Figyelemre méltó a C-145/10 sz. ügy (Painer ügy – ez az ügyben érintett fotós neve, de egyszerűbb lesz Natascha Kampusch ügynek hívni), amelyben a főtanácsnoki indítványnál tartunk.
Egy szabadúszó portréfotós beállított óvodai portrét (tehát aggálytalanul: művészi fotót) készített a gyermek Natascha Kampuschról még jóval elrablása előtt, amelynek felhasználására senkinek nem engedett jogot. Kép másolatokat értékesített csupán felhasználási jogátengedés nélkül. Minden értékesített kép hátoldalán fel volt tüntve a szerző neve és cége.
Az elrabolt Natascha kiszabadulását (2006) követően különböző osztrák és német nyomtatott újságok/folyóiratok közölték a képeket a szenzáció kapcsán. Egyesek közülük közöltek „öregített fotót” is, amelyet digitális úton az eredetiről készítettek (foto-fit). A fotók közléséhez nem kértek engedélyt a szerzőtől. Állítólag egy hírügynökségtől szerezték a fotókat.
Az Európai Bírósághoz egy osztrák bíróság utalása nyomán került az ügy előzetes döntésre. Van az esetnek e blog olvasói számára nem különösebben fontos joghatósági vonzata (tárgyalhatja-e egy bíróság az osztrák és német területen elkövetett jogsértés ügyét), de a lényeg az, hogy fennáll-e szabad felhasználás, vagy a fotókat csak engedéllyel lehetett volna közölni, és átdolgozásnak minősül-e a foto-fit.
A főtanácsnok nagyon szakszerűen értelmezte a jogot (joghatósági rendelet, védelmi idő irányelv, infosoc irányelv, Alapjogi Charta és EEJE együtt). A legfontosabb szerzői jogi kérdés ugyanis arra irányult, hogy lehet-e az alkalmazandó szerzői jogi szabályokat az Alapjogi Charta 17. Cikke (tulajdon védelme) és az EEJE tulajdonvédelmi szabálya alapján akként érteni, hogy a fotókat, lévén közel a valósághoz, gyengébb jogvédelem illeti meg. Másfelől nézve az a kérdés azt jelenti, hogy lehet-e fotók esetében szélesebben érteni a szabad felhasználást, mint más művek esetén.
Ami nem került elő, az a mindkét alapjogi instrumentumban védett sajtószabadság, holott lehet, hogy számos bíróságon ezzel is próbáltak volna az alperesek védekezni.
A főtanácsnok szerint a portéfotó is mű, ha azon az egyéni-eredeti jelleg kimutatható. Ez a védelem nem gyengébb pusztán amiatt, hogy fotóról van szó. Ha kimutatható a műfaj okán szűkebb alkotói játéktér, és ezt az alkotó kihasználja, a védelem fennáll. A sajtóközlemény, mint idéző mű idézheti a fotót is, de be kell tartania az idézés szabályait (névfeltüntetés, hacsak nem lehetetlen). "Automatikus” sajtó szabad felhasználás még az eltűnt személy keresésére, mint közbiztonsági célra tekintettel sincs, de a tagállami szerzői jogok a folyamatba tett hatósági eljárásokra tekintettel ezt előírhatják. A portéfotó öregítése (foto-fit) pedig engedélyköteles többszörözés, tehát nem is átdolgozás, hiszen az öregítés nem ad hozzá egyéni-eredeti formába öntött tartalmat az eredeti műhöz.
A fénykép szerzői jogi védelme a védelmi idő irányelv 6. Cikkén alapul. A lehetséges szabad felhasználások az idézés ( infosoc irányelv : 5. Cikk 3.d): idézés például kritikai vagy ismertetési céllal, amennyiben lehetséges, a forrás feltüntetésével - beleértve a szerző nevét is -, vagy a hatósági/bírósági eljárás (e) pont): közbiztonság érdekében történő, illetve közigazgatási, parlamenti vagy bírósági eljárások megfelelő lefolytatása , valamint ezekről készült tudósítások célját szolgáló felhasználás. A foto-fit engedély nélküli többszörözésének jogalapja az infosoc irányelv 2. cikke.
A döntő kérdés a szabad felhasználás megítélésében az volt, hogy a hatósági/bírósági eljárások céljára fennálló szabad felhasználás (indult eljárás természetesen Natascha Kampusch kiszabadulása után) kiterjed-e az eljárásról (is) önként tudósító sajtóra, vagy sem. A főtanácsnok válasza magától értetődően nem.
Az más kérdés, hogy egy hatósági/bírósági tagállami eljárási szabály "bevonhatja" a sajtót az eljárásba, például úgy, hogy egy személyt a hatóságok a sajtó útján keresnek, és ennek kapcsán használnak fel szerzői jogi védelem alatt álló fotót. Az sem lenne tilos, hogy az infosoc irányelv "joker" felhatalmazása alapján (az utolsó, o) pont a választható szabad felhasználások listájában) egy tagállam megengedje a sajtónak, hogy a hatósági eljárásokról szóló tudósításokban szabadon felhasználjon műveket bizonyos korlátok között. Ilyen tagállami szabályok nemlétében azonban nem lehet "ellovagolni" a szabad felhasználások határmezsgyéjén. Az sem közömbös, hogy kétség kívül üzleti célú felhasználásról volt szó.
Nem valószínű, hogy az EUB másként fogja látni az ügyet. Logikailag zárt az érvelés.
Azt pedig csak találgatni lehet, hogy mi történne egy ilyen ügyben egy hipotetikus (illetve már nem is hipotetikus) alapjogi bíráskodásban, vagy akkor, ha az alperesek a sajtószabadságra is hivatkoznának. A sajtószabadságra való hivatkozások az ehhez hasonló esetekben eddig Európában általában olyan döntésekre vezettek, amelyek azt vizsgálták, hogy vélemény-alkotási céllal, és ahhoz igazodó mértékben került-e sor a felhasználásra, ha az meghaladta az idézés korlátjait. A jogbiztonságnak enyhén szólva is nem tenne jót, ha egy kizárólagos jog bírói gyakorlatban alaposan értelmezett belső korlátjának határai elmosódnának amiatt, hogy egy másik alapjog szempontjából e határokat át lehetne lépni. Képzeljük el, amint az Alaptörvény új, a tulajdont korlát mellett védő szabálya alapján oda jut el az alapjogi bíráskodás keretében eljáró fórum, hogy a fotó közléséhez tájékoztatási közérdek fűződik (a hatóságok nem keresték ekkor Kampuscht!), ezért nem lehet eredménnyel hivatkozni az idézés feltételeinek a hiányára. Számítana-e (vagy inkább: számít majd-e) egy ilyen hipotetikus, az alapjogokat összemérő ügyben az, hogy az intimszférája legmélyebb rétegét érintő ügyben az a személy, akit a fotó ábrázol, a sajtó elé áll-e önként az ügyével, vagy inkább a háttérben marad, és senkinek nem ad engedélyt az ügyének /sztorijának a közlésére. Vagy még tovább menve: az mérlegelendő-e, ha az érintett személy ugyan a sajtó elé áll, de kizárólagos jogot enged egy meghatározott fórumnak? Kihat-e ez a tény arra (egy alapjogi bíráskodásban), hogy jogszerűtlen a másik fórum engedély nélküli fotó-közlése? Ma még nem tudható a válasz, ez az oka annak, hogy az itt olvasható gondolatok blogban és nem szakcikkben kaptak helyet.
Egyébként egy, az alperesek javára szóló döntés az elemzett, vagy ahhoz nagyon közel álló ügyben pedig hétköznapi (etikai) értelemben sem lenne igazságos. Közönséges profitszerzési cél mozgatta a fotók felhasználását. Az újságok könnyedén megtalálhatták volna a szerzőt. Ha a szerző megtagadta volna az engedély megadását, akkor pedig legfeljebb fénykép nélkül jelentek volna meg a cikkek, vagy végső soron ugyanezt a jogsértési eljárást kockáztatták volna meg a felhasználók.
Címkék:
szerzői jog európai bíróság
Utolsó kommentek