Döntött az Európai Bíróság az Opus-ügyben (C-462/09)
Az Európai Bíróság tegnap hozott döntést az ún. Opus (vagy Stichting de Thuiskopie) ügyben, amely egy előzetes döntéshozatali eljárásban a magáncélú többszörözés fejében fizetendő kompenzáció egyes aspektusait vizsgálta. A teljes ítélet a Curia oldalán itt férhető hozzá.
Emlékeztetőül a tényállás:
Az Opus egy Németországban letelepedett társaság, amely interneten kereszül üres adathordozókat árul. Tevékenysége főleg Hollandiába irányul, a holland fogyasztókat célzó holland nyelvű internet oldalának köszönhetően. Az Opus által megállapított adásvételi szerződés előírja, hogy amennyiben egy holland fogyasztó online megrendelést ad le, azt Németországban dolgozzák fel, és az árukat Németországból Hollandiába az ügyfél költségére és nevében postai úton olyan fuvarozó útján küldik el, amely valójában az Opusszal áll szerződéses viszonyban. Az Opus a holland ügyfeleinek szállított adathordozók után sem e tagállamban, sem Németországban nem fizet magáncélú másolat utáni díjat. Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy az Opus által így forgalmazott adathordozók ára nem tartalmazza a magáncélú másolat utáni díjat.
Azzal érvelve, hogy az Opust kell a szerzői jogról szóló törvény értelmében vett „importőrnek”, és következésképpen a magáncélú másolat utáni díj kötelezettjének tekinteni, a Stichting e díj kifizetésének elérése érdekében az Opust a holland bíróságok elé idézte.
Utalva az adásvételi szerződés rendelkezéseire, az Opus vitatta, hogy őt az általa forgalmazott adathordozókat Hollandiába behozó importőrnek lehetne tekinteni. Azzal érvel, hogy a holland vásárlókat, vagyis egyéni fogyasztókat kell importőröknek tekinteni, ilyen módon pedig nem keletkezik üreshordozó-díjfizetési kötelezettség.
Az ügyben eljáró másodfokú bíróság az alábbi kérdéseket nyújtotta be az Európai Bíróság részére:
1) A [2001/29 irányelv] és különösen annak 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja és (5) bekezdése megad‑e olyan szempontokat, amelyek lehetővé teszik azon kérdés megválaszolását, hogy a nemzeti szabályozásban kit kell az 5. cikk (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott »méltányos díjazás« kötelezettjének tekinteni? Igenlő válasz esetén melyek ezek a szempontok?
A Bíróság a kérdések megválaszolása körében emlékeztetett arra, hogy a magáncélú többszörözés fejében járó díj tekintetében már értelmezte az irányelvet a Padawan-ügyben és az abban foglaltakat fenntartja.
A 2001/29 irányelvet és különösen annak 5. cikke (2) bekezdésének b) pontját és (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy főszabály szerint azt a végső felhasználót kell az említett (2) bekezdés b) pontjában előírt méltányos díjazás kötelezettjének tekinteni, aki magáncélból többszörözi a védelem alatt álló művet. Azonban a tagállamok bevezethetik a magáncélú másolat utáni díjat azon személyek terhére, akik e végső felhasználók rendelkezésére bocsátanak többszörözésre alkalmas berendezéseket, készülékeket és adathordozókat, mivel ezen személyek e díj összegét beépíthetik az említett rendelkezésre bocsátás végső felhasználó által fizetett árába.
Ebből következően a két lehetséges kötelezett közül valamelyiknek szükségszerűen meg kell fizetnie a díjat.
2) A távollévők között kötött szerződések esetén, ha a vevőnek az eladóétól eltérő tagállamban van a székhelye, a [2001/29 irányelv] 5. cikkének (5) bekezdése a nemzeti jog elég széles értelmezését írja‑e elő annak lehetővé tételéhez, hogy a távollévők között kötött szerződéssel érintett országok legalább egyikében az irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott »méltányos díjazás« megfizetésére a kereskedő legyen kötelezett?
Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt szeretné megtudni, hogy a távollévők közötti, a különböző tagállamokban letelepedett vásárló és a többszörözésre alkalmas berendezések, készülékek és adathordozók hivatásos értékesítője között kötött szerződések esetén a 2001/29 irányelv a nemzeti jog olyan értelmezését írja‑e elő, amely lehetővé teszi a méltányos díjazásnak a kereskedőként eljáró, díjfizetésre kötelezett személytől való beszedését.
A 2001/29 irányelv 5. cikkének (5) bekezdése (a háromlépcsős teszt), amely előírja a többek között a magáncélú másolatra vonatkozó kivételekkel kapcsolatos, halmozott alkalmazási feltételeket, mint olyan, nem tartalmaz azon személyre vonatkozó különös értelmezést lehetővé tévő egyedi utalást, akit a magáncélú másolatra vonatkozó kivétel címén a jogosult részére fizetendő méltányos díjazás kötelezettjének kell tekinteni az olyan távollévők között kötött szerződés keretében, mint amelyről az alapügyben szó van.
Az irányelv egyéb rendelkezései azon tagállam számára, amely nemzeti jogába bevezette a magáncélú másolatra vonatkozó kivételt, egy olyan eredménykötelmet írnak elő, amelynek értelmében ezen állam hatáskörének keretében köteles biztosítani a szerzőt érő hátrány, különösen, ha az az említett tagállam területén keletkezett, megtérítésére szánt méltányos díjazás tényleges beszedését.
Főszabály szerint azok a végső felhasználók, akik a jogosult előzetes engedélye nélkül magáncélból védelem alatt álló művet többszöröznek, és akik következésképpen ez utóbbinak hátrányt okoznak, kötelesek azt megtéríteni, feltételezhető, hogy a megtérítendő hátrány azon tagállam területén keletkezett, amelyben e végső felhasználók lakóhellyel rendelkeznek.
A fentiekből következik, hogy amennyiben valamely tagállam nemzeti jogába bevezette a magáncélú másolatra vonatkozó kivételt, és amennyiben azok a végső felhasználók, akik magáncélból egy védelem alatt álló művet többszöröznek, annak a területén lakóhellyel rendelkeznek, e tagállam az illetékességének megfelelően köteles biztosítani a szerzők által az említett állam területén elszenvedett hátrány megtérítésére szánt méltányos díjazás tényleges beszedését.
Az olyan szerződések keretében, mint amelyekről az alapügyben szó van, gyakorlatilag azonban lehetetlennek bizonyul egy ilyen díjazás végső felhasználóktól, mint ezen adathordozók Hollandiába történő behozatalát végző importőröktől való beszedése.
Amennyiben ez a helyzet, és tekintettel arra, hogy az érintett tagállam által választott beszedési rendszer nem mentheti fel ez utóbbit az őt terhelő azon eredménykötelem alól, hogy biztosítsa azt, hogy a hátrányt szenvedett szerzőknek ténylegesen kifizessék a területén keletkezett hátrány megtérítésére szánt méltányos díjazást, e tagállam hatóságainak, különösen bíróságainak a feladata, hogy az említett eredménykötelemnek megfelelő nemzeti jogot értelmezzék, amely biztosítja az említett díjazás azon eladótól történő beszedését, aki hozzájárult az említett adathordozók importjához azáltal, hogy azokat a végső felhasználók rendelkezésére bocsátotta.
E tekintetben olyan körülmények között, mint amelyek különösen a jelen ítélet 12. pontjában szerepelnek, az említett tagállamot terhelő e kötelezettségre nincs hatással az a körülmény, hogy az olyan távollévők között kötött szerződések esetében, mint amelyekről az alapügyben szó van, az a hivatásos eladó, aki az e tagállam területén lakóhellyel rendelkező vásárlóknak mint végső felhasználóknak többszörözésre alkalmas berendezéseket, készülékeket és adathordozókat bocsát a rendelkezésére, egy másik tagállamban telepedett le.
A fenti megállapítások fényében a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2001/29 irányelvet és különösen annak 5. cikke (2) bekezdésének b) pontját és (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azon tagállam, amely magáncélú másolat utáni, a védelem alatt álló művek többszörözésére alkalmas adathordozók gyártóját vagy importőrét terhelő díjra vonatkozó rendszert vezetett be, és amelynek a területén a szerzőket a műveik e tagállamban lakóhellyel rendelkező vásárlók általi magáncélú felhasználásán keresztül hátrány éri, köteles biztosítani, hogy e szerzők ténylegesen megkapják az e hátrány megtérítésére szolgáló méltányos díjazást. E tekintetben ezen eredménykötelemre nincs hatással az a körülmény, hogy a többszörözésre alkalmas berendezések, készülékek és adathordozók hivatásos eladója azon tagállamtól eltérő tagállamban telepedett le, mint amelyben a vásárlók lakóhellyel rendelkeznek. Amennyiben lehetetlen a méltányos díjazás vásárlóktól való beszedésének biztosítása, a nemzeti bíróság feladata a nemzeti jog értelmezése annak érdekében, hogy lehetőség legyen e díjazásnak a kereskedőként eljáró, díjfizetésre kötelezett személytől való beszedésére.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
