Készülvén az idei konferenciára ismét belelapoztam a 2009-es kongresszus tanulmánykötetébe (Edward Elgar Publishing Ltd., 2010). Az első modern szerzői jogi törvényként tisztelt 1709-es angol jogszabály 300. évfordulója alkalmából tartott eseményen Michael F. Suarez egy kiváló előadást tartott a Stuart Anna nevéhez kötött törvény kereskedelemre gyakorolt hatásáról. Az előadás elején a professzor beszámolt az egyik első olyan bírósági eljárásról, amelyet a szerzői jogi törvény alapján indítottak.

 

A történet John Gay-hez, a Koldusopera szerzőjéhez kapcsolódik, aki a Koldusopera 1728-as sikerét látva (a mű 62 előadást futott!) következő művét a Koldusopera egyik főszereplőjéről, Polly-ról írta. Az új művet már novemberben elkezdték próbálni, de az előadást – politikai okok miatt – a lordkancellár betiltotta. A cenzúrának azonban ahhoz nem volt joga, hogy a mű kiadását megakadályozza, ezért Gay saját maga gondoskodott mű megjelenéséről. A kiadvány 1729. április 3-án 10.500 példányban jelent meg, de már alig egy héttel később, április 12-én legkevesebb három kalózkiadás jelen volt a piacon. A kalózkiadások természetesen lényegesen olcsóbban voltak, volt olyan, ami az eredeti ár negyedébe került csak.

 

John Gay (forrás:Virginia Tech Multimedia Music Dictionary)

 

Gay haladéktalanul megkezdte a harcot a kalózokkal, már április közepén fizetett újsághirdetést adott fel, amelyben közölte: eljárást indít minden jogsértővel szemben. Gay azonban – úgy tűnik – nem bízott a bírósági eljárás hatékonyságában, és végül csak június elején indította meg a pereket, amelyeket a bíróság első fokon nagyon gyorsan (kb. két héten belül) elintézett, Gay-nek adva igazat. De mi történt idő közben? Gay megbízta John Barbert, a korabeli londoni könyvpiacot kiválóan ismerő politikust, hogy járjon el érdekében. Barber a megbízás alapján felkereste Thomas Astley-t, korának egyik legbefolyásosabb könyv-kalózát és megállapodott vele. A megállapodás alapján Astley ígéretet tett arra, hogy több kalózpéldányt nem értékesít, a korábbi értékesítések után pedig némi kártérítést fizetett. A másik oldalról pedig Astley Gay üzlettársa lett az eredeti kiadás terjesztésében. A megállapodás üzleti szemmel nézve - úgy tűnik – mindkét félnek előnyös volt.

 

Mindeközben a peres eljárások vég nélkül gomolyogtak tovább. 1731-ben Gay arról panaszkodott Jonathan Swiftnek egy levelében, hogy az általa kezdett peres eljárások még mindig nem zárultak le. Gay a következő évben, 1732-ben hunyt el, a perek pedig végül csak 1737-ben zárultak le jogerősen.

 

Hogy mik a tanulságok? Az egyik az, hogy érdemes ALAI konferenciákra járni, mert ott érdekes történeteket hallhat az ember. A másik, hogy miközben azt hisszük, a digitális technika mindent a feje tetejére állított, valójában az elmúlt 300 évben alig változott valami.