A „magáncélú másolat után fizetendő díj” fogalmának értelmezése az Európai Bíróság C-467/08. sz. ítéletének tükrében
A C-467/08. sz. ügyben nemrég napvilágot látott egy Európai Bírósági ítélet, melyben a bíróság a „magáncélú másolat után fizetendő díjnak” az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (Infosoc irányelv) foglalt rendelkezését értelmezte.
A „magáncélú másolat után fizetendő díjnak” a cégek és vállalkozók által a magáncélra történő másolástól eltérő célra beszerzett, többszörözésre alkalmas adathordozók tekintetében történő alkalmazása nem felel meg az uniós jognak, tehát a díj csak akkor alkalmazható az említett adathordozókra, ha azokat természetes személyek magáncélra használhatják.
A 2008-ben indult jogeset lényege az volt, hogy az újraírható CD-lemezeket, DVD-lemezeket és MP3-lejátszókat forgalmazó PADAWAN SL nevű gazdasági társaság (az perben alperes) nem volt hajlandó megfizetni a spanyol közös jogkezelőnek a (SGAE, a perben felperes) „magáncélú másolat után fizetendő díjat”, arra való hivatkozással, hogy az a nemzeti szabály, amely a díjfizetési kötelezettség szempontjából nem tesz különbséget aközött, hogy „az adathordozókat magáncélú, vagy szakmai, illetve üzleti célú használatra szánják-e”, ellentétes az Infosoc irányelvvel.
A társaságot a spanyol elsőfokú bíróság kötelezte a díj megfizetésére. Az Audiencia General de Barcelona (spanyol megyei szintű bíróság) a PADAWAN fellebbezése alapján eljárva a következő kérdésekkel fordult az Európai bírósághoz?
a) Az Infosoc irányelv 5. cikk (2) bekezdés b) pontjában szereplő „méltányos díjazás” fogalma harmonizáció tárgyát képezi-e, függetlenül a tagállamok részére elismert azon hatáskörtől, amellyel az annak érdekében megfelelőnek ítélt díjazási rendszer megválasztása terén rendelkeznek, hogy érvényesítsék a magáncélú többszörözésnek a többszörözési jog alóli kivételének létrehozásával érintett szellemi tulajdonjogi jogosultak „méltányos díjazáshoz” való jogát?
b) Tiszteletben kell-e tartani a magáncélú többszörözés kivételével érintett tulajdonjogi jogosultak és a díj megfizetésére közvetetten vagy közvetlenül köteles személyek érdekinek egyensúlyát és mi tekinthető megfelelő egyensúlynak?
c-d-e) Összhangban van-e az Infosoc irányelv 5. cikk (2) bekezdés b) pontjával az a nemzeti szabály, amely a „méltányos díj” megfizetését különbségtétel nélkül teszi kötelezővé a többszörözést lehetővé tevő adathordozók gyártója, importőre vagy forgalmazója számára a természetes személyek magáncélú másolási tevékenysége és az attól eltérő (üzletszerű) másoláskészítési tevékenységek vonatkozásában? Kérdés még, hogy ellentétes-e az Infosoc irányelvvel a spanyol nemzeti szabályozás?
Az a) kérdésre a következő választ adta az Európai Bíróság: az Infosoc irányelv 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett „méltányos díjazás” fogalma az uniós jog önálló fogalma, amelyet minden olyan tagállamban, amelyben a magáncélú másolat kivételét bevezették, egységesen kell értelmezni, függetlenül a tagállamok számára elismert azon lehetőségtől, mely szerint az uniós jog keretei között maguk határozhatják meg a méltányos díjazás formáját, finanszírozásának módozatait, beszedését valamint mértékét.
A b) kérdéssel kapcsolatban az Európai Bíróság a következő megállapítást tette: az Infosoc irányelv (35) és (38) preambulum-bekezdéséből az következik, hogy a méltányos díjazás keletkezése és mértéke a szerző oldalán a védelem alatt álló művének engedély nélküli magáncélra történő többszörözéséből eredő kárhoz kötődik, ezért a méltányos díjat úgy kell tekinteni, mint a szerző által elszenvedett kár ellenértékét.
Az Infosoc irányelv (31) preambulum-bekezdése szerint egyensúlyt kell teremteni a méltányos díjazásban részesülő szerzők és a védelem alatt álló művek felhasználóinak jogai és érdekei között. A megfelelő egyensúly követelményének megfelel az a rendelkezés a (35) preambulum-bekezdés utolsó mondata szerint, hogy azok a személyek a méltányos díjazás finanszírozásának teherviselői, akik többszörözésre alkalmas berendezésekkel, készülékekkel és adathordozókkal rendelkeznek, amiket magánszemélyek rendelkezésére bocsátanak, amennyiben e személyek a finanszírozás tényleges terhét átháríthatják a magánfelhasználókra.
Tehát a magáncélú másolat után fizetendő díj rendszere csak akkor egyeztethető össze a megfelelő egyensúly követelményével, ha a többszörözésre szolgáló berendezések, adathordozók magáncélú többszörözésre alkalmasak, és ennél fogva kárt okozhatnak a szerzőknek. Viszont amikor ezeket az adathordozókat, berendezéseket természetes személyek részére magáncélú használatra bocsátották rendelkezésre, nem szükséges bizonyítani, hogy azok valójában magáncélú másolást végeznek az eszközök segítségével, és így ténylegesen kárt okoztak a védelem alatt álló művek szerzőjének. A természetes személyek a rendelkezés kedvezményezettjei, így a készülékek, adathordozók puszta alkalmassága elegendő a magáncélú másolat után fizetendő díj alkalmazásának igazolására, amennyiben ezeket magánfelhasználóként eljáró természetes személyek részére bocsátották rendelkezésre.
Az Európai Bíróság a c)-d) kérdéssel kapcsolatban azt a választ adta, hogy a magáncélú másolat után fizetendő díjnak különösen az olyan digitális többszörözésre alkalmas berendezésekre, készülékekre és adathordozókra való különbségtétel nélküli alkalmazása, amelyeket nem magánfelhasználók részére bocsátanak rendelkezésre, és amelyek nyilvánvalóan kizárólag magáncélú másolatok készítéséről eltérő használatra szolgálnak, nem felel meg az Infosoc irányelvnek, tehát ellentétes az uniós joggal. Ez a díj csak akkor alkalmazható az említett adathordozókra, ha azokat természetes személyek magáncélra használhatják.
Viszont az e) kérdés kapcsán az Európai Bíróság azt a választ adta, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak eldöntése, hogy a magáncélú másolatok után fizetendő díj spanyol rendszere összeegyeztethető-e az Infosoc irányelvvel.
Címkék:
szerzői jog közös jogkezelés bírósági ítélet európai bíróság
