Fenntartható kultúra. Gondolatok a szerzői jog világnapján
Amikor 1998-ban először találkoztam az egyetemen a szerzői jog sűrűjével, azon kevés szerencsések közé tartozónak mondhattam magam, akik a WIPO-tól akkor nyugdíjba vonult id. Ficsor Mihálytól tanulhattam az „internet és szerzői jog” témát. Ő mondta bevezetésként azt a viccet, amellyel a ’90-es évek technológiai sajtója viszonyult a WIPO-ban zajló szerződésalkotási munkához.
- Van egy rossz hírem. Egy szerzői jogászokat szállító busz lezuhant a Golden Gate-ről, és mindannyian szörnyethaltak.
- És mi ebben a rossz hír?
- Volt két üres szék...
A feszültség, amely a digitális tartalomfogyasztási szokások és a legális piaci alternatívák közti szakadék miatt mind szélesebb társadalmi rétegben jelentkezett, az elmúlt 15 évben nem csökkent. A minap az egyik fórumon láttam, hogy nickje alatt azt az önmeghatározást adja magáról egy aktív tag: „Jogvédő. Öld szívből!”
Világnapok
A szerzői jog világnapja van április 23-án. Mit is ünnepeljünk tehát?!
Új szemléletre van szükség, amivel a szerzői jogot a XXI. század számára értelmezni tudjuk.
Segítséget nyújt nekünk ehhez egy másik világnap.
Egy másik világnap, amely éppen a szerzői jog világnapja előtt van. A Föld napja – április 22.
A környezetvédelem látszólag messze áll a szerzői jog világától. Talán ezért is néztek furcsán kollégáim, amikor először javasoltam az Artisjusban, hogy indítsunk belső programot „Jogkezelés Zölden” néven, amellyel figyelünk a természeti környezetünkre, és hatékonyabb működésre állunk át. És ne féljünk beszélni erről.
Fenntartható fejlődés
A távolság azonban csak látszólagos, hogy rátérjek végre a lényegre. A „környezetvédelem” ugyanis önmagában értelmezhetetlen fogalom. Mert hogyan is védhetnénk legjobban a környezetünket? Hiszen a szennyezés legnagyobb oka az ipari fejlődés. Térjünk vissza mind az ősember-létre?
A környezetért aggódók jó három évtizede felismerték, hogy helyesebb inkább a „fenntartható fejlődés” fogalmát használni, amelynek az 1987-ből származó definíciója az ENSZ Brundtland Bizottságának jelentése szerint:
A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen generáció szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generáció esélyeit arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket.
A fenntarthatóság fogalma a természeti környezettel kapcsolatban kerül a leggyakrabban használatra, de van helye más tudományok, a gazdaság vagy a kultúra területén is. Nem éppen erre a „fenntarthatóságra” van szükség a kulturális iparban is?
Ezt ismeri fel az Artisjus új, 2011-ben megfogalmazott küldetésnyilatkozata, amely – ezt bizton állíthatom – a világ egyik legmodernebb ilyen szövege.
Felelősség......a környezetért - Felismerjük felelősségünket a természeti környezetért, és csökkentjük környezetterhelésünket. A környezettudatos magatartásra minden velünk kapcsolatban álló érdekgazdát ösztönzünk....a fenntartható zeneiparért - Több mint száz éve működünk a szerzőijog-kezelési területen; nem rövid távú sikerekért dolgozunk, hanem hosszútávon fenntartható kulturális piacokért, kiszámítható jogdíjbevételekért.
Fenntarthatóság a szerzői jogban
Azt vallom, hogy a fenntarthatóság az az új szemlélet, ami a szerzői jog jelenlegi válságából kiutat jelenthet. De hogyan is érthetjük ezt?
1. A szerzői jog maga, alapjaiban véve is a fenntarthatósági szemléletet tükrözi. A jogdíj ugyan teher a vállalkozónak, aki műveket használ fel; ez az eszköz azonban képes arra, hogy ösztönözze a szereplőket a folyamatos alkotásra és a művek közönséghez közvetítésére. Természetesen nem hanyagolható el az alkotók belső késztetetése is, de drága szoftverek, filmsorozatok, igényesen tipografált és lektorált könyvek, színvonalas zenei videók csak a szerzői jog segítségével születhettek.
2. Értelmezhetjük a fenntarthatóságot a tömeges fájlcsere időszakában úgy is, mint egy figyelmeztetőn felemelt mutatóujjat. Igen, tudom, hogy sokan töltenek le zenét, filmet, regényt vagy szoftvert az ingyenes, illegális forrásokból, és hogy nem tartják ezt lopásnak vagy tisztességtelen magatartásnak. De nézzük ezt a kérdést a fenntarthatóság szempontjából, és azt találjuk: nem is kell foglalkoznunk ezekkel az erkölcsi értékítéletekkel, nem kell ezeken hasztalan vitákat folytatnunk. A „mindenki mindent ingyen néz/hallgat, csak az internetszolgáltatónak fizetünk” állapot ugyanis középtávon sem fenntartható modell. Ennek talán első áldozatai a napilapok és folyóiratok lehetnek, akik most már a szomszédunkban is alternatív üzleti modelleket keresnek a fenntartható fejlődés érdekében.
3. Vannak „digitális gondolkodók”, akik szerint a kulturális iparnak alternatív üzleti modellekre van szüksége, és példákat hoznak a Szájbergyerektől hétköznapibb esetekig (szállodában a vendégeknek értékesített CD-k). Természetesen sok ilyen üzleti megoldás található ki. A fenntarthatóság azonban számomra azt jelenti, nem újabb és újabb „kreatív üzleti ötletekre” van szükség, hanem követhető modellekre. A Szájbergyerek internetről indult sikere néhányak számára megismételhető, de egy egész iparág nem tud erre építeni. A YouTube tele van zenével. Hányat kap fel belőle a népakarat?
4. Hogy ne legyünk álszentek, a fenntarthatóság azt is jelenti, hogy a szerzői joggal nem szabad visszaélni. Globális médiavállalatok, lemezkiadók, filmforgalmazók, könyvkiadók „ülnek” óriási szerzői jogi kincsesládákon, és ez hatalmat jelent számukra. A hatalomnak pedig mindig párja a felelősség. Azt hiszem, sokaknak van oka az önkritikára.
5. Ezért a „Jogkezelés Zölden” az Artisjus jelenlegi vezetése számára nemcsak azt jelenti, hogy kevesebb széndioxidot pöfögünk ki, hanem azt is, hogy csak olyan díjmértéket, olyan szerződést, olyan felhasználási feltételeket alkalmazunk, amelyek a szerzők számára úgy biztosítanak jogdíjbevételt, hogy közben az érintett iparágat sem lehetetlenítik el. Ez az internet kihívásai közepette korántsem egyszerű feladat, de törekszünk rá. Idéntől kifejezetten is, a „fenntarthatóság” fogalma alatt.
Fenntartható kulturális ipar! Boldog születésnapot!
2011. április 23.
Dr. Tóth Péter Benjamin
A bejegyzés trackback címe:
https://eszerint.blog.hu/api/trackback/id/tr132852382
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
KergeK@csa 2011.04.25. 10:36:05
Ahogy a magyar CD/DVD piacot sem lehetetlenítette el, hogy a termék árának minimum 100%-át rárakták sarcnak.
Sőt, az esetek 99%ában fényképezőgépekbe kerülő emeóriakártyáknak is sok közük van az "előadókhoz"...
Ostoba pénzhajhászás ez, valódi érvek nélkül. Csoda-e, hogy senki nem vesz magyarországon dvd-t? Vannak/esznek külföldi cégek, akik a hivatalos magyar ár kevesebb, mint feléért hozzák az árut.
Jobban megéri kimennni Bécsbe, mint itt vásárolni.
Ez ám a fenntarthatóság!
Sőt, az esetek 99%ában fényképezőgépekbe kerülő emeóriakártyáknak is sok közük van az "előadókhoz"...
Ostoba pénzhajhászás ez, valódi érvek nélkül. Csoda-e, hogy senki nem vesz magyarországon dvd-t? Vannak/esznek külföldi cégek, akik a hivatalos magyar ár kevesebb, mint feléért hozzák az árut.
Jobban megéri kimennni Bécsbe, mint itt vásárolni.
Ez ám a fenntarthatóság!
tothpb 2011.04.27. 08:32:05
@KergeK@csa: Kösz a kommentet! Szerintem érdemes megpróbálni az üres hordozó díjnál kicsit tágabban nézni a horizontot. Ne feledd, hogy az üres hordozó díj a teljes szerzői jogi rendszernek (és az ország szerzői jogi "össztermékének") csak töredékét jelenti.
De ha szabad átfordítanom az észrevételedet konstruktívabb irányba, két fenntarthatósági szempontú kérdés tehető fel:
(1) Az üres hordozó díjnak van-e (és mi) a jövője? Képes-e pótolni a kultúrában valami ezt a forrást? Válaszom: egyelőre nem látszik ilyen megoldás.
(2) Kezelhető-e az, hogy az európai országok eltérő díjmértékekkel operálnak? Válaszom: ez létező, mindennapi probléma. Ezen azonban csak európai szintű harmonizáció tud segíteni. Az Európai Bizottságnál zajlik is egy ilyen megbeszéléssorozat, reméljük, lesz középtávon egységesítő hatása. A magyar mértékek az európai átlag körül vannak.
De ha szabad átfordítanom az észrevételedet konstruktívabb irányba, két fenntarthatósági szempontú kérdés tehető fel:
(1) Az üres hordozó díjnak van-e (és mi) a jövője? Képes-e pótolni a kultúrában valami ezt a forrást? Válaszom: egyelőre nem látszik ilyen megoldás.
(2) Kezelhető-e az, hogy az európai országok eltérő díjmértékekkel operálnak? Válaszom: ez létező, mindennapi probléma. Ezen azonban csak európai szintű harmonizáció tud segíteni. Az Európai Bizottságnál zajlik is egy ilyen megbeszéléssorozat, reméljük, lesz középtávon egységesítő hatása. A magyar mértékek az európai átlag körül vannak.