Az önkéntes műnyilvántartásról

Ahogyan arról Halász Bálint tegnap beszámolt, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala határidő előtt elérhetővé tette az E-kutatás elnevezésű adatbázisát, amely részint kiváltja a korábbi Pipacs adatbázis-családot, részint pedig kiegészíti azt a szerzői jog számára fontos információkkal, így az önkéntes műnyilvántartásra vonatkozó adatokkal.

Fontos hiányt pótolt most a Hivatal, hiszen az önkéntes műnyilvántartás a szerzőségi vélelem megállapítása során nélkülözhetetlen információkat hordozhat. A szerzői jogi törvény szerint – az ellenkező bizonyításáig – ugyanis azt kell szerzőnek tekinteni, akit a művön a szokásos módon feltüntettek. Ha azonban ez a szabály nem alkalmazható, úgy – az ellenkező bizonyításáig – azt kell szerzőnek tekinteni, aki művét a Hivatal által vezetett önkéntes műnyilvántartásba vetette és ezt közokirattal igazolja. Azzal, hogy a Hivatal most elérhetővé tette az önkéntes műnyilvántartásra vonatkozó adatbázisát, fontos segítséget adott a jogszerű felhasználásra törekvő piaci szereplőknek.

Az adatbázisban végzett véletlenszerű keresésem alapján az látszódik azonban, hogy az adatbázis jelen állapotában még nem képes az összes felmerülő kérdésre választ adni.

Fájó hiány, hogy az adatbázis nem jelzi, hogy adott bejegyzés magára a műre vagy esetleg egy kapcsolódó jogi teljesítményre vonatkozik, miközben az önkéntes műnyilvántartás mindkét esetben lehetséges. Érdemes lenne ezért az adatbázist az erre vonatkozó információkkal kiegészíteni.

Előfordul, hogy az önkéntes műnyilvántartásban „szerzőként” jogi személy került feltüntetésre, amely csak akkor lehetséges, ha adott bejegyzés valamilyen kapcsolódó jogi teljesítményre vonatkozik. A rendelkezésre álló adatok alapján ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy milyen teljesítményt fedhet egy olyan bejegyzés, amelynek címe például „Nemzeti eszközkezelő ingatlanalap” vagy „Ütemezett értékesítésre épített bérlakás konstrukció”. Mik lehetnek ezek? Sui generis adatbázisok? Hangfelvételek? Filmek? Rádióműsorok?

 
Egy példa az önkéntes műnyilvántartásból

Az is sejthető, hogy az önkéntes műnyilvántartást sok esetben akkor veszik igénybe, ha a többi védelmi forma valamiért nem alkalmazható. Példa lehet erre a műnyilvántartásban szereplő azon bejegyzések, melyek címe „Egy új aszfalttömörítő gép működési elve”, „Rádiófrekvenciás vagyonvédelmi megoldás” vagy „Interaktív mobil vevőtájékoztató és vevőirányító rendszer”. Ezekben az esetekben a kérelmező feltehetőleg azért választotta az önkéntes műnyilvántartást, mert a szabadalmi oltalom – például az újdonság vagy a kidolgozottság hiánya miatt – nem volt igénybe vehető. Miközben a fenti című alkotások esetén természetesen nem fogalmilag kizárt a szerzői jogi oltalom, azok értékét nyilván nem egyedi, eredeti megjelenésük hordozza. Ebből adódóan pedig kérdéses, hogy a nyilvántartásba vétellel a jogosult elérte-e, elérhette-e célját. Az objektivitás jegyében persze jegyezzük meg, a Hivatalnak nem feladata a célszerűség vizsgálata.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.