E.SZER.INT BLOG

A globális felmérés válaszadóinak 57%-a nézett zenés videót számítógépén a kérdést megelőző három hónapban. Ugyanebben az időszakban 49%-uk töltött le zenét az internetről fizetés nélkül. A legális fizetős szolgáltatások közül a letöltő szolgáltatásokat ma globálisan a felhasználók 17%-a használja, a streaming felhasználásoknál az arány 26%.

A felmérés készítői felhívják a figyelmet arra, hogy egyik fogyasztási forma sem ért el 60%-os népszerűséget, tehát a fogyasztói szokások rendkívül sokfélék a digitális zene világában.

Kiemelhető a számok közül a mobileszközök előretörése: A felmérés résztvevőinek 20%-a nézett zenés videót mobiltelefonján a kérdést megelőző három hónapban. Ha ehhez hozzátesszük azt a megállapítást, hogy az okostelefonok elterjedtsége egy év alatt megkétszereződhet, komoly potenciál látszik ezen a területen. 

A Nielsen szerint a zeneipar joggal aggódik amiatt, hogy a fogyasztók inkább az ingyenes, nem jogszerű szolgáltatásokról szerzik be a zenéket. A felmérésben résztvevők 35%-a ismerte el, hogy az előző három hónapban fájlcserélő hálózatokon osztott meg zenéket. A regionális megoszlás nagyon érdekes: az USA-ban 11%, Európában 21%, a Távol-Keleten viszont már 43% az arány.

Az elemzés megpróbál egy gyors értékelést adni a francia HADOPI megoldás eredményességéről. A Nielsen szerint az általuk figyelt fájlcserélő oldalak látogatottsága az utóbbi hónapokban már enyhén csökkent – itt egyébként a válaszadók 22%-a válaszolt igennel a fájlcserét firtató kérdésre. Ezzel szemben Spanyolországban, ahol hasonló jogszabály nem került elfogadásra 40% ez az arány. (Ez az értékelés nyilván túl korai, a francia jogszabály alkalmazása épp csak elkezdődött, jóval több időre lesz szükség a valós számok megtekintéséhez, de a spanyol összevetés így is beszédes.) 

Bár a globális összehasonlításban ma már népszerűbbek, mint a legális letöltő oldalak, a streaming szolgáltatásoknak többféle nehézséggel is szembe kell nézniük. Az egyik ezek közül a fogyasztók tájékozatlansága, ami egyébként meglehetősen nagy szórást mutat régió, nem és kor szerint. Ennél is nagyobb kihívás, hogy a válaszadóknak csak 22%-a mondta, hogy biztosan vagy valószínűleg előfizetne ilyen szolgáltatásra havidíj ellenében. Ezzel szemben 57% inkább ingyenesen, reklámok megtekintése fejében használna ilyen szolgáltatást. A fizetési hajlandóságot ráadásul a kiegészítő extra szolgáltatások is csak csekély mértékben növelik – és ez igencsak megnehezíti a fenntartható üzleti modell kialakítását. 

A válaszadók igen nagy arányban, 83%-ban tudták, mit is jelent a „mobile app” kifejezés. A zenei alkalmazások ezen belül is hamar nagy népszerűségre tettek szert, Európában például különösen jól muzsikálnak az előadók rajongói alkalmazásai: a Take Thatét például egy hét alatt 100ezren töltötték le.

Gondot okozhat azonban, hogy a zenei alkalmazások 81%-át ingyenesen töltötték le, és a fogyasztók kétharmada egyébként is semmit vagy legfeljebb 5 dollárt szán bármilyen alkalmazás beszerzésére.

Így aztán még nem világos, hogy az alkalmazások csak marketingeszközként vagy önálló bevételi forrásként is tudnak-e majd működni a jövőben. 

Éppen ez az imént említett bizonytalanság az, amire a Nielsen összefoglalásul felhívja a figyelmet. Az egyes legális zeneforrásoknál egyaránt megtalálható a bevételgenerálási célú szolgáltatás, és a más bevételi forrásokat támogató, marketingcélú, ingyenes szolgáltatás. A fogyasztó számára pedig ezen a törékeny piacon minden hasonló félreérthetőség riasztó lehet.

Annyi biztosnak látszik a felmérés készítői szerint, hogy az emberek valamiért hajlandóak fizetni... hacsak nem kaphatják meg azt ingyen. Sokak számára a hagyományos „kézzelfoghatóság” még a zene területén is fontos szempont maradt. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a zene illékonysága megváltoztatja a fogyasztók fejében a „zenetulajdonlás” hagyományos percepcióját. Ha ez bekövetkezne, a zeneipar könnyen a legjobb helyen találhatná magát a bevételi lehetőségek szempontjából.