 gyerek esetén azt jelenti, hogy gyerekenként kb. 10 Ft-ot fizetnek a másolt kottákért, tehát annak a lehetőségéért, hogy az óvónők jó színvonalon felkészülve tanítsák őket zenére.

 

Botrány!

 

Persze az egész arra is visszavezethető, hogy a szerzői jog egy eleve mesterséges konstrukció. Míg a valódi, „dologi” tulajdonjog a birtoklás tényhelyzetére épülve alakult ki réges-régen, addig ez a „szellemi tulajdonjog” (vagy mi) éppen a birtoklás lehetetlenségére épít. Ha már nem ülhet rá az alkotó a művére, más eszközzel biztosítja az állam, hogy hasonló közgazdasági alapokon képes legyen „piacosítani” azt, már ahol ezt a kereslet lehetővé teszi. Ez ugyanis jelentősen megmozdítja a gazdaságot, ezt a WIPO (és magyarországon MSZH, akarom mondani SZTNH) felmérések szépen igazolják.

 

Érdekes, hogy míg a „szellemi tulajdonjog” tiltó vetületét nagyon könnyen érti mindenki (= az én művemet senki ne adja ki sajátjaként!), addig a „kereskedelmi vetületét” nem igazán értik (=az én művemet az én engedélyem nélkül ne használják). Ez valószínűleg a jogterület sajátossága, amit nehezen, vagy egyáltalán nem lehet megváltoztatni.

 

Ettől még óriási kommunikációs hibának tartom a GEMA és a VG Musikverlag részéről, hogy 56 eurókért ekkora hírnévvesztésbe lavírozták magukat és a szerzői jog egészét. Igen, jó lenne, ha a zenét oktató pedagógusok jobban értenék az alkotók szerepét, a szerzői jogok működését. De ezt nem dafke jogdíjfizettetéssel, hanem hosszú oktatással, megértetéssel, elmagyarázással, évek lassú munkájával lehet és kell elérni.