Ifjú tehetségek és engedélyek nyomában
Avagy karaoke jogi szemmel
A Sziget Fesztivál forgatagában is, megannyi zenei program között arra is lehetőségünk nyílik, hogy néhány pohár bátorságnövelő elfogyasztása után énekesi tehetségüket is megmutassuk. A karaoke bárban a csoportosan dülöngélő, visító lányoktól a tehetségkutatót még el nem ért, szinte vérprofi amatőr előadókig bárki kiadhatja magából, amit csak tud, elszórakoztatva ezzel bulizó társait. A karaoke hódít, s a „passzív” zeneszolgáltatáson túl egyre több szórakozóhely színesíti műsorát ezzel az aktív ráéneklős műfajjal. Azt azonban kevesebben tudják, hogy egy ilyen szolgáltatás milyen összetett engedélyek beszerzését feltételezi, amelynek elsődleges oka a felhasználni kívánt zenén fennálló osztott jogosultságok sora. A mai bejegyzésben, magamon felejtve a szerzői jogi szemüveget, a karaoke engedélyezési procedúráját járnám körbe.
Mi a karaoke-felvétel?
Olyan instrumentális felvétel, ahol a dalnak csupán a zenei kíséretét és felismerhető dallamát rögzítik, s amelyen a szöveg feliratozva jelenik meg. Ezt a közönség előtt lejátsszák, és az amatőr előadóművészek ráénekelnek. A „rögzített zene” természetéből fakadóan a karaoke-felvételeken a zeneszerző (1), a dalszövegíró (2), az előadóművészek (3) és a hangfelvétel előállítójának (4) jogai külön élnek, elválnak egymástól. Hozzá jön még mindehhez, hogy a zeneszerzők, dalszövegírók egyes jogait – szerződés alapján – gyakran a zeneműkiadója (5) képviseli, tehát ahol közvetlen szerzői engedélyt kell beszerezni, ott gyakorlatilag a zeneműkiadót (music publisher) szokás felkeresni.
A karaoke-műsor szervezője a felvételeket, a rögzített dallamokat tipikusan előre gyártottan veszi meg.
- Midi fájlként. A midi fájlok tulajdonképpen olyan hangfelvételek, amelyek digitális formátumban, előadóművész közbejötte nélkül rögzítik a dallamot. Ezt az 1996-os WPPT egyezmény tette világossá. Készítőjük lényegében hangfelvétel-előállító, aki a zeneművek többszörözéséért a dalszerzők engedélyét közös jogkezelő egyesületüktől (Artisjus) kapja meg, éppen úgy, mint egy átlagos CD-kiadó. Az így elkészült hangfelvételeket pedig szabadon árusítják (terjesztik).
- Stúdiófelvételként. A karaoke felvétel néha úgy készül, hogy hús-vér zenészeket bíznak meg a dal énekszólam nélküli felvételével. De elképzelhető az is, hogy az eredeti hangfelvételről „lekeverik” az énekhangot, és így forgalmazzák a „maradék” hangfelvételt. Ehhez azonban az Artisjus-engedélyen túl már az eredeti hangfelvétel előállítójának engedélye is szükséges.
A karaoke alatt általában önálló videó is szerepel, amely lényegében a karaoke-felvétel saját videoklipje, egy kisfilm. Ennek elkészítéséhez (a zenemű megfilmesítéséhez) a zeneszerző engedélye mindenképpen szükséges, a hangfelvétel-előállítóé pedig akkor, ha az eredeti hangfelvételt használják fel a kisfilmhez.
És akkor még ott a zene szövege, amelyet szöveges formában ráapplikálnak a videoklipre, s ezt többszörözik. Világszerte hagyomány, hogy az Artisjushoz hasonló jogkezelőkhöz a dalszövegek ilyen grafikus másolatkészítései nem tartoznak - ehhez tehát a dalszövegíró (publisherje) közvetlen engedélye szükséges.
Kezdődik a buli…
Miután a szervező beszerezte a felvételt, azokat egy listát létrehozva felmásolja egy számítógépre abból a célból, hogy könnyen kereshetővé tegye és a közönség előtt gombnyomásra lejátssza. Ez a másolás újabb felhasználás, amelyért általában közvetlen engedélyt kell kérni a jogosultaktól, de egyes országokban a zenemű mechanikai jogait a közös jogkezelő kezeli.
Amikor leszáll az éj, és jönnek a lázas dalolók, a szervező lejátssza a dallamot és kivetíti a szöveget. Ez egyrészt rögzített zenemű nyilvános előadása, amely után a hely üzemeltetője a közös jogkezelőnek fizeti meg mind a szerzői, mind a hangfelvétel-előállítói jogdíjat (itt egyablakos rendszer működik, tehát csak az Artisjusnak kell fizetni). A szöveg kivetítése után, szintén felhatalmazás hiányában, nem járhat el a közös jogkezelő, tehát ezért érdemes előre, a felvételek elkészítésekor megkérni az engedélyt a dalszövegírótól (publisherétől). Nem beszélve a videoklip, mint film kivetítéséről, amelyhez annak készítőjének engedélye kell –ezt ugyanaz a személy szerzi meg és adja tovább, aki a rögzített dallamokat is készíti, forgalmazza.
A karaoke megcsonkítja az eredeti zeneművet?
Megemlíthetjük azt a problémát, hogy az eredetileg szöveggel egységben megalkotott zenemű szöveg nélküli rögzítése, és ilyen módon közönség előtti vetítése felvetheti-e a szerző személyhez fűződő jogának megsértését. Ez azonban szerintem a valóságtól elrugaszkodott gondolat lenne. A zene és szöveg jogilag és a jogkezelési gyakorlatban is független életet élnek, egymástól elválaszthatóak (Szjt. 5. § (2) bek.), így az egyik mű-rész leválasztása a másiktól nem csorbítja annak egységét (13. §). Ráadásul a karaoke-verzió célja nem az, hogy instrumentálisan hangozzanak el a dalok, hanem éppen hogy az élő énekhanggal kiegészülve teljes zenei élményt kívánnak nyújtani.
Összefoglalva
Karaokét nem lehetetlen jogszerűen működtetni, hiszen bár bonyolultnak tűnnek a fentiek, a teher lényegében a speciális felvételek készítőin van, akiknek úgy kell beszerezniük „nagyüzemben” a felhasználási engedélyeket, hogy azokat harmadik személyeknek (a hely üzemeltetőjének) egy csomagban adhassák tovább (egyfajta clearing-funkciót is betöltve). A hely üzemeltetője így – miután megvette a speciális felvételeket – csupán a nyilvános zenelejátszás utáni megszokott jogdíjat fizeti meg.
És indulhat a só!
A bejegyzés trackback címe:
https://eszerint.blog.hu/api/trackback/id/tr503145951
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Komavary · http://orokorom.freeblog.hu 2011.08.11. 18:26:34
"A karaoke alatt általában önálló videó is szerepel, amely lényegében a karaoke-felvétel saját videoklipje, egy kisfilm."
Akkor mi van, ha (ez az eddigi tapasztalatom) nem a számhoz készül a klip, hanem a műfajhoz? (Pl. minden szerelmes dal alatt ugyanaz a kézenfogva andalgásos videó megy.)
Akkor mi van, ha (ez az eddigi tapasztalatom) nem a számhoz készül a klip, hanem a műfajhoz? (Pl. minden szerelmes dal alatt ugyanaz a kézenfogva andalgásos videó megy.)
klaudiafodor 2011.08.12. 09:50:42
@Komavary: Ha egy zeneműhöz képet rögzítenek, akkor az megfilmesítésnek minősül (lényegében átdolgozásnak) függetlenül attól, hogy ugyanazt a képet rögzítik több zenéhez is. Ilyenkor tehát kell a zenemű jogosultjainak engedélye.
kryss 2011.08.14. 12:27:10
Rendben, kell jogdíjat fizetni, ez egyértelmű. De ha jól értem, fel kell keresni egyenként az előadókat, zeneszerzőket, stb. "szerződni" velük, és dalonként jogdíjat fizetni nekik? A külföldi "zeneműveknél" mi a helyzet? Lehet, hogy nekem nem volt csak világos. Továbbá, mi az, hogy átadja a hely üzemeltetőjének? A karaokésok rendszeresen, vagy egy-egy alkalommal "bulit" csinálnak, de nem adnak át semmit, viszik magukkal, nem hagynak ott semmit, tehát nem lesz az üzemeltető "tulajdona". És akkor van még a jó öreg youtube, ahonnan sok-sok karaoke alapot le lehet tölteni. Gondolom, akik felteszik oda, és nem midi alapokról beszélek, hozzájárulnak ahhoz, hogy azt letöltsék, és használják.
klaudiafodor 2011.08.15. 11:32:51
@kryss: A válaszban visszautalnék a bejegyzésben írtakra:) Értelem szerint én a jogszerű engedélyezési modellt írtam le, ahol ésszerű, ha a karaoke-felvétel előállítója, mint egy kiadó szerez be valamennyi felhasználási engedélyt (a fentiek szerint a zeneműkiadótól, közös jogkezelőtől, valamennyi zeneműre egyenként). Ezeket az engedélyeket csomagban engedheti át a hely üzemeltetőjének. Utóbbinak annyi dolga marad, hogy a nyilvános játszás utáni jogdíjat maga fizesse meg (ezt bármilyen zene nyilvános lejátszása után hasonlóan kell megfizetnie). Ez természetesen nem változtat azon a tényen, hogy mindenféle felvételt és szoftvert le lehet tölteni az internetről, amelyek mögötti engedélyekről a felhasználó nem feltétlen tud megbizonyosodni. Ha ilyeneket használ, a felhasználó maga kockáztatja a jogsértő felhasználást.
Komavary · http://orokorom.freeblog.hu 2011.08.19. 08:07:09
@klaudiafodor: Elnezest a megkesett valaszert.
Ugy ertem, hogy a gepben van X darab klip, hang nelkul (alig par tucat). Van Z darab zene, es Z darab szoveg (akar tobb ezer is).
Ha valaki kivalaszt egy szamot, akkor a gep a kettot helyben "keveri".
Ugy ertem, hogy a gepben van X darab klip, hang nelkul (alig par tucat). Van Z darab zene, es Z darab szoveg (akar tobb ezer is).
Ha valaki kivalaszt egy szamot, akkor a gep a kettot helyben "keveri".
klaudiafodor 2011.08.19. 09:43:57
@Komavary: Ezen már lehet vitatkozni... egyrészt, mivel szimultán megy a film és a zene, és az éppen szóló zenéhez kapcsolódik a klip, akkor lehet úgy érvelni, hogy ez "még" megfilmesítés. Másrészt a zene és a vizuális alkotás tartós rögzítésének hiányára is lehet hivatkozni... határozottan határeset:)
klaudiafodor 2011.08.19. 09:48:08
Annyiban kibővíteném a személyhez fűződő jog esetleges megsértéséről szóló utolsó előtti bekezdést, hogy talán kissé sarkított kijelenteni, hogy karaoke felvétel készítésével nem valósulhat meg az integritási jog sérelme - inkább úgy helyes mondani, hogy ez nem jellemző. Bár ha lenne is olyan "érzékeny" mű, ahol zene és szöveg annyira szorosan kapcsolódik egymáshoz, hogy az elválasztásukkal csorbulna a mű egysége, nem vagyoni kárt nem valószínű, hogy érvényesíthetne a szerző, inkább csak kérhetné, hogy a jövőben ne használják a művét karaoke-alapként...
