Az önkéntes műnyilvántartásról

Ahogyan arról Halász Bálint tegnap beszámolt, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala határidő előtt elérhetővé tette az E-kutatás elnevezésű adatbázisát, amely részint kiváltja a korábbi Pipacs adatbázis-családot, részint pedig kiegészíti azt a szerzői jog számára fontos információkkal, így az önkéntes műnyilvántartásra vonatkozó adatokkal.

Fontos hiányt pótolt most a Hivatal, hiszen az önkéntes műnyilvántartás a szerzőségi vélelem megállapítása során nélkülözhetetlen információkat hordozhat. A szerzői jogi törvény szerint – az ellenkező bizonyításáig – ugyanis azt kell szerzőnek tekinteni, akit a művön a szokásos módon feltüntettek. Ha azonban ez a szabály nem alkalmazható, úgy – az ellenkező bizonyításáig – azt kell szerzőnek tekinteni, aki művét a Hivatal által vezetett önkéntes műnyilvántartásba vetette és ezt közokirattal igazolja. Azzal, hogy a Hivatal most elérhetővé tette az önkéntes műnyilvántartásra vonatkozó adatbázisát, fontos segítséget adott a jogszerű felhasználásra törekvő piaci szereplőknek.

Az adatbázisban végzett véletlenszerű keresésem alapján az látszódik azonban, hogy az adatbázis jelen állapotában még nem képes az összes felmerülő kérdésre választ adni.

Fájó hiány, hogy az adatbázis nem jelzi, hogy adott bejegyzés magára a műre vagy esetleg egy kapcsolódó jogi teljesítményre vonatkozik, miközben az önkéntes műnyilvántartás mindkét esetben lehetséges. Érdemes lenne ezért az adatbázist az erre vonatkozó információkkal kiegészíteni.

Előfordul, hogy az önkéntes műnyilvántartásban „szerzőként” jogi személy került feltüntetésre, amely csak akkor lehetséges, ha adott bejegyzés valamilyen kapcsolódó jogi teljesítményre vonatkozik. A rendelkezésre álló adatok alapján ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy milyen teljesítményt fedhet egy olyan bejegyzés, amelynek címe például „Nemzeti eszközkezelő ingatlanalap” vagy „Ütemezett értékesítésre épített bérlakás konstrukció”. Mik lehetnek ezek? Sui generis adatbázisok? Hangfelvételek? Filmek? Rádióműsorok?

 
Egy példa az önkéntes műnyilvántartásból

Az is sejthető, hogy az önkéntes műnyilvántartást sok esetben akkor veszik igénybe, ha a többi védelmi forma valamiért nem alkalmazható. Példa lehet erre a műnyilvántartásban szereplő azon bejegyzések, melyek címe „Egy új aszfalttömörítő gép működési elve”, „Rádiófrekvenciás vagyonvédelmi megoldás” vagy „Interaktív mobil vevőtájékoztató és vevőirányító rendszer”. Ezekben az esetekben a kérelmező feltehetőleg azért választotta az önkéntes műnyilvántartást, mert a szabadalmi oltalom – például az újdonság vagy a kidolgozottság hiánya miatt – nem volt igénybe vehető. Miközben a fenti című alkotások esetén természetesen nem fogalmilag kizárt a szerzői jogi oltalom, azok értékét nyilván nem egyedi, eredeti megjelenésük hordozza. Ebből adódóan pedig kérdéses, hogy a nyilvántartásba vétellel a jogosult elérte-e, elérhette-e célját. Az objektivitás jegyében persze jegyezzük meg, a Hivatalnak nem feladata a célszerűség vizsgálata.

 
Címkék: szerzői jog szellemi tulajdon nemzeti hivatala önkéntes műnyilvántartás

A bejegyzés trackback címe:

https://eszerint.blog.hu/api/trackback/id/tr112945358

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tothpb 2011.06.01. 09:39:04

Ha őszinte akarok lenni, jogdogmatikai szempontból nagyon haragszom az Szjt. szerzőségi vélelemmel kapcsolatos szabályozására.

A kiinduló szabály röviden úgy írható le, hogy ha a szerző nevét feltüntették a művön, az önmagában elegendő ahhoz, hogy szerzőnek tekintsék. (Ez ugye nk egyezményből fakad, és a formalitásmentes oltalom elvéből származik.)

A magyar törvény azonban kitalált egy "másodlagos vélelmet" meg egy harmadlagosat is. A másodlagos kötődik az SZTNH-nál vezetett önkéntes műnyilvántartáshoz. Ezzel a következők a bajaim:

1.) A formalitásmentes oltalom elvét legalábbis zavarja egy ilyen közhiteles nyilvántartás.

2.) A másodlagos vélelem olyan bejelentéshez kötődik, ami a korábbi bírói gyakorlat szerint simán elegendő ahhoz, hogy megdöntse az elsődleges vélelmet. Ez a legkomolyabb probléma. Azt tapasztalom, hogy az egyetemi hallgatókkal nem is lehet megértetni ezt a szabályt, mert meglehetősen értelmetlen. Egy szándékosan nagyon puha vélelmet kiegészít egy nagyon formalizált mögöttes vélelem, ami ráadásul olyan tényre (közhiteles bejegyzés) alapul, ami jóval többre képes, mint egy vélelem megalapozására: a szerzőség BIZONYÍTÁSÁRA.

Szerintem a másodlagos és harmadlagos vélelmeket meg kellene szüntetni, és az önkéntes műbejegyzéseket és műnyilvántartásokat megtartani annak, amik: A szabad bizonyítási rendszerben a vélelem megdöntésére alkalmas ténybizonyítéknak.

eszjéó 2011.06.08. 10:34:11

1. Az önkéntes műnyilvántartás nyilvános, bárki által megtekinthető, kereshető adatbázisa már évek óta elérhető a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (korábban: Magyar Szabadalmi Hivatal) honlapján, az „Önkéntes műnyilvántartás/Keresés az önkéntes műnyilvántartás adatbázisában” menüpont alatt. Ebben a nyilvántartásban a találatként megjelenített művek bibliográfiai adatai között a mű műtípusa is megjelenik, ezért nem kell csak a mű címére hagyatkozni annak műfaji besorolása kapcsán (elajstrom.hpo.hu/?service=munyilv&lang=HU ).

Az 1999. évi LXXVI. törvény (továbbiakban: Szjt.) nem ruházza ugyan fel szerzői jogi védelemmel az ötletet, elvet, eljárást, működési módszert, azonban a rájuk vonatkozó leírások, mint szakirodalmi művek élvezhetnek szerzői jogi védelmet [Szjt. 1. § (2), (6)], így azok önkéntes műnyilvántartásba vételének nincs akadálya. Meg kell jegyezni azonban, hogy a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala nem vizsgálja a nyilvántartásba venni kért mű egyéni, eredeti jellegét, illetve, hogy az valóban az ügyfél saját műve-e. A mű egyéni, eredeti jellegét és a szerző személyét egy esetleges perben a bíróság állapítja meg.

2. A Publikus Iparjogvédelmi AdatbázisCsalád (PIPACS) helyébe lépő E-kutatás egy valóban új szolgáltatás, mely jelenleg nem jelenít meg minden adatot az önkéntes műnyilvántartásba vett művekkel kapcsolatban, a honlapon elérhető adatbázis ugyanis még fejlesztés alatt áll.

3. A szerző személyére tekintettel megjegyezhető, hogy a természetes személy szerző mellett az Szjt. szerint „szerző” alatt érteni kell a szerző jogutódját, illetve a szerzői jog más jogosultját is [Szjt. 106. § (1)]. Ennek következtében szerző lehet jogi személy is, például irodalmi művek tekintetében a kiadó vagy szoftver esetében a fejlesztő cég, mint munkáltató. Említhetők továbbá az együttesen létrehozott művek (pl. szoftver), amelyek esetében a szerzők jogutódjaként azt a természetes vagy jogi személyt, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságot illeti meg a szerzői jog, amelynek kezdeményezésére és irányításával a művet létrehozták, és amely azt a saját nevében nyilvánosságra hozta. [Szjt. 6. § (1)]