A szálloda üzemeltetője köteles a jogdíjat megfizetni
Az Európai Bíróság március közepén két olyan ítéletet is hozott, amelyben a nyilvánossághoz közvetítés fogalmát kellett értelmeznie. A két említett eljárás közül most a PPL és Írország közötti C-162/10. számú üggyel (PPL v Írország) foglalkozunk.
Az alapügy felperese a hangfelvétel előállítók ír közös jogkezelő szervezete, a Phonographic Performance (Ireland) Limited (PPL), amely az ír állam ellen indított eljárásban kártérítést követelt, mondván, az ír szabályozás ellentétes az Uniós joggal. A PPL azért indított keresetet, mert az ír nemzeti jog szerint a szálloda üzemeltetője nem köteles jogdíjat fizetni a hangfelvétel előállítójának, ha a hangfelvételt a szállodai szobában meghallgathatóvá teszi.
A hivatkozott nemzeti jog (2000. évi Copyright and Related Rights Act 97. cikke) valóban mentesíti a szálloda üzemeltetőjét a jogdíjfizetési kötelezettség alól, ha a hangfelvételt a szállóvendégek számára szállást biztosító épületben, a szállóvendégek részére nyújtott szórakozási lehetőségek részeként teszi meghallgathatóvá. A PPL megítélése szerint ez a rendelkezés ellentétes a 2006/115/EK irányelv 8. cikkével.
Az Európai Bíróság elsőként azzal foglalkozott, hogy megvalósul-e a szállodákban a hangfelvételek nyilvánossághoz közvetítése. Bár a fogalommal az EuB több alkalommal is foglalkozott korábban, némileg új helyzetet teremtett a 135/10. számú ügyben nemrég hozott ítélet, amely kimondja, hogy a kérdésben csak egyedi értékelés után lehet állást foglalni, amelynek során több, nem önálló jellegű és egymástól függő, kiegészítő kritériumot szükséges figyelembe venni.
Az elemzés első lépése ezért annak vizsgálata volt, hogy megkerülhető-e a szálloda üzemeltetője a felhasználási folyamatban (vagyis a hangfelvételek meghallhatóvá tételében), amely kérdésre a bíróság egyértelműen nemmel válaszolt.
A következő lépésben az EuB azt vizsgálta, hogy a felhasználással elért nyilvánosság mekkora. Ennek kapcsán – hivatkozással az EuB korábbi ítéleteire – a bíróság azt állapította meg, hogy a szállodák meghatározatlan számú és viszonylag jelentős számú befogadót érnek el, vagyis a szállodai vendégek köre megfelel a „nyilvánosság” fogalmának.
Végül azt vizsgálta a bíróság, hogy milyen akarati tényezők járulnak hozzá a felhasználáshoz. Ennek kapcsán az EuB azt állapította meg, hogy a felhasználást a szálloda és a befogadó oldalán is tudatos magatartása valósítja meg, mivel a szállodáknak tudatosan kell a hangfelvételekhez a hozzáférést biztosítani, a vendégek pedig eseti alapon döntenek a befogadásról. Ráadásul a vendégek célzott és fogékony közönségnek minősülnek.
Az EuB azt is kiemelte, hogy a szálloda tevékenységének köszönhetően a hangfelvételek új közönséghez jutnak el, a szálloda magatartása pedig haszonszerző jellegű, mivel a hangfelvételekhez való hozzáférés lehetősége hatással van a szálloda kategória besorolására, ezen keresztül pedig az árra is.
A fenti elemzés alapján az EuB azt állapította meg, hogy a hivatkozott bérlet irányelv 8. cikke szerint a szálloda üzemeltetője köteles – a műsorsugárzó által fizetett díjon felül – méltányos díjazást fizetni a hangfelvételek nyilvánossághoz közvetítéséért. A bíróság azt is megállapította, hogy nincs annak jelentősége, hogy a hangfelvétel rádió-, vagy televízió műsor keretében, vagy egy e célra rendszeresített egyéb eszköz útján jut el a szállodai szobába.
Az EuB arra a kérdésre is választ adott, hogy a korlátozható-e a hangfelvétel előállító méltányos díjazáshoz fűződő joga. A kérdés hátterében az áll, hogy a bérlet irányelv 10. cikke lehetővé teszi – és erre Írország az eljárás során hivatkozott is -, hogy magáncélú hasznosítás esetén az irányelvben biztosított jogok korlátozásra kerüljenek.
E tekintetben az EuB elsőként azt hangsúlyozta, hogy a kérdés eldöntésekor annak van jelentősége, hogy a szálloda üzemeltetője hivatkozhat-e a magáncélú hasznosításra, nem pedig annak, hogy a vendégek egyébként a hangfelvételeket magáncélra használják-e.
Az EuB ítélete szerint a nyilvánossághoz közvetítés fogalma ebben a kérdésben egyértelmű eligazítást ad, ugyanis nem lehet „magáncélú” az, ami „nyilvános”. Ebből pedig az következik, hogy a hangfelvétel előállítók méltányos díjazáshoz fűződő joga a magáncélú hasznosításra hivatkozással nem korlátozható, az ezt lehetővé tévő nemzeti jog pedig ellentétes az Uniós joggal.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
