Ifjú tehetségek és engedélyek nyomában
Avagy karaoke jogi szemmel
Avagy karaoke jogi szemmel
Az 1709Blog szerzője a minap adott hírt arról, hogy az osnabrücki egyetem két professzora, Hans-Jürgen Ahrens és Mary-Rose McGuire egy 10 könyvből (itt nem a szó "kötet" értelmében) álló tervezetet készített a német szellemi tulajdonjogról.
A modelltörvény kidolgozásának indokát a német IP fragmentált jellege adta: jelenleg hét törvény szabályozza a szellemi tulajdonvédelem különböző területeit, melyek azonban nem kevés átfedést és ismétlést tartalmaznak, különösen a Jogérvényesítési irányelv átültetése óta.
A modelltörvény 10 könyvéből az első általános (vagyis valamennyi területre érvényes) anyagi jogi, a második pedig általános eljárásjogi rész lesz. A 3-9. könyvek a jelenlegi héz törvény konszolidált verzióját tartalmazná, kivágva a hatályos törvényszövegből a fölösleges ismétléseket, illetve a fenti 1-2. könyvbe átkerülő szabályokat. A 10. könyvnek pedig a munkavállalói találmányokkal kapcsolatos normákat tartalmazná. A koncepció lényege elérhető itt. A modelltörvény szeptembertől megvásárolható a Sellier kiadótól, decembertől pedig a kommentár is beszerezhető lesz. (Érdekes, hogy a tervezett normaszöveg hosszabb lenne - 446 oldal - mint a - kb. 400 oldalas - kommentár.) Előbbi amúgy 10, utóbbi 90 eurót kóstál majd.
Még májusban hozták nyilvánosságra a Hargreaves jelentést, azonban a neves médiajogász által összeállított, reformjavaslatokkal megtűzdelt dokumentumra mindeddig érdemben nem reagált a brit kormány - eddig. A válasz pedig rendkívül kedvezőnek tűnik: a több reakció közül kiemelkedik, hogy a Digital Economy Act weboldalak blokkolására vonatkozó részét valószínűleg annulálják, a brit szerzői jogi törvényt pedig a digitális korhoz kívánják igazítani.
Az év elején meglehetősen nagy hullámokat kavartak a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (Mttv.) szerzői jogot érintő rendelkezései. Olyan értelmezések is napvilágot láttak, hogy a közszolgálati médiavagyonra és a közszolgálati médiaszolgáltatók archívumára vonatkozó szabályok (Mttv. 100. §-a és 203. §-ának 33. pontja) a jogosultak vagyoni jogainak normatív eszközökkel történő „államosítását” jelenthetik, amely azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a művészek és más jogosultak az elismert jogoknak és jövedelmeknek csak töredékét kapják meg vagy azokat akár el is veszíthetik.
Az érintett állami szervek (NMHH, SzTNH) és a közös jogkezelő szervezetek között ez év tavaszán lezajlott egyeztetések nyomán az a kormányzati álláspont fogalmazódott meg, hogy az Mttv. és a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) egyes rendelkezései között észlelt ellentmondások többsége jogértelmezéssel tisztázható, míg az így nem rendezhető kérdéseket az Mttv. soron következő módosítása során lehet illetve kell orvosolni. A jogértelmezést az Mttv. 100. §-ának (4) bekezdése alapján jóváhagyott és megjelent Archiválási Szabályzat tartalmazza, míg a vágyott törvénymódosításra az egyes elektronikus hírközlési tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi CVII. törvény részeként került sor, 2011. július 20-ai hatállyal.
Az NMHH Médiatanácsa 892/2011. (VII. 6.) számú határozatával döntött a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) Archiválási Szabályzatának jóváhagyásáról. A Szabályzat elsősorban az archiválás és az Archívum megőrzésének, kezelésének és felhasználásának részletes szabályait fogja össze, de kitér az Archívum használatának szerzői jogi kérdéseire is. A vitatott ügyekben az alábbi magyarázó szabályok születtek (I. rész 6. pont:
„Az MTVA jogszerzése kizárólag azokra a vagyoni és felhasználási jogokra terjed ki, amelyek az Mttv. hatálybalépése időpontjában a közmédiumok javára még ténylegesen fennálltak. Az így átszállt jogok csak az eredeti terjedelemben illetik meg az MTVA-t, illetve a közszolgálati médiaszolgáltatókat, míg a lejáró jogbirtoklási idejű felhasználási jogok folyamatosan kikerülnek a közszolgálati médiavagyonból. 2011. január 1-jét követően főszabályként az MTVA szerzi meg a jogokat.
A közszolgálati médiavagyonra vonatkozó fogalom-meghatározásban nevesített médiaszolgáltatáshoz kapcsolódó egyéb, kulturális értéket képviselő dokumentumok, fényképek kifejezést az általános szabályozáshoz képest csak szűken lehet értelmezni. Ebben az esetben nem audio/audiovizuális művekről, hanem az Archívumban található egyéb anyagokról van szó, és a kapcsolódást a közszolgálati médiaszolgáltatók korábbi tulajdonjoga vagy más joga alapozza meg.
A közszolgálati médiavagyonra vonatkozó fogalom-meghatározásban nevesített „kulturális értéket képviselő” kifejezés a definícióban kizárólag a közszolgálati médiavagyonba tartozó dokumentumokra és védetté nyilvánított fényképekre vonatkozik.
A vitatott jogállású művek közszolgálati médiaszolgáltatásban történő bemutatását követően fellépő szerzői vagy szomszédos jogi jogosult a további felhasználást megtilthatja. Ehhez bizonyítania vagy legalábbis valószínűsítenie kell az engedélyezési jogát a mű nyilvánossághoz közvetítéséhez. Ha a vita egyértelműen nem tisztázható a felek között, akár a jogosultság, akár a díjazás kérdésében a bíróság hoz döntést.
Ha az Archívumban található valamely szerzői műről a rendelkezésre álló iratok alapján nem dönthető el egyértelműen, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatásban felhasználható-e, az Archívum vezetője kikéri a Jogi és igazgatási igazgatóság állásfoglalását a mű bemutatásának engedélyezése vagy egyéb felhasználása céljából. A vitatott jogállású művek felhasználásának és hasznosításának eljárásrendjét külön belső utasítás állapítja meg.
Ha az Alap vagyonán kívül eső mű vagy más teljesítmény jogosultja közös jogkezelő szervezet, a díjmeghatározás alapja az Szjt. alapján jóváhagyott és kihirdetett jogdíjközlemény, vagy a jogkezelő szervezettel kötött megállapodás.
A közszolgálati médiaszolgáltatás keretében, valamint az MTVA működése során szolgálati műként létrehozott művek és egyéb teljesítmények a közszolgálati médiavagyon részét képezik, így azokat az Archívum engedély- és díjmentesen használhatja fel a közszolgálati médiaszolgáltatás körében. Nem keletkeztet új engedélyezési jogot és díjfizetési kötelezettséget az a helyzet, hogy a kezelővé vált Alap engedélyezi ingyenesen a közszolgálati médiaszolgáltatók számára a nyilvánossághoz közvetítést. Az Alap és a közszolgálati médiaszolgáltatók közötti ingyenes továbbengedélyezés nem zárja ki a jogosultak elidegeníthetetlen díjigényeit azon felhasználások után, amelyek nem ingyenes átadásra vonatkoznak.”
Félreértésekre adott okot az Mttv. 100. §-ának (10) bekezdése is, amely kimondta, hogy eltérő megállapodás vagy a vagyonkezelési szerződés eltérő rendelkezése hiányában az Alapnak és a közszolgálati médiaszolgáltatóknak a közszolgálati médiavagyon általuk kezelt elemeire vonatkozó felhasználási jogszerzésére, valamint a közszolgálati médiavagyon egyes elemeinek a közszolgálati médiaszolgáltatók közötti ingyenes átadására az Szjt. 30. §-ának (3) és (4) bekezdésében foglaltakat nem kell alkalmazni. E rendelkezés célja az volt, hogy a közszolgálati Zrt.-k keretében szolgálati műként létrehozott műveket és egyéb teljesítményeket továbbra is engedély- és díjmentesen lehessen felhasználni a közszolgálati médiaszolgáltatás körében. Másként fogalmazva, ne keletkeztessen engedélyezési jogot és díjfizetési kötelezettséget az az új helyzet, hogy a tulajdonossá vált Alap engedélyezi ingyenesen a közszolgálati Zrt.-k számára a nyilvánossághoz közvetítést. Az Szjt. 30. §-ának (4) bekezdésére való utalás azonban olyan látszatot teremtett, mintha a jogalkotó kizárta volna a jogosultakat az olyan díjakból (a magáncélú másolási, az egyidejű vezetékes továbbközvetítési, valamint a bérbe- illetve a haszonkölcsönbe adási jogdíjakból) való részesedésből, amelyeknek a kötelezettje nem is az Alap vagy a közszolgálati médiaszolgáltató lenne. Ezt a helyzetet akként orvosolta a jogalkotó, hogy az Mttv. kifogásolt rendelkezéséből törölte az Szjt. 30. §-ának (4) bekezdését.
Végül itt érdemes röviden megemlíteni, hogy – összhangban az Mttv. 218. §-ával – a Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA) kezelésének, fenntartásának és működtetésének feladatát 2011. március 31. után az NMHH látja el, amely ennek a feladatnak az ellátásával az MTVA-t bízta meg.
„A kalózok többet költenek filmekre”, írja az Index a főoldalán, és én felordítok. Vajon soha nem lesz már vége ennek az értelmetlen bizonygatásnak?
Az Európai Bizottság 2011. májusában nyilvánosságra hozta az árva művek egyes megengedett felhasználási módjairól szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvtervezetről szóló bizottsági javaslat [COM (2011) 289 végleges]. (Vö. Gyenge Anikó bejegyzésével e blogon.) A Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület (MSZJF) a Közigazgatási és Igazságügyi Mininsztérium felkérésére nemrégiben véleményezte a tervezetet.
Az MSZJF véleményében a irányelvtervezet kidolgozásával kapcsolatos jogpolitikai kiinduló pontok elemzése mellett a tervezet tárgyi hatályával, az árva művé nyilvánítással, a szerzői jogosult felkutatásának krédésével, az árva státusz kölcsönös elismerésének elvével, és az árva mű állapot megszüntetésével kapcsolatos rendelkezésekkel foglalkozott részletesen.
Az 5 oldalas dokumentum az MSZJF honlapján a friss hírek között érhető el. A dokumetum elkészítésében az MSZJF elnöksége mellett különösen Békés Gergely, Kiss Zoltán és Mezei Péter vett részt. (Mezei Péter saját véleményét lásd a Szerzői jog a XXI. században c. blogon.)
2011. július 8-án a Bizottság nyilvánosságra hozta a jogérvényesítési irányelv átültetésével kapcsolatos közleményére beérkezett 380 észrevétel összefoglalóját. Az anyag érdemi értékelést nem tartalmaz, tehát ebből még nem lehet a Bizottság szándékaira következtetni.
A dokumentum lényegében nem közöl releváns újdonságokat: a szerzői jogosultak, jogkezelő szervezetek az irányelv módosítását szeretnék, elsősorban az online jogsértések tekintetében igényelnének erősebb eszközöket, továbbá az adatvédelmi szabályok és az adatszolgáltatási igény összehangolását, hivatkozva arra, hogy a jelenlegi szabályok alapján esély sincs a jogszerű szolgáltatások beindulására és az illegális piacok elleni fellépésre.
A telco-cégek és az ISP-k nem igénylik a változtatást, sőt, kifejezetten az irányelv változatlanul hagyása mellett kardoskodnak, mondván, minden változtatás csak további jogbizonytalanságot eredményezne és ez nem kedvezne az ő piacaiknak.
A végfelhasználók pedig természetesen továbbra is az alapvető jogaikat féltik.
A magyar kormány által készített beadványt a Bizottság igencsak sommásan foglalta össze, bár az részletesen kifejtett érvelést tartalmazott. Sajnos a Bizottság úgy olvasta a sok oldalas elemző dokumentumot, hogy - a tagállamok között szinte egyedülállóan - Magyarország szerint egyáltalán nincs szükség a változtatásokra, az irányelv szabályai megfelelően kezelik a problémákat.
Bár a dokumentum kiváló képet ad az álláspontok diverzitásáról, a problémák megoldásához valószínűleg nem járul hozzá érdemben, hiszen kb. ugyanez tudható volt a Bizottság közleményéből is. Ami szükséges lenne, az egy mély levegő az uniós jogalkotó részéről, néhány bátor lépés megtételéhez. A kérdés csak az, melyik irányban teszi meg.
A Bizottság közleménye itt olvasható:
http://www.sztnh.gov.hu/jogervenyesites/Bizottsagi_kozlemeny_jogervenyesitesi_
iranyelv.pdf
A magyar kormány álláspontja innen letölthető:
http://www.sztnh.gov.hu/jogervenyesites/enforce_20110331.html
Az összefoglaló dokumentum angolul hozzáférhető a következő linken:
http://ec.europa.eu/internal_market/consultations/docs/2011/intellectual_
property_rights/summary_report_replies_consultation_en.pdf
Az Országgyűlés tegnapi ülésén – más jogszabályok mellett – ismét módosította a december végén elfogadott médiatörvényt. Az újonnan elfogadott módosítás érinti a magyar zenékre vonatkozó kvótát is. A módosítással elfogadott 21.§ (1)-(2) új szövege a következő:
21.§ (1) A lineáris rádiós médiaszolgáltatásban a zenei művek közzétételére szánt évi teljes műsoridő legalább harmincöt százalékát magyar zenei művek bemutatására kell fordítani.
(2) A lineáris rádiós médiaszolgáltatásban a közzétett magyar zenei műsorszámok éves átlagban legalább huszonöt százaléka öt évnél nem régebben nyilvánosságra került zenei műből, vagy öt évnél nem régebben készült hangfelvételből kell, hogy álljon.
Az előterjesztők indokolása szerint a módosításra azért volt szükség, mivel „A törvény szövege ennél a műsorkvótánál korábban nem tartalmazta azt az időtartamot, amelyre vonatkozóan a magyar zenei kvótát teljesíteni kell.” A módosítás megítélésem szerint növelte a szerkesztők mozgásterét, mostantól szabadabban dönthetnek arról, hogy a magyar zenék az év mely szakában kerülnek adásba, amely – figyelembe véve a hangfelvételek életciklusát - indokolt.
Egy további módosítás érinti a 22.§ (6) bekezdését, amely azon műsorszolgáltatókra tartalmaz kötelezettséget, amelyek több műsort is sugároznak. Az új szabály a következő:
21.§ (6) Azon médiaszolgáltatók, amelyek több médiaszolgáltatást is nyújtanak, a 20-21. §-ban, illetve a (2)-(3) bekezdés szerinti hatósági szerződésben meghatározott arányokat valamennyi médiaszolgáltatásuk összesített műsoridejének átlagában kötelesek elérni, azzal, hogy a 21.§ (1) bekezdésében meghatározott kötelezettség teljesítése tekintetében médiaszolgáltatásonként a műsoridő legalább húsz százalékát el kell érnie a magyar zenei művek arányának.
A módosítást az előterjesztők azzal indokolták, hogy az új szabállyal akadályozható meg az, hogy a nagyobb vételkörzetű médiaszolgáltatásban alacsonyan tartsa a magyar zenék arányát oly módon, hogy több kisebb vételkörzetű médiaszolgáltatásában ezt az arányt magasan tartja. Én úgy látom, hogy a több műsorszolgáltatással rendelkező szolgáltatókra vonatkozó különös szabály a módosítást követően is olyan kedvezményt jelent a gyakorlatban, amely indokoltsága megkérdőjelezhető.
Az elmúlt hónapok egyik legfontosabb törvénytervezete az USA Szenátusa elé került PROTECT IP Act volt. A tervezet arra is javaslatot tett, hogy a közvetítő szolgáltatók önkéntes alapon lépjenek fel az online szerzői jogsértéseket elkövető weboldalakkal szemben. Ez az ötlet tükröződik vissza az "Addressing websites that are substantially focused on infringemet" munkaanyagon - Angliában.
A Football Association Premier League Limited, a Publishers Association, a British Recorded Music Industry Limited (BPI), a Motion Picture Association és a Producers Alliance for Cinema and Television által alkotott "Rightsholder Group" 2011. június 10-én állította össze a kérdéses munkaanyagot. (A saját maga által titkosnak nyilvánított dokumentum oldalanként elérhető itt.)
A kiindulópontot a határokon átívelő, és legtöbb esetben az Egyesült Királyság határain túlról nyújtott szolgáltatások jogsértő jellege, valamint az értesítési és eltávolítási eljárás hatékonyságának megkérdőjelezhetősége adja. Ennek fényében a vitairat célkitűzése a következő:
"The objective is to establish a system that protects a copyright owner's property rights by substantially inhibiting infringement while protecting the legitimate interests of consumers, site operators and service providers, including (where relevant) access to services and information and freedom of expression."A fenti mondat kiválóan példázza a 8 oldalas munkaanyag teljes szellemiségét. Hangsúlyozottan kiáll a szerzői jogosultak érdekeinek védelme mellett, miközben alapelvi szinte rögzíti a fogyasztók és a közvetítő szolgáltatók érdekeinek védelmét. Végső soron, ahogy arra a dokumentum is utal (3. oldal), ez az önkéntes modell alkalmas lenne a Digital Economy Act vitatható rendelkezéseinek (három csapás) háttérbe tolására.
Ysolde Gendreau és Jonathan Griffiths – Az emberi jogokból eredő korlátozások; a szerzői jog újra egyensúlyba hozása a művekhez való hozzáférés szempontjából
X-Factor, Fremantle: ezek a multiformátumú médiával foglalkozó társaságok így figyelhetik ügyfeleiknek a különböző országokban található nézettségét, követését.
Ekkora megfigyelőmunkához különleges szoftverre volt szükség, mert emberi erőforrásokkal egyszerűen lehetetlen figyelni ekkora mennyiségű médiát.
A jogosult feltölti videóját a Youtube-ra, ami generál belőle egy ID-fájlt. Utána a felhasználó is feltölt egy videót, ami szintén kap egy ID azonosítót. Ezek után a ContentID összeveti a két ID-t és ha egyezést talál, szól. Automatikusan továbbítja a vélelmezetten jogsértő tartalom adatait a jogosultnak.
A szoftver fejlettségét mutatja, hogy minőségbeli, illetve egyéb apróbb eltérések, fordított feltöltés, képkockák összekeverése sem alkalmas arra, hogy elrejtsen egy jogsértő tartalmat.
A ContentID segítségével nem csak a jogsértő tartalmak feltöltése csökkent jelentősen, de a jogosultak is nagyobb mértékben részesülnek a saját alkotó munkájuk hasznából.
A tartalom jellegétől függően természetesen egyéb megoldások is alkalmazhatóak, ide tartozik az az eset, amikor a videó és a hangsáv jogosultja eltér.
A ContentID-t 13 nyelvre fordították eddig le, hogy a lehető legszélesebb körben váljon alkalmazhatóvá. Beállítható, hogy egyes országokból érkező megkeresések esetén máshogy reagáljon, így a nemzeti jogokban található eltérések is alkalmazhatóak.
A rendszer már az előtt életbe lép, hogy a videó először megjelenne. Csak olyan videó kerülhet ki a Youtube-ra, amely átment az előzetes vizsgálaton. Mindezek mellett a honlapon már megtalálható videók is folyamatos vizsgálaton mennek át.
dr. Horváth Katalin
dr. Maráczi Miklós
Sár és Társai Ügyvédi Iroda
Utolsó kommentek