MKKE intézkedése a könyves kalóz-portállal szemben

A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) – értesítés alapján – tudomást szerzett arról, hogy a magyar e-konyvtar.com címen illegális honlap működik, amely több mint ezer jogvédett, többségében igen népszerű magyar nyelvű könyv letöltését teszi lehetővé a jogtulajdonos szerző, kiadó, ügynökség engedélye nélkül.
 
Az értesülést követően, az MKKE igazgatója levélben szólította fel mind a magyar nyelvű honlap anonim üzemeltetőjét, mind a honlap amerikai szerverének a tulajdonosát, hogy szüntessék meg a honlap működését.

A felszólító levél hivatkozási alapjául az szolgált, hogy a honlap üzemeltetői nem állapodtak meg sem a szerzőkkel, sem a kiadókkal a szerzői jog által védett könyvek szabad felhasználásáról, ingyenes közléséről, így megsértették szerzői jogaikat, amely a magyar és az Egyesült Államok jogrendje szerint is büntetendő cselekmény.

A felszólítás célba ért. Az amerikai szerver tulajdonosa először a regisztráció lehetőségét, majd a honlap elérhetőségét, működését szüntette meg.
 
Tudomásunk szerint az illegálisan működő honlap az egyik eddigi legnagyobb léptékű magyar kalóz-portál volt.

Forrás:

http://nol.hu/kult/20100824-tamadnak_a_konyvkalozok

http://www.mkke.hu/news.php?cmd=showNews&id=124

http://www.mkke.hu/news.php?cmd=showNews&id=123

Újabb kifogások a GEMA ellen

Az Eszerint korábban már foglalkozott a német zenei szerzői jogokat kezelő GEMA (Gesellschaft für musikalische Aufführungs- und mechanische Vervielfältigungsrechte) működése újragondolására irányuló Bundestag-petícióval.

Most újabb kifogások érték a közös jogkezelőt, amelyek az „igazságtalannak” tartott szavazati struktúrájára irányulnak.

A GEMA tagjai arra való hivatkozással, támasztottak kifogást, hogy a közös jogkezelő szervezet működése demokráciaellenes, főként az éves értekezleten alkalmazott szavazati rendszerrel nem értettek egyet. A GEMA a tagság 3 szintjét működteti, egyesületi, általános, és rendkívüli tagjai vannak. Ezek a különböző szintek határozzák meg a szavazati jogokat az éves értekezleten.  2009-ben 54,605 egyesületi tagja, 6,406 rendkívüli tagja és 3,343 általános tagja volt. Az egyesületi és rendkívüli tagoknak nincs szavazati joguk az éves értekezleten. Azonban az előkészületi szakaszban a két szavazati joggal nem rendelkező csoport összesen 34 főig jelölhet képviselőket, akiknek lesz szavazati joga az éves konferencián. Szóba került, hogy a szavazati joggal rendelkező képviselők számát 34-ről 42-re felemelik, de aztán elnapolták a napirendi pontot.

Májusban a német Bundestag már kijelentette, hogy a GEMA szavazati rendszere nem kiegyensúlyozott. De mi a helyzet a többi országgal? Valóban olyan „igazságtalan” a GEMA működése? Nézzünk néhány példát…

PRS az Egyesült Királyságban és a SACEM Franciaországban a 2 legnagyobb zenei közös jogkezelő szervezet. A PRS három részre osztja a tagjait: teljes jogú, egyesületi és az ún. átmeneti tagok. Összesen 63,129 tagja van melyből teljes joggal 4,172 tag rendelkezik. Nekik „dupla” szavazati joguk van: az egyesületi tagok 17,175-en vannak, szimpla szavazati joggal bírnak, a 41,782 átmeneti tagnak nincs szavazati joga. A tagokat egy küszöbérték alapján sorolják be a különböző kategóriákba, melyet az előző évben a közös jogkezelő szervezet által felosztott összeg X százalékában határoznak meg. Ha valamelyik tag „jól teljesít” előbbre léphet a kategóriákban. Tehát a szavazati jog tulajdonképpen „teljesítményhez” kötött.

A SACEM-nél más a helyzet. Az éves ülésen minden tag részt vesz, és választja az igazgatóság tagjait, mely 6 íróból, 2 rendezőből, 6 zeneszerzőből, és 6 könyvkiadóból áll. Minden tagnak szimpla szavazati joga van, jóllehet a „societaire professionnels” és a „societaires definitifs” elnevezésű tagok (akiket az igazgatóság nevez meg) további 15 szavazati joggal rendelkeznek.

Az olasz szerzői jogi társaság a SIAE nem osztja kategóriákba a tagjait. Tagjait minden területről gyűjti: zene, szépirodalom, dráma, opera, audiovizuális szektor,stb. A SIAE szerződés alapján minden jogtulajdonost képviselhet, azonban csak a tagjai vehetnek részt a SIAE igazgatóságának a működésében. A közgyűlése 64 tagból áll, akiket a többi tag választ meg négyévente. A közgyűlés évente kétszer ülésezik, és választja a többi testületet szintén négy évre.

Nézzünk szét Európán kívül is…

A két legnagyobb közös jogkezelő szervezet az amerikai egyesült államokbeli ASCAP és BMI. Az európai rendszerekkel ellentétben egyik sem rendelkezik lépcsőzetes felépítésű tagsági rendszerrel.

A nem bejegyzett egyesület kétféle tagságot ismer: tiszteletbeli és aktívan közreműködő tagokat. Mindkét kategória tagjai közvetlenül szavazhatnak, de csak azok, akiknek az előző költségvetési évben volt „bevételük” a szerzői jogdíjakból.  BMI nem tart éves gyűléseket, nem tagsági alapon működik, szerződésszerű jogviszony jellemzi.

Japánban is jellemző, hogy a JASRAC tagjai előreléphetnek a különböző „szintek” között, persze szintén teljesítményalapon, a szerzői jogdíjakból befolyt összegek alapján.

A fentiek alapján mindenki eldöntheti vajon jogosak-e a GEMA-t ért vádak?

Forrás: Music & Copyright, 417

A válságra fogják, a törvénymódosításban bíznak – Szlovákiában is csökkenés

Szlovákiában az ARTISJUS-hoz hasonló feladatkört betöltő közös jogkezelő szervezet, a SOZA nyilvánosságra hozta a 2009-re vonatkozó éves jelentését, melyben a jogdíjakból származó bevételeinek jelentős csökkenéséről számolt be.

A SOZA az elmúlt évre mintegy 7%-os csökkenést jelentett be a 2008-as összeghez képest, amely szinte a megelőző évi arány megduplázódását jelenti. A SOZA jogosult több közös jogkezelő szervezet járandóságainak begyűjtésére is, azok csökkenését leszámítva a saját bevétele 7,7 millió euróval, mintegy 4,6%-al lett kevesebb.

A negatív tendencia fő okaként a gazdasági válságot, valamint az üres hanghordozók és egyéb jogdíjköteles eszközök után fizetendő pénzek kiesését tekintik, amelyet még a televíziós sugárzás és nyilvános előadások emelkedő jogdíjbevételei sem tudtak ellensúlyozni. A legtöbb jogdíjbevételt a számos új televíziós csatorna és az alacsony költségű vagy ingyenes televízió szolgáltatók produkálták, a TV sugárzások után 56 ezer euróval több, összesen 2,2 millió eurót fizettek a közös jogkezelő szervezetnek. Jelentős a csökkenés a rádiós sugárzás után beszedett jogdíjakban, amely mintegy 115 ezer euróval esett vissza.2009-ben várakozásokon alul termelt az online piac is, részesedése a SOZA összbevételéből pusztán 1,1 % volt. Ez utóbbi adatért természetesen Szlovákiában is a kalózmásolatok internetes terjesztését okolják.

Érdekesség, hogy az egész Európában csökkenést mutató, a művek hanghordozón való rögzítése után fizetett jogdíjak összege enyhén emelkedett, és a nyilvános fellépések jogdíjbevétele is kimagasló, a 28,5%-át produkálta a teljes bevételnek. A szervezet szerint e területen tovább javítható az eredmény, mivel még magas a jogdíj-nemfizetések száma.

A SOZA aktívan részt vesz az új szlovák szerzői jogi törvénymódosítás előkészületeiben, az előző kabinet a szervezet 12 javaslatát figyelembe is vette, ám a módosításra még várniuk kell, a szlovákiai választások félbeszakították a törvényalkotást.

Forrás: Music & Copyright, 417

Lezárult az ACTA tárgyalások tízedik köre

Augusztus 16-a és 20-a között Washingtonban tartották az ACTA (Anti-Counterfeiting Trade Agreement) tárgyalások tízedik fordulóját az USA, az Európai Unió, Japán, Korea, Mexikó, Marokkó, Új-Zéland, Szingapúr és Svájc részvételével.

A tárgyalásokról a szokásosnak tekinthető szűkszavú közleményt adták csupán ki, amely szerint a résztvevők az egyezmény valamennyi lényeges elemét érintették, így a bevezető rendelkezéseken túl a polgári és büntető jogi rendelkezéseket, a határőrizetet érintő kérdéseket és a szervezeti ügyeket is.

A közlemény ezúttal is hangsúlyozza, hogy az ACTA a jogérvényesítésről fog szólni, új szellemi tulajdonjogot nem kíván létrehozni. Az aláírók továbbá azt is hangsúlyozták, hogy az ACTA nem fogja korlátozni az aláíró államok lehetőségét az alapvető szabadságjogok biztosításában, az egyezmény szabályai pedig összhangban lesznek a TRIPS egyezmény rendelkezéseivel.

Az ACTA tárgyalásokon részes államok megőrizték azon „szokásukat” is, hogy nem hozzák nyilvánosságra az egyezmény tervezetének aktualizált szövegét. E tekintetben csupán arra tettek vállalást, hogy a teljes szöveget még az aláírás előtt nyilvánosságra fogják hozni.

Az egyeztetések szeptemberben folytatódnak, Japánban.

Az ACTA iránt érdeklődők figyelmébe ajánlom Michael Geist, az Ottawai Egyetem jogászprofesszorának e témában írt blogbejegyzéseit.
 

Megjelent a WIPO Magazine 4/2010-es száma

Megjelent a Szellemi Tulajdon Világszervezet (WIPO) Magazine legújabb, 4/2010-es száma. Az angol, francia és spanyol nyelven kéthavonta megjelenő folyóirat a WIPO tevékenységét és a szellemi tulajdonnal kapcsolatos legfontosabb kutatásokat, eseményeket foglalja össze. A mostani szám tartalomjegyzéke:
- Goal-line technology – Getting it right
- A Tribute to the Man behind the Swatch: Mr. Nicolas G. Hayek
- Rwanda Transforms its IP Landscape
- Fostering future inventors in Japan
- Water from air: A life-changing innovation
- Africa University: First Group of IP Graduates Awarded Master’s Degrees
- What place for customary law in protecting traditional knowledge?
- Highlights
A magazin ingyenesen letölthető innen.

Listázzunk!

Visszatérő téma, hogy a szerzői jogi jogosultak egy része teljes egészében kontrolálni akarja az internetes tartalommegosztást. Nem teljesen alaptalan ez a „vád”, a jogosultakat képviselő némely szervezetek valóban nem vetnék el az ehhez hasonló drasztikus megoldásokat sem, de nyilván aránytalan, életszerűtlen és technikailag is kivitelezhetetlen lenne akár csak egy átviteli csatorna teljes szűrése is, nem beszélve egy ennél szélesebb korlátozásról.

Egy pillanatra tegyük félre azt a kérdést, hogy a jogosultak veszítenek-e az illegális felhasználásokkal (kutatások hol alátámasztják ezt, hol pedig nem). Pár percig ne foglalkozzunk azzal sem, hogy a jogsértő felhasználókat, illetve az illegális forrásból letöltőket mi motiválja. Koncentráljunk a nagyobb számítógépes hálózatot üzemeltető szervezetekre, azon belül is elsősorban azokra, amelyek valamiért fontosnak tartják, hogy hálózatukat senki ne használhassa jogellenes célokra. E csoportba kell(ene), hogy tartozzanak például a közpénzből fenntartott intézmények (önkormányzati intézmények, kutatóintézetek, egyetemek, könyvtárak) és azok a vállalkozások, szervezetek, amelyek egyéb, például piaci okok miatt törekednek jóhírnevük megőrzésére.

Ezen jószándékú szervezetek számára gondot jelent, hogy ma nem létezik olyan nyilvános adatbázis Magyarországon, amely alapján egy kívülálló megmondhatná, mely tartalmak tekinthetőek jogszerűtlennek, vagy épp jogosítottnak. E hiányból pedig az következik, hogy az említett szervezetek vagy teljesen tiltanak egyes átviteli csatornákat (pl. teljesen kizárják az egyetemi hálózatból a fájlcserét), blokkolnak teljes szolgáltatásokat (pl. egy domain teljes tartalmát kiszűrik), vagy nem foglalkoznak az egész kérdéssel, mert túl sok erőforrást igényelne a szűrések folyamatos karbantartása.

A jogosultaknak azonban érdekükben állhat, hogy legalább az arra fogékony szervezetek számára létrehozzanak és frissítsenek egy feketelistát (a nem jogosított, de azonosított tartalmakról), illetve egy fehérlistát (a jogosított szolgáltatásokról), mert így a forgalomból úgy lehetne az illegális tartalmat kiszűrni, hogy az egyébként nem érintené a jogosított tartalmakat. Mivel a zenei terület jogosultjai egyébként is foglalkoznak az internetes tartalmak folyamatos ellenőrzésével, egy feketelista kialakítása nem jelentene extra terhet sem a jogosultaknak.

Mit kell tudnia egy hasznos feketelistának? A teljesség igénye nélkül, legalább a következőket:
a) legyen átlátható, kiszámítható, hogy milyen feltételek alapján kerülhet fel egy szolgáltatás a listára;
b) e feltételek között kizárólag az szerepelhet, hogy adott szolgáltatás rendelkezik-e megfelelő engedéllyel, vagy sem;
c) az érintettek számára biztosítani kell, hogy előzetes és ingyenes adatszolgáltatással megakadályozzák szolgáltatásuk feketelistára kerülését (ez egyben a fehérlistát is létrehozhatja);
d) az érintettek számára egyszerű, olcsó és gyors eljárást kell biztosítani arra, hogy szükség esetén utólag igazolják szolgáltatásuk jogszerűségüket, ha pedig ez bizonyított, a feketelistát haladéktalanul frissíteni kell;
e) garantálni kell a listák folyamatos frissítését;
f) a listákat mindenki számára ingyenesen letölthetővé kell tenni, olyan formátumokban, amelyek alkalmasak a leggyakoribb szervertípusok gyors és egyszerű kiszolgálására;
g) ha a fehérlistát alkalmazó szervezet ellen a jogosultak valamelyike jogi eljárást kezdeményez, a listákat készítő szervezet vállaljon garanciát a lista taralmáért.

Meggyőződésem, hogy a jogosultak és a számítógépes hálózatot üzemeltető szervezetek érdekei találkoznak egymással. A kérdés csak az, hogy megtaláljuk-e ezeket a találkozási pontokat.
 

Torrent legalizálás

A minap érkezett egy név nélküli levél az Artisjushoz. Egy torrent oldal üzemeltetője vizsgálja, hogy milyen módon lehetne jogszerűen úgy üzemeltetni oldalát, hogy az jogszerű legyen, és az érintettek is hozzájussanak pénzükhöz. Elképzelése szerint lenne olyan fizetős megoldás, amelyben a felhasználók szívesen vennének részt, hiszen a fájlcsere nemcsak az ingyenesség miatt sikeres - hanem azért is, mert ez a technikailag legsikeresebb platform a tartalmak terjesztésére.

A mai napon küldtem el neki az alábbi választ - talán ő sem haragszik meg, ha ezt egyfajta nyílt levélként itt is közlöm. Talán érdekelheti a nagyérdeműt is. Ha vannak fejlemények, azokról ezeken a hasábokon beszámolok.

Tisztelt Uram!

Nagyon fontosnak, talán kis túlzással történelmi jelentőségűnek tartom azt, hogy Ön jelentkezett nálunk torrent oldalának jogszerű működtetése érdekében. Korábban hozzánk egyetlen torrent oldaltól nem érkezett ilyen irányú kérdés.

 

Bevezetésként

Előzetesen el szeretném mondani, hogy az Artisjusnak a torrent technológiával önmagában soha semmilyen problémája nem volt. A szerzők maguk bármilyen kulturaterjesztő platformnak soha nem a vállalkozói, hanem a "beszállítói" szerepkörében vannak. A vállalkozók döntik el, hogy milyen technikai eszközzel és milyen üzleti modellel tudják a leghatékonyabban működtetni a rendszert. Ez igaz a koncertszervezőktől a könyvkiadókon át az internetes szolgáltatókig mindenkire. A szerzők pedig engedélyt adnak műveik felhasználására - általában valamilyen ellenértékért (azaz jogdíjért) cserébe.

 

Ha egy vállalkozó szellemű szereplő azt állítja, hogy az online világban a torrent technológia a leghatékonyabb tartalomterjesztési megoldás, ezért legális zeneszolgáltatását ilyen felületen szeretné megvalósítani, az Artisjus természetesen nyitott ebben az irányban is a tárgyalásokra.

  

A zenei jogokról röviden

Amikor a hétköznapi életben egy "zeneszámról" beszélünk, akkor jogi értelemben egy komplex jelenséget kell értünk, amelyben három jogilag védett teljesítmény jelentkezik:

1.) adva van egy zenemű,

2.) amely zeneművet zenészek-énekesek előadnak,

3.) és ezt az előadást hangfelvételre rögzítik.

 

A nemzetközi, európai és magyar szabályozás tehát összesen három csoport részére biztosít szerzői, vagy ahhoz hasonló (ún. "szomszédos") jogokat:

1.) a zeneművek szerzőinek (zeneszerző, szövegíró, esetleg átdolgozó)

2.) a felvételen közreműködő előadóművészeknek (zenész és énekes)

3.) a hangfelvétel előállítójának (az a személy vagy cég, akinek a szervezésében a felvétel elkészült)

 

Ez egy nagy, átfogó, széles repertoárt kínáló zenei szolgáltatásnál többszázezer, akár milliós nagyságrendű jogosultat jelent, akik engedélye nélkül a szolgáltatás nem lesz jogszerű.

 

Melyik szervezet kit képvisel?

1.) Szerzők

A zeneszerzők és szövegírók jogai tekintetében az Artisjus egy kézből tud engedélyt adni a felhasználásra. Ez nem jelent teljes szabadságot az Artisjus oldalán, hiszen az Artisjus képviseleti köréből a szerzők és az angol-amerikai jogokat tulajdonosként kezelő zeneműkiadók ("publisherek") kiléphetnek. Komoly feladatot jelent tehát számunkra, hogy képesek legyünk a teljes világrepertoár szerzői jogainak nyújtására: ehhez megfelelő szinten kell tartanunk a jogdíjmértékeket, és pontos kifizetéseket kell teljesítsünk mind a belföldi, mind a külföldi szerzői jogtulajdonosok számára. Ezt a jogtisztázási munkát mi vállaljuk.

 

2.) Előadók

Ami az előadóművészek jogait illeti: ők gyakran átruházzák minden jogukat a hangfelvétel kiadójára, aki így saját joga mellett az előadóművészek jogait is képviseli. Ha ez így van, akkor a hangfelvétel-kiadó erről Önnek nyilatkozatot ad. Ha nem így van, akkor az előadóművészek jogai külön érvényesülnek - ilyenkor az Előadóművészi Jogvédő Irodának kell a jogdíjat fizetni, e jogdíjakat ők juttatják el az érintett előadóművészekhez.

 

3.) Hangfelvétel-előállítók

A kiadók soha nem adták össze egy szervezethez online jogaikat - ami azt jelenti, hogy az egyes kiadókkal egyenként meg kell állapodni arról, hogy ők milyen feltétellel hajlandóak felvételeiket a szolgáltatás rendelkezésére bocsátani. Érdemes mindenesetre megkeresni a MAHASZ-t, amely más ügyekben a hangfelvétel-kiadók jogait kezeli, mert ők tudnak segíteni a kapcsolatteremtésben, és sok információval rendelkeznek a hangfelvétel-piacról. 

 

Hogyan tovább?

A zeneszerzők és szövegírók az Artisjus útján szívesen egyeztetnek Önnel a legalizálás feltételeiről. Ehhez figyelembe kell venni, hogy az Artisjus a felhasznált zeneszámokat egyenként beazonosítja, és eljuttatja a rá eső jogdíjat a szerzőkhöz. Tehát számunkra a jogdíjfizetés önmagában kevés, pontos adatszolgáltatást is kérünk a felhasználótól.

 

Az online tartalomszolgáltatók az Artisjus real-time adatszolgáltató platformját, az AiR-FOR-t használják. Az adatszolgáltatás technikai kérdéseiről a megállapodás előkészítése során tudunk részletesen egyeztetni.

 

Ami a jogdíjmértéket illeti: az Artisjus kizárólag a jóváhagyott jogdíjközlemény alapján jogosíthat. Az online felhasználások területén hozzászoktunk ahhoz, hogy akár havonta új üzleti modellhez kell a jogdíjmértékeket igazítanunk, ezért természetesen a díjmértékekről is van helye az egyeztetésnek. Tudnia kell azonban, hogy jelenleg a havi előfizetéses, korlátlan meghallgatást lehetővé tevő online szolgáltatások esetén a jogdíjmérték:

"előfizetőnként az előfizetési díj 25%-a, de legalább előfizetőnként 200 Ft/hó,"

 

Nem tudunk azonban az előadók és a kiadók nevében tárgyalni - egyszerűen azért, mert erre felhatalmazásunk nincs. Őket kérjük közvetlenül keresse meg. A teljes legalizáláshoz az Artisjus által képviselt jogok mellett az ő engedélyükre is szükség van.

 

Várjuk visszajelzését, a szerzők jogai tekintetében nyitottak vagyunk az egyeztetésre, és még egyszer köszönjük a nyitott hozzáállást.

 

Üdvözlettel,

  

Dr. Tóth Péter Benjamin

Stratégiai és Kommunikációs Igazgató

ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület

Tegyünk végre rendet a MAHASZ körül

A nagyközönség érdeklődését felkeltő szerzői jogi ügyek közös jellemzője, hogy a témával foglalkozó cikkek, blog bejegyzések, kommentek elképesztő mennyiségű butaságot tartalmaznak. Így volt ez a szalagavató bálokkal összefüggő ügyben, és így van ez most, a DJ „razziák” esetén is. A helyzet azért aggasztó, mert sokszor komoly látogatottsággal rendelkező portálok, véleményformáló szerzők sem veszik a fáradtságot maguknak ahhoz, hogy legalább az alapvető információknak utánanézzenek.

A Volt fesztivál júliusi eseményeit követően, tegnap az Index beszámolt arról, hogy a Szigeten a MAHASZ nem tart „DJ razziát”, mert megállapodtak a szervezőkkel a jogdíjról. Bár a hírt alapvetően pozitívnak szánhatták, ez természetesen nem akadályozta meg a webes közösséget abban, hogy ismét melegebb éghajlatra küldjék a MAHASZ-t. Ebben a bejegyzésben megpróbálom 9+1 pontban összefoglalni azokat a tényeket, aminek ismeretében talán még szabóZ is más hangvételben írta volna meg cikkét.

Tény 1: A hangfelvétel előállítók (kiadók) számára több nemzetközi szerződés – 1961-es Római Egyezmény, 1975-ös Genfi Egyezmény, 1996-os Előadásokról és Hangfelvételekről szóló Szerződés – biztosítja, hogy a hangfelvételről csak az ő engedélyükkel lehet másolatot készíteni. Ezeket az egyezményeket és szerződéseket Magyarország aláírta, kihirdette. Hasonlóan, az Európai Unió 2001. évi szerzői jogi irányelve is kimondja, hogy a többszörözési jogot biztosítani kell a kiadóknak. A magyar jogalkotónak tehát nem volt döntési lehetősége, nem dönthetett volna másként, csak úgy, hogy ezt a jogot biztosítja.
Megjegyzés: Bár itthon is létezik a magáncélú másolás intézménye, ezt ne keverjük ide, mivel a DJ-k nyilván nem magán-, hanem kifejezetten professzionális célra másolják a felvételeket, rájuk pedig – megint az Uniós irányelv miatt – nem vonatkozhat a szabad felhasználás.

Tény 2: A MAHASZ a kiadók egyesületi formában működő közös jogkezelő szervezete. A MAHASZ azért gyakorolhatja a közös jogkezelői jogosítványokat, mert az erre illetékes hatóság (jelenleg: Nemzeti Erőforrás Minisztériuma) a MAHASZ-t nyilvántartásba vette. Erre legalább két oka volt a minisztériumnak: a MAHASZ minden jogszabályi feltételnek eleget tett, más egyesület pedig sem akkor, sem pedig azóta nem kérvényezte a közös jogkezelővé minősítését. 
A gondos újságíró erről meggyőződhet pl. a Magyar Közlöny 1997. évi 50. számából, vagy a minisztérium honlapjáról.

Tény 3: A MAHASZ tagjai úgy döntöttek, hogy a hangfelvételek többszörözését közös jogkezelésben szeretnék ellátni, ha a másolatok nem kerülnek kereskedelmi forgalomba. Ilyen döntést nem volt kötelező hozniuk, de a kiadók ezt a megoldást (a közös jogkezelést) látták célszerűnek, valószínűleg azért, mert így gyorsabban és olcsóbban lehet kiszolgálni a felhasználókat. A minisztérium a kiadók döntését tudomásul vette, így a MAHASZ jogosulttá vált e körben is kiadni díjszabásokat.
A gondos újságíró erről meggyőződhet pl. minisztérium honlapjának egy másik oldaláról.

Tény 4: A MAHASZ egy évtizede hirdet ki díjszabást a többszörözéssel kapcsolatban, ez vonatkozik például a zenegépet üzemeltetőkre, és a DJ-kre is. A díjszabás minden évben megjelent a Magyar Közlönyben (2009. óta pedig a Magyar Közlöny mellékletében, a Hivatalos Értesítőben), miután annak jogi megfelelőségét több minisztérium és a Magyar Szabadalmi Hivatal ellenőrizte. Bár a díjszabást elvileg meg lehetne támadni bírósági úton is, ilyen eljárás még volt Magyarországon.
A gondos újságíró a díjszabások kihirdetési rendjéről tájékozódhat a Szerzői jogi törvény 90.§-ából.

Tény 5: A MAHASZ az elmúlt években alig-alig módosította díjszabásának szövegét, így az a rendszer sem változott, hogy a díj befizetéséről a MAHASZ igazolást bocsát ki, ami vagy a másolatot készítő DJ, vagy annak a nyilvános helynek (klub) a nevére szól, ahol a másolat elhangzik. Újdonságról tehát szó sincs.
A gondos újságíró meggyőződhet erről a MAHASZ honlapjáról, illetve a Hivatalos Értesítő 2009/63-as és 2009/8-as, a Magyar Közlöny 2008/18-as számaiból.

Tény 6: A szerzői jogi szabályozás értelmében soha nem a jogosult (jelen esetben: a MAHASZ), hanem a felhasználó köteles – a felhasználás megkezdése előtt – gondoskodni az engedély beszerzéséről és díj megfizetéséről.
A gondos újságíró az engedélyezés rendjéről tájékozódhat a Szerzői jogi törvényből.

Tény 7: A fenti történet kizárólag a felvételek másolásáról szól, semmi köze nincsen azok nyilvános lejátszásához (ez utóbbit kizárólag az Artisjus érvényesíti). Ebből következően a díjat akkor is meg kell fizetni, ha utóbb a másolat nyilvános lejátszására nem kerül sor (pl. a közönség nem vevő egy dalra), hiszen a magáncélúnak nem minősülő másolat ekkor is létrejön.

Tény 8: Nem kell ezt a díjat megfizetni, ha a DJ nem másolja le a felvételt. Jogi szempontból teljesen érdektelen, hogy miért másolják le a dalt, pl. kényelmi vagy technikai okok miatt, egy dolognak van csupán jelentősége, annak, hogy van-e másolat vagy nincsen.

Tény 9: A DJ razziákkal összefüggésben visszatérően emlegetett mashupokat (kb. átdolgozások, korábbi felvételek „összegyúrása”) számos vonatkozásban nehéz ugyan megítélni, egy dolog azonban biztos: azok részben korábban létező hangfelvételek felhasználásával, azok másolatából jönnek létre. Mivel tehát van másolat, a díjat a mashup után meg kell fizetni.

+1 megjegyzés: Aki számára a fenti információk között bármi újdonság volt, jobban teszi, ha a jövőben csak ügyvédje jelenlétében akar DJ lenni, klubot üzemeltetni vagy fesztivált szervezni, ezek ugyanis a szakmai alapszabályai. Értelmes beszélgetést akkor lehet majd folytatni, ha legalább az alapok mindenki számára ismertek, elfogadottak.

Enyém? Tiéd? Miénk!

Finn törvényjavaslat az online jogsértők figyelmeztetéséről

Finnország is csatlakozni látszik azokhoz az országokhoz, amelyekben az internetszolgáltató írásban figyelmezteti jogsértő előfizetőit a tevékenység veszélyeire. Legalább is erre utal a finn kulturális minisztérium májusban nyilvánosságra hozott javaslata.

A más országokban (például Franciaország, Anglia, Írország) már gyakorlatban is alkalmazott megoldásokhoz képest azonban a finn javaslat sokkal enyhébb: a felszólítás figyelmen kívül hagyásának ugyanis semmilyen szankciója nincs. Az internetkapcsolat megszakítását, mint végső eszközt érthető okok miatt nem támogatja a finn kormányzat, hiszen miután a közelmúltban alapjoggá tették az internetkapcsolatot, július 1-jétől immár jogilag is kötelezték az egyetemes távközlési szolgáltatókat, hogy legalább 1 Mbit/s letöltési sebességű internetkapcsolatot biztosítsanak mindenkinek, a két intézkedés pedig egymás ellen hatna. A finn kulturális miniszter, Stefan Wallin azzal indokolta a tervezetet, hogy a friss felmérések tanúsága szerint Finnországban is jelentős a jogsértő online felhasználások aránya, amely érezhetően szűkíti a kulturális piac anyagi hátterét.

A tervezet jelenleg egyeztetés alatt áll. A jogosultakat képviselő szervezetek pozitívan értékelik, hogy a kormányzat tenni kíván az online jogsértések visszaszorítása érdekében. Számos kritikát kapott azonban a javaslat azon része, amely alapján a felszólítások utóéletét, vagyis azt, hogy annak eleget tett-e az internet előfizető, nem ellenőriznék.