EU IP stratégia

Íme néhány szerzői jogi elem a friss EU IP stratégiából:

1.
Közös jogkezelés: Idén júniusról a második félévre tették át a közös jogkezeléssel foglalkozó irányelv elfogadását. Mint ismert, elsősorban a zene online felhasználásával fog majd ez foglalkozni, de várhatóan minden típusú közös jogkezelőre nézve tartalmaz majd átláthatósági és governance szabályokat.
A Bizottság elő akarja mozdítani, hogy az európai határokon átnyúló jogosításba „jogbrókerek” (ez új kifejezés, még sose hallottam) kapcsolódhassanak, akiknek azonos versenyfeltételek között és minimálisan rögzített szolgáltatási színvonalon kell majd működniük. Hogy ez pontosan mit jelent, azt egyelőre sem a piac szereplői, sem a Bizottság nem tudja. Valószínűleg az a Bizottság víziója, hogy a szerzők és zeneműkiadók jogai néhány csomópontban összefutnak majd, és így a nagy európai online szolgáltatók (iTunes, Spotify, Nokia, stb.) a 27 helyett mondjuk 5-6 helyről tudják a szükséges szerzői jogi engedélyeket beszerezni.
Az erről szóló beszélgetés régóta zajlik, tehát ez sem újdonság, arra viszont továbbra sem kapunk választ, hogy az európai jogalkotás hogyan fogja ezt konkrétabban elősegíteni.
 
2.
Egységes európai szerzői jogi kódex: A Bizottság egy ilyen egységes joganyag megalkotásának lehetőségéről alapvetően pozitív hangnemben szól, de azt írja, ezt még majd meg kell újból vizsgálni. Szóval nesze semmi fogd meg jól.
 
3.
Global Repertoire Database: az egyik friss fejlemény az EU-ban az a törekvés, hogy nyilvánosan elérhető adatbázis álljon mindenki rendelkezésére a zeneművekről, és azok szerzőiről, zeneműkiadóiról (ahogy a zsargon hívja: a „jogosulti szerkezetről”). A feladat elsőre talán nem tűnik bonyolultnak, de a rendkívül összetett zeneműkiadói képviseletek miatt ez bizony szinte a lehetetlennel ér fel. Az biztos, hogy egy ilyen adatbázis nem holnap jön majd létre. Mindenesetre a Bizottság a mostani közleményben az eddigi legegyértelműbb verbális támogatást adta a GRD kezdeményezésnek.
 
4.
User generated content: ezen a ponton a Közlemény ismét bosszantó. Leírják, hogy milyen jó, hogy az internet világában az amatőr felhasználó is képes tartalmat előállítani, és hogy ehhez mások műveit is fel tudja használni. Leírják azt is, hogy jó lenne, ha ehhez könnyen tudna szerzői jogi engedélyt kapni. És… ezen a ponton abbahagyják a gondolkodást, annyit írnak ismét, hogy „a Bizottság tovább fogja vizsgálni a kérdést.” Na kösz. Így én is tudok IP stratégiát írni.
 
5.
Üres hordozó díj: Mint ismeretes, már 2004 óta zajlik egy párbeszéd a jogosultak és a díjfizetők között az Európai Bizottság előtt. A beszélgetés 2009-ben el is jutott egy „Memorandum of Understanding”-tervezetig, akkor azonban a díjfizetői oldal felállt a tárgyalóasztaltól. Most az IP stratégia azt mondja, a Bizottság megkétszerezi a törekvést, hogy létrejöjjön egy egyezség a felek között, és e célból idén egy mediátort fog kinevezni. A cél: 2012-ben európai szintű jogalkotás a témában.
 
6.
Europeana: A cél, hogy elérhetővé váljon az európai kulturális örökség a legszélesebb közönség számára. Ehhez egyrészt az árva mű szabályozást fogad el az EU, másrészt pedig az „out-of-print” művek esetében a közös jogkezelés rendszerét szeretnék megerősíteni.
 
7.
Audiovizuális művek az interneten: Konzultáció indul a témában 2011-ben, a jelentés 2012-re várható.
 
8.
Kalózkodás elleni harc: Azt hiszem, ezen a ponton a legsoványabb a Bizottság stratégiája. A Kalózkodás és Hamisítás Elleni Obszervatórium megalapításának sikeréről szólnak, majd arról, hogy a társadalom szerzői jogi tudatosságát javítani kell. Emellett annyit mondanak még, hogy 2012-ben a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló irányelvet felül fogják vizsgálni.
 
Akkor meg minek…?!
Felmerül a kérdés, hogy minek készítettek egy „IP stratégiát” a Bizottságnál, ha egyszer úgyis csak azt írták le, amit már tudtunk, és stratégiainak nevezhető távlati gondolkodásnak nyomát sem látjuk. A válasz erre az – legalábbis a folyosói pletykák szerint -, hogy a Bizottság több főigazgatósága („DG-je”) is nyomul a szerzői jogi területen, megpróbál szabályozói szerepben fellépni.
Mint azt már többször láttuk, ez a sokszereplős játszma a Bizottságot sokszor le is lassítja, hiszen a különböző tervezetek el sem jutnak a nyilvános konzultációig, még a főigazgatóságok közti egyeztetésen elvéreznek.
A szerzői jogért hagyományosan felelős Belső Piaci Főigazgatóság most azzal próbálta visszaszerezni – szakpolitikai értelemben – a kezdeményezést, hogy ő hozta létre ezt a stratégiainak szánt anyagot.
Hát, ez sajnos így aztán nem is lett jó anyag, nem nyújt fogódzót a jövőbeli jogalkotás részére…
 
Címkék: eu

Nyilvánosságra hozták az árva művekről szóló irányelv-tervezetet

Egy szép májusi napot sikerült választania a Bizottságnak arra, hogy nyilvánosságra hozza a régóta várt elképzelését arról, hogy az árva művekkel kapcsolatos problémákat hogyan kellene kezelni Európa-szerte.

Csak emlékeztetőül: ha nincs meg a jogosult vagy nem tudjuk, hol van, a művel kapcsolatos egyes jogok nem gyakorolhatók - ezeket a jogokat hívjuk árva jogoknak (és pongyolán az érintett műveket árva műveknek). Rájuk vonatkozóan az Szjt. 2009. február 15-e óta tartalmaz szabályokat, szinte elsőként Európában.

A Bizottság tervezete meghatározza a tárgyi hatályát (elsősorban egyes irodalmi és egyes audiovizuális művekre fog kiterjedni), hogy mely művek tekinthetők árvának (lényegében azonos definíciót adva a magyar törvénnyel), a gondos keresés kritériumai kialakításának részletes feltételeit, deklarálja a kölcsönös elismerés elvét, az érintett felhasználásokat (egyes többszörözések és online hozzáférhetővé tétel), és a jogszerű felhasználás feltételeit. 

Ez utóbbi pont érdemes különös figyelemre, ugyanis az irányelv nem mondja ki expressis verbis, hogy a felhasználáshoz engedély kellene: olyan szabályozást ad, amely - talán! - alkalmas valamennyi ma létező szabályozási modell fenntartására, bár a preambulum csak a skandináv modell megőriztetőségét erősíti meg, az állami engedélyezési rendre vonatkozóan pedig az indokolás jegyzi meg, hogy azt a magas adminisztratív terhek és a tömeges digitalizálás kezelésére való alacsonyabb alkalmassága miatt nem választották.

A tervezet alapos elemzést igényel minden tagállam részéről (különösen azok részéről, amelyek már bírnak valamiféle megoldással a problémára), emiatt várhatóan a lengyel elnökség fogja megkezdeni a tárgyalását. E blogbejegyzés szerzője is megígéri, hogy rövidesen közre fogja adni a saját elemzését a témában. 

A tervezet és a vele kapcsolatos valamennyi dokumentum innen letölthető:

http://ec.europa.eu/internal_market/copyright/orphan_works_en.htm

 
Címkék: eu szerzői jog európai bizottság információs társadalom irányelv árva művek

FRISSSSS! Kijött az EU IP stratégiája

Tegnap késő délután jelent meg az a közlemény, ami az EU szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos stratégiájával foglalkozik. Az Európai Bizottság 2011 és 2014 közötti időszakra vonatkozó gondolkodását meghatározó anyag maga nem hosszú, mindössze 25 oldalas.

Aki sok újdonságra számít olvasás közben, azt el kell keserítenem. Mind a közleményt körüljáró „szósz” (milyen fontos az új alkotás, az új technológia, az egységes piac a jövőnk szempontjából), mind a tartalmi rész ismert volt már főbb vonalakban korábban is.
Részletes elemzés kicsit később. Addig is:
 

Digitális lehetőség - Angol IP reformötletek

Évekkel ezelőtt, a Gowers jelentés keretében már napirendre került az angol szellemi alkotások jogának a reformja. (Ezzel összefüggésben lásd Mezei Péter cikkét a Debreceni Jogi Műhely 2008/1. számában.) A 2006. decemberében kiadott dokumentum 54 javaslatából 25-öt megfogadott a jogalkotó. Mindez mégsem bizonyult elegendőnek az angol IP rendszer megújhodásához. David Cameron miniszterelnök ezért 2010. novemberében felkérte Ian Hargreaves professzort, hogy készítsen egy független tanulmányt az angol IP jog állapotáról, és tegyen javaslatokat a szükséges reformokat illetően. 

A múlt héten mindez megtörtént. A neves médiajogász és csapata (mely javarészt a brit Szellemi Tulajdonvédelmi Hivatal, az Intellectual Property Office, munkatársaiból állt) múlt héten közzétette 130 oldalas reformkoncepcióját. (Tekintettel az anyag méretére, az alábbi összefoglalót a bevezető és az összefoglaló fényében készítem el.)

A jelentés első számú megállapítása, hogy a jelenlegi jogszabályi keretek akadályozzák az innovációt és a gazdasági fejlődést, ezért módosítani szükséges őket (egészen pontosan "IP law must adapt to change"). Hargreaves fokozottan hangsúlyozza azt is, hogy megállapításaikat gazdasági "bizonyítékokra" alapozták, semmint lobbisták feltételezéseire vagy kalkulációira.

A jelentés 10 nagy fejezetből áll. Ebből az első rész a digitális forradalomról és annak kihívásairól beszél. A második összefoglalja azokat a fontos gazdasági adatokat, amelyre a csapat alapította elképzeléseit. A harmadik fejezet a nemzetközi jogi vonatkozásokat összegzi.

A negyedik rész egy új, digitális környezetre hangolt engedélyezési szisztéma ("Digital Copyright Exchange") bevezetését szorgalmazza, amely lehetőséget teremtene korunk digitális világában a gyorsabb, "automatizáltabb" és olcsóbb engedélyezésre, ami egyúttal a felmerülő jogvitákat is képes lenne hatékonyabban feloldani. (Lásd különösen: 4.31-39. pontok.) Hargreaves azt is hangsúlyozza, hogy Angliának szorgalmaznia kell az Európai Unióban a határokon átnyúló engedélyezési modellek bevezetését (4.40-42.) Végül e fejezet (4.52-60.) az árva művek körüli dilemmák feloldására is javaslatot tesz, méghozzá egy külön engedélyezési szisztéma törvénybe iktatása formájában.

Az ötödik fejezet a szerzői jogból ismert szabad felhasználási esetkörök szélesítését javasolja. Elsőként a szerzők azt vizsgálták meg, hogy van-e realitása a fair use teszt bevezetésének Angliában (így már sokkal jobban értem, hogy miért próbálkoznak az írek is ezzel). Mivel erre kevés esélyt látnak (5.12-19.), inkább arra tesznek javaslatot, hogy az Infosoc irányelv által felkínált lehetőségekkel éljen bátrabban az angol jogalkotó (5.32-38.). Ennek keretében említést nyer a paródia célú szabad felhasználás bevezetése (amely jelenleg csak a fair dealing általános szabálya alapján, eseti mérlegelés függvényében tekinthető megengedettnek), a nem kereskedelmi jellegű kutatások támogatása, és a könyvtári archiválás szélesítése (melyet már Gowers is javasolt). Ezen felül a dokumentum - ugyancsak kölcsönözve a Gowers jelentésből - a forrásművek formájának átalakításával járó másolás (format-shifting) engedélyezését is szükségesnek tartja (5.27-31.). Ez jelenleg ugyanis a könyvtári archiválást akadályozza, akárcsak a magáncélú többszörözésnek, pl. egy dal CD-ről MP3 lejátszóra való rippelése esetén.

A hatodik és hetedik fejezet szabadalmi és formatervezési kérdésekkel foglalkozik. Ezekkel érdemben nem kívánok és tudok e helyütt foglalkozni.

A nyolcadik rész a jogérvényesítés szükségességét hangsúlyozza, melynek keretében két figyelemre méltó megállapítást tesz. Egyrészt az illegális fájlcseréléssel kapcsolatos kutatások következetlenségére (módszertani hiányosságaira) utalva megállapítja, hogy e jogsértések a) feltehetőleg nem okoznak akkora kárt, mint arra a jogosultak hivatkozni szoktak; b) több szektorban kimondottan pozitív tendenciákat is képesek előidézni. Épp ezért a szerzők azt is kiemelik, hogy alaposan ellenőrizni kell majd, hogy a Digital Economy Act - mely a vele szemben indított bírósági felülvizsgálat sikertelensége folytán 2012-ben hatályba fog lépni - csakis a valós gazdasági folyamatokra (és nem feltételezésekre) reagáljon.

A 9. fejezet a kis és középvállalkozásoknak az IP szektor fellendítésében vállalt jelentőségét emeli ki. Az utolsó rész pedig arra tesz javaslatot, hogy amennyiben az angol kormány az innováció és gazdasági fejlődés erősítésében kulcsfontosságú szerepet kíván szánni a Szellemi Tulajdonvédelmi Hivatalnak, akkor szükséges annak jogosultságait bővíteni. Az új jogok legkiemelkedőbbike az lenne, hogy a Hivatal "törvényerejű véleményeket" ("statutory opinions") adhatna ki, melyeket a bíróságoknak az előttük folyó eljárásokban kötelező jelleggel figyelembe kellene venniük.

E tömör összefoglaló remélem, hogy sokak érdeklődését felkelti aziránt, hogy elmélyedjen az angol IP jog rejtelmeiben. Csak járjon (több) sikerrel (mint a Gowers jelentés)!

Aki a jelentés mélyére kíván látni, töltse be a Guardian, a Telegraph, a BBC, az Ars Technica cikkét, vagy az InTechWeb Blog bejegyzését.
 
Címkék: anglia internet szerzői jog fájlcsere szellemi tulajdon jogérvényesítés szabad felhasználás

HADOPI felmérés

Friss felmérés jelent meg a francia "fokozatos válasz" megoldást alkalmazó állami hatóság, a HADOPI weboldalán. Ez az attitűdvizsgálat a francia netezők körében készült, és arra próbál választ találni, hogy a nemrég indult rendszer elérheti-e a célját: a legális tartalomszolgáltatások megerősödését.

Ami engem illet, az ilyen attitűdvizsgálatokkal mindig szkeptikus voltam, bár rendszerint komoly tanácsadó és közvéleménykutató cégek állnak mögötte. Mégis: Ha az egyik oldal készítteti őket, akkor az derül ki, hogy aki fájlcserél, az minden eddiginél több CD-lemezt vásárol. Ha meg a másik oldal, akkor olyan az eredmény, mint amit most láthatunk ebben a francia felmérésben:

  • az emberek 50%-a szerint jó kezdeményezés a Hadopi;
  • 41%-uk szerint megváltoztatja internethasználati szokásaikat;
  • a megkérdezettek 7%-a már azt állítja: ő vagy ismerőse kapott Hadopi-figyelmeztetést szerzői jogsértésről;
  • a figyelmeztetést kapók 72%-a csökkentette vagy megszüntette illegális tevékenységét.

Mindenesetre alig várom már az ellen-felmérést, ami majd a fentiek ellenkezőjét fogja bebizonyítani...

 
Címkék: internet szerzői jog fájlcsere három csapás hadopi

Drákói szigor: féljetek online jogsértők!

Egy ideje konkrét lépéseket igyekszik tenni az Egyesült Államok kormánya annak érdekében, hogy visszaszorítsa, illetve még szigorúbban szankcionálja az online szerzői jogsértések elkövetőit. Tavaly már a Szenátusig jutott a COICA, mely végül nem került elfogadása, bár ez elsősorban az USA jogalkotási rendjének köszönhető. Az idén összeállt 112. Kongresszus ismét napirendre tűzte a reformötleteket.

Az új törvényjavaslat a "The Preventing Real Online Threats to Economic Creativity and Theft of Intellentual Property Act" teljes címből képzett "PROTECT IP Act" nevet viseli. Tartalma legkevesebb két dokumentumból olvasható ki. A törvénytervezet indokolását a Techdirt május 10-ei bejegyzésében beágyazott dokumentumból lehet kiolvasni ("Indokolás"). Másrészt ugyancsak a Techdirt oldalon egy május 11-ei írásból érhető el a törvényjavaslat szövegtervezete ("Tervezet"). Mivel a PROTECT IP Act nem több nyers tervezetnél (valójában "bill", semmint "act"), ezért a jelen bejegyzésben csak a legalapvetőbb sarokköveiről igyekszek említést tenni.

1. A szerzői jog territoriális jellegének megtörése
Az Indokolás a törvényjavaslat létalapjaként azt jelöli meg, hogy az éves viszonylatban dollármilliárdos károkat és munkahelyek több százezres nagyságrendben való elvesztését eredményező szerzői jogsértések és termékhamisítások egy jelentős része a jogellenes letöltések és streamelések, valamint a hamisított áruk értékesítésének tudható be. E jogsértéseket azonban sok esetben külföldről (külföldi domaineken üzemelő weboldalakról) követik el, melyekkel szemben az amerikai jogosultaknak jelenleg nincs kellő lehetőségük fellépni. A PROTECT IP Act viszont ezt a helyzetet változtatná meg.

A törvény kiindulópontja tehát az, hogy törvényi úton törje meg az Egyesült Államok szerzői jogának territoriális jellegét. Ez azért érdekes, mert a világon (amennyire én tudom) az USA kivételével az összes országban szigorúan betartják, hogy a nemzeti előírások csakis az adott ország területén érvényesüljenek. Az USA szövetségi esetjoga e szűk territoriális jelleget már korábban is kibővítette, ám törvényi szinten eddig csak rendkívül szűk, egyértelműen az USA földrajzi területéhez is köthető cselekmények esetére tette lehetővé a külföldi jogsértés szankcionálását (például egy külföldön jogellenesen többszörözött mű USA-ban történő - jogellenes - forgalomba hozatala esetén). A PROTECT IP Act alapján való eljárások ezen azonban túlmutatnak. [Lásd lejjebb a 2.d) és a 4. pontot.]

Fontos megjegyezni, hogy az Internet világában nem minősül "extraterritoriális" jogalkalmazásnak az, ha egy országban azért indítanak eljárást egy külföldi honlap tulajdonosával szemben, mert az adott oldalon található jogellenes tartalom az érintett országban is hozzáférhető. Ez esetben ugyanis nem a külföldi honlapra való feltöltés (illetve az üzemben tartó más cselekményei) miatt, hanem az eljáró országban fennálló jogok (különösen a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétel, vagy az USA-ban az ezzel összefüggésbe hozható nyilvános előadás joga) sérülhetnek.

2. Keresetindítási jogok és az ezzel kapcsolatos problémák
A Tervezet 3. és 4. fejezete két fontos keresetindítási joggal indít: a 3. szakasz az USA Igazságügyi Minisztériumának (DOJ) biztosítja a jogot, hogy az olyan külföldi domainek fenntartóival szemben indítson eljárást, amelyek "jogsértő cselekmények elkövetésére szolgálnak". A 4. szakasz pedig az USA bármely szerzői jogosultjának lehetővé teszi, hogy keresetet indítson az olyan amerikai vagy külföldi domain címről működtetett, "jogsértő cselekmények elkövetésére szolgáló" weboldallal szemben, amelynek segítségével valaki a jogait megsérti. Ebben az esetben is ún. "in personam" eljárást kell elsőként indítani, vagyis lehetőleg a weboldal üzemben tartóját kell perbe fogni. Amennyiben az érintett személy nem idézhető a bíróság elé, in rem (vagyis az ügy tárgyán alapuló) eljárás is kezdeményezhető.

Mit jelent mindez?

a) Jól láthatóan a DOJ a PROTECT IP Act alapján nem indíthat majd in personam eljárást az amerikai domainek üzemben tartóival szemben. Miért nem? Nem valamiféle pozitív diszkrimináció miatt, hanem azért, mert az Operation in our Sites alapján már megvan a joga erre. Az Indokolás szerint (p.7.) egy újabb rendelkezés fölösleges lenne. Jogtechnikailag ez talán így van. Az Operation in our Sites alapján azonban nem in personam, hanem automatikusan in rem (vagyis a tárgy, az ügy miatt indított) eljárás keretében foglalhatók le a domain címek, anélkül, hogy az üzembentartónak védekezési joga lenne. Mindezt sokan kritizálják, s úgy érvelnek, hogy a tisztességes eljárással ("due process") kapcsolatos követelmények be nem tartása miatt alkotmányellenes az ilyen eljárás.
b) Magánszemélyek és cégek is pert indíthatnak külföldi és belföldi domain címek bejelentőivel szemben, melynek végeredménye akár a domain cím is elvesztése lehet.
c) A keresetindítási jog komoly aggályokat vet fel abból a szempontból, hogy bár a Tervezet szerint az új norma semmiképp nem szűkítené vagy bővítené a másodlagos felelősségi doktrínákat, avagy a DMCA felelősségkorlátozási ("safe harbor") rendelkezéseit, valójában IGENIS ezt teszi. Egyáltalán nem világos ugyanis, hogy mi a DMCA és a PROTECT IP Act közötti kapcsolat. Ha a törvény nem bővítené a másodlagos felelősségi tételeket, akkor nem lenne szükség rá...
d) Mi az a "jogsértő cselekmények elkövetésére szolgáló" weboldal? A Tervezet első oldalán kezdődik e kifejezés fogalmi meghatározása, amelynek kulcsszava, hogy az oldal elsősorban jogsértések elkövetésére szolgál. És ki állapítja meg mindezt? Nyilván bíróság. Viszont akkor előbb eziránt kell keresetet indítani, s csak eztán lehet vele szemben a PROTECT IP Act alapján fellépni. Ez viszont pénz és idő, illetve ismét felveti a territoriális jelleg felpuhításának kérdését (amennyiben külföldi honlapról van szó). Merthogy a territoriális jellegnek az 1. pontban említett kiszélesítése ez utóbbi eljárásra nem terjed ki a Tervezet alapján.

3. Az "ártalmasság" vélelme
Bár a fentiekben említett in personam eljárás eredendően szimpatikus lenne, a Tervezet jelenlegi megszövegezése alapján semmit sem ér. A szöveg 3. és 4. szakaszának egyaránt (f) pontjai szerint a perbe vont domain cím tulajdonos bármikor kezdeményezheti a bíróság által korábban elrendelt szankció módosítását, felfüggesztését vagy megszüntetését. Vagyis hiába kell az érintett domain cím mögött megbúvó személyt in personam perbe fogni, a tényleges eljárás keretében semmi esélye sincs arra, hogy előzetesen megakadályozza a lehetséges szankciók kiszabását, csak utólag próbálhatja meg annak hatásait enyhíteni. Ha tippelhetek, ezeket a pontokat komoly alkotmányossági kritika fogja érni rövidesen.

4. Nowhere to run, nowhere to hide!
A 3. és 4. szakasz (g) pontjai alapján egy "korábban eljárás alá vont" weboldallal szemben, melyről megállapították, hogy "jogsértő cselekmények elkövetésére szolgál", az alapügyben eljáró bíróság előtt új (kapcsolódó) eljárás indítható, ha az adott oldal más domain cím alatt újra indul. Tegyük fel, hogy egy sportközvetítések engedély nélküli streamelésére szakosodott portállal szemben a jogosult pert indít az USA egyik szövetségi bírósága előtt. A pert megnyeri, és szankcióként eléri az oldal bezárását. Ha ezután a streaming szolgáltató átköltözik a Seychelles-szigetekre, és mindent újra indít, a szerzői jogosult az eredeti amerikai bíróság előtt újból kezdeményezheti, hogy az rendelje el az újonnan beindított szolgáltatás blokkolását a napos tengerpartok országában. Ez olyan szintű megfontolatlanság a normaszöveg készítőitől, hogy türelmes kommenttel el sem látható!

5. Csináld magad mozgalom!
Végül, de nem utolsó sorban, különös figyelmet érdemel a Tervezet 5. szakaszának (a) pontja. Eszerint nem vonható felelősségre semmilyen "pénzügyi tranzakciós szolgáltató" (pl. a PayPal, vagy bármely hitelkártyacég), illetve "Internetes reklámszolgáltató" az általa okozott károkért, ha e károk a "jogsértő cselekmények elkövetésére szolgáló" oldalaknak nyújtott szolgáltatásaik önkéntes beszüntetéséből erednek, feltéve, hogy a szolgáltató jóhiszeműen, és hiteles bizonyíték alapján lépi meg önkéntes döntését. És ez mit jelent? Egyszerűen azt, hogy a jogalkotó arra biztatja a fent nevezett szolgáltatókat, hogy ne utalják át egyes weboldalak üzemeltetőinek a pénzét, ha úgy gondolják, hogy az oldal jogsértések elkövetésére szolgál.

És mi van akkor, ha a szolgáltató téved? SEMMI! A jogalkotó ugyanis a jóhiszeműen, mégis tévedés révén okozott károk megtérítése alól egészében mentesíti a bátor és lelkes szolgáltatókat. Sajnos e rendelkezés fényében a netes semlegességért aggódók foghatják a fejüket. Még akkor is, ha a Tervezet 6. cikke alapján semmilyen szolgáltató nem vonható azért felelősségre, ha nem kíván önkéntesen és dalolva, puszta lelkesedésből pénzügyi tranzakciókat vagy reklámszolgáltatásokat blokkolni.

Nehéz lenne átfogóan, mégis tömören összefoglalni a véleményemet a PROTECT IP Act szövegtervezetével kapcsolatban. Mégis megpróbálom. Szerintem a törvényjavaslat rossz, és nem szabad semmiképp elfogadni. Nem csak szerzői jogilag, de nemzetközi jogilag is ostromállapotot idézne elő.

(A fenti értékelésen felül a törvényjavaslat alapjairól az ITCafén is tájékozódni lehet.)

 
Címkék: internet usa szerzői jog jogérvényesítés protect ip act

Véleménynyilvánítás szabadsága védi a linket tartalmazó tudósítást DVD feltörésére alkalmas szoftverről

Bár már korábbi a döntés, az ítélet teljes szövege csak nemrég vált hozzáférhetővé, és szakmai konferenciákon (ld. az ezévi Kremsben tartott, osztrák szerzői jogi konferenciát), valamint a blogszférában is csak mostanában kezdett terjedni a híre, érdemes ezen a blogon is megemlékeznünk a német Bundesgerichtshof 2010. október 14-I, “AnyDVD” döntéséről.

A jogvitában a felperesi oldalon számos zenei kiadó állt, az alperes pedig a számos, IT témájú kiadványt publikáló Heise kiadóvállalat volt. A tényállás szerint az alperes weboldalán olyan beszámolók, cikkek voltak hozzáférhetők, amelyek egy harmadik személy (a SlySoft) honlapjára utaló linkeket tartalmaztak, ahol a SlySoft olyan szoftvert tett hozzáférhetővé, amely alkalmas volt DVD-k másolásvédelmének feltörésére. Míg az alsóbb szintű bíróságok megállapították a jogsértést, a BGH kimondta, hogy az újság tevékenysége a sajtó és szólásszabadság alkotmányos védelme alá tartozik, ami elsőbbséget élvez a szerzői jogok védelmével szemben.  A bíróság hangsúlyozta, hogy a szöveg és a link azonos védelem alá tartozik, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a Heise célja nem a megkerülő szoftver reklámozása volt, hanem csupán az erről való tudósítás. Bár kétségtelen, hogy a Heise tudott a szoftver jogsértő jellegéről, ettől még érvényesülnek az őt megillető alapjogok is, sőt, ezeknek különös jelentősége van az illegális tevékenység elleni harcban, hiszen a Heise erre a szoftver illegális voltára többször is felhívta a figyelmet.

A BGH a döntésében hivatkozott EU Bírósági precedensértékű ügyben (C-274/99 Connolly v Bizottság)  már kimondta, hogy a beszámoló tartalma és minősége irreleváns az Alapjogi Charta 11. cikkének érvényesülése szempontjából. Aról azonban még nem nyilatkozott az EU Bíróság, hogy a műszaki intézkedések védelmét biztosító Infosoc irányelv 6. cikkének (amely kifejezetten jogsértőnek minősíti a hatásos műszaki intézkedés megkerülésére alkalmas eszközök reklámját) és az Alapjogi Charta hivatkozott rendelkezésének összemérése esetén melyik kapna elsőbbséget. A kérdés – az eset is mutatja – nem elméleti és számos más tagállamban – pl. Magyarországon is – lehet – nem csak elméleti - jelentősége az újságírói gyakorlatban egy ilyen tárgyú  döntésnek az irányelv értelmezéséről.

 

 
Címkék: internet dvd alkotmány sajtószabadság alapjog információs társadalom irányelv jogérvényesítés európai bíróság véleménynyilvánítás szabadsága

Újabb fejlemények a Viacom v. YouTube ügyben

A Viacom v. YouTube ügyben az elmúlt hónapban a peres felek benyújtották beadványaikat a másodfokú bírósághoz, közelebb kerülve a jogvita eldöntéséhez, miszerint a szerzői jog jogosultja vagy pedig az internetszolgáltató köteles-e a videómegosztó portálon lévő jogsértő tartalom felkutatására. Az ügyben a YouTube-ot 13, míg a Viacomot 11 ún. amicus brief támogatja.

A Viacom International Inc. (elsőrendű felperes) 2007. március 13-án pert indított a YouTube Inc. ellen (elsőrendű alperes) és kérte a YouTube felelősségének megállapítását a videómegosztó portálra a felhasználók jogellenes feltöltéseiért, több mint egy milliárd dollár kártérítést követelve. Az ügyben első fokon eljáró bíróság tavaly júniusban hozott ítéletében akként foglalt állást, hogy a YouTube teljesítette a Digital Millenium Copyright Act (DMCA) 512 (c) (1) pontjában foglalt ún. safe harbor rendelkezésben rögzített feltételeket és ezáltal mentesül a felelősség alól. A bíróság álláspontja szerint önmagában az a tény, hogy a YouTube tudomással bírt a jogsértésről, nem elegendő a safe harbor nyújtotta védelem kizárásához.

Az ítélet ellen a Viacom tavaly decemberben fellebbezett, arra hivatkozva, hogy a YouTube nem mentesül a felelősség alól, mivel nem teljesítette a safe harbor rendelkezés feltételeit, hiszen többek között a jogsértésekről aktuális tudomása volt és közvetlenül a jogsértő tevékenység folytán jövedelemhez jutott. A Viacom 2011. április 28-án benyújtott beadványában megfogalmazott konklúzió szerint bár a YouTube-nak tudomása volt a jogsértésekről, ahelyett, hogy igénybe vette volna az ésszerűen rendelkezésére álló eszközöket a jogsértések kiküszöbölésére vagy számuk csökkentésére, tudatosan elkerülte az egyes jogsértő videoklipekről való tudomásszerzést azáltal, hogy megszüntette azt a lehetőséget, hogy a felhasználók megjelölhessék a jogsértő tartalmakat. A YouTube e magatartásának indokát a Viacom abban látja, hogy a szerzői jogi védelem alatt álló művek népszerűek és ezáltal a jogsértést jövedelmezővé teszik. A Viacom szerint az ügy kulcskérdése az, hogy az ilyen szándékos jogsértő magatartás védelmet élvezhet-e a vétlen internetszolgáltatók védelmére szolgáló safe harbor rendelkezés alapján. A Viacom azt állítja, hogy a YouTube-nak további intézkedéseket kellett volna tennie a jogsértések megelőzésére, azaz úgy véli, hogy az internetszolgáltatóknak aktívan közre kell működniük a jogsértő tartalom felkutatásában.

A YouTube ezzel szemben arra hivatkozott, hogy a DMCA fent hivatkozott rendelkezése nem támaszt olyan követelményt, miszerint a portálon található rengeteg videoklip tekintetében a szolgáltató ellenőrizze, hogy fennáll-e a jogsértés. Az egyes jogsértésekről fennálló kellő információ hiányában a YouTube kizárólag az erről való értesítést követően köteles a jogsértő tartalom eltávolítására, a szerzői jogi jogosultak általi értesítés hiányában nincs is információja arra vonatkozóan, hogy mely tartalom jogsértő. Egyúttal előadta, hogy az egyes jogsértő tartalmak felhasználók általi megjelölésének korábban bevezetett rendszerét éppen azért vezette be, hogy tudomást szerezzen a jogsértő tartalomról, azonban később azért szüntette meg, mert nem működött. Ezen túlmenően a YouTube álláspontja szerint azok az eszközök, amelyekről a Viacom állítja, hogy megelőzhették volna a jogsértő magatartást (pl. kulcsszó keresés) nem alkalmasak arra, hogy a DMCA szerinti „kontrollt” biztosítsák az internetszolgáltatóknak.

Források: Managing IP; Viacom; Cornell University Law School, Viacom; IP Duck Blog;

 
Címkék: google internet youtube viacom jogérvényesítés

Megjelent az Infokom és Jog új száma

Az Infokommunikáció és Jog folyóirat ehavi számába Kovács András  Legfelsőbb Bírósági bíró írta az első oldalt. A beköszönő apropója egy korábban tartott konferencia, amelyen az új médiaszabályozással kapcsolatos ítélkezési kérdésekről volt szó. Blogunk vonatkozásában talán az ágazati, szakbírókból álló tanácsok felállításának szükségességéről kialakult vitában kifejtett álláspontok (és különösen a bíró komplex megközelítése) lehetnek tanulságosak. 

Rátai Balázs tanulmánya a nyílt forráskódú szellemi közjavakkal kapcsolatos gazdasági-üzleti kérdések elemzésének alapjairól közgazdasági kontextusba helyezi a szerzői jogi szempontból sajátos engedélyezési rend alá tartozó műveket (és egyéb szellemi alkotásokat). A tanulmány folytatás után kiált. 

Bíró János, Szádetzky Tamás és Szőke László cikke a hírközlési szolgáltatók értesítési kötelezettségéről a személyes adatok megsértése esetén szintén izgalmas a "mi szempontunkból is". Tanulságos a cikket olyan szemmel olvasni, hogy miközben tudjuk, az EUB mindent megtesz a személyes adatok védelméért a szerzői jogi jogérvényesítéssel szemben is, ezek a jogok miként kerülnek igen szigorú védelem alá egyéb jogágakban is. (A cikknek az Alkotmánnyal kapcsolatos aktualitása is van.)

A jövő tartalomszolgáltatásainak is eszköze lehet a mobilkereskedelem (mobiltelefonos fizetésen alapuló kereskedelem), amelynek fejlődéséről, a felvetődő műszaki, üzleti, jogi problémákról Kaibinger Tamás cikke szól.

NIncs szerzői jogi aspektusa, de érdekes Bakos Eszter és Krausz Miklós cikke az NMHH döntéseiről az IceT ügy margóján a kiskorúak jogi védelméről a rádiós műsorszolgáltatásokban.

Már csak e blog szerkesztői szempontjából is izgalmas Horváth Linda és Gelányi Anikó cikke "Lájkolni vagy nem lájkolni? A közösségi oldalak használatának munkajogi kérdéseiről" :)

Az ehavi szám végén pedig Tomori Pál megtisztelő, szép recenziója olvasható "Van-e a szerzői jognak immunrendszere?" címmel, ami még számomra is új megvilágításba helyezte a saját könyvem mondanivalóját :)

 Megrendelhető: http://www.hvgorac.hu/sites/portal/infokommunikacio_es_jog@900201_kiadvany.html

 
Címkék: infokommunikáció és jog

Apáthy-díj 2011 - pályázati felhívás

Az első magyar szerzői jogi törvény – az 1884. évi XVI. törvény – Arany László kezdeményezését követően Apáthy István előterjesztése alapján született meg. A törvény korszerű, a polgári viszonyokhoz igazodó kodifikációt valósított meg, a szellemi tulajdon napjainkig meghatározó elméleti alapjáról kiindulva.

A neves jogtudós, a pesti tudományegyetem hajdani rektora, Apáthy István (1829-1889), akinek személyében az 1870-es évek egyik legnagyobb tekintélyű kodifikátorát, a nemzetközi, a kereskedelmi és váltójog első tudományos művelőjét tisztelheti a hazai jogásztársadalom, szellemi öröksége ápolásának jegyében a Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület pályázatot ír ki az APÁTHY ISTVÁN-DÍJRA

1. A pályázat feltételei:

Pályázni lehet minden olyan magyar nyelven elkészített szakdolgozattal (diplomamunkával), amely a szerzői jogot, különösen a szerzői jog aktuális kérdéseit, a gyakorlatban felmerült problémáit érinti, illetve a szerzői jognak más jogágakkal vagy társadalomtudományokkal (pl. közgazdaságtan, szociológia) való interdiszciplináris kutatása tárgyában jött létre. A pályázat további feltétele, hogy a szakdolgozatot (diplomamunkát) a 2010/2011. tanév keretében a jogász alapképzés, szakjogász képzés, illetve más posztgraduális képzés keretében nyújtották be, és a pályázat eredményhirdetéséig nyilvános közlésre sem részben, sem teljes terjedelmében, sem más neve (vagy álnév) alatt még nem kerültek.

2. A pályázók köre:

A pályázaton a 2010/2011. tanévben felsőfokú képzésben részt vevő egyetemi hallgatók indulhatnak.

3. A pályázati díj összege és annak elbírálása:

A pályázati díj összege bruttó 250 000 Ft, azaz kettőszázötvenezer forint. A pályázatokat a kiíró szervezet által kijelölt öttagú bíráló bizottság bírálja el. Az I. helyezett bruttó 125 000 Ft azaz százhuszonötezer forint, a II. helyezett bruttó 75 000 Ft, azaz hetvenötezer forint, a III. helyezett bruttó 50 000 Ft, azaz ötvenezer forint pénzjutalomban részesül.

TOVÁBB  »
 
Címkék: pályázat szerzői jog apáthy díj
süti beállítások módosítása