Tegyünk végre rendet a MAHASZ körül
A nagyközönség érdeklődését felkeltő szerzői jogi ügyek közös jellemzője, hogy a témával foglalkozó cikkek, blog bejegyzések, kommentek elképesztő mennyiségű butaságot tartalmaznak. Így volt ez a szalagavató bálokkal összefüggő ügyben, és így van ez most, a DJ „razziák” esetén is. A helyzet azért aggasztó, mert sokszor komoly látogatottsággal rendelkező portálok, véleményformáló szerzők sem veszik a fáradtságot maguknak ahhoz, hogy legalább az alapvető információknak utánanézzenek.
A Volt fesztivál júliusi eseményeit követően, tegnap az Index beszámolt arról, hogy a Szigeten a MAHASZ nem tart „DJ razziát”, mert megállapodtak a szervezőkkel a jogdíjról. Bár a hírt alapvetően pozitívnak szánhatták, ez természetesen nem akadályozta meg a webes közösséget abban, hogy ismét melegebb éghajlatra küldjék a MAHASZ-t. Ebben a bejegyzésben megpróbálom 9+1 pontban összefoglalni azokat a tényeket, aminek ismeretében talán még szabóZ is más hangvételben írta volna meg cikkét.
Tény 1: A hangfelvétel előállítók (kiadók) számára több nemzetközi szerződés – 1961-es Római Egyezmény, 1975-ös Genfi Egyezmény, 1996-os Előadásokról és Hangfelvételekről szóló Szerződés – biztosítja, hogy a hangfelvételről csak az ő engedélyükkel lehet másolatot készíteni. Ezeket az egyezményeket és szerződéseket Magyarország aláírta, kihirdette. Hasonlóan, az Európai Unió 2001. évi szerzői jogi irányelve is kimondja, hogy a többszörözési jogot biztosítani kell a kiadóknak. A magyar jogalkotónak tehát nem volt döntési lehetősége, nem dönthetett volna másként, csak úgy, hogy ezt a jogot biztosítja.
Megjegyzés: Bár itthon is létezik a magáncélú másolás intézménye, ezt ne keverjük ide, mivel a DJ-k nyilván nem magán-, hanem kifejezetten professzionális célra másolják a felvételeket, rájuk pedig – megint az Uniós irányelv miatt – nem vonatkozhat a szabad felhasználás.
Tény 2: A MAHASZ a kiadók egyesületi formában működő közös jogkezelő szervezete. A MAHASZ azért gyakorolhatja a közös jogkezelői jogosítványokat, mert az erre illetékes hatóság (jelenleg: Nemzeti Erőforrás Minisztériuma) a MAHASZ-t nyilvántartásba vette. Erre legalább két oka volt a minisztériumnak: a MAHASZ minden jogszabályi feltételnek eleget tett, más egyesület pedig sem akkor, sem pedig azóta nem kérvényezte a közös jogkezelővé minősítését.
A gondos újságíró erről meggyőződhet pl. a Magyar Közlöny 1997. évi 50. számából, vagy a minisztérium honlapjáról.
Tény 3: A MAHASZ tagjai úgy döntöttek, hogy a hangfelvételek többszörözését közös jogkezelésben szeretnék ellátni, ha a másolatok nem kerülnek kereskedelmi forgalomba. Ilyen döntést nem volt kötelező hozniuk, de a kiadók ezt a megoldást (a közös jogkezelést) látták célszerűnek, valószínűleg azért, mert így gyorsabban és olcsóbban lehet kiszolgálni a felhasználókat. A minisztérium a kiadók döntését tudomásul vette, így a MAHASZ jogosulttá vált e körben is kiadni díjszabásokat.
A gondos újságíró erről meggyőződhet pl. minisztérium honlapjának egy másik oldaláról.
Tény 4: A MAHASZ egy évtizede hirdet ki díjszabást a többszörözéssel kapcsolatban, ez vonatkozik például a zenegépet üzemeltetőkre, és a DJ-kre is. A díjszabás minden évben megjelent a Magyar Közlönyben (2009. óta pedig a Magyar Közlöny mellékletében, a Hivatalos Értesítőben), miután annak jogi megfelelőségét több minisztérium és a Magyar Szabadalmi Hivatal ellenőrizte. Bár a díjszabást elvileg meg lehetne támadni bírósági úton is, ilyen eljárás még volt Magyarországon.
A gondos újságíró a díjszabások kihirdetési rendjéről tájékozódhat a Szerzői jogi törvény 90.§-ából.
Tény 5: A MAHASZ az elmúlt években alig-alig módosította díjszabásának szövegét, így az a rendszer sem változott, hogy a díj befizetéséről a MAHASZ igazolást bocsát ki, ami vagy a másolatot készítő DJ, vagy annak a nyilvános helynek (klub) a nevére szól, ahol a másolat elhangzik. Újdonságról tehát szó sincs.
A gondos újságíró meggyőződhet erről a MAHASZ honlapjáról, illetve a Hivatalos Értesítő 2009/63-as és 2009/8-as, a Magyar Közlöny 2008/18-as számaiból.
Tény 6: A szerzői jogi szabályozás értelmében soha nem a jogosult (jelen esetben: a MAHASZ), hanem a felhasználó köteles – a felhasználás megkezdése előtt – gondoskodni az engedély beszerzéséről és díj megfizetéséről.
A gondos újságíró az engedélyezés rendjéről tájékozódhat a Szerzői jogi törvényből.
Tény 7: A fenti történet kizárólag a felvételek másolásáról szól, semmi köze nincsen azok nyilvános lejátszásához (ez utóbbit kizárólag az Artisjus érvényesíti). Ebből következően a díjat akkor is meg kell fizetni, ha utóbb a másolat nyilvános lejátszására nem kerül sor (pl. a közönség nem vevő egy dalra), hiszen a magáncélúnak nem minősülő másolat ekkor is létrejön.
Tény 8: Nem kell ezt a díjat megfizetni, ha a DJ nem másolja le a felvételt. Jogi szempontból teljesen érdektelen, hogy miért másolják le a dalt, pl. kényelmi vagy technikai okok miatt, egy dolognak van csupán jelentősége, annak, hogy van-e másolat vagy nincsen.
Tény 9: A DJ razziákkal összefüggésben visszatérően emlegetett mashupokat (kb. átdolgozások, korábbi felvételek „összegyúrása”) számos vonatkozásban nehéz ugyan megítélni, egy dolog azonban biztos: azok részben korábban létező hangfelvételek felhasználásával, azok másolatából jönnek létre. Mivel tehát van másolat, a díjat a mashup után meg kell fizetni.
+1 megjegyzés: Aki számára a fenti információk között bármi újdonság volt, jobban teszi, ha a jövőben csak ügyvédje jelenlétében akar DJ lenni, klubot üzemeltetni vagy fesztivált szervezni, ezek ugyanis a szakmai alapszabályai. Értelmes beszélgetést akkor lehet majd folytatni, ha legalább az alapok mindenki számára ismertek, elfogadottak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.