E.SZER.INT BLOG

WIPO Lex

A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) számos új online szolgáltatást indított útjára szeptember 20-án. Ezek közül kétség kívül kiemelkedik a „WIPO Lex”, amely a nemzetközi és a nemzeti jogforrásokhoz nyújt közvetlen elérést az érdeklődők számára. Az adatbázis a multilaterális nemzetközi szerződéseken kívül jelenleg 60 ország nemzeti jogát tartalmazza a szellemi alkotások bővebb területéről.

Bár Magyarország esetén az adatlap tetején elhelyezett figyelmeztetés arra hívja fel a figyelmet, hogy a hozzáférhetővé tett joganyag még nem teljes (ami igaz is, a szerzői jogi törvény például csak a 2001-es állapotában érhető el), az adatbázis így is 26 jogszabályt tartalmaz. A lista az alkotmánnyal kezdődik (aminek címéből kihagyták az évszámot: „Constitution No. XX, as of 2010”), ezt követik a legfontosabb szellemi alkotással összefüggő szaktörvények és rendeletek, amelyekről egy viszonylag friss egységes szerkezetű változatot is közöl a honlap. A következő szekcióban a Ptk. és Btk. időpont nélküli szövege következik, majd a végrehajtási szabályok.

Az adatbázis külön érdeme, hogy egy helyen összefoglalja, hogy adott tagállam mely nemzetközi szerződéseknek tagja, illetve közli a hatályba lépés dátumát is.

A WIPO Lex adatbázis az év első felében elindított WIPO Gold oldal szerves részét képezi.

„Nyereséges” évet zárt az OSA

Az Eszerint-ben már olvashattunk a szlovák közös jogkezelő szervezet, a SOZA  2009-es teljesítményéről. Ellentétben a cikkben ismertetett negatív tendenciákkal, az idei évben 6426 zenei szerzői jogi jogtulajdonos érdekét képviselő, cseh közös jogkezelő, az OSA is beszámolt a 2009-es év eredményeiről és büszkén jelenthette, hogy a jogdíjak beszedéséből származó bevétele 5,5 %-os növekedést mutat 2009-ben. Ez az adat azért is lehet érdekes, mert a tavalyi évben a kiadott zenei művek eladása zuhanásnak indult.

Habár ez az emelkedés még így is elmarad az előző évek növekedési tendenciájától, büszkék lehetnek rá, hiszen számos jogdíjbevételi forrásuk apadásnak indult. De akkor mégis mi állhat a növekedést mutató számok hátterében?  Nos, végre befejeződtek a tárgyalások a nagyobb televíziós társaságok és az OSA között a szerzői jogdíjak arányát illetően és bevezetésre került egy új együttműködési forma, mely a szállást biztosító helyek zeneszolgáltatásai esetében is védi a jogtulajdonosok jogait és jogdíjat szed be ezért a felhasználásért.

Érdemes szót ejtenünk a nyilvános előadások különféle formáiból származó bevételekről is, amely a tavalyi év legjelentősebb bevételi forrását jelentette az OSA-nak. A táncos esteknek és a klasszikus zenei koncerteknek köszönhetően az élőzenei előadások jogdíjai hozták előző évi formájukat, bár a diszkók, klubok eredményei itt is elmaradtak a 2008-as évhez képest. Mindezek mellett a 2008 májusi szerzői jogi törvénymódosításnak köszönhetően a szálláslehetőséget biztosító intézmények tévé- és rádióadások sugárzása után szedett jogdíjjal járultak hozzá legjelentősebben a nyilvános előadásokból származó jogdíjbevételekhez. A módosított törvény szerint 2005-ig visszamenőleg be kellett fizetni a szálláshelyeknek a jogdíjakat a rádióban és televízióban történt sugárzások után.

Végezetül még egy érdekes adat: a legtöbb európai országgal ellentétben, ahol ez a bevételi forrás hanyatlásnak indult, a cseh jogkezelő közel 22 %-os növekedést könyvelhetett el a csengőhangok után szedett jogdíjbevételekből.

Ezeknek a növekvő számoknak nem csak az OSA örülhet, hanem főleg azok a  szerzők és más jogosultak, akiknek a közös jogkezelését az OSA végzi, és akik között 2009-ben 622,6 millió cseh korona került kiosztásra, vagyis több, mint az azt megelőző évben.

Forrás: Music & Copyright, 419

Az Európai Parlament állást foglalt az ACTA kapcsán

A múlt héten az Európai Parlament hivatalosan is állást foglalt az ACTA kapcsán, amikor összegyűlt a szükséges számú aláírás a 12/2010. számú írásbeli nyilatkozathoz. (Az írásbeli nyilatkozat egy olyan rövid dokumentum, amely akkor válik a Parlament hivatalos állásfoglalásává, ha a képviselők többsége azt – a kezdeményezéstől számított három hónapon belül – aláírásával támogatja.) A szöveg a következő:

Az Európai Parlament 2010. szeptember 9-i nyilatkozata a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodással (ACTA) kapcsolatos átlátható eljárás hiányáról és annak esetlegesen kifogásolható tartalmáról

Az Európai Parlament ,
–   tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkére,
A.   mivel a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásra (ACTA) vonatkozóan jelenleg folynak a tárgyalások,
B.   mivel az Európai Parlament kereskedelmi ügyekben meglévő együttdöntési szerepét, valamint a tárgyalási dokumentumokhoz való hozzáférését a Lisszaboni Szerződés garantálja,
1.   úgy véli, hogy a javasolt megállapodásnak nem szabad közvetetten az uniós szerzői, szabadalmi, illetve védjegyjog harmonizációját előírnia, és szubszidiaritás elvét tiszteletben kell tartani;
2.   hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak haladéktalanul közzé kell tennie a folyamatban lévő tárgyalásokkal kapcsolatos valamennyi dokumentumot;
3.   azon a véleményen van, hogy a javasolt megállapodásnak nem szabad korlátok közé kényszerítenie a megfelelő igazságszolgáltatási eljárást, valamint nem szabad gyengítenie az olyan alapvető jogokat, mint a véleménynyilvánítás szabadsága és a magánélet tiszteletben tartásához való jog;
4.   hangsúlyozza, hogy – amennyiben már léteznek polgári jogi intézkedések – a gazdasági és innovációs kockázatok értékelésének a büntetőjogi szankciók bevezetése előtt kell megtörténnie;
5.   úgy véli, hogy az internetszolgáltatók nem viselhetik a felelősséget a szolgáltatásaikon keresztül továbbított vagy tárolt adatokért olyan mértékben, hogy az az ilyen adatok előzetes ellenőrzését vagy szűrését vonja maga után;
6.   hangsúlyozza, hogy az áruk határokon átnyúló ellenőrzése és lefoglalása tekintetében meglévő hatáskörök megerősítésére irányuló intézkedések nem sérthetik a jogszerű, megfizethető és biztonságos gyógyszerekhez való világszintű hozzáférést;
7.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a nyilatkozatot, az aláírók nevével együtt, a Bizottságnak, a Tanácsnak és a tagállamok parlamentjeinek.

Bár az írásbeli nyilatkozat egy jogilag nem kötő dokumentum, az aláírók száma miatt az nyilvánvalóan jelzi a parlamenti képviselők szándékait. Mivel az ACTA elfogadásához végső soron az EP támogatására is szükség lesz, a tárgyalók sem hagyhatják figyelmen kívül az írásbeli nyilatkozatot.

ALAI Tanulmányi Napok - Második felvonás

2. nap

4. Negyedik ülésszak: A szerzői művek védelmi idejének további közelítése és harmonizálása regionális és nemzetközi viszonylatban

Elnök: Jukka Liedes

Sundara Majan

A digitális korszakban egyre növekvő mértékben szerzőtársi viszonyban készülnek a művek, lásd adatbázisok, filmek, szoftverek.

Az előadó a filmek esetében négy modellt ismertetett. Az első modell, amikor a szerzők hozzájárulásai elválaszthatónak tekinthetőek egymástól. Az országok másik csoportja úgy tekint a filmekre, hogy a szerzőtársak hozzájárulásai nem választhatóak el egymástól. Ide tartozik Ausztria, Németország és Anglia. A harmadik modell az amerikai modell („work for hire”), ahol a filmelőállítók automatikusan megszerzik a szerzőktől a vagyoni és személyhez fűződő jogokat is,  mert a szerzők "work for hire", ezért a filmelőállító tekinthető a szerzői jogi védelem alatt álló jogosultnak. Ez abból a szempontból is szerencsés, hogy a védelmi idő könnyebben határozható meg, mint az első két csoportba tartozó országokban. Kanada is ebbe a csoportba tartozik. Indiában maga a producer tekinthető szerzőnek, minden szerzői jog az ő kezében van. A negyedik modellbe olyan országok tartoznak, amelyek különbséget tesznek az alkotók között, és azt mondják, hogy egy film esetében csak a rendező tekinthető szerzőnek, ezért csak őt kell figyelembe venni a védelmi idő meghatározásánál. Az EK irányelv azért jó megoldás az előadó szerint, mert meghatározza, hogy ki tekinthető szerzőnek egy közös mű esetében. 

Astri M. Lund

Az előadó arról beszélt, hogy egyes országok az első és második világháború után felemelték a védelmi idejüket, mondván, hogy „háborúban a múzsák is hallgatnak.” Az első világháború után Portugália, Franciaország és Belgium is felemelte a védelmi időt. Később Ausztria, Jugoszlávia és Norvégia is kiterjesztette a védelmi időt a világháborúkra tekintettel.

Általában öt és tíz év között emelték fel a védelmi időt. Franciaországban abból a szempontból sajátos, hogy még a ma hatályos szerzői jogi törvényükben is szabályozzák a kérdést.

ALAI Tanulmányi Napok - Bécs 2010

Az első nap eseményei az ALAI Tanulmányi Napokon

1. Első ülésszak: Védelmi idő a szerzői jogban: 10 évtől 70 évig és azon túl
Elnök: Victor Nabhan

A Victor Nabham elnöklésével tartott első ülésszakon Michael Walter adott általános történelmi áttekintést a szerzői jogok védelmi időtartamának változásáról. Kitért a jogrendszerek közötti eltérő szabályozási megoldásokra és az azok között lassan kialakuló konvergenciára.

Bemutatta a szerzői jogi védelem első állomásait, ismertette az első angol és francia szabályokat. A szerzői jog a könyvnyomtatás területén jelent meg először, de a szerzői jogi védelem kezdetben nem volt magától értetődő. A védelmi idő szabályozása hosszú fejlődésen ment át, de állandó tendencia volt a védelmi idő emelkedése. Kezdetben 1 évtől 10 évig terjedt a védelem, és nem a szerző halálától, hanem a mű első nyilvánosságra hozatalától kellett számítani.  De a legelső időkben a könyvnyomtatási jog bizonyos személyek privilégiuma volt. Ezek a privilégiumok azonban sokakat zavartak, mert kvázi monopolhelyzetet teremtettek az adott mű kiaknázására. A 17. századi Angliában bevezették a szöveget egy nyilvántartásba, és akinek a neve alatt szerepelt, az volt kizárólag jogosult a szöveget nyomatatni. De ez nem a szerző volt, hanem  „kereskedő”, merthogy a szerzőknek ekkor még nem voltak jogaik, csak ha időnként kivételesen kaptak valami királyi felhatalmazást.

A szerzői jogi védelem nem függött regisztrációtól, csak az angolszász jogrendszerekben. Fontos kiemelni, hogy a regisztráció viszont kezdetben cenzúrát is jelentett egyben. Angliában Mária királynő idejében kezdődött az írott sajtó védelme. Ez a kiváltáság a könyvkereskedők kiváltsága volt és időben korlátlan privilégiumot jelentett.

Franciaországban nagy kérdés volt a 16. és 17. században, hogy időben korlátlan legyen-e a védelem, vagy csak egy meghatározott ideig tartson. A személyhez fűződő jogok tekintetében Franciaország egyéni útra lépett, mert a védelemnek nincs időbeli határa. 

Először 1709-ben Angliában Anna királynő statútuma biztosított védelmet a szerzői műveknek. Ez áttörést jelentett, mert ez volt az első alkalom, hogy nem a kiadókat védték meg a jogosulatlan felhasználásokkal szemben. Ez a könyv kiadásától számított 14 éves védelmi időt irányzott elő azzal, hogy további 14 évvel meg lehetett a védelmet hosszabbítani.

Az előadó kiemelte John Locke munkásságát, aki korlátozott védelmi időt álmodott meg, ami 14 évig tart a szerző halálát követően.

A fizető köztulajdon intézményéről kevés szó eset, de elhangzott, hogy először Franciaországban és Olaszországban szabályozták.

A védelmi idő együtt fejlődött a szerzői joggal, és a szerzők érdekeinek irányába mozog, távolodva ezzel a kiadók érdekeitől. Középpontba került a szerző díjazása a kreatív alkotásáért, mert támogatni kellett a szerzők megélhetését és ezzel közvetve alkotásra kellett ösztönözni őket. Ez állt a "post mortem auctoris" védelem hátterében is.

Az előadó említést tett még azokról a művekről is, amelyek esetében a védelmi idő nem a szerző halálához kapcsolódik. Ilyenek a hátrahagyott művek, a névtelen és álnéven nyilvánosságra hozott művek, amelyek védelmi idejének kezdete az első nyilvánosságra hozatalhoz köthető.

Az első ülésszak második részében Silke von Lewinski mutatta be a szerzői jogok és szomszédos jogi teljesítmények védelmi ideje szabályozásának nemzetközi és uniós jogszabályi hátterét. Összehasonlította a védelmi idő nemzeti szabályait, kitérve a döntő különbségekre. Kiemelte a nemzeti szabályok összehasonlításának jelentőségét. A jogharmonizáció elsősorban akkor haladhat előre töretlenül, ha megértjük a különböző államok szerzői jogi rendszerét. 

Felsorolta az összes lényeges szerzői jogi egyezményt, jogszabályt, hangsúlyozva ezek jelentőségét a kultúra áramlásában és a védelmi idők terjedelmének egységesítésében. Beszélt a BUE, a TRIPS, a Szerzői Jogi Szerződésről (WCT) és a szomszédos jogi teljesítmények kapcsán az Előadóművészek és Hangfelvétel-előállítók védelméről szóló egyezményről (WPPT), illetve a Római Egyezményről is. 

Felel vagy nem felel?

Néhány napja született egy német bírósági ítélet, amelyben a hamburgi fórum elmarasztalta a YouTube-ot, mivel nem akadályozta meg egyes felhasználóit abban, hogy Sarah Brightman dalokat tartalmazó videóklipeket töltsenek fel a szolgáltató szervereire, illetve nem blokkolta e tartalmakat. Az eljáró német bíró mindazok ellenére is jogsértőnek találta a YouTube-ot, hogy világossá vált: a szolgáltatás keretében percenként 24 órányi videóanyagot töltenek fel a felhasználók, vagyis gyakorlatilag se emberileg, se anyagilag nem lehetséges a tartalmak ellenőrzése, nem is beszélve arról, a teljeskörű ellenőrzés ellentétben állna az uniós előírásokkal. A bíró úgy ítélte meg továbbá, hogy a Google által feltett sztenderd kérdés, miszerint a feltöltő személynek van-e joga a tartalmat megosztani, önmagában még nem elegendő a YouTube felelősségének a kizárására.

Bár a bírósági ítéletet egyelőre nem sikerült beszerezni (e hiányosságot, amint lehet, pótolom), ezért a fenti összefoglaló az alábbi két hasznos link segítségével készült. Az egyik az Associated Press híradása (elérhető a Google oldalán), a másik egy The Register újságcikk.

Ez a hír valószínűleg komoly érdeklődésre tarthat számot az elektronikus kereskedelem kérdését komparatív szemszögből vizsgálók számára. Június során hírt adtam az ESZERINT hasábjain arról, hogy egy hasonló ügyben (a híres Viacom v. YouTube ügyben) az Egyesült Államokban mentesült a felelősségre vonás alól a YouTube, mivel az eljáró bíró szerint a YouTube értesítési és eltávolítási gyakorlata alkalmas volt a jogsértések kiszűrésére. A német döntésben, legalábbis a hírek fényében egyelőre erre kell gondolni, ennek az érvelésnek nem jutott központi szerep. Nem véletlen tehát, hogy a két esetet érdemes lesz alaposan nyomon követni (mindkét esetben lesz másodfokú eljárás), hiszen itt az elektronikus kereskedelmi szabályozás (illetve az USA-ban a DMCA) egyik kulcskérdésének hatékonyságáról van szó.

Programajánló - ma zárul a KOPIRÁJT kiállítás

A mai napon zárul az egy hete megnyílt KOPIRÁJT kiállítás a Gödörben, amelynek során számos érdekes kérdésre kaphatnak választ az oda látogatók.

Íme egy kis ízelítő a kiállításról:

„A KOPIRÁJT kiállításon az érdeklődők megismerkedhetnek a szerzői és szomszédos jogok koncepciójával, történetével, fejlődésével és életünk számos területére gyakorolt hatásával. A látogatókat számos élmény várja: üzemeltethetnek egy könyv-szkennelő képet, megismerkedhetik a szerzői jogok fejlődésének kronológiájával egy 17 méter hosszú nyomtatványon. A mai berendezések mellett azok az eszközök is láthatók, amelyek a közelmúltban segítették a szkennelést, a digitalizálást, a másolást. Tizenkét számítógép-installáció önálló internetes kiállításokat kínál; ezeket megtekintve a látogató benyomásokat kaphat a copyright-történet technikai oldaláról. A kiállításon végigsétálva a látogató megismerkedhet olyan copyright vonatkozású területekkel, mint a youtube, a wikipedia, a szabad felhasználás és a szellemi közvagyon, a szabad szoftver és a nyílt hozzáférés, a torrent oldalak és a Creative Commons stb. A látogatók a kiállítótérben aláírhatják a Szellemi Közvagyon Kiáltványát és a „Barcelonai proklamáció az innovációért, a kreativitásért és a hozzáférhető tudásért” című dokumentumot.”

A tavaszi kiállításról két bejegyzés olvasható itt és itt.

"Élő" közvetítés az ALAI bécsi tanulmányi napjairól

Pénteken kezdődik az idei év egyik legrangosabb szerzői jogi konferenciája, az ALAI (Association et Litteraire Artistique Internationale) tanulmányi napjai Bécsben. Az előadások idén két téma, a védelmi idő és a fizető köztulajdon köré fognak csoportosulni. Az ALAI szokásaihoz híven idén is a legkiválóbb kutatók és gyakorlati szakemberek mondják majd el gondolataikat, közöttük Michel Walter, Silke von Lewinski, Pierre Sirinelli, Ysolde Gendreau, Shira Perlmutter, Thomas Dreier, Bernd Hugenholtz, Margarida Almeida Rocha, Samuel Ricketson, Jane Ginsburg, Ramón Casas Vallées, Adolf Dietz, Igor Gliha. Az előadók között két magyar szakember, id. Ficsor Mihály és Tomori Pál is megtalálható. A névsor magáért beszél.

Hiába azonban a konferencia közeli helyszíne, nyilván csak kevesen engedhetik meg maguknak, hogy személyesen is részt vegyenek a rendezvényen. Annak érdekében, hogy senki ne maradjon le, Király Tamás, új szerző-társunk, vállalkozott arra, hogy jegyzeteit folyamatosan megossza velünk ezen a felületen. Péntektől tehát élőben követhetjük a konferencia legérdekesebb előadásait.
 

Dal és szöveg - Cseh Tamás emlékére

Egy éve kísértük utolsó útjára Cseh Tamást, az "igazmondó énekest". A ravatalnál szerzőtársa, barátja, Bereményi Géza mondott búcsúbeszédet.

Találtam benne egy olyan idézetet, amit minden szerzői jogot tanuló hallgatónak olvasnia kell. Egy idézet arról, hogy a dal és a szöveg még akkor is közös alkotás [ld. Szjt. 5.§ (2)], ha azok elvileg aztán külön is felhasználhatók (a dal eldúdolható, a szöveg leírható).

Tamás, Te elvitted magaddal az eljövendő dalszövegeket, mert tenélküled, azok már sohasem fognak előbújni belőlem, mert hozzájuk a Te fizikai jelenléted feltétlen szükséges. Hogy ott ülj a gitároddal, és nézz rám várakozóan. Pedig borzasztóan kíváncsi lennék a meg nem született dalainkra. Mostantól azok elvetélt gyerekek, rengetegen vannak ismeretlenül.
 

Ez az egymásra tekintettel való alkotás, ez a szoros személyes kapcsolat az, ami pl. nem engedi azt, hogy a két "fél" alkotás védelmi ideje külön járjon le [Szjt. 31.§ (2)], vagy ami alapján az egyik "fél" alkotás a másik "fél" szerzőjének engedélye nélkül nem kapcsolható új dallamhoz vagy szöveghez [Szjt. 5.§ (2) második mondat].
 

Ez a közös alkotás olyankor is meg tud valósulni, amikor egy már meglévő vershez ír valaki új szöveget. Az énekelt vers koronázatlan királya, a tavaly 40 éves Kaláka együttes vezetője, Gryllus Dániel mondja az idei Artisjus évkönyvben:

A dal stílusa is a versből következik. Az énekelt szöveg ritkán és csak néhány szóban tér el az eredeti verstől. Bár néha kisebb változtatásokra szükség van. Például amikor Eörsi István versének megzenésítésén dolgoztunk, akkor megkérdeztük tőle, hogy változtathatunk-e rajta. Mire ő: „Ha úgy érzitek, hogy az úgy jobb, akkor nemcsak jogotok, hanem kötelességetek is megváltoztatni!” Ez a fajta nyitott hozzáállás jellemezte Rab Zsuzsát vagy Fodor Andrást is, amikor az egyik műfordításuk megváltoztatását kértük. Sőt! Weöres Sándor még a kötetében is áthúzott és újra írt néhány sort, mert úgy érezte, az jobban igazodik a dallamunkhoz.

Dal és szöveg - nagy szerzőpárosok, misztikus kapcsolatok a profán könnyűzene világában. Szörényi és Bródy, Lennon és McCartney, Presser és Dusán, Cseh Tamás és Bereményi Géza. Alkotók.

Hogyan mentsük meg a zeneipart?

A fenti címmel jelentetett meg egy hosszú írást Paul McGuinness a GQ magazin legfrissebb, augusztusi számában. Bár a zeneiparhoz – hasonlóan a focihoz – mindenki ért, az említett úriember tényleg a „tudók” kicsiny táborához tartozik, ő ugyanis a U2 menedzsere.

McGuinness bevezetőként kellő távolságtartással emlékszik vissza arra, hogy milyen szitokáradatban volt része, miután 2008-ban a Midemen az ISP-k felelősségéről beszélt egy felszólalásában. A cikk összegzését olvasva McGuinness most is helyesnek látja akkori beszédét.

A zeneipari guru az iparág fő problémájának az ingyenességet látja, megítélése szerint végül is ez volt az a változás, amivel a kiadók nem tudtak mit kezdeni. Előbb harcoltak ellene, majd megpróbáltak az ingyenesség ellen ingyenességgel – például a reklámszponzorált üzleti megoldásokkal, folyóirat melléklettként terjesztett lemezekkel – küzdeni, de igazi áttörést egyik sem hozott. McGuinness mégsem látja reménytelennek a helyzetet, mivel – szerinte – a döntéshozók kezdik felismerni, hogy az ingyenesség milyen károkat okoz az alkotóknak.

A U2 menedzsere kiemelte, hogy miközben a zeneipar jelentős bevételektől esett el, az általa létrehozott tartalom segítségével az internetszolgáltatók megnégyszerezték bevételüket az elmúlt öt évben.

McGuinness követendő példának látja a francia és az angol jogalkotók azon megoldását (graduated response), amely végső soron az internet-előfizetés korlátozását rendeli alkalmazni. A menedzser úgy véli, a következő években az előfizetéses üzleti modell lehet a nyertes, a háztartások zöme elő fog fizetni valamilyen zenei tartalomra. McGuinness szerint ugyanakkor a szolgáltatásokat is fejleszteni kell, ugyanis jobb hangminőséget biztosító fájlformátumokra és jobb hangkártyákra van szükség.

McGuinness víziója szerint a jövőben minden tartalom elérhető lesz, egy időben, minden eszközre, a piacnak pedig jelentős szereplői lesznek az internetes szolgáltatók, akik együttműködnek majd a jogosultakkal. Ehhez persze – teszi hozzá a menedzser – hosszú utat kell még megtenni.