Bezár a Songo
A legjelentősebb hazai zenei díjátadó, a Fonogram előestéjén bezárt Magyarország legnagyobb online zeneáruháza, a Songo. Az oldalon ez az üzenet fogadja a látogatókat:
“2011.03.31-én 24:00-kor véglegesen leállításra kerül a Songo Zeneáruház.
A mai naptól kezdve nem lehet vásárolni a zeneáruházban, de a megvásárolt zenék még 2011.03.31.-ig letölthetők a bejelentkezés után a Zenéim menüpont alatt.
Kérjük, hogy az eddig letöltött zeneszámokat a Windows Media Player Írás funkciójával írja ki audio CD-re, ugyanis a fenti időpontot követően nem lesz lehetőség újabb licenszek letöltésére.
Köszönjük, hogy a Songo Zeneáruház vásárlója volt.
Üdvözlettel,
A Songo csapat “
A portálon közzétett szűkszavú nyilatkozat a bezárás okairól nem tesz említést, de nem kell különösebb tehetség ahhoz, hogy a legfontosabbakat magunk is összegyűjtsük.
1. Kalózkodás
Az illegális - a zenészeknek egyetlen fillért sem fizető - oldalak megfojtják a szigorú elszámolási rend szerint működő szolgáltatásokat. Mindaddig, amíg ez a helyzet nem változik alapvetően, nem várható az online zenei piac fellendülése. Tegyük hozzá: nem lehet cél a letöltők üldözése, ugyanakkor drasztikus változásokat lehetne már azzal is elérni, ha a legnagyobb, kifejezetten kereskedelmi célú oldalakat be lehetne záratni. A magyar jogszabályok szerint ezt a munkát az állami szerveknek kell(ene) elvégezniük, de a magyar hatóságoknak erre részben idejük, részben akaratuk nincsen.
2. Brutális haszon a fizetési szolgáltatóknál
A zene iránt érdeklődő és az online megoldások iránt nyitottak körében (akik jellemzően iskolások vagy fiatal felnőttek) egyértelműen az SMS alapú fizetés a legnépszerűbb. Az SMS fizetés azonban rendkívül drága, a piacon nem ritka, hogy a fizetés költsége eléri a teljes ár 50%-át, de a legjobb ajánlat sem kevesebb 20%-nál, miközben egy bankkártyás tranzakció költsége 2-3% körül mozog. Könnyen belátható, hogy egy pár száz, végső esetben kb. ezer forintos termék esetén nincs az a haszonkulcs, amiből ilyen tranzakciós költségek kigazdálkodhatóak.
3. DRM
A major kiadók egészen az elmúlt évig ragaszkodtak a digitális jogkezelő eszközök (DRM) alkalmazásához. (Az első lépést az Apple kényszerítette ki a kiadóktól, amikor 2009-ben ragaszkodott a DRM mentes formátumok terjesztéséhez.) Ez a technika azonban egyszerre volt drága, nehezen használható, és teljességgel alkalmatlan a jogsértések megakadályozására. A másik oldalon ugyanakkor a vásárlók számára visszatérő bosszúságot okozott a licencek kezelése, ismételt letöltése, a másoláskorlátozások nyomon követése. Egyszóval, a megoldás nem volt felhasználóbarát. Azzal, hogy a major kiadók ezt nem, vagy csak túl későn látták be, a szolgáltatókat olyan útra kényszerítették, ami nem lehetett népszerű a vásárlók körében.
A DRM alapú szolgáltatást nyújtók sorozatos piaci bukása ékesen bizonyítja az üzleti modell sikertelenségét.
4. Jogdíjak
Nem vitathatóan gondot okozott, hogy a jogosultak némelyike irreális jogdíjigényt támasztott az online szolgáltatókkal szemben. Nem gonoszságból, hanem mert az online terület kínálkozott az egyetlen olyan piaci szegmensnek, amely képes lehetett volna kompenzálni a fizikai hordozók piaci térvesztését. A túlzott igényekből következő jogdíjmegállapítás érezhetően szűkítette a piacra lépők (vagy maradók) számát, amely végső soron a még ki sem alakult online zenei piac elsorvadásához vezetett.
A fenti okok közül bármelyik önállóan is képes tönkretenni egy vállalkozást, azok egyidejű jelenlétéből azonban az következik, hogy Magyarországon nem lehetséges egy online zeneáruházat nyereségesen üzemeltetni. Ennek következménye volt, hogy a piaci úttörő szerepet vállaló Origo is bezárta korábban zeneáruházát, (track.hu) és valószínűleg ennek következménye, hogy most elbúcsúzhatunk a Songotól is.
A Songo bezárása megítélésem szerint komoly veszteséget jelent a zeneiparnak. A Songot üzemeltető eMusic ugyanis egy kifejezetten dinamikusan induló, független magyar vállalkozás volt, amely kellő időben ismerte fel a kínálkozó lehetőséget, és épített ki egy egyedülállóan széles – több mint 1 millió tracket tartalmazó - hangfelvétel repertoárt. Az a tény pedig, hogy a Songo mind a négy major kiadó hangfelvételeit árusíthatta arra utal, hogy az eMusicnak sikerült korrekt üzleti kapcsolatot kiépíteni a zenepiac legnagyobb szereplőivel, ami önmagában is dicséretes.
A Songo bezárását követően az internetes zeneértékesítés egyetlen szereplője a zenészszakszervezet által üzemeltetett Dalok.hu maradt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mezei Péter 2011.03.02. 16:04:56
Ma olvastam a New York Times-ban, hogy azért persze ott sem eszik forrón a kását. Az online zenei modellek még arrafelé sem teljesen rentábilisak, s még most is igencsak a "pénzt pumpálunk bele" fázisban tartanak. Lásd: www.nytimes.com/2011/03/01/business/media/01music.html?nl=todaysheadlines&emc=tha26
A TorrentFreak pedig tegnap közölt le egy dán felmérést, amely szerint a dánok majdnem 70%-a nem találja elítélendőnek a "kalózmásolást" ("piratkopiering") magáncélból. Ezzel ellentétben a kalózmásolatok ellenszolgáltatás fejében történő készítését a lakosság majdnem 80%-a találja elítélendőnek. Lásd: torrentfreak.com/piracy-socially-acceptable-110228/
A Gergő által írtak, illetve ezen információk fényében, szerintem (sajnos) nem meglepő ez az esemény, viszont annál szomorúbb... (Privát véleményem tovább kifejtve itt: copyrightinthexxicentury.blogspot.com/2011/03/egyaltalan-vege-lehet-e-fajlcserenek.html)
tothpb 2011.03.07. 16:29:18
Az IFPI számok és az Artisjus számai szerint is Magyarországon a hagyományos hanghordozó eladások bevételének csak 5%-át teszi ki az online. Ez az arány az egyik legrosszabb egész Európában. Hát még ha hozzászámítjuk azt, hogy a hagyományos eladások is nagyon gyengén muzsikálnak! Két összehasonlító adat az IFPI számokból:
Dánia:
- lakosság: -45% (Magyarországhoz képest)
- hanghordozó eladások: +301% (Magyarországhoz képest)
- online eladások: +2571% (Magyarországhoz képest)
Ausztria:
- lakosság: -17% (Magyarországhoz képest)
- hanghordozó eladások: +494% (Magyarországhoz képest)
- online eladások: +1457% (Magyarországhoz képest)
Ilyen körülmények között abszolút megérteném, ha az állam (végre) úgy döntene, hogy be kell avatkoznia, megvizsgálva a különbségek valódi okait, megtalálva egy sajátos közép-európai utat.
Tenoce · http://www.deezer.com 2011.03.08. 17:25:23
Békés Gergely 2011.03.08. 19:59:33
Tény az is, hogy az EJI - éves beszámolója szerint (ld. EJI honlap) - ezen a jogcímen 2009-ben összesen 112.500 Ft jogdíjat szedett be az összes (!) felhasználótól. És tény az is, hogy a korábbi években még ennyi jogdíjat sem lehetett a piacról érvényesíteni.
Tenoce · http://www.deezer.com 2011.03.08. 20:08:09
Tenoce · http://www.deezer.com 2011.03.08. 20:09:10
Békés Gergely 2011.03.08. 23:23:38
Tenoce · http://www.deezer.com 2011.03.08. 23:39:00
Viszont: EJI = Művészeti Szakszervezetek Szövetsége Előadóművészi Jogvédő Iroda, azaz MSZSZ-EJI
Ennek 100%-os tulajdonaban levo non-profit tarsasag, az en olvasatomban gyakorlatilag ua.
De ugysem fogjuk tudni egymast meggyozni. :)
Meg egyebkent is, vegulis mindegy. Hiszen csak egy maradt.
Sok sikert a Dalok.hu -nak! ;)
Mezei Péter 2011.03.22. 08:13:26
index.hu/tech/2011/03/21/a_vodafone_meg_nem_temetne_a_zeneboltokat/
