E.SZER.INT BLOG

A témát Sam Ricketson, a panel elnöke vezette be, a szerzői jog emberi jogi eredetéről beszélve, megemlítette az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát is.
 

Ezt követően Jonathan Griffiths vette át a szót.
 

Jonathan Griffiths – Szerzői jog és alapvető jogok az EU-ban
 

A téma bevezetéseként Mr. Griffiths megemlítette, hogy a szerzői jognak több kapcsolódási pontja is van az emberi jogokkal, és most különösen nagy jelentősége van ennek a Lisszaboni szerződés miatt, jó példa erre az Európai Unió Alapjogi Chartája.
 

A szerzői jog és az alapvető jogok kapcsolatát boncolgatja a Sabam v. Scarlet Extended (C-70/10), 2011. április 14. AG Cruz Villalón) ügy is.
 

Az EU irányelvek közül az Infosoc irányelv (3) preambulum bekezdése és a Jogérvényesítési irányelv (32) preambulum bekezdése tartalmaz az alapvető jogokkal kapcsolatos rendelkezéseket.
 

Az ECJ előtt számos ügy volt folyamatban, amelyek a szerzői jogok és az alapvető jogok kapcsolatát is vizsgálták.
 

Az Eva-Maria Painer v. Standard Verlags GmbH (C-145/10 2011. ápr. 12, AG Trstenjak) ügyben a portréfotókkal kapcsolatban a bíróság alkalmazta az EU Charta 17 (2) cikkét, amely kimondja, hogy a szellemi tulajdon védelmet élvez, és ez alapján a portréfotókon is el kell ismerni a szerzői jogot.

 

A Stichtung de Thuiskopie v. van der Lee (AG Jaaskinen) ügyben a bíróság kimondta, hogy egy tagállam sem engedheti meg a magáncélú másolást és nem kötelezheti a magánszemélyeket kompenzáció fizetésére, kivéve, ha létrehoznak egy olyan rendszert, mely hatékonyan biztosítja a kompenzáció megfizetését. Az Infosoc irányelv 2. cikke és 5. cikk (2) bekezdése másképp nem lehetne végrehajtható.

 

Laserdisken ügyben (2006) ECR-I 8089 a bíróság az Infosoc irányelv 4. cikk (2) bekezdését vizsgálta, valamint hivatkozott az EU Alapjogi Chartája 10. cikkére is, amely a véleménynyilvánítás szabadságát tartalmazza: „Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. A jognak magában kell foglalnia a vélemények kialakításának szabadságát és a hatóságok befolyása nélküli pártatlan információkhoz való hozzájutást határoktól függetlenül…” A kereset ebben az ügyben tehát egyrészt a jogosultak véleménynyilvánítási szabadságán, másrészt pedig az információkhoz való hozzájutáshoz való jogon alapult. A bíróság ebben az ügyben kimondta továbbá, hogy a 10. cikkben garantált jog azonban korlátozások tárgya lehet addig, amíg ezek a korlátozások összhangban állnak a joggal, ezen előírások alá tartozó jogos érdekek motiválják őket és szükségesek egy demokratikus társadalomban.

 

A fent már említett Sabam v. Scarlet Exntended (C-70/10; 2011. április 14, AG Cruz Villalon) ügyben a fő kérdés az internetszolgáltatók filterezési és blokkolási kötelezettségének fennállása volt, amelyben a nemzeti bíróság kötelezte erre az internetszolgáltatókat. Az ECJ azonban alapjogi érveket is alkalmazott ítéletében, amikor kimondta, hogy a nemzeti bíróság döntése ellentétes az EU alapvető jogi elveivel, vagyis különösen a legalitás és arányosság elvével, továbbá kimondta, hogy a jelen esetben alkalmazandó az EU Alapjogi Chartája is, különös tekintettel a 7. cikkre (privacy) és a 8. cikkre (személyes adatok védelme).

Ysolde Genreau észak-amerikai szempontból, a kanadai jog és joggyakorlat alapján mutatta be a szerzői jog és az alapvető emberi jogok kapcsolódási pontjait. Kanadában 1982-ben fogadták el az új alkotmányt, amely tartalmazza a jogok és szabadságok chartáját is. Az alkotmány szövetségi szintű jogforrás, amellyel egyetlen tartományi jogalkotás sem állhat ellentétben.

 

Az új kanadai alkotmány alapján 1984-ben született az első olyan bírói döntés, amely a szerzői jog és az alapvető emberi jogok kapcsolatát vizsgálta, az alapjogok közül a véleménynyilvánítás szabadsága és a közérdek került megvizsgálásra, a szerzői jogi szabályok közül pedig a fair use előírásai.

 

A kanadai esetjogban az első döntést a szerzői jogok és az emberi jogok összefüggésében számos további követte, a Legfelsőbb Bíróság 1985-ben, majd 1986-ban is foglalkozott ezzel a témával. 1996-ban a nagy visszhangot kiváltó, a Michelin figurával kapcsolatos ügyben (Michelin v CAW Canada, (1996) 71 CPR (3d) 348) szintén a véleménynyilvánítás szabadságával került összetűzésbe a szerzői jog. Ebben az ügyben CAW, egy szakszervezet, amely egységesíteni akarta a Michelin dolgozókat a Michelin kanadai üzemében. A CAW szórólapokat terjesztett, amelyeken a Michelin szót használta és a jólismert Michelin figurát átalakítva ábrázolta. A CAW szórólapján a dolgozót a Michelin figura lábával lesújtva ábrázolta. A Michelin pert indított a CAW ellen védjegybitorlás és szerzői jogok megsértése alapján is. A CAW az Alkotmány és az alapjogi Chartára hivatkozott és a véleménynyilvánítás szabadságát hozta fel védekezésként. A bíróság nem állapította meg a védjegybitorlást és szerzői jogsértést sem a véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozással.

 

A kanadai esetjogban fontos helyet foglal még el az 1999-es ún. Avanti ügy (Productions Avanti Ciné Vidéo Inc. v. Favreau, [1999] R.J.Q. 1939 (C.A.)), ahol a bíróság szerzői jogi szempontból vizsgálta a jelentős mértékű felhasználás fogalmát, és azt, hogy egy paródia milyen mérték felett minősül szerzői jogsértésnek. A bíróság következtetése az volt, hogy a fair dealing védelem nem áll meg ott, ahol a paródia ténylegesen egy eredeti mű eltulajdonítása egyedül azért, hogy üzletet csináljon az eredetiségéből és népszerűségéből, és ez egy drámai mű jelentős részének a felhasználását jelenti még akkor is, ha a szöveg vagy a dialógusok nem kerültek szó szerint átvételre. Itt tehát a véleménynyilvánítás szabadságával szemben a szerzői jog győzedelmeskedett.
 

A panelt dr. Ficsor Mihály vezette és későbbiekben maga is hozzájárult az előadás anyagához.

 

 

Az Universidad de La Mancha professzora előadása előtt megemlékezett Antonio Delgado-ról, az ALAI spanyol tagozatának egyik alapító tagjáról, volt elnökéről és jeles jogtudósról, ki az előadást megelőző éjszaka húnyt el Madridban.

 

Az előadáson elhangzott az Európai Parlament és Tanács előtt lévő, árva művek sorsával foglalkozó javaslat méltetása. Az utóbbi időben felerősödött a jogalkotási és jogtudományi érdeklődés az árva művek irányában több tagállamban is, így többek között Németroszágban, Belgiumban. Ugyanakkor az Európai Közösségen kívül is terjed az új szabályozás, így kiemelésre került az ausztrál jogalkotói munka. Feltételezzük, hogy nem kell felhívni a kedves olvasók figyelmét a közelmúltban hatályba lépett új magyar szabályokra.

 

Önálló, árva művekkel kapcsolatos jogalkotás a közelmúltban Kanadában és Magyarországon ment végbe, valamint az osztrák jogalkotók előtt is folyamatban van. Ezen a három államon kívül egyelőre nem tapasztalható ennyire konkrét jogalkotási folyamat.

 

Árva mű olyan mű, melynek szerzőjét lehetetlen, vagy különös nehézséggel járna megtalálni, ez egy általánosan elterjedt definíció. Az igazi probléma a mű eléréséhez fűződő társadalmi érdek, és a mű távoli szerzőjének jogai összeegyeztethetőségében rejlik, ehhez kapcsolódnak az egyéb járulékos problémák, melyek közé tartozik a mű előadása, átdolgozása.
 

Az árva művek felhasználását kizárólagos joggal szabályozza a hivatott szervezet, pontosan úgy, mintha maga a szerző rendelkezne a művel. Az engedélyezésnek minden esetben meg kell előznie a felhasználást. A szervezetek által adott felhasználási engedély anyagi hozzájáruláshoz között és általában nem kizárólagos. Továbbengedélyezési jogot árva művekkel kapcsolatban szerezni nem lehet, az engedélyező szervezet minden esetben eseti döntést hoz, az árva művekről dönteni hivatott szervezet számáűra ismeretlen harmadik személyek nem szerezhetnek felhasználási jogot.

 

Gond, hogy az árva művek fogalma még nem terjedt el a köztudatban, az esetleges felhasználók nem tudják, kinek fizessenek.

 

Az árva mű nem azonos a feltáratlan művel. A feltáratlan mű (obra descatalogada) nem feltétlenül árva mű, nem feltétlenül ismeretlen a szerzője, hanem csak valamilyen okból nem került megismerésre, feldolgozásra, katalogizálásra.

 

Igazából az árva mű megnevezés helyett az árva szerző kifejezést kellene használni, hiszen a jogviszonyban egyedül a mű bizttos, a szerző az, akinek a tartózkodási helye, illetve egyéb körülményei ismeretlenek.

 

Egy mű csak eseti jelleggel várhat árvává. Minden esetben mindent meg kell tenni a szerző felkutatásáért, és csak annak sikertelensége esetén tekinthető árvának, nem lehet egy művet árvává minősíteni puszta analógia alapján.

 

A közösségi jogalkotásban az a cél, hogy az árva mű fogalma kiterjedjen az egész Közösségre. Így elkerülhető lenne, hogy egy államban ismert szerző művét rosszhiszeműen, joggal visszaélve árva művé lehessen minősíteni. Jelenleg még nem áll fenn ennek az általános nyilvántartásnak a technikai, jogi lehetőséges.

 

Kérdés, hogy árva műnek minősíthető-e a ki nem fejtett, le nem írt, anyagi formában meg nem jelenő mű. A kanadai jogalkotásban kifejezetten csak a kifejezett művek minősíthetők árva műnek. Az irányelv tervezetében azonban ilyen megkülönböztretés nem található. Ilyen esetekre a bizonyítási teher azon nyugszik, akinek érdekében áll a mű felhasználása.

 

A társszerzők által alkotott művek csak akkor tekinthetők árva műveknek, ha az összes társszerző tartózkodási helye ismeretlen. Ha már akár cdsak egy társszerző ismert, nem beszélhetünk árva műről.

 

Az irányelv-tervezet, valamint a két friss jog is ragaszkodik a művek formális, kifejezett árvává minősítéséhez, sem hallgatólagos, sem részleges árvává minősítés nem lehetséges.

 

Következő kérdés, hogy jogi személyek által alkotott mű válhat-e bármilyen esetben árva művé. Természetesen ideális esetben egy mű sohasem válhatna árvává, hiszen a szerzői jogok a polgári öröklési jogi szabályok szerint átszállnak valakire, valamire, vagy akár az államra. A szellemi tulajdonjogok, az ingatlanokhoz hasonlóan, nehezen válnak uratlan dologgá, tulajdonosuk aligha tűnik csak úgy el. A szerzői jogok bizonyos szempontból még nehezessen, ugyanis nincs szükség a tárgyának fizikai meglétévé ahhoz, hogy fennmaradjon a jog.

 

Az előadóművészek Spanyolországban 1987-ig nem rendelkeztek saját joggal, csak a munkajogi szabályok szerint jártak el. Ennek megfelelően az ő előadásaik, teljesítményük által keletkezett jogok a jogi személyiségű munkáltatóik kezébe kerültek. Különös jelentőségűvé vált a jogi személyek által birtokolt szerzői jogok sorsa. Több jogi személyű társaság is eltűnt, jogutód nélküli felszámolásra került, ilyen esetekben különösen érdekes kérdés, hogy tekinthetők-e árva műnek a valaha náluk volt művek.

 

A tényleges szerző felkutatásának gyakorlata eltér a különböző országokban. Franciaországban elsősorban a végrendeletek, illetve a törvényes öröklés nyomán követik a közeli, távoli örökösöket. Magyarországhoz hasnolóan mind Magyarországon, Franciaországban, Spanyolországban végigkövethető az öröklés rendje, melynek a "végén" köteles örökösként az állam áll. Az államtól lehet tehát megszerzni sok árva mű jogát.

 

Az árva művek szabályozásának elterjedése több nem várt hatással is járhat. Megnőhet a művek minden áron való publikálásának, akár álnéven, vagy név nélkül való nyilvánosságra hozatalának jelensége, általában az örökösök által, ha attól tartanak, hogy a kevésbé ismert szerző/mű esetén feledésbe merülhet a mű tényleges eredete. Így az árva művek szabályozása már a puszta lehetőségnél fogva teljesítheti a művek nyilvánosságra való hozatalához fűződő érdeket.

 

Az irányelv-tervezet 6-7. cikkeiben meg vannak határozva a művek rendes, illetve rendkívüli felhasználásai. A 6. szakasz vonatkozik az általános felhasználásokra, a 7. pedig egyes különleges felhasználásokra.

 

A kanadai és magyar törvényben az árva mű jogosultja bárki lehet. Tehát ha teljesíti a követelményeket, gondos kutatást végez a szerző után, kérelmezi az engedélyt a kompetens hatóságoknál, bármilyen személy lehet jogosult, nincsenek további követelmények.

 

Az irányelv-tervezetben azonban szerepelnek további követelmények is. Így a 1. cikk szerint csak az alábbi szervezetek tekinthetők jogosultnak, felhasználónak: könyvtár, oktatási, közmúzeum, archívum, közszolgálati televízió, illetve egyéb közszolgálati médiaszolgáltató. Természetesen tervezetről lévén szó, ez a lista is változhat.

Az engedély anyagi vonzata is érdemel pár szót. A felhasználásért fizetett összeg értelemszerűen egy jövőbeli határozott idejű, átruházhatatlan, nem-exkluzív, adott országra szóló engedély. Az összeg fix, hipotetikus felhasználásért adott általánydíj.

 

Az irányelv-tevezet gátat szabna az összeg szabad meghatározásának, valamint felhasználás módjától tenné függővé a remuneráció mértékét.

 

 

Maria Martín-Prat az irányelv tervezet mellett a lehetséges további jogalkotásit is felvázolja előadásában.

Az irányelv megalkotására irányuló mozgalom már 2006-ban megkezdődött egy Bizottsági Javaslattal. Különböző szintű egyeztetések mentek különböző csoportok között, ide értve a High Level Expert Group of Digital Libraries által 2006-ban benyújtott Final Report on Digital Preservation, Orphan Works and Out-of Print Works is, mely főleg a szellemi örökség digitizálása, illetve online hozzáférése témakörét boncolgatta. 2009-ben a Bizottság kiadta a High Communication on Copyright in the Knowledge Economy nevű javaslatot, (COM(2009)532) azonosító alatt. 2009-2010 között számos érdekelt féllel tartottak többoldalú egyeztetést (stakeholder platform).

 

2011. május 24-én nyújtották be a kialakult konkrét javaslatot COM(2011)289 szám alatt.

Az irányelv tényleges célja az, hogy a jövőben ne legyenek árva művek, hiszen nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az árva művek jelensége nem lehet cél, hanem sokkal inkább elkerülendő, áthidalandó, de sajnos a mindennapokban előforduló helyzet. Másik cél az árva művek jogainak engedélyezése annak céljából, hogy digitizálni lehessen őket, így elérhetővé téve mindenki számára.

 

Sokszor nem csak magát a szerzőt, hanem a jogok pillanatnyi tulajdonosát is meg kell keresni, mert ha a szerző átruházta jogait, akkor azokat tőle értelemszerűen nem lehet megszerezni. A pontos megfogalmazás szerint nem is attól árva egy mű, hogy nem található a szerzője, hanem attól, hogy a jogok tulajdonosa, a tulajdonképpeni törvényes képviselője elérhetetlen.

 

A 2. cikk szerint amint akár csak egy jogosult, vagy legalább részben jogosult tartózkodási helye, elérhetősége ismertté válik, a mű már nem tekinthető árva műnek.

Az árva művek közérdekből történő hasznosítása az irányelv-tervezet szerint mentesíti az anyagi remuneráció alól. Ez persze csak a fentebb meghatározott felhasználókra (iskolák, könyvtárak, stb.) vonatkozik, a joggal való visszaélés elkerülése érdekében. Bizonyos esetekben ezek a privilegizált felhasználó túl is terjeszkedhetnek a számukra ingyenesen engedélyezett felhasználásokon, ide értve a nagyközönség által is látogatható könyvtárak általi hozzáférhetővé tételt.

 

Más fejlemények, várható fejlemények a közösségi jogalkozásban, jogi vitákban:

A kérdések leginkább a szerzői jog területi jellege, valamint az egységes piac közötti érdekellentét kapcsán merülnek fel. Ettől függetlenül a nemzetközi nyomás iránya afelé irányítja a jogalkotót, hogy a műhöz való hozzáférés érdekében mely területeken alkalmazzon újabb kivételeket (pl. vakok és látássérültek esete).

A fejlődés felveti a tömeges digitizálás kérdését, hogyan lehet a legegyszerűbben, legbiztosabban felkutatni a művek tömegeinek jogosultjait. Ennek érdekében fontos a művek tényleges eredetének meghatározása, hogy melyik ország rendszere szerint történjen a jogosítás. Mi a helyzet a határon átnyúló kérdésekben? Ennek érdekében mozgalom zajlik az egységes európai szerzői jog megteremtéséért. Ez rögtön újabb kérdéseket vet fel, melyekről már volt szó a konferencián elhangzott előadásokon: együtt létezzen as nemzeti védelmmel? Regisztrációhoz köthető-e? Jelenthet-e ez kötelenő páneurópai engedélyezési eljárást?

 

A kivételek és korlátozások elterjedésével felmerül az a kérdés is, hogy kivételekről lévén szó, mekkora színvonalú egységesítésre van szükség, illetve engedhető meg. Az is tény, hogy a gyakorlat azt mutatja, hogy ha egy kivétel elterjed, az élvezői, majd a jogalkalmazók is jognak tekintik, így a jelenleg kivételként való kezelése csak elodázza a harmonizáció kérdését.

 

A Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület tiszteletbeli elnöke beszédében kitért arra, hogy álláspontja szerint a magyar árva művekkel kapcsolatos rendszer miért nem alkalmazható.

 

Probléma többek között, hogy a védelem túl széles körű, az első rögzítés joga, például filmek esetében nem engedélyezhető ilyen módon.

 

A fizetendő díj egy adminisztrációs díj, nem pedig a használat ellenértéke. Ez lehet az oka annak, hogy amióta működik a rendszer, 2009 óta, mindössze kevesebb, mint 200 mű esetében fordultak ilyen megkereséssel a SzTNH-hoz.

 

Mindez csak akkor alkalmazandó, ha nincs közös jogkezelés, mely esetben természetesen a kötelező közös jogkezelés szabályai szerint kell eljárni. Ide tartozik a kiterjesztett közös jogkezelés is (pl. előadóművészi teljesítmények).

 

 

Már 1971-ben felmerült az árva művek kérdése, ugyanis már akkor megtapasztalták, hogy a szerzők utáni kutatás hosszú, fárasztó és elfogadhatatlan.

 

1989-től történtek tényleges jogalkotási erőfeszítések. Feltétel volt, hogy a szerző ne legyen fellelhető, a mű nyilvánosságra került legyen, valamint megfizessék a díjat, fix 5 évre előre, nem-kizárólagos felhasználási engedélyt nyerve így.

Weboldalon történő publikáció nyilvánosságra hozatalnak minősül, tehát az árva művek digitális közzététele a kanadai jog szerint is komoly jogi problémát jelenthet.

Egyébként a kompetens testület diszkrecionális döntése az engedélyezés, a jogosult helyébe képzelik magukat, és a szerint döntenek, hogy a szerzőnek mi lehetett a tényleges álláspontja.

 

Nincs lefektetve a törvényben, de nem biztosíthatnak felhasználási jogot Kanada határain túl. A felhasználási engedély megadásáról szóló döntést befolyásolhatják az alábbiak:

A felhasználás feltételei:

Tipikus, árva műként engedélyezésre kerülő műfajok: szlogenek, zenék, énekek, stb.

A kérelmezők között megtalálhatók magáncégek, magánszemélyek (37-37%) illetve oktatási célú szervezetek (13%), a továbbá egyéb célú szervezetek. Többezer megkeresés, 440 kérelem, 12640 műről.

A rendszer "upstream" rendszerű: felhasználási díj előzetesen fizetendő, a használat csak ez után következik, akárcsak Magyarországon.

Az upstream rendszer előnye, hogy nincs benne kockázat a szerző, hivatal számára. Szintén előnye, hogy így kiszűrhetőek a rosszhiszemű felhasználók. Ugyanakkor nem feltétlenül arányos a felhasználási díj a feljhasználással elért bevételhez. Az is tény, hogy mivel előzetes kutatásra van szükség, fárasztó, idő-, és energiaigényes. A bizottság általi kutatás, előzetes kutatás is további bizonytalanságot okoz.

 

Az előadó a közös jogkezelés kiterjesztésének lehetőségét boncolgatja, melynek előnye, hogy megkönnyíti a tömeges használat, illetve művek tömeges volta melletti engedélyezést.

Nyilvánvalóan csak tömeges használat mellett érdemes követni ezt a rendszert, akkor viszont megéri. A tömeges engedélyezés mellett a kérdés szerzői jogi jellege háttérbe szorul, elsősorban a polgári jogi jegyek kerülnek előtérbe.

Kérdés, hogy engedélyezéssel, vagy pedig egységes szerzői jogi kivételekkel, korlátozásokkal lehet a legjobban klezelni az árva művek kérdését.

A licencia mellett az szólhat, hogy a hivatásos licencia-szervezetek megfelelő háttérrel rendelkeznek a kutatáshoz, a licenc-díjak kezeléséhez és szétosztásához, aminek hiánya sokszor elriasztja a kisebb felhasználókat. Így tehát a licenciával járó nehézségek nem riasztják el többé a kisebb felhasználókat sem.

Az Északi ECL, közös jogkezelő szervezet licencia-gyakorlata a szerződési szabadság elvére épül. Ennek előfeltétele, hogy a szervezet reprezentatív legyen, kellő felhatalmazással, bizalommal rendelkezzen, illetve indiszkriminatív módon folytassa tevékenységét. Fontos az opting out, az alternatív megoldás lehetősége, a felhasználók azonos elbánáshoz való jogának alapelve, illetve az egyéni remuneráció.

A szervezet kezeli a tagok jogait külső személyek felé, ám a tagok csak a szervezeten keresztül léphetnek fel. Ide tartozik a szabad belépés lehetősége is, hogy azonos feltételekkel válhassanak taggá korábban külső szervezetek, jogosultak, felhasználók.

Az alábbi területeken alkalmazzák: oktatási célú másolás, fénymásolás, szervezetek belső kommunikációja, archívumok, könyvtárak, múzeumok, sérültek számára történő felhasználás, eredeti rádió-, és televíziós felhasználás, távközlési szervezetek archívumainak közvetítése, ephemeral recordings, rádió-, és televíziós közvetítések továbbközvetítése.

Természetesen vannak különleges csatlakozási és felhasználási feltételek adott felhasználási módokhoz, terjedelmekhez, mindez a rendszer egyéni, egyedi jellegét hivatott erősíteni.

Szintén felmerül a határon túl nyúló felhasználás, az élő közvetítés, letöltés, feltöltés, távol lévők számára korlátozások nélküli elérhetővé tétel kérdése. Különösen fontos, hogy a szervezet milyen távolságig kompetens engedélyezni ezeket a felhasználásokat.

Ugyanakkor az előnyök is rendkívül kiterjedtek: hatékonyság, rugalmasság, felhasználók védelme, a szerzői jog gyakorlati alkalmazhatósága. A rugalmasság különösen fontos ezen a területen, ugyanis az egyenlő elbánás elve mellett az egyeni elbánás elve is működik, a szerződési szabadság alapján egyedi jogosítás, egyedi engedélyezés is lehetséges.

A panelt Pierre Sirinelli nyitotta meg. a felhasználók mér nem csak passzív használói a világhálón elérhető műveknek, hanem aktívan részt vesznek a tartalom generálásában is.

A közvetítő szolgáltatók kérdése nagyon fontos, felelősségük megállapításának kérdései is érdekesek. A peer to peer és a web 2.0 is a mai előadások témáját képezi. A p2p jogi megközelítése elég egyértelmű, de a jogérvényesítés ennél sokkal bonyolultabb. A web 2.0 kérdése sokkal bonyolultabb, mert itt a tartalomszolgáltató kérdéséről van szó. Itt szó lesz a felelősségről, az egyes magatartási kódexekről és egyéb szabályozásokról is.

A peer to peer esetében nem könnyű a jogérvényesítés: vagy az internetszolgáltatók ellen megyünk, vagy pedig azon szoftverek gyártói ellen, amelyek az ehhez szükséges szoftvereket terjesztik. Lehetséges még az előfizetőkkel szembeni fellépés is, akik szerződésben állnak valamilyen internetszolgáltatóval.

A fő cél az, hogy megtanítsuk az internet használóknak, hogy nem helyes, amit tesznek, utána lehet szankciókat alkalmazni. Ez az ún. graduated response.
 

 

Az előadók részletes kutatást végeztek a graduated response-zel és a fájlcserével kapcsolatban. A kutatások eredményeként részletes statisztikákat állítottak össze.

A kutatás eredményeinek ismertetése előtt részletesen beszéltek a graduated response európai kereteiről, amely magában foglalja a szerzői jogi irányelveket, a elektronikus kereskedelmi irányelvet, a jogérvényesítési irányelvet, az adatvédelmi és végül a távközlési szektorra vonatkozó irányelvet.

A graduated response rendszer nem egy kötelező rendszer, hanem a soft law eszközeivel szabályozott terület az Európai Unióban. Ide tartozik az Európai Bizottság jogérvényesítési irányelvről szóló riportja, a bizottság erre vonatkozó, 2011. május 24-i stratégiája is.

Az előadó ezt követően részletesen ismertette az egyes országokban megvalósított vagy megvalósítani tervezett graduated response rendszereket. Részletesen bemutatták a brit rendszert, ahol még a jogi szabályok nem kerültek teljes mértékben elfogadásra, de a szándék mindenképp ebbe az irányba mutat.

Írországban már van törvénytervezet a bevezetésére, az elfogadásáig is bírósági jogeseteken keresztül magánjogi szerződésekkel működik a rendszer. Finnországban 2010-ben kezdték meg a javaslat tárgyalását, de a jogszabályt még nem fogadták el, ugyanez igaz Spanyolországra is, ahol tervezik a rendszer bevezetését, azonban jogszabályi alapja még nincs az alkalmazásának. Svédország és Hollandia ismertetése után, ez utóbbiban a bírói esetjog a legális forrásból való letöltés kérdésével is foglalkozott, Dánia törekvéseinek részletes bemutatása következett.

Az Európán kívüli világból az Amerikai Egyesült Államok rendszere került részletesen bemutatásra, kezdve a Digital Millenium Copyright Act ide vonatkozó szabályainak ismertetésével, majd Dél-Korea rendszerének részletes elemzése következett. Végül az előadók Új-Zéland tervezetét is bemutattták, ahol egyelőre nincs megegyezés a graduated response alkalmazásáról, de abban egyetértés van, hogy a hozzáférés felfüggesztése csak a végső megoldás lehet.

Az előadás a francia rendszert ismertette részletesen.

A francia kormányzat felvilágosító kampánnyal próbálja a fiatal internethasználókat a letöltés jogellenességére és a szerzői jogok védelmére felhívni, ennek érdekében még rövidfilmet is készítettek.

Külön honlapot készítettek erre, a www.labs.hadopi.fr honlapot, ahol több információ is elérhető a francia rendszerről és kampányról.

Helen Sheehy az ír megoldást mutatta be. Írországban 2007-ben kezdték meg a rendszer kidolgozását, az ISP-kel való tárgyalást. A tárgyalások előtt megkísérelték oktatással elterjeszteni a jogkövető magatartást a fiatal internet használók körében, azonban az erőfeszítések eredménytelenek maradtak.

Az ír esetjogból ki kell emelni a UPC ügyet (EMI v. UPC; EMI Records v. UPC Communications [2010] IEHC 377.), amelyben az ír bíróság megállapította, hogy a bíróságnak a CRRA alapján nincs hatásköre arra, hogy egy ISP-t arra kötelezzen, hogy lekapcsoljon egy fájl megosztó internet használót az internet hálózatról vagy hogy blokkolja meghatározott oldalak, ebben az esetben a Pirate Bay elérését a szerzői jogsértő anyagok tárolására hivatkozva. Mindazonáltal, a munkaügyi, vállalkozási és innovációs miniszter javasolta, hogy módosítsák a CRRA-t, hogy az ISP-k ellen injunctive relief legyen alkalmazható.

A másik nagy ír ügy az Eircom ügy volt. Az Eircom a legnagyobb ír ISP, amely szerződést kötött a legnagyobb hangfelvétel előállítókkal a 3 strike rendszer alkalmazására a felfüggesztett fájlcserélőkkel szemben. Az EMI v. Eircom ügyben a bíró megállapította, hogy ez a szerződés összhangban volt az európai adatvédelmi joggal.

Ami a magánjogi szerződéseket illeti, a UPC – szemben az Eircom-mal – elzárkózott az ilyen szerződések megkötésétől.

A Peter Charlton, bíró által vezetett záró előadássorozat első állomásán Patrick Gruter, a Walt Disney Company németalföldi regionális vezetője a felhasználó által alkotott taratalomhoz kapcsolódó szerzői jogi licencia kérdését boncolgatta.

 

Kétféle jogász létezik: egyik szerint a UGC új jogi kategória, hatalmas üzleti lehetőségekkel, a másik szerint nem. A kérdés, hogy miként kezeljük ezt a jelenséget, hogyan lehetne megteremteni annak a lehetőségét, hogy dialógus alakuljon ki a felhasználó-alkotók, illetve az alkotási platformok között.

Hamar feltűnt, hogy az UGC-ben óriási üzleti lehetőségek találhatóak meg. Ugyanakkor a gyorsan megjelenő UGC oldalok nem rendelkeztek sem szerzői jogi szabályzattal, sem erre vonatkozó igénnyel. Nem telt bele sok idő és megtörténtek az első jogsértések, amit azonnal követtek az első perek.

A hagyományos nagy tartalomszolgáltató cégek – mint a Walt Disney is – eltérően regaáltak az új jelenségre, volt amelyik konkurrenciát látott az UGC-ben, volt amelyik partnert. Ugyanakkor természetesen egymás ellen is igyekeztek felhasználni az új piaci jelenséget.

A www.ugcprinciples.com oldalon megtalálható néhány, általánosan elfogadott, közös elv a UGC-vel kapcsolatban. Ide tartozik többek között a szerző jogainak védelme, a tartalomszabályozás, illetve az adatvédelem is. Kérdés, hogy a szerzői joggal kapcsolatos tartalomszűrés mennyiben sérelmes a szerzők alkotó szabadságára.

Az interneten terjedő UGC egyik fontos és meghatározó jellemzője az anonimitás. A feltöltés, mint nyilvánosságra hozatal teljes anonimitást biztosít a szerzőnek, továbbá büntetlenséget a jogsértő tartalmat megosztónak. A névtelenség megtámadása a UGC Achilles-sarka, ugyanis a műfaj jellegéhez hozzátartozik a szabadon, gyorsan, bárhonnan megosztható anyag, aminek csak opcionális kelléke az aláírás.
 

Content ID
 

A következő előadás anyagát a Youtube által bevezetett Content ID rendszer képezte.
 

Van-e bárki is, aki nem tudja, mi is a Youtube? Percenként 48 óra feltöltött tartalom, több tízezer évnyi videó, melyet a ContentID napi 100 évnyi sebességgel vizsgál folyamatosan.
 

A ContentID lehetővé teszi, hogy a szerői jogi jogosult megfigyelje a honlapon található videókat és ellenőrizze, hogy van-e részleges vagy teljes egyezés az ő tulajdonát képező videója és az oldalon található között. Ezen felül megtalálja a videó eredetét, méretét, nézettségét. Egyben meg is tudja akadályozni, hogy a videó elérhető legyen, valamint azt újra feltöltsék.
 

Első jellemző ContentID felhasználók a filmstúdiók, hogy kiszűrjék a jogosulatlan előzeteseket, feltöltött filmpremiereket. Így a stúdió dönthet, hogy megéri-e neki a reklám, illetve részesedést követelhet az esetlegesen meghagyott videó által generált reklámbevételből is.
 

Második kategóriában a zeneműkiadók találhatóak, a zenék, illetve klipek videói által érdekelve. Van, hogy a felhasználó által készített klip, videó akár sokszor olyan népszerű, mint a "hivatalos" változat. Ekkor a kiadó jelentkezhet a reklámbevételért.

 

X-Factor, Fremantle: ezek a multiformátumú médiával foglalkozó társaságok így figyelhetik ügyfeleiknek a különböző országokban található nézettségét, követését.

Ekkora megfigyelőmunkához különleges szoftverre volt szükség, mert emberi erőforrásokkal egyszerűen lehetetlen figyelni ekkora mennyiségű médiát.

A jogosult feltölti videóját a Youtube-ra, ami generál belőle egy ID-fájlt. Utána a felhasználó is feltölt egy videót, ami szintén kap egy ID azonosítót. Ezek után a ContentID összeveti a két ID-t és ha egyezést talál, szól. Automatikusan továbbítja a vélelmezetten jogsértő tartalom adatait a jogosultnak.

A szoftver fejlettségét mutatja, hogy minőségbeli, illetve egyéb apróbb eltérések, fordított feltöltés, képkockák összekeverése sem alkalmas arra, hogy elrejtsen egy jogsértő tartalmat.

A ContentID segítségével nem csak a jogsértő tartalmak feltöltése csökkent jelentősen, de a jogosultak is nagyobb mértékben részesülnek a saját alkotó munkájuk hasznából.

A tartalom jellegétől függően természetesen egyéb megoldások is alkalmazhatóak, ide tartozik az az eset, amikor a videó és a hangsáv jogosultja eltér. 

A ContentID-t 13 nyelvre fordították eddig le, hogy a lehető legszélesebb körben váljon alkalmazhatóvá. Beállítható, hogy egyes országokból érkező megkeresések esetén máshogy reagáljon, így a nemzeti jogokban található eltérések is alkalmazhatóak.

A rendszer már az előtt életbe lép, hogy a videó először megjelenne. Csak olyan videó kerülhet ki a Youtube-ra, amely átment az előzetes vizsgálaton. Mindezek mellett a honlapon már megtalálható videók is folyamatos vizsgálaton mennek át.

dr. Horváth Katalin
dr. Maráczi Miklós
Sár és Társai Ügyvédi Iroda