Teljes elérést a közpénzből finanszírozott kutatási eredményekhez
Angliában a szerzői jog esetleges reformja a szakmai közbeszéd állandó témája. Az angol kormány(ok) irigylésre méltó tudatossággal foglalkoznak a szerzői jogi témákkal, átfogó és független elemzéseket készíttetnek (ld. például a Gowers és Hargreaves jelentéseket), amelyek eredményét ugyancsak irigylésre méltó széles körben és alapossággal véleményeztetik a szakmával. A külső szemlélő számára úgy tűnik, hogy többnyire racionális érvek által uralt valós párbeszéd alakulhatott ki a kreatív ipart érintő témákban, amely alapján nem csak a jogalkotó, hanem a piaci szereplők számára is hosszú távú stratégiák alakíthatóak ki.
Legutóbb David Willets, a kutatásért és felsőoktatásért felelős miniszter jelezte, hogy van elképzelése a szerzői jog egy fontos, de az egészet tekintve aprónak tűnő részletkérdésről. A Kiadók Szövetségének éves gyűlésén a miniszter – aki egyébként maga is szerző – arról beszélt, hogy az állami forrásokból finanszírozott kutatások eredményeit széles körben hozzáférhetővé kell tenni.
„A kiindulási pontunk nagyon egyszerű. A Koalíció elkötelezett a nyilvános hozzáférés elve mellett a közpénzből finanszírozott kutatási eredmények vonatkozásában. Ez az, ahol a technológia és a kortárs kultúra egyidejűleg jelen van. Így maximálhatjuk a kiváló kutatási bázisunk által elért értéket és hatást. Mivel az adófizetők helyezik pénzüket a kutatásokba, nem lehet őket azoktól elszigetelni. Az adófizetők nem tarthatóak odakint, orrukat az ablakhoz nyomva – miközben az akadémiai közösség exkluzív környezetben végzi kutatását. A Kormány úgy gondolja, hogy nyilvánosan elérhetőnek kell lenniük azoknak a publikált kutatási anyagoknak, amelyeket közpénzből finanszíroztak – és ez az elv messze túlmutat az akadémiai közösségen.
Persze talán a generációk közötti tisztességről írt könyvem, a The Pinch tapasztalata alapján beszélek. Nagyon bosszantó volt előbb felkutatni egy cikket, majd egy fizetőkapu mögött elrejtve megtalálni azt. Ez azt jelenti, hogy a cikk szabadon elérhető volt egy akadémiai intézményben dolgozó szakembernek, de nekem, mint független írónak nem. Ez falat húzott az akadémiai közösség és a többiek között, ami nagyon egészségtelen. Más rendellenességről is hallottam: a magányos kutatóról, akinek egy soha nem látogatott esti kurzusra kellett beiratkoznia, hogy hozzáférjen a könyvtárhoz, mivel az olcsóbb volt, mint megvásárolni azt a cikket, amire szüksége volt; a kisvállalkozóról, aki azért fogadott egy hallgatót gyakorlati képzésre, mert így a kutatási anyagokat az egyetem könyvtárában kinyomtathatta. Tehát biztosítani kell a jogot a közpénzből finanszírozott angol kutatások eredményeiben való barangoláshoz.”
Aki David Willets teljes beszédét elolvassa, azzal szembesülhet, hogy a miniszternek nem csak elképzelése van egy régóta létező üzleti modell módosítására, hanem érvei is vannak mellette, amit ráadásul meg is oszt a leginkább érintett piaci szereplőkkel. Arról persze lehet vitatkozni, hogy az érvek helyesek-e, meggyőzőek-e, de arról csak nagyon rövid ideig lehet érdemes elmélkedni, hogy a szakkérdések megvitatásának helyes módszerét követi az angol kormány a jogalkotás során.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.