A user generated content (felhasználók által generált tartalom) a Web 2.0 világában nagy népszerűségnek örvend. Amikor egy zeneszámhoz privát klipet barkácsolunk, vagy egy ismert filmrészletből felirat szerkesztésével paródiát gyártunk, esetleg otthoni karaoke műsorszámunkat rögzítjük, és mindezt feltoljuk a tjúbra vagy az efbére, akkor magunk is részei leszünk a tartalomgeneráló közösségnek. Vicces, ötletes, és ma már annyira természetes.

 

Bár érzésünk szerint „nincs ebben semmi rossz”, a szerzői jogi rezsimek szinte mindegyike átdolgozásnak és nyilvánossághoz közvetítésnek minősíti az ilyen privát „kreatívkodásokat” is, tehát szabályosan ekkor is engedélyt kellene kérni a jogosulttól (zeneszerzőtől, együttestől, kiadótól, filmgyártótól). Engedély híján a jogosultak követelhetnék a műveik eltávolítását, esetleg kártérítést. Ha ilyen gyakorlat még nem is indult meg, az talán azzal magyarázható, hogy ha a végső fogyasztók tréfás alkotásaik után egyesével fizetnének a jogosultaknak, az kevéssé lenne gazdaságos.

 

A kanadai kormány igyekezne e téren tiszta lapot önteni a virtuális pohárba. Június elején nyújtotta be a törvényhozó elé azt a tervezetet, amely a szerzői jogi törvényt az új digitális környezethez kívánja igazítani, és egyben megteremtené az egyensúlyt a fogyasztók és a szerzői jogi jogosultak érdekei közt. A kormány a honlapján kiemeli, hogy a Web 2.0 és a közösségi oldalak népszerűsége megváltoztatta a szerzői jogilag védett művek felhasználását: a tervezet eme új fogyasztói technikákat is szem előtt tartja. Ezen túl a szerzők alkotásának és jogainak védelmét, valamint új üzleti modellek támogatását is megígéri.

 

A tervezet érdekessége, hogy a user-generated-contentet (tudtommal egyedülállóan) szabad felhasználássá minősítené (a tervezet 29.21. pontja), minek következtében a műszakilag le nem védett (nem kódolt) műveket nem kereskedelmi céllal a fogyasztók szabadon (tehát engedély nélkül is jogszerűen) átdolgozhatnák és egymással megoszthatnák.

 

Hogy honnan az ötlet, arról a kormány a fenti hangzatos „minden érdekeltnek megadjuk, ami jár neki” kijelentéseken túl konkrét magyarázatot nem nyújt. A kanadai szerzői jogi hagyományokban is hiába keressük e szabadelvű rendelkezésnek az előzményeit.

 

Véleményem szerint a júzerek által készített műveknek zöld utat engedni egyrészt egy gesztus, amivel az internetfogyasztó generációnak szeretnének kedveskedni. Másrészt egy ilyen javaslat a hatalmon levő, egyébként kisebbségi kormány imidzsének tudatos javítását szolgálja, tehát tiszta politika. Az internet okozta feszültségeket nem lehet ugyan olyan egyszerűen megoldani, ahogy a javaslat előrevetíti, azért szerintem jó irányban tapogat. Végeredményben inkább egy ilyen "cool", bár kissé popularista irányvonal terjedjen, mint a nethez szokott fiatalok szavazatait bezsebelni kívánó demagóg kalózmozgalmaknak valamelyike.

 

Bár a szabad felhasználások ilyen bővítése sokaknak kétségkívül szimpatikus, több kérdés még rendezetlen: kapnának-e a jogosultak e szabad felhasználás után átalányjogdíjat, bevonják-e a közvetítőket ezek megfizetésébe, hogy teremtik meg az összhangot a műszaki intézkedések szabályaival. A tervezethez továbbá a többi érdekeltnek, legfőképpen a jogosultaknak is lesz néhány szavuk. Azt gondolom, ezek a viták Európáig hallhatók lesznek.