Drákói szigor: féljetek online jogsértők!
Egy ideje konkrét lépéseket igyekszik tenni az Egyesült Államok kormánya annak érdekében, hogy visszaszorítsa, illetve még szigorúbban szankcionálja az online szerzői jogsértések elkövetőit. Tavaly már a Szenátusig jutott a COICA, mely végül nem került elfogadása, bár ez elsősorban az USA jogalkotási rendjének köszönhető. Az idén összeállt 112. Kongresszus ismét napirendre tűzte a reformötleteket.
Az új törvényjavaslat a "The Preventing Real Online Threats to Economic Creativity and Theft of Intellentual Property Act" teljes címből képzett "PROTECT IP Act" nevet viseli. Tartalma legkevesebb két dokumentumból olvasható ki. A törvénytervezet indokolását a Techdirt május 10-ei bejegyzésében beágyazott dokumentumból lehet kiolvasni ("Indokolás"). Másrészt ugyancsak a Techdirt oldalon egy május 11-ei írásból érhető el a törvényjavaslat szövegtervezete ("Tervezet"). Mivel a PROTECT IP Act nem több nyers tervezetnél (valójában "bill", semmint "act"), ezért a jelen bejegyzésben csak a legalapvetőbb sarokköveiről igyekszek említést tenni.
1. A szerzői jog territoriális jellegének megtörése
Az Indokolás a törvényjavaslat létalapjaként azt jelöli meg, hogy az éves viszonylatban dollármilliárdos károkat és munkahelyek több százezres nagyságrendben való elvesztését eredményező szerzői jogsértések és termékhamisítások egy jelentős része a jogellenes letöltések és streamelések, valamint a hamisított áruk értékesítésének tudható be. E jogsértéseket azonban sok esetben külföldről (külföldi domaineken üzemelő weboldalakról) követik el, melyekkel szemben az amerikai jogosultaknak jelenleg nincs kellő lehetőségük fellépni. A PROTECT IP Act viszont ezt a helyzetet változtatná meg.
A törvény kiindulópontja tehát az, hogy törvényi úton törje meg az Egyesült Államok szerzői jogának territoriális jellegét. Ez azért érdekes, mert a világon (amennyire én tudom) az USA kivételével az összes országban szigorúan betartják, hogy a nemzeti előírások csakis az adott ország területén érvényesüljenek. Az USA szövetségi esetjoga e szűk territoriális jelleget már korábban is kibővítette, ám törvényi szinten eddig csak rendkívül szűk, egyértelműen az USA földrajzi területéhez is köthető cselekmények esetére tette lehetővé a külföldi jogsértés szankcionálását (például egy külföldön jogellenesen többszörözött mű USA-ban történő - jogellenes - forgalomba hozatala esetén). A PROTECT IP Act alapján való eljárások ezen azonban túlmutatnak. [Lásd lejjebb a 2.d) és a 4. pontot.]
Fontos megjegyezni, hogy az Internet világában nem minősül "extraterritoriális" jogalkalmazásnak az, ha egy országban azért indítanak eljárást egy külföldi honlap tulajdonosával szemben, mert az adott oldalon található jogellenes tartalom az érintett országban is hozzáférhető. Ez esetben ugyanis nem a külföldi honlapra való feltöltés (illetve az üzemben tartó más cselekményei) miatt, hanem az eljáró országban fennálló jogok (különösen a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétel, vagy az USA-ban az ezzel összefüggésbe hozható nyilvános előadás joga) sérülhetnek.
2. Keresetindítási jogok és az ezzel kapcsolatos problémák
A Tervezet 3. és 4. fejezete két fontos keresetindítási joggal indít: a 3. szakasz az USA Igazságügyi Minisztériumának (DOJ) biztosítja a jogot, hogy az olyan külföldi domainek fenntartóival szemben indítson eljárást, amelyek "jogsértő cselekmények elkövetésére szolgálnak". A 4. szakasz pedig az USA bármely szerzői jogosultjának lehetővé teszi, hogy keresetet indítson az olyan amerikai vagy külföldi domain címről működtetett, "jogsértő cselekmények elkövetésére szolgáló" weboldallal szemben, amelynek segítségével valaki a jogait megsérti. Ebben az esetben is ún. "in personam" eljárást kell elsőként indítani, vagyis lehetőleg a weboldal üzemben tartóját kell perbe fogni. Amennyiben az érintett személy nem idézhető a bíróság elé, in rem (vagyis az ügy tárgyán alapuló) eljárás is kezdeményezhető.
Mit jelent mindez?
a) Jól láthatóan a DOJ a PROTECT IP Act alapján nem indíthat majd in personam eljárást az amerikai domainek üzemben tartóival szemben. Miért nem? Nem valamiféle pozitív diszkrimináció miatt, hanem azért, mert az Operation in our Sites alapján már megvan a joga erre. Az Indokolás szerint (p.7.) egy újabb rendelkezés fölösleges lenne. Jogtechnikailag ez talán így van. Az Operation in our Sites alapján azonban nem in personam, hanem automatikusan in rem (vagyis a tárgy, az ügy miatt indított) eljárás keretében foglalhatók le a domain címek, anélkül, hogy az üzembentartónak védekezési joga lenne. Mindezt sokan kritizálják, s úgy érvelnek, hogy a tisztességes eljárással ("due process") kapcsolatos követelmények be nem tartása miatt alkotmányellenes az ilyen eljárás.
b) Magánszemélyek és cégek is pert indíthatnak külföldi és belföldi domain címek bejelentőivel szemben, melynek végeredménye akár a domain cím is elvesztése lehet.
c) A keresetindítási jog komoly aggályokat vet fel abból a szempontból, hogy bár a Tervezet szerint az új norma semmiképp nem szűkítené vagy bővítené a másodlagos felelősségi doktrínákat, avagy a DMCA felelősségkorlátozási ("safe harbor") rendelkezéseit, valójában IGENIS ezt teszi. Egyáltalán nem világos ugyanis, hogy mi a DMCA és a PROTECT IP Act közötti kapcsolat. Ha a törvény nem bővítené a másodlagos felelősségi tételeket, akkor nem lenne szükség rá...
d) Mi az a "jogsértő cselekmények elkövetésére szolgáló" weboldal? A Tervezet első oldalán kezdődik e kifejezés fogalmi meghatározása, amelynek kulcsszava, hogy az oldal elsősorban jogsértések elkövetésére szolgál. És ki állapítja meg mindezt? Nyilván bíróság. Viszont akkor előbb eziránt kell keresetet indítani, s csak eztán lehet vele szemben a PROTECT IP Act alapján fellépni. Ez viszont pénz és idő, illetve ismét felveti a territoriális jelleg felpuhításának kérdését (amennyiben külföldi honlapról van szó). Merthogy a territoriális jellegnek az 1. pontban említett kiszélesítése ez utóbbi eljárásra nem terjed ki a Tervezet alapján.
3. Az "ártalmasság" vélelme
Bár a fentiekben említett in personam eljárás eredendően szimpatikus lenne, a Tervezet jelenlegi megszövegezése alapján semmit sem ér. A szöveg 3. és 4. szakaszának egyaránt (f) pontjai szerint a perbe vont domain cím tulajdonos bármikor kezdeményezheti a bíróság által korábban elrendelt szankció módosítását, felfüggesztését vagy megszüntetését. Vagyis hiába kell az érintett domain cím mögött megbúvó személyt in personam perbe fogni, a tényleges eljárás keretében semmi esélye sincs arra, hogy előzetesen megakadályozza a lehetséges szankciók kiszabását, csak utólag próbálhatja meg annak hatásait enyhíteni. Ha tippelhetek, ezeket a pontokat komoly alkotmányossági kritika fogja érni rövidesen.
4. Nowhere to run, nowhere to hide!
A 3. és 4. szakasz (g) pontjai alapján egy "korábban eljárás alá vont" weboldallal szemben, melyről megállapították, hogy "jogsértő cselekmények elkövetésére szolgál", az alapügyben eljáró bíróság előtt új (kapcsolódó) eljárás indítható, ha az adott oldal más domain cím alatt újra indul. Tegyük fel, hogy egy sportközvetítések engedély nélküli streamelésére szakosodott portállal szemben a jogosult pert indít az USA egyik szövetségi bírósága előtt. A pert megnyeri, és szankcióként eléri az oldal bezárását. Ha ezután a streaming szolgáltató átköltözik a Seychelles-szigetekre, és mindent újra indít, a szerzői jogosult az eredeti amerikai bíróság előtt újból kezdeményezheti, hogy az rendelje el az újonnan beindított szolgáltatás blokkolását a napos tengerpartok országában. Ez olyan szintű megfontolatlanság a normaszöveg készítőitől, hogy türelmes kommenttel el sem látható!
5. Csináld magad mozgalom!
Végül, de nem utolsó sorban, különös figyelmet érdemel a Tervezet 5. szakaszának (a) pontja. Eszerint nem vonható felelősségre semmilyen "pénzügyi tranzakciós szolgáltató" (pl. a PayPal, vagy bármely hitelkártyacég), illetve "Internetes reklámszolgáltató" az általa okozott károkért, ha e károk a "jogsértő cselekmények elkövetésére szolgáló" oldalaknak nyújtott szolgáltatásaik önkéntes beszüntetéséből erednek, feltéve, hogy a szolgáltató jóhiszeműen, és hiteles bizonyíték alapján lépi meg önkéntes döntését. És ez mit jelent? Egyszerűen azt, hogy a jogalkotó arra biztatja a fent nevezett szolgáltatókat, hogy ne utalják át egyes weboldalak üzemeltetőinek a pénzét, ha úgy gondolják, hogy az oldal jogsértések elkövetésére szolgál.
És mi van akkor, ha a szolgáltató téved? SEMMI! A jogalkotó ugyanis a jóhiszeműen, mégis tévedés révén okozott károk megtérítése alól egészében mentesíti a bátor és lelkes szolgáltatókat. Sajnos e rendelkezés fényében a netes semlegességért aggódók foghatják a fejüket. Még akkor is, ha a Tervezet 6. cikke alapján semmilyen szolgáltató nem vonható azért felelősségre, ha nem kíván önkéntesen és dalolva, puszta lelkesedésből pénzügyi tranzakciókat vagy reklámszolgáltatásokat blokkolni.
Nehéz lenne átfogóan, mégis tömören összefoglalni a véleményemet a PROTECT IP Act szövegtervezetével kapcsolatban. Mégis megpróbálom. Szerintem a törvényjavaslat rossz, és nem szabad semmiképp elfogadni. Nem csak szerzői jogilag, de nemzetközi jogilag is ostromállapotot idézne elő.
(A fenti értékelésen felül a törvényjavaslat alapjairól az ITCafén is tájékozódni lehet.)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
