A LimeWire is kapitulált

Sokak számára meglepő eredménnyel zárult a nagy lemezkiadók és a LimeWire pere, a felek ugyanis végül idén augusztusban megállapodtak egymással, az említett megállapodást pedig a bíróság október 26-án jóváhagyta. A megállapodás szerint a LimeWire az inducement teória szerint felelős a felperesek szerzői jogának megsértése miatt, a felelőssége továbbá megállapítható tisztességtelen verseny miatt is.

Az inducement teória a másodlagos szerzői jogi felelősség egyik alfaja, a contributory és a vicarious felelősség mellett. Az utóbbi két felelősségi formát a Napster per óta alkalmazzák a fájlcserélő rendszerek kapcsán az amerikai bíróságok, míg az inducement teóriát első ízben a Morpheus perben alkalmazták 2007-ben, követve a legfelsőbb bíróság 2005-ös iránymutatását. Ez utóbbi lényege, hogy a szerzői jogi felelősség akkor is megállapítható, ha az alperes tudott az elsődleges jogsértésekről, kommunikációjával azt elősegítette, bátorította, az üzleti modellje továbbá nagy mértékben támaszkodott a jelentős mértékű jogsértésekre.

A jogvitát lezáró egyezség jóváhagyásával arra kötelezte az eljáró bíróság a LimeWire-t egyebek mellett, hogy haladéktalanul szüntesse meg

  • a művek többszörözését, letöltését, terjesztését, hozzáférhetővé tételét
  • semmilyen módon ne segítse elő, támogassa a nyilvánosság tagjait a LimeWire szoftver vagy hasonló termékek használatában,
  • semmilyen módon ne üzemeltesse a LimeWire rendszerét és ne terjessze a LimeWire szoftvert.


A bíróság idén májusi ítéletében részletesen elemezte a LimeWire működését, az egyezség okán erre ezúttal már nem volt szükség. Emlékeztetőül érdemes pár lényeges elemet kiemelni azok közül, amelyek miatt a LimeWire-t már az elsőfokú eljárás is felelősnek mondta ki.

(katt a képre nagyobb méretért)

A LimeWire még 2006-ban kidolgozta azt az üzleti tervet ("Conversion Plan"), amellyel felhasználói egy részét átvezethette volna a legális szolgáltatást nyújtó vállalkozásába. Ez a terv tartalmazta annak részleteit is, hogy a nagyobb átirányítási arány érdekében hogyan lehet a LimeWire rendszeréből a jogsértő tartalmakat kiszűrni.

Az ítélet szerint a LimeWire üzleti modellje a jogsértő tevékenységen alapult, a nagymennyiségű jogsértő fájl 2006-ra már napi 4 millió látogatót vonzott magához, a reklámbevételek pedig két év alatt (2004 és 2006 között) 6-ről 20 millió dollárra nőttek.

Miközben a LimeWire minden eszközzel ellenállt a jogsértő zenei tartalom szűrésére irányuló kéréseknek, számos módon szűrte tartalmát a bíróság megállapítása szerint. Így a rendszeréből kulcsszavas módszerrel szűrte a pornográf tartalmat, továbbá a személyes dokumentumokat és számítógépi programokat. Ami még jobban mutatja a LimeWire hozzáállását az az, hogy – miután 2008-ban engedélyt kért és kapott 500.000 hangfelvétel jogszerű terjesztésére – fájlcserélő rendszeréből szűrte azokat a felvételeket, amelyeket saját jogszerű szolgáltatása útján maga is értékesített.

A fentiek mellett a contributory és vicarious felelősség – hasonlóan a Morpheus ügyhöz – a LimeWire esetében sem volt megállapítható.

 
Címkék: internet usa szerzői jog fájlcsere limewire bírósági ítélet jogérvényesítés peer to peer

A bejegyzés trackback címe:

https://eszerint.blog.hu/api/trackback/id/tr322405136

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.