Közös jogkezelés: Idén júniusról a második félévre tették át a közös jogkezeléssel foglalkozó irányelv elfogadását. Mint ismert, elsősorban a zene online felhasználásával fog majd ez foglalkozni, de várhatóan minden típusú közös jogkezelőre nézve tartalmaz majd átláthatósági és governance szabályokat.

A Bizottság elő akarja mozdítani, hogy az európai határokon átnyúló jogosításba „jogbrókerek” (ez új kifejezés, még sose hallottam) kapcsolódhassanak, akiknek azonos versenyfeltételek között és minimálisan rögzített szolgáltatási színvonalon kell majd működniük. Hogy ez pontosan mit jelent, azt egyelőre sem a piac szereplői, sem a Bizottság nem tudja. Valószínűleg az a Bizottság víziója, hogy a szerzők és zeneműkiadók jogai néhány csomópontban összefutnak majd, és így a nagy európai online szolgáltatók (iTunes, Spotify, Nokia, stb.) a 27 helyett mondjuk 5-6 helyről tudják a szükséges szerzői jogi engedélyeket beszerezni.

Az erről szóló beszélgetés régóta zajlik, tehát ez sem újdonság, arra viszont továbbra sem kapunk választ, hogy az európai jogalkotás hogyan fogja ezt konkrétabban elősegíteni.

 

Egységes európai szerzői jogi kódex: A Bizottság egy ilyen egységes joganyag megalkotásának lehetőségéről alapvetően pozitív hangnemben szól, de azt írja, ezt még majd meg kell újból vizsgálni. Szóval nesze semmi fogd meg jól.

 

Global Repertoire Database: az egyik friss fejlemény az EU-ban az a törekvés, hogy nyilvánosan elérhető adatbázis álljon mindenki rendelkezésére a zeneművekről, és azok szerzőiről, zeneműkiadóiról (ahogy a zsargon hívja: a „jogosulti szerkezetről”). A feladat elsőre talán nem tűnik bonyolultnak, de a rendkívül összetett zeneműkiadói képviseletek miatt ez bizony szinte a lehetetlennel ér fel. Az biztos, hogy egy ilyen adatbázis nem holnap jön majd létre. Mindenesetre a Bizottság a mostani közleményben az eddigi legegyértelműbb verbális támogatást adta a GRD kezdeményezésnek.

 

User generated content: ezen a ponton a Közlemény ismét bosszantó. Leírják, hogy milyen jó, hogy az internet világában az amatőr felhasználó is képes tartalmat előállítani, és hogy ehhez mások műveit is fel tudja használni. Leírják azt is, hogy jó lenne, ha ehhez könnyen tudna szerzői jogi engedélyt kapni. És… ezen a ponton abbahagyják a gondolkodást, annyit írnak ismét, hogy „a Bizottság tovább fogja vizsgálni a kérdést.” Na kösz. Így én is tudok IP stratégiát írni.

 

Üres hordozó díj: Mint ismeretes, már 2004 óta zajlik egy párbeszéd a jogosultak és a díjfizetők között az Európai Bizottság előtt. A beszélgetés 2009-ben el is jutott egy „Memorandum of Understanding”-tervezetig, akkor azonban a díjfizetői oldal felállt a tárgyalóasztaltól. Most az IP stratégia azt mondja, a Bizottság megkétszerezi a törekvést, hogy létrejöjjön egy egyezség a felek között, és e célból idén egy mediátort fog kinevezni. A cél: 2012-ben európai szintű jogalkotás a témában.

 

Europeana: A cél, hogy elérhetővé váljon az európai kulturális örökség a legszélesebb közönség számára. Ehhez egyrészt az árva mű szabályozást fogad el az EU, másrészt pedig az „out-of-print” művek esetében a közös jogkezelés rendszerét szeretnék megerősíteni.

 

Audiovizuális művek az interneten: Konzultáció indul a témában 2011-ben, a jelentés 2012-re várható.

 

Kalózkodás elleni harc: Azt hiszem, ezen a ponton a legsoványabb a Bizottság stratégiája. A Kalózkodás és Hamisítás Elleni Obszervatórium megalapításának sikeréről szólnak, majd arról, hogy a társadalom szerzői jogi tudatosságát javítani kell. Emellett annyit mondanak még, hogy 2012-ben a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló irányelvet felül fogják vizsgálni.

 

Felmerül a kérdés, hogy minek készítettek egy „IP stratégiát” a Bizottságnál, ha egyszer úgyis csak azt írták le, amit már tudtunk, és stratégiainak nevezhető távlati gondolkodásnak nyomát sem látjuk. A válasz erre az – legalábbis a folyosói pletykák szerint -, hogy a Bizottság több főigazgatósága („DG-je”) is nyomul a szerzői jogi területen, megpróbál szabályozói szerepben fellépni.

Mint azt már többször láttuk, ez a sokszereplős játszma a Bizottságot sokszor le is lassítja, hiszen a különböző tervezetek el sem jutnak a nyilvános konzultációig, még a főigazgatóságok közti egyeztetésen elvéreznek.

A szerzői jogért hagyományosan felelős Belső Piaci Főigazgatóság most azzal próbálta visszaszerezni – szakpolitikai értelemben – a kezdeményezést, hogy ő hozta létre ezt a stratégiainak szánt anyagot.

Hát, ez sajnos így aztán nem is lett jó anyag, nem nyújt fogódzót a jövőbeli jogalkotás részére…