Képzeljünk el egy internetes szolgáltatót, aki úgy dönt, hogy alkotó energiáját a jogszabályok kreatív értelmezésére fordítja, és ezzel megspórolja magának a jogdíjfizetést. Vállalkozónk tapasztalja, hogy hatalmas igény mutatkozik filmek azonnali online elérésére. Vállalkozónk azonban óvatos, mivel az elmúlt években másról sem olvasott, csak arról, hogy filmeket megosztani márpedig nem szabad engedély nélkül.
Mit lehet itt tenni? Mit lehet itt tenni? És akkor vállalkozónk a homlokára csap. Megvan! Mondjuk azt, hogy mi a filmeket nem közvetítjük ám a nyilvánossághoz, csak kölcsönbe adjuk azokat! De nem akármilyen kölcsönzőnk van nekünk. A filmekért ki sem kell mozdulni otthonról és a futárt sem kell várni a lemezekkel. A kiválasztott filmek azonnal rendelkezésre állnak a számítógép képernyőjén, de ez csak annyit jelent, hogy alkalmaztuk a digitális technika új megoldásait, ezt pedig igazán nem kifogásolhatja senki sem. Igaz?
Az ötlet immár adott, most már csak azt kell látványosan demonstrálni, hogy a filmet tényleg csak kölcsönadjuk, nem pedig nyilvánossághoz közvetítjük. És akkor a vállalkozó ismét a homlokára csap. Vegyünk jó sok (akár több száz) DVD lejátszót, és mindegyiket kössük rá egy a filmek feldolgozására képes stream szerverre. Van ebben jogsértés? Ugye, hogy nincs. Most menjünk el a boltba, és vásároljunk jó sok otthoni lejátszásra szánt filmet. Van ebben jogsértés? Ugye, hogy nincs. Ha pedig előkerül egy jogosult, érveljünk a következőképp: a teljes tevékenységünk nem más, mint filmkölcsönzés. Ha az ügyfél megrendel egy filmet, egy számára kijelölt lejátszóban elkezdődik a film lejátszása. Nyilvánosságról szó sincs, hiszen minden egyes filmet csak egy ügyfél nézhet meg, egyidejűleg egy film pedig nem kerülhet többszörösen lejátszásra. Ebből következően a lejátszások nem csak térben, hanem időben is különböznek egymástól. Egy lejátszó – egy ügyfél. Fontos hangsúlyoznunk azt is, hogy lejátszásra kizárólag akkor kerülhet sor, ha azt az ügyfelünk kezdeményezi, vagyis, ha megnyomja a szükséges gombot a felületen. Mi magunk ezt a folyamatot nem is tudjuk befolyásolni, így arra sincsen lehetőségünk, hogy a lejátszást időben elcsúsztassuk. Sőt, a lejátszás lehetőségét el is vesszük, ha a film megnézéséhez szükséges időablak letelt, függetlenül attól, hogy egyébként a film ténylegesen lejátszásra került-e vagy sem. Feltétlenül érveljünk azzal, hogy szolgáltatásunk nem lehet video-on-demand, mivel az általunk kínált minőség sajnos a real-time kódolás miatt nem tökéletes (miközben a piaci elvárása ez lenne), és a kínálat is folyamatosan változik (szemben a video-on-demand szolgáltatások állandó elérésével), hiszen ha minden lejátszó foglalt, nos, akkor sajnos az ügyfélnek pont úgy várnia kell, mint a kölcsönzőben. Sőt! Nem is az egész lemezt adtuk oda, a lemezen található extrákat meg sem mutatjuk az ügyélnek. Na? Meggyőző?
A Zediva.com oldal mai nyitóképe, kattintásra az egész oldal látható
A Zediva ügyben eljáró kaliforniai bíróságot ezek az érvek nem győzték meg. John F. Walter bíró
megállapította, hogy a Zediva.com oldalt üzemeltető alperes a felperesi előállítók filmjeit engedély nélkül közvetítette a nyilvánossághoz, amivel kárt okozott a felperesnek. Tegyük hozzá, hogy az előzetes döntés alig három hónap alatt született meg.
Címkék:
internet usa szerzői jog bírósági ítélet jogérvényesítés
