#1
Egyet kell értenem azokkal, akik szerint a fájlcserélés egyik problémája a jelenlegi üzleti modellek egészével függ össze. Szerintem sem igaz az az alapgondolat, hogy az "ár" önmagában meghatározó.

Legalább ekkora probléma, hogy a jogosultak, illetve természetesen a technológiák/internet folyamatos fejlődése által gerjesztett "igényoldal" kielégítetlen marad. (Biztos csodás dolog imádni Hannah Montanat vagy Justin Biebert, de azokon a piacokon, ahová a "termékeik" elvétve és későn jutnak el, a jogsértések mindig dominálni fognak.) És ez nem csak a zeneipar problémája, ugyanolyan komoly (ha épp nem komolyabb) dilemma a filmiparban is.

A jogszerű szolgáltatások megerősítése ezért szerintem az árazás némi átalakítása mellett elsősorban a kényelmi oldalon kell, hogy kezdődjön.

#2
Ami az illegális szolgáltatások kényelmi tényezőit illeti, erre szerintem a jogosulti oldal nem tud hatni. Egyre-másra jönnek a továbbfejlesztett kliensek, amik például a letöltés során már az előnézetet is lehetővé teszik. Ráadásul az átlag fájlcserélő nem a kliensprogram segítségével, hanem a számítógépén vagy mp3 lejátszóján kívánja élvezni a műveket, vagyis a puritánabb torrentezés "bőven elég", a műélvezet ettől külön történik.

Abban nagyon osztom Tóth Péter Benjámin véleményét, hogy a kockázati tényezőkbe való belenyúlás jogellenes és etikátlan. Ebben nem is szabad szerintem gondolkozni. A lebukás veszélyének és az etikai oldalnak a hangsúlyozása pedig valóban kardinális!

Azon jártattam az agyam, hogy a hipermarketben kapható 990 Ft-os DVD-t miért veszi meg olyan valaki, aki egyébként a filmet akár le is tölthetné. Működik-e a fenti gondolatmenet a valóságban is?

Az ár fontos tényező, nyilván. De ha még így is hasznosabb lenne a fájlcseréből való letöltés, a 990 Ft-ot sem adná meg érte emberünk, ez evidens.

Mégis megteszi, mert
- ott van az orra előtt (impulzív vásárlásra ösztönzés: ezt a marketingeszközt a fájlcserénél nem tudják alkalmazni, ott direkt KERESNI kell valamit.)
- kényelmes (amúgy is ott jár, csak beteszi a kosarába)
- jobb termék (mert borítója van, jó minőségű, stb.)
- valahol mégis érzi, hogy ez így fair
- így még minimálisan sem kell a lebukástól tartania

És ezek az "extrák" együtt, abban a pillanatban hasznosabbá teszik a legális kópiát az illegálisnál.

SZiasztok,

A HWSW által hivatkozott kutataás (melynek maga is tagja lehettem: piracy.ssrc.org/) kifejezetten a fejlődő országokra vonatkozik. A kutatásban Brazília, India, Oroszország, Dél-Afrika piacairól és informális gazdaságairól esik részletesen is szó. Ezekben az országokban a vásárlóerő-paritáson számolt legális árak valóban sokszorosai a nyugati piacokénak, azaz abból a koktélból, amit TPB leír, az ár a legfontosabb. A másik lényeges tudnivaló, hogy a kutatás első sorban nem internetes piacokra, hanem az utcai Cd és DVd piacokra fókuszált, és az internet e kutatásban csak másodlagos. De a tanulsága egyébként az, amit Péter is elkezd pedzegetni a miért veszik meg mégis a 990 Ft-os DVD-t: azért mert ez a működő ár. Működő, ami a keresletet illeti, nem feltétlenül működő, a kínálat szempontjából. Annyit meg a bennem szunnyadó közgazdász jegyez meg, hogy a közgazdasági gondolkodásban nem véletlenül különböztetik meg az ár és a költség fogalmakat. A költség fogalmába belefér minden olyan tétel, ami a tranzakcióhoz köthető (például egy operához otthon nem ember "szokott" emberről a közgazdászok úgy gondolkodnak, hogy az előzetes tudás hiánya miatt neki nagyon költséges operát hallgatnia, de ez a kltség egyre csökken, minél többet szokja, tanulja a műfajt.) A költségszerkezetben a ténylegesen kifizett ár csupán egy tényező. De azt is látni kell, hogy az összeszedett költségek közül a legnagyobb súllyal van jelen: az internet és hardevrköltségek, így is úgy is jelentkeznek, a bizonytalanság, a felelős szolgáltató hiánya, a biztonsági kockázatok, a lebukás és büntetés kockázata és az etikai kérdések pedig ma nagyon alacsony súllyal esnek latba. E költségek emelésével ugyan meg lehet drágítani a feketepiacot, de azt is látni kell, hogy ha az ember megpróbálja beárazni pl. a felelős szolgáltató meglétét, akkor nagyon alacsony összeg jönne ki. Más szóval e tételek nagy része ugyan növeli a lista hosszát, de érdemben keveset tud változtatni a fogyasztó rezervációs árán.

@tothpb: az itt leírtakkal én egészében egyet tudok érteni. Az összes előnnyel. És szerintem a fájlcserélők egy jelentős része is így van ezzel. Én őszintén hiszem, hogy a (helytelenül) kalózoknak titulált emberek elég gyakran szoktak legális tartalmakat is venni (még ha azt a megállapítást, hogy pont a fájlcserélők költenek többet a filmekre és zenékre, tényleges bizonyítottság hiányában nem tudom egyelőre elhinni), valószínű pont úgy, ahogy Péter írja.

(A hardcore, "csakazértis" fájlcserélők külön tészta, őket valószínűleg a nagyon kedvező DVD árakkal sem lehetne egykönnyen meggyőzni.)

Szerintem a valós probléma nem is a 990Ft-os DVD-k piacán jelentkezik, hanem a 2000-5000(+) Ft-os lemezekén. Ott már sokaknál elvi kérdés, hogy az 5000 Ft-ot mire költse.

Ennek ellenére én is úgy gondolom, hogy a tudatos vásárlónak a legális DVD komoly előnyökkel jár!

Véleményem szerint, azárnak igen is fontos szerep jut a történetben. Figyeljük csak meg pl. az Amazon, vagy az Apple online zene, vagy film boltját. 0.99 $-t kérnek egy számért, vagy egy filmért, egyszeri megnézésre. Olcsóbb, mint egy kiló kenyér, ráadásul a termék elérése ugyan olyan kényelmes, vagy kényelmesebb, mint egy torrent fájl letöltése. Nyugatról keletre haladva növekszik az illegális tartalom letöltés, amiben az egyik főszerepet véleményem szerint a reálbér, és a termék árazás közötti kükönbség határoz meg.

Valami nem stimmel ezzel az egésszel. Az okfejtés tévúton jár, a Ferrarit összehozni a digitalizált világgal finoman szólva is elég nagy botorság. De beszéljünk kicsit arról, hogy mi a fene kerül egy írható DVD-n mondjuk 200 forintba? Legyen. Kerüljön ennyibe. De akkor miért lehet kapni papírtokos DVD-n 196 forintért mondjuk a Bukás c. filmet? Szóval itt valami nagyon nincs rendben. Az emberek azért töltenek le, mert átlagos esetben mondjuk 50 perc alatt (vélhetően hamarabb!)ott van a gépükön a kívánt anyag. Szóval lemegy ebédelni a mezei felhasználó, kicsit sziesztázik, aztán nézi, hallgatja, amit akar. Nem kell mennie videotékába. Nem kell visszavinnie a filmet. Nem kell elmennie valamelyik bevásárlóközpontba és keresgélnie, blabla... Gondolkodjon már el a kedves riportalany.

@Mózsi bá: Olyan emberként, aki szeret okkal kimozdulni otthonról, és nem csak a munka okozta "kényszer" miatt, fontosnak tartottam a videotékákat, de éppúgy jó érzés néha meglepően jó filmekre/zenékre akadni "turkálás" közben a nagy CD/DVD boltokban.

Az amerikai világot jól ismerő emberként én szomorú vagyok amiatt, hogy az emberek pl. a filmek kiválasztásakor a fent is említett kényelmi szempontokat ennyire dominánsnak tartják. Persze ez talán csak én vagyok, de nem látok olyan nagy örömet abban, ha ki se kellene mozdulni otthonról, ha egy filmet akarok megnézni.

@Mózsi bá: tudom, hogy bátor dolog a Ferrarit összehozni a digitális világgal, de én általában a mosóport szoktam összehozni vele, gondoltam, itt az ideje új példát választani. :) Azt gondolom, hogy a közgazdasági törvényszerűségek mindkettőnél igazak lehetnek: a fogyasztói hasznosság-értékelés szempontjából az ár fontos, de nem kizárólagos tényező.
Amit az "emberek azért töltenek le..." résznél írsz, azzal teljesen egyetértek, a posztban írtak éppen erre utalnak.
A nagy kérdés az, hogy ha a filmet egyformán kényelmesen be tudod szerezni mondjuk 200 Ft-ért egy online tékából és le tudod tölteni ingyenesen fájlcsere útján, milyen további szempontok döntenek?

Gratula!

itcafe.hu/hir/kaloz_illegalis_letoltes_arazas.html

Azt hiszem, az ár komoly tényező. Az utóbbi 3-4 évben kb. 120000 forintot költöttem eredeti dvd-kre, mert fontosnak tartottam, hogy eredeti verzióban legyenek a kedvenceim a polcomon. De ezek közül egyik sem 3-5000 forintos, hanem a 990 forintos kategória. Audio cd-ket is vettem, de azért sem adnék 5000-et. Ez az első szempont.
A második meg az, hogy ne akarjon egy jogvédő se keménykedni Magyarországon, ahol nem tudok úgy üres dvd-t, pendrive-ot, nyomtatót, hdd-t stb. vásárolni, hogy pár ezressel le ne húzzanak 'jogdíj' címén. Ezzel a lépéssel nálunk megszüntették a kalózkodást, tessék tudomásul venni. Még az is jogdíjat fizet, akinek f*ngja sincs arról, mi az a torrent. Szóval nem kéne sírni.

Még annyi, hogy amennyiben a jogvédők úgy gondolják, hogy a fentebb említett termékek vásárlásával egybekötött jogdíjfizetés nem jogosít fel pl. zeneletöltésre, úgy azonnal felmerül a kérdés, hogy akkor ugyan miért is fizetünk? Mit kapunk a pénzünkért? Netán semmit? Mert akkor jogtalan pénzlehúzás, nemde?

@kermi: Teljesen meg tudom érteni a drága lemezektől való viszolygásodat. Erre próbáltam én is utalni fent. Probléma viszont, hogy nem minden kapható 990Ft-ért. Így jön a logikus kérdés: mi van akkor, ha a kedvenc filmed 5000Ft-os? Mert én például csak az ára miatt nem vennék 990Ft-ért egy DVD-t, viszont törvényszerű, hogy nem minden film ebben az árfekvésben kerül eladásra.

@Mezei Péter: Olyankor kerül előtérbe a második szempont. Szoftvert nem veszek, most is Ubunturól írok, néha egy-egy film vagy zene érdekel. Mivel az elmúlt pár év alatt általam megvásárolt eszközök árában több, mint 100000 forint jogdíjat fizettem, a lelkiismeretem tökéletesen tiszta. Én csak igénybe veszem azt, ami a pénzemért jár nekem.

Arra lennék kíváncsi, hogy mi a véleménye a T. posztolónak a (mondjuk belföldi) legális forrásból nem beszerezhető tartalmak esetében?

@Dövan: Szerintem a kérdésedre a válasz megtalálható a posztban.

Ha valami legális forrásból nem szerezhető be, ott nagyon nagyra nő a szakadék a jogsértő és a jogszerű források fogyasztói szempontú hasznossága között. Ergo a fogyasztó sokkal valószínűbben fogja az illegális forrást választani.

Ezért a legális tartalomszolgáltatóknak és a kiadóknak / előállítóknak minél szűkebb területen szabad ilyen helyzetet teremteniük.

(A gond az, hogy "22-es csapdája" szituáció áll elő: nem is invesztálnak a legális források létrehozásába, ezért a szakadék nem csökken, hanem inkább növekszik.)

@tothpb: "Ha valami legális forrásból nem szerezhető be, ott nagyon nagyra nő a szakadék a jogsértő és a jogszerű források fogyasztói szempontú hasznossága között. Ergo a fogyasztó sokkal valószínűbben fogja az illegális forrást választani."

Ott a sokkal valószínűbb az a 100%. Esetleg még lehet nem beszerezni is, de azt azért lehet sejteni, hogy ez igazából nem fosztja meg haszontól a termék létrehozóját.

Szerintem a korrekt azt lenne, ha a törvényalkotó teremtene olyan helyzetet, hogy a szerzői jog csak azon termékeket védje, amelyek belföldi forrásból elérhetőek. A beföldi forrást aztán lehetne úgy definiálni, hogy magyar nyevű weboldalon keresztül, esetleg tartania kell a tartalom szolgáltatójának országon belüli képviseletet, stb.

Mert az minimum érdekes, amikor egy eljárásban a szakértő megállapítja a kárértéket egy olyan termék esetében, amit be sem lehet szerezni. Még jó, hogy ilyenkor nem számolják az American Airlines-t ért kárt is, hiszen a vásárláshoz el kellett volna repülni New York-ba :)

@Dövan: Volt olyan, hogy tankönyvet kellett beszerezzek. Vizsgázni kellett belőle. A tanszéki könyvtárban volt pár példány belőle, mind kiadva, de ilyesmi egy vizsgáztatót nem hat meg. Kb. 1965-ben adták ki utoljára.(Mégis érvényes. A fizika törvényei nem változnak.) Beszerezhetetlen. Ne másoltam volna le? És a lemásolással megkárosítottam valakit? Csökkentettem valakinek az üzleti hasznát? Mert szerintem nem.

@kermi: A 990Ft tehát egyben elvi határ is nálad, ami fölé nem kívánsz menni vásárláskor? Vagyis 990Ft a jogos ár szerinted egy lemezért? Vagy ez azt jelenti, hogy ami ezer fölött van, az már nem is érdekel (nem kedvenc), illetve ilyenkor automatikusan "alternatívát" keresel?

Más, mégis összefügg ezzel: említed a befizetett jogdíjakat. A netes szokásaid nem tartoznak természetesen rám, de érdekelne, hogy ha filmet töltesz le a netről, milyen formátumban teszed? (Az eddigi megjegyzéseid alapján arra tippelnék, hogy DVD, s nem AVI vagy egyéb tömörített formátumban.) Viszont szerinted mennyire jogos az, ha mondjuk egy DVD lemezre több AVI formátumba tömörített filmet ír ki valaki (fájlcserélést követően)? Így is "jogos" az az elvárás, hogy a jogdíj megfizetése után bármit megtegyen az ember? (Ez még élesebb kérdés, ha például a DVD lemezt megpakoljuk mp3 formátumú dalokkal.)

Előre is köszönöm a választ!

Én azt várom már, hogy egyszer elkezdjék büntetni a kalózkodást. Akkortól számítva tíz éven belül senki nem fog filmeket nézni, vagy gépen játszani, mindenki olvas/sakkozik majd a szabadidejében, és az összes kiadó csődbe megy. Az égen angyalkák harsonáznak majd, és ismét béke lesz és boldogság. Ugye?

@Mezei Péter: Nem elvi határ, de meggondolom, mi az, amiért többet adok ki. A Pink Floyd, a Jean-Michel Jarre, Iron Maiden lemezeimet emlékeim szerint kb. 5000 forintért vásároltam darabonként. És vettem Beatricet, Deák Billt, Hobot. De nem fogok egy Delhusa Gjon-féle nyáladzásért is ugyanannyit adni. Sőt, semennyit se adok érte. Persze le se töltöm. És még sok nevet írhattam volna az ő neve helyére, csak most pont ő jutott eszembe, mint nagy nulla. Azt hiszik, hogy kettőt böfögnek a mikrofonba, aztán már rohan is lemezt venni a jónép. A filmekkel kapcsolatban szerencsém van, mert a kedvenc régi vígjátékaimat 990 forintért megvehetem, de sajnos elég silány filmeket nyomatnak mostanában ahhoz, hogy megvegyem őket.
Értem én, hogy nem tetszik neked, hogy töltögetnek az emberek, de hadd kérdezzek vissza: ha nem töltögetnének, akkor ugyan mit kapnának az üres adathordózók és nem-adathordozók után kényszerűen kifizetett pénzükért? Hologramot? Ha valami olyanért kényszerítenek fizetésre, amiért semmit se kapok, azt úgy hívják hogy csalás. (Esetleg bank, de ez most más téma.) De ok, Magyarországon ez a rendszer működik, ok. De akkor miért nyavalyognak a jogvédők? Az emberek nagy része nem töltöget semmit, miközben vesz cd-t, dvd-t, nyomtatót, fénymásolót, pendrive-ot, stb. Gondolom, nem hasraütésszerűen lett kiszámolva(legalábbis remélem hogy nem), hogy miért mennyi jogdíjat követelnek a 'jogvédők', hanem valami statisztika alapján, megbecsülve, mennyi jogdíj nem folyik be a letöltések miatt, és ezt rávetítették az adathordozók forgalmára. Tekintettel arra, hogy milyen hitvány minőséget produkál a sok ripacskodó mai magyar "sztár", bizonyára túl van becsülve az elmaradt bevétel, a tapasztalatok szerint amúgy is túl vastagon fog a ceruza, mikor elmaradt pénzekről van szó. Az adathordozók árának csökkenése miatt viszont valószínűleg sokkal több a belőlük származó bevétel, mint a valamikor tervezett.
Ez egy átalány-jogdíj-rendszer. Szóval szerintem mindegy, hogy pár ember többet töltöget. Olyan ez, mintha egy társasházban, ahol közösen fizetik egyenlően elosztva a gázszámlát, egyik nap megjelenne a gázszolgáltató, hogy a Mari néni az unokáknak is szokott főzni, tehát ő többet használja a gázt, mint a többiek, tehát ő fizessen még egy kis pénzt.
Azt is megértem, hogy ezekből a jogvédésekből egyesek jól megélnek, és szeretnének még többet kaszálni rajta, de azért húzzunk már meg egy határt. Vagy így kérik a pénzüket, mint ami most van nálunk, vagy úgy, mint Amerikában van, ahol milliókra perelnek egy-egy szám letöltése után. De az, hogy ez is kéne, meg az is, az pofátlanság.

Ja, és hogy milyen formátumban töltök? Amit találok éppen, nincs preferált formátum. Amit én letöltök, az többnyire nem megvásárolható, és ritka. De mindegy is, mivel az adathordozókon a kapacitástól függ a jogdíj összege.

Szerintem a legtöbb embernek igenis az ár és a kényelem számít a legtöbbet. Ebben a sorrendben.
Amikor a technológia lehetővé teszi, hogy két kattintással hibamentesen reprodukáljunk bármilyen adatot és néhány kattintás árán megérkezzen a gépre példának okáért csak egy, csak a tengerentúlon vetített sorozat akkor lehet elmélkedni róla, hogy miért nem veszik a 2000-5000 Ft-os zene cd-t, vagy a dvdket, de szerintem nem érdemes. Ez Kelet-Európa. Felteszem tőlük keletebbre és délebbre még rosszabb a helyzet.

Megjegyzem én nem használok és nem használtam fájlcserélőket, de az a véleményem hogy egy szemmel látható világ szintű trenddel szembemenni lehet, csak nem biztos, hogy hosszú távon megéri. Talán jobb álláspont lenne a kiadók számára a fájlcserélők legalizása (vagy legális fájlcserélők létrehozása) melyek annyi és olyan bevételeket termelnének számukra a sok kis értékű eladásból, meg a töménytelen reklámbevételből, amely kielégítené őket is, az előadókat is és a folyamat talán legfontosabb szereplőit, a XXI. század kényelmes fogyasztóit is.