A mumust mindenki szereti
Ritkán alakítunk „én-blogot” az E.SZER.INT-ből, én most épp erre készülök – bocs! A poszt apropóját egy teljesen ártatlan – bár igen fontos – hír adja: Újjáalakult a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület, és hamisítás elleni stratégiát készít őszre.
Az IT Café a hír kapcsán úgy gondolta, hogy az általános szöveg mellé egy kicsit megpróbálja azt is megmutatni, hogy vajon milyen lépések lehetségesek / várhatók a szerzői jogi területen. Ezért megkérdezett engem, mint az Artisjus kommunikációért felelős vezetőjét arról, hogy szerintünk milyen megoldások képzelhetők el, mi az internetes átalánydíjról a mi véleményünk.
A hír megjelent az IT Café oldalán, a következő címmel és leaddel:
Mi lesz a fájlcserélőkkel Magyarországon? A tervek szerint őszre elkészül egy olyan hamisítás elleni cselekvési program, amelynek hangsúlyos része lesz az internetes kalózkodás elleni fellépés.
A szóban forgó, internetes átalánydíjra vonatkozó nyilatkozatom így hangzik:
„Elsősorban a zeneszerzők és az írók körében van határozott támogatottsága a kulturális átalánydíjnak, melyet – hasonlóan az üres adathordozókhoz – az internetszolgáltatás árába lehetne beépíteni. Ennek előnye az egyszerűségében lenne, és gyors megoldást jelentene a kultúra finanszírozásában. Ugyanakkor ez a konstrukció számos stratégiai szintű problémát felvet. Egyrészt az implementálása nem lenne triviális, ahogy a bevételek felosztása sem, másrészt nem kívánt gazdasági következményként a piaci megoldások ellen dolgozhatna” – magyarázta Tóth. Az Artisjus, amíg lehet, a piaci megoldásokban bízik, de állami ösztönzés, segítség nélkül a szereplők önállóan valószínűleg nem tudják kezelni a problémát.
Szerintem ez egy kiegyensúlyozott nyilatkozat, ami világossá teszi, hogy szerzői körökben az internetes átalánydíjnak komoly támogatottsága van, de szakmai szemmel nézve valószínűleg több a hátránya, mint az előnye, így szerintünk inkább a piaci megoldások szorgalmazása a fontos.
A nyilatkozat azonban ekkor önálló létre kelt.
Először az IT Café cikke változatlan formában megjelent az index.hu portálon, ami önmagában még nagyszerű is lenne... De a főoldalon a hírt már jelentősen eltorzították. Hiába na, az olvasottság mégis mindennél fontosabb. Aszongya:
Őszre elkészül a magyar fájlcseretörvény – Az internetelőfizetés árába építenének be kulturális átalánydíjat az üres adathordozókhoz hasonlóan.
A cikkben persze szó sincs „fájlcseretörvényről”, hiszen nem törvény, hanem csak egy cselekvési terv fog készülni. Másrészt az internetelőfizetés árába épített átalánydíj is teljes tévedés: a HENT maga nem is nyilatkozhatott még erről az elképzelésről, az egyetlen nyilatkozó (én) pedig pont azt mondta, hogy nem ez a legjobb választható irány a szabályozásra. A főoldali kétsorosban tehát sikerült a hírt az ellenkezőjére fordítani.
Na, de menjünk tovább. Fogjunk egy bloggert, Zabalintot, aki a szerzői joghoz, zeneiparhoz egyébként nem kapcsolódó blogjában - http://sznobizmus.blog.hu - kiposztolja ezt az esetet. Ő már az a figura, aki a cikket nem olvasta el rendesen, nyilván azért, mert az index.hu főoldalán kapott téves információ rettenetesen felhúzta. Posztjában ezt írja:
Ismét nem a sznobizmus témaköréről írok, mert ezúttal az ostobaság és pofátlanság sokkal jobban fel tudott húzni.
A poszt lényege, hogy az Artisjus internetes átalánydíjat akar bevezetni, és hogy ez mennyire felháborító.
Tegyünk bele még egy csavart: a blogbejegyzés kikerül az index.hu főoldali blogajánlójába, ott már a következő leaddel:
Az Artisjus és az internet – Az internetre is tennének hologramos matricát
Nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. Bravó. És ne feledjük, hogy az emberek túlnyomó része nem rákattintással, hanem csak a főoldali rövid hírek átfutásával szerez információt a világról. A blogbejegyzésre persze ömlenek a kommentek, vérmérséklettől függően többé-kevésbé ijesztő verziókban.
Miért alakult így?
Engedtessék meg, hogy a saját felelősségem firtatása mellett az újságírói etika (sőt: felelősség!) kérdését is felhozzam. Nem engedhető meg az olvasottság növelése érdekében az információk eltorzítása, meghamisítása – még akkor sem, ha az Artisjusszal szemben történik.
Ha ezen a fontos megjegyzésen túlvagyunk, érdemes az Artisjus kommunikációs helyzetéről is szólni, amiről ezeken az oldalakon korábban írtam már. Röviden a lényeg: a digitális tartalomfogyasztási forradalom meglehetősen sok feszültséget keltett a társadalomban, amelyek levezetéséhez arc szükséges – lásd az ószövetségi bűnbakot, akire a közösség ráolvasta bűneit, és elűzte a sivatagba. A korábbi „Szerzői Jogvédő Hivatali” ismertségünk miatt tehát mi lettünk az a szereplő, aki ezen a területen mindenért felelős. Ezt még kiegészíti az üres hordozó díj, ami átalánydíj volta miatt sokak igazságérzetét sérti (gondolom, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással együtt), és amit a nyilvánosság előtt szintén az Artisjus „visz el” (annak ellenére, hogy a jogszabályt nem mi alkottuk, és a díj megállapítását és felosztását is 4 másik jogkezelő szervezettel közösen végezzük).
A kialakult kommunikációs karanténből véleményem szerint csak egy út van kifelé: az őszinte és nyitott kommunikáció. A fantomizálódást nagyrészt éppen zárt kommunikációnk okozta, a széles nyilvánosságban az ismeretlentől való félelem. Tavaly május óta, kommunikációs vezetői kinevezésemtől kezdve ezért folyamatos ezen a téren a változás nálunk.
Elsősorban a zeneszerzők és szövegírók felé nyitottunk: zeneipari információs előadásokat (Artisjus Szerzői Akadémia) tartunk, a szerzői jogdíjakat internetbanki alaposságú elektronikus felületen mutatjuk a szerzőknek. Elektronikus hírelvelet küldünk. Külön Szerzői Ügyfélszolgálaton válaszolunk minden jogdíjkérdésre. Minden szerzői testületnek a rendelkezésére állunk információkkal, stb, stb. A Facebook oldalunk - www.facebook.com/artisjus.hu - is elsősorban a szerzői kör számára nyújt hasznos információkat.
A sajtó munkatársai felé is nyitunk; a célunk, hogy megkérdezzenek bennünket, mielőtt írnak rólunk, hogy lehetőségünk legyen elmondani az álláspontunkat. Ebben sikerült is előrelépnünk, több újságíróval háttérbeszélgetést is szervezünk, hogy bátran jöjjenek be, tapintsák meg, szaglásszák körbe az egyesületet. Nincs takargatnivalónk.
Ez a mostani „esettanulmány” azonban sajnos jól jelzi, hogy az embereknek nem arra van szüksége, hogy a mumus megváltozzon, vagy kiderüljön róla, hogy nem is olyan rémisztő.
Az emberek szeretik a mumust.
Jó tudni, hogy ott van. Jó, hogy számíthatunk rá mindig, amikor a főnökünk felhúzott vagy a barátnőnk ránk csapta az ajtót. „A rohadt tetű Artisjus!” – hangzik el ilyenkor, és végre megvan a felelős, megvan a lelki béke.
Vajon meg szabad változtatni ezt az állapotot? Talán csak a mumusnak nem jó, hogy annak tartják.
Én már csak az igazságérzetem miatt is úgy gondolom, mégis meg kell változnia ennek a szituációnak. Ez pedig praktikusan azt jelenti, hogy nem mondhatok nemet egy újságírónak, ha kérdez. Ha ezt tenném, a „no comment” hatás ránk nézve csak még rombolóbb lenne. Válaszolnom kell tehát a kérdésekre, még akkor is, ha aztán az elhangzottakból az index főoldalán pont a dolog ellenkezője fog megjelenni.
Az Artisjus a szerzők demokratikusan működő egyesülete, amelyben minden szabályt és minden döntést a legszélesebb szerzői legitimációra vezetünk vissza. A jó ügyért pedig megéri vállalni a nehézségeket.
A bejegyzés trackback címe:
https://eszerint.blog.hu/api/trackback/id/tr882784299
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Merras · http://miyazakijun.hu 2011.03.30. 22:47:53
Egyébként mondjuk az íróknak, forgatókönyvíróknak, e-könyv kiadóknak jár CD-k, DVD-k, egyebek után beszedett jogdíjakból? Ha igen, hogyan jutnak hozzá?
gh14 2011.03.31. 10:39:40
A kommunikációs vezető szereti a kihívásokat.
Lássuk be a fogyasztók körében az Artisjus nem örved valami nagy népszerűségnek. És ezt nem varnám az újságírók számlájára, hanem sokkal inkább a szimpatikusnak nem nevezhető akcióik rovására (pl. a botrányos fellépések a különböző fesztiválokon).
Lássuk be a fogyasztók körében az Artisjus nem örved valami nagy népszerűségnek. És ezt nem varnám az újságírók számlájára, hanem sokkal inkább a szimpatikusnak nem nevezhető akcióik rovására (pl. a botrányos fellépések a különböző fesztiválokon).
tothpb 2011.03.31. 22:46:37
@guti.haz14: Nagyon köszönöm ezt a kommentet, mert tökéletesen passzol a poszthoz. A "botrányos fellépések a fesztiválon" probléma ugyanis nem az Artisjus témája volt, hanem a MAHASZ-é. (Sőt: a pontosság kedvéért: a MAHASZ feljelentése alapján a Vám- és Pénzügyőrség.)
Csak ezt akkor a Népszabadság újságírója - a címlapon - tévedésből ránk, az Artisjusra húzta. Helyreigazítás persze történt, de a tévedést sok sajtóorgánum átvette, és így sokakba beitta magát.
Csak ezt akkor a Népszabadság újságírója - a címlapon - tévedésből ránk, az Artisjusra húzta. Helyreigazítás persze történt, de a tévedést sok sajtóorgánum átvette, és így sokakba beitta magát.
44 2011.04.06. 20:58:23
"És ne feledjük, hogy az emberek túlnyomó része nem rákattintással, hanem csak a főoldali rövid hírek átfutásával szerez információt a világról."
Tévedés. Az emberek túlnyomó része már eleve rendelkezik információkkal a világról.
Az Artisjus azért van erősen kitéve az ilyen félreértéseknek, mert az emberek eleve rühellik, és nem értik, hogy miért kell a CD árának többszörösét kitevő jogdíjat fizetni.
Nagyon hasonló félreértések lehetnek a benzinárral kapcsolatban is, meg a kenyér árával, azokra is mindenki rögtön ugrik, ha valahol előkerül. Aztán az államtitkár visszakozhat, hogy ő nem azt mondta, hogy megszorítás, csak alkalmazkodni kell a nemzetközi árakhoz, stb.
Ha az Artisjusnak jobb lenne a kommunikációja, esetleg kisebbek a jogdíjai, akkor nyilván ez az eset így nem történt volna meg.
Tévedés. Az emberek túlnyomó része már eleve rendelkezik információkkal a világról.
Az Artisjus azért van erősen kitéve az ilyen félreértéseknek, mert az emberek eleve rühellik, és nem értik, hogy miért kell a CD árának többszörösét kitevő jogdíjat fizetni.
Nagyon hasonló félreértések lehetnek a benzinárral kapcsolatban is, meg a kenyér árával, azokra is mindenki rögtön ugrik, ha valahol előkerül. Aztán az államtitkár visszakozhat, hogy ő nem azt mondta, hogy megszorítás, csak alkalmazkodni kell a nemzetközi árakhoz, stb.
Ha az Artisjusnak jobb lenne a kommunikációja, esetleg kisebbek a jogdíjai, akkor nyilván ez az eset így nem történt volna meg.
vigosz 2011.04.11. 09:58:03
OFF
Miért nem tud, akar, éri meg az Apple-nek magyar iTunes Music Store-t lértehozni? Nincs véletlenül összefüggés a magyar szerzői jogi szabályozással, a közös jogkezelés gyakorlatával?
Vajon mi a véleménye az amerikai filmjogok tulajdonosainak a hazai közös jogkezelők működéséről, az azok által beszedett díjak elosztásáról?
ON
Miért nem tud, akar, éri meg az Apple-nek magyar iTunes Music Store-t lértehozni? Nincs véletlenül összefüggés a magyar szerzői jogi szabályozással, a közös jogkezelés gyakorlatával?
Vajon mi a véleménye az amerikai filmjogok tulajdonosainak a hazai közös jogkezelők működéséről, az azok által beszedett díjak elosztásáról?
ON
vigosz 2011.04.11. 10:00:14
@44: itt a megoldás: alacsonyabb jogdíj. Érdekes módon az alacsonyabb jogdíj magasabb keresletet és összprofitot eredményez a szakma számára, mert többen - jogkövető módon - használják. Igaz, nem feltétlenül azok részesednek belőle, mint eddig.
tothpb 2011.04.12. 18:42:12
@vigosz: Semmivel sem bonyolultabb a magyarországi jogkezelési helyzet, mint Európa más országaiban. Tehát nem ez az oka az iTunes hiányának. Ez egészen biztos. (Az iTunes meg sem kereste az Artisjust, így a jogdíjmértékekről vagy a "bonyolultságról" véleménye sem lehet.)
Ami az amerikai filmjogosultakat illeti - gondolom, nekik csak egy jogkezelőről, a filmjogokat kezelő Filmjusról lehet véleményük. Nem hiszem, hogy a többi magyarországi jogkezelővel kapcsolatban bármilyen kérdésük, fenntartásuk lenne - ezért túlzó az általánosítás a kérdésben. Erről egyébként érdemes az érintetteket megkérdezni, nem hiszem, hogy titkos lenne.
Ami az amerikai filmjogosultakat illeti - gondolom, nekik csak egy jogkezelőről, a filmjogokat kezelő Filmjusról lehet véleményük. Nem hiszem, hogy a többi magyarországi jogkezelővel kapcsolatban bármilyen kérdésük, fenntartásuk lenne - ezért túlzó az általánosítás a kérdésben. Erről egyébként érdemes az érintetteket megkérdezni, nem hiszem, hogy titkos lenne.