E.SZER.INT BLOG

Rövidesen a .hu alatt is megindulhatnak a domain-zárolások

A magyar internetes névtér működésének szabályai 2012. január 1-jétől olyan rendelkezésekkel egészültek ki, amelyek lehetővé teszik, hogy pedofil, erőszakos, adathalász vagy egyéb jogsértő tartalom esetében a tartalomhoz elérést biztosító domain név rövid idő alatt felfüggesztésre, illetve zárolásra kerüljön.

A Domainregisztrációs Szabályzat legutóbbi módosítása révén a .hu alatti alternatív vitarendezés már nem csak akkor vehető igénybe, ha egy domain név önmagában sért valamilyen jogot vagy jogos érdeket, hanem akkor is, ha az alatt jogsértő tartalom érhető el. Ezen eljárás szabályait tartalmazó, szintén 2012. január 1-jétől hatályos szabályzat szerint ilyen ügyekben az eljárást az interneten közzétett káros és jogsértő információk bejelentésére felállított bejelentő szolgáltatás (hotline) működtetője indíthatja meg, dönteni pedig az ún. Hotline Döntnöki Fórum hivatott. A viszonylag gyors eljárás végén az adott domain név akár zárolásra is kerülhet, ami azt jelenti, hogy a domain név technikai működése felfüggesztésre kerül, azaz az alatt többé nem érhető el a korábbi tartalom. Emellett a domain név átruházhatósága is felfüggesztésre kerül, azaz azt nem lehet majd átadni másnak.

Az Országgyűlés nem szereti a képzőművészeket

Az Országgyűlés 2011. december 5-én fogadta el a szerzői jogi törvény módosítását. A módosítás célja – annak általános indokolása szerint – elsősorban a közös jogkezelés rendszerének újraszabályozása volt, most azonban nem ezzel, hanem két aprónak tűnő, mégis jelentős módosítással foglalkozom.

Érdekes módon alig-alig kapott figyelmet, hogy a jogalkotó új szabad felhasználási esetet hozott létre akkor, amikor kimondta, hogy az

Eredeti műalkotások kiállítása vagy műkereskedő közreműködésével történő visszterhes átruházása esetén a műalkotások szabadon többszörözhetők és terjeszthetők az esemény reklámozása céljából, az esemény népszerűsítése által indokolt mértékben és körben, amennyiben az egyéb jövedelemszerzési vagy jövedelemfokozási célt közvetve sem szolgál. Az eredeti műalkotás és a műkereskedő fogalmának meghatározására a 70. § (2) és (3) bekezdését kell alkalmazni. (ld. Szjt. 36.§ (5) bekezdés)

A jogalkotó ezzel a módosítással az iránymutató 2001/29/EK irányelv (Infosoc irányelv) 5. cikk (3) bekezdés j) pontját vezette át a magyar jogrendbe. Az jogszabály általános indokolása egy szóval sem, részletes indokolása pedig érdemben nem indokolja az új szabad felhasználás bevezetését. Ez utóbbi – tehát a részletes indokolás – mindösszesen annyit tesz, hogy felidézi az Infosoc irányelvben biztosított lehetőséget, majd rögzíti, hogy az Szjt-t e lehetőséghez igazítják.

Nem meglepő, de ettől még tény, hogy nem ismert olyan hatásvizsgálat, amely az új szabad felhasználás gazdasági hatásait igyekezett volna feltárni. A jogalkotó, illetve a jogszabályt előkészítők azonban nem vesztegetett szót arra sem, hogy elmagyarázzák, milyen társadalmi, művészeti, gazdasági igények tették szükségessé a szerzői kizárólagos jogok korlátozását. Nem tudható, miért tértek el az irányelv szabályától azáltal, hogy a szabad felhasználás lehetőségét kibővítették a „terjesztésre” is (miközben erre az Infosoc irányelv egyébként lehetőséget ad).

Magyarország kormánya a nyílt szabványokon alapuló fájlok és a nyílt forráskódú szoftverek használatát ösztönzi

A 1479/2011. sz. kormányhatározat szerint a kormány irányítása alatt álló szervek az általuk előállított dokumentumokat egymás közötti elektronikus kommunikációjuk során kizárólag olyan dokumentumformátumban továbbíthatják, amelyek nyílt szabványokra épülnek. Az átállás határideje a kormányzati szférában 2012. március 31. A kormányzat egyúttal az oktatási szférában is nyílt forráskódú szoftverek használatát ösztönzi, szemben a korábban központilag licenszelt zárt forráskódú szoftverekkel. A Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól származó tájékoztatás szerint így az ún. Tisztaszoftver program keretében központilag megszerzett Microsoft licenszek 2012. március 1-én megszűnnek.

Január 1. - megint a közkincs napja

Már tavaly is megemlékeztünk róla, ebben az évben természetesen ismét van szerzői jogi jelentősége a január 1-jének. Ez ugyanis a védelmi idő igen sok országban - többek között az egész Európai Unióban - való szabályozása szerinti számításának kezdete, hiszen a védelmi idő a szerzőt életében és a halálát követő 70 évig illeti meg, a post mortem auctoris időszakot pedig a szerző halálát követő év 1. napjától kell számítani. Eszerint pedig 2012. január 1-jével azoknak a szerzőknek a védelme szűnik meg, akik 1941-ben hunytak el.

A Wikipédia 1941 szócikke szerint többek között az alábbi szerzők hunytak el 1941-ben.

• január 4. – Henri Bergson francia filozófus (* 1859)
•  január 13. – James Joyce, ír regényíró (* 1882)
• február 1. – Donáth Leó sportvezető, irodalomtörténész, műfordító (* 1888)
• február 13. – Csűry Bálint nyelvész, nyelvjáráskutató, az MTA tagja (* 1886)
• február 21. – Frederick Banting kanadai Nobel-díjas orvoskutató, az inzulin egyik felfedezője (* 1891)
• február 26. – Lux Elek szobrász (* 1884)
• március 4. – Ludwig Quidde német történész, közíró és pacifista politikus (* 1858)
• március 6. – John Gutzon Borglum dán szobrász (* 1867)
•  március 28. – Virginia Woolf, angol író (* 1882)
• április 30. – Edwin S. Porter, amerikai filmrendező, producer (* 1870)
• május 6. – Maróti Géza, építész, szobrász (* 1875)
• június 29. – Ignacy Jan Paderewski, lengyel zeneszerző, zongoraművész, Lengyelország harmadik miniszterelnöke (* 1860)
• augusztus 4. – Babits Mihály, költő, műfordító (* 1883)
• augusztus 7. – Rabindranath Tagore, hindi költő (* 1861)
• augusztus 31. – Marina Ivanovna Cvetajeva, orosz költő, író (* 1892)
• szeptember 7. – Vajda Lajos, festőművész (* 1908)
• szeptember 29. – Aba-Novák Vilmos, festőművész (* 1894)
• október 24. – Reményik Sándor, költő (* 1890)
• október 26. – Arkagyij Petrovics Gajdar, szovjet ifjúsági író (csatában) (* 1904)
• december 29. – Herzog József levéltáros, történész (* 1880)

Ahogy arra tavaly szintén felhívtuk a figyelmet, természetesen e szerzők műveinek átdolgozásai továbbra is védelem alatt állnak (így például a fordítások, színpadi adaptációk), feltéve, hogy az átdolgozó csak 1941-et követően halt meg, vagy ma is él.

Végül "szemléltetésként" álljon itt Babits Mihálynak a fentiek értelmében mától közkincsbe tartozó Nyár című verse, Harcsa Veronika - természetesen "javában" védett - megzenésítésében.

Megjelentek a közös jogkezelők 2012. évi díjszabásai

A Hivatalos Értesítő 2011. évi 62. számában megjelentek a közös jogkezelő szervezetek 2012. évi díjszabásai. Az új díjszabások január első napjától hatályosak.

A díjszabások jóváhagyása idén új - a korábbinál lényegesen szigorúbb eljárási - szabályok szerint történt, köszönhetően a szerzői jogi törvény tavaly őszi módosításának. Az elmúlt hónapok jogalkotására jellemző, hogy meg sem várva az új szabályok szerint lefolytatandó első eljárás végeredményét, a jogalkotó 2011 decemberében - további szigorítások bevezetésével - ismét módosította az eljárási szabályokat. Az eljárási szabályok ismételt szigorítása persze indokolt lehetett volna, ha a 2011-es vagy 2012-es díjszabások tervezetei komoly problémákat mutatott volna. A valóságban azonban az általam ismert díjszabások esetén a felügyeletet ellátó hivatal csak néhány, a tervezet egésze szempontjából nem jelentős módosítást javasolt.

Változik a Szakértő Testület eljárása

Ezévi utolsó blogbejegyzésem egy jó hírről szól: még az előző Kormány igazságügyi tárcája kezdeményezte a Szerzői Jogi Szakértő Testület (SzJSzT) eljárásának azt a módosítását, amely most beérett, és a közös jogkezelõ szervezetek nyilvántartására, felügyeletére, felügyeleti díjára, valamint e szervezetek nyilvántartásával, felügyeletével és díjszabásának jóváhagyásával kapcsolatos eljárásokban az elektronikus úton történõ kapcsolattartásra vonatkozó részletes szabályokról szóló 307/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet záró rendelkezéseiben el is fogadta a Szerzői Jogi Szakértő Testület szervezetérõl és működéséről szóló 156/1999. (XI. 3.) Korm. rendelet módosítását. Ld. Magyar Közlöny 158. szám 38774. oldal.

Az SzJSzT mindeddig hármas, illetve ötös tanácsokban járhatott el, ami a - szakértőknek legalábbis - egyszerűbb, akár egyetlen szakértő tudása alapján is megnyugtatóan eldönthető ügyekben meglehetősen drágává tette az eljárást, hiszen ilyen esetekben is csak úgy lehetett döntést hozni, hogy ahhoz még két másik szakértőnek is "asszisztálnia" kellett.

A szabályozás azt a korábbi javaslatot eleveníti, fel, amely szerint  az SzJSzT nevében a szakértői véleményt az SzJSzT elnöke által, az ügy természetének megfelelően kijelölt szakértő (a továbbiakban egyesszakértő) is kialakíthatja. Egyesszakértő jelölhető ki különösen, ha az ügy megítélése egyszerű, és a kirendelésben vagy megbízásban feltett kérdések megválaszolásához az SzJSzT egyetlen tagja teljes körben megfelelő szakértelemmel rendelkezik. Az egyesszakértő eljárására egyes értelemszerű kivételekkel az eljáró tanácsra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

Ez a változtatás egyrészt remélhetőleg szélesebb körű hozzáférést fog biztosítani a szerzői jogi problémákkal küzdőknek az SzJSzT szakértelméhez, másrészt gyarapodni fog az SzJSzT-hez érkező - az utóbbi években időnként megcsappanni látszó - ügyek száma. 

Boldog Új Esztendőt mindenkinek!

Megjelent a Médiakommentár

A CompLex Kiadó Kft. kiadásában a napokban jelent meg a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény, vagyis az új médiatörvény kommentárja.

A "Médiakommentár" szerzői - néhány kivételtől eltekintve - a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, illetve a Médiatanács mellett működő Médiatudományi Intézet munkatársai közül kerültek ki.

A kötetet - a szerkesztői bevezető szerint - „gyorskommentárnak” szánták, amely az önkéntes jogkövetés és a jogalkalmazás segítője kíván lenni. Persze az eltelt idő rövidségére tekintettel a kiérlelt gyakorlat még hiányzik.

A műfajból fakadó terjedelmi korlátok is szorították a szerzőket és a szerkesztőket, így minden részletkérdés megválaszolására már csak ebből fakadóan sem nyílt lehetőség.

Érdemes megemlíteni, hogy a kommentár kitér a Közszolgálati Archívum illetve közszolgálati médiavagyon felhasználásának vitatott kérdéseire is. Erről azt hiszem a szerzői jogászoknak is érdemes beszélni.

Hiába hamisított vagy kalóz, mégis tovább kell engedni – az Európai Unió Bíróságának ítélete a Philips és Nokia egyesített ügyekben

Az Európai Unió Bírósága (EUB) a tegnapi napon meghozta régen várt ítéletét a C-446/09. sz. „Philips” és a C-495/09. sz. „Nokia” egyesített előzetes döntéshozatali ügyekben.

Elhamarkodott lenne kijelenteni, hogy az EUB ítélete egyértelmű választ adna a kérdésre, hogy a tagállami vámhatóságok feltartóztathatnak-e olyan hamisított vagy kalóz árukat, amelyek csupán „átutazóban” vannak az unió területén, valamint hogy ezen áruk vonatkozásában a tagállami bíróságok megállapíthatnak-e bitorlást. Ugyan az ítélet - összhangban Cruz Villalón főtanácsnok 2011. február 3-án kelt indítványával - nemleges választ ad a fenti kérdésekre, azonban nem zárja ki kategorikusan annak lehetőségét, hogy a hamisított vagy kalóz áruk mégis feltartóztatásra kerüljenek.

Az ítélet szerint az „átutazóban” lévő árukat a vámhatóságok akkor tartóztathatják fel, ha valamilyen bizonyíték áll rendelkezésre abban a vonatkozásban, hogy az érintett áruk végső soron az Unió piacára kerülhetnek. Habár ez összhangban áll a bíróság korábbi hasonló ügyekben hozott ítéleteivel (lásd például a C-281/05. sz. „Montex” ügyben hozott ítéletet), a gyakorlatban minden bizonnyal nem lesz egyszerű meghatározni, hogy milyen körülmények és bizonyítékok alapozzák meg a vámhatóság jogszerű intézkedését. Ugyan az ítélet felsorol néhány tipikus helyzetet, ugyanakkor ezeket a gyakorlatba a tagállami vámhatóságoknak kell átültetniük, így fennáll a veszélye, hogy az egyes tagállamokban, sőt akár egyes tagállamokon belül is eltérő gyakorlat alakul ki. Ez pedig végső soron mind a szellemi tulajdonjogok jogosultjainak, mind az áruk kereskedelmében és továbbításában érdekeltek számára kedvezőtlen helyzethez fog vezetni.

Scarlet: nem fújta el a szél

Tavasszal már sejteni lehetett, hogy mi lesz az ítélet. A tegnapi napon közzétett ítéletével az Európai Unió Bírósága - Cruz Villalón főtanácsnok véleményét osztva - a Scarlet (régen Tiscali) v. SABAM ügyben úgy döntött, hogy nem kötelezhetők az internetszolgáltatók még bíróság által sem a P2P alkalmazások korlátlan (a teljes ügyfélkörre és a szolgáltatón áthaladó valamennyi adatra kiterjedő) preventív, időkorlátok nélküli szűrésére és blokkolására, melynek költségei csakis a szolgáltatót terhelik.

2004-et írtunk, amikor a belga szerzőket, zeneszerzőket és kiadókat képviselő SABAM úgy találta, hogy az akkor még Tiscaliként ismert Scarlet ISP előfizetői engedély nélkül töltenek le az internetről P2P alkalmazások segítségével jogvédett zeneműveket. A SABAM ezért az egyedi felhasználók perlése helyett a közbülső helyen található ISP-t igyekezett megfogni, azt követelve, hogy a bíróságok kötelezzék a szolgáltatók a jogellenes forgalom kiszűrésére ("tegye lehetetlenné vagy akadályozza meg" a letöltéseket, lásd: Ítélet, 20. pont). Az elsőfokú ítélet - három év elteltével - helyt adott a felperesi követeléseknek, és az ISP-t kötelezte a preventív szűrésre.

A Scarlet természetesen nem hagyta annyiban az ügyet, fellebbezésében több kifogást emelt az ítélettel szemben [a preventív szűrés technikai lehetetlensége, az elektronikus kereskedelmi irányelv tiltja az adatátvitel általános ellenőrzését (21. cikk), az adatok titkosságának követelménye is sérülhet (vö.: LSG és Promusicae ügyek)]. A fellebbviteli fórum pedig az alábbi kérdésekkel fordult az Európai Unió Bíróságához előzetes döntéshozatali eljárás keretében:

"E tekintetben nem vitatott, hogy a szűrőrendszer létrehozása azt feltételezné, hogy:

- az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató valamennyi ügyfele elektronikus adatátvitelének összességében azonosítsa elsőként a „peer‑to‑peer” forgalomba tartozó fájlokat;

- e forgalom keretében azonosítsa másodsorban azon fájlokat, amelyek olyan műveket tartalmaznak, amelyekkel kapcsolatban a szellemi tulajdonjog jogosultjai azt állítják, hogy jogokkal rendelkeznek;

- harmadikként azt határozza meg, hogy e fájlok közül melyeket cserélik jogellenesen, és

- negyedikként pedig blokkolja az általa jogellenesnek minősített fájlcseréket." (38. pont)

- Végül rendkívül fontos, hogy bár különösebb érvelés nélkül, de a Bíróság azt is kijelentette, hogy az IP-címek védett személyes adatok, "hiszen lehetővé teszik az említett felhasználók pontos azonosítását". Szerintem ezzel (51. pont) azért lehet vitatkozni, mégis fontos gondolat.

Az ítélettel kapcsolatos összefoglalók közül lásd magyar nyelven Nagy Balázs és Bede Máté írását a Jogi Fórumon.

Mi lesz veletek, közös jogkezelők?

Már a fenti bevezetőből világossá válhat, hogy az eredeti előterjesztés legszembetűnőbb hibája kiküszöbölésre került. A 28 oldalas előterjesztésből 20 oldal a szerzői jogra vonatkozik, ezért kissé bizarr az iparjogvédelem szót az előterjesztés nevében szerepeltetni. A mostani cím viszont már helyes. Előző kapcsolódó bejegyzésemben már több kérdést érintettem. Mivel a javaslat az eredeti koncepcióhoz képest túl sok érdemi eltérést nem mutat, ezért e ponton csupán egy dologra  szeretnék fókuszálni: a közös jogkezelés reformjának elemeire, és annak is csak néhány szegmensére térnék ki. (Bár a javaslat messze nincs még elfogadva, az egyszerűség kedvéért minden új szakaszt egyértelműen az "új" szóval fogok jelölni.)