2011. 11. 15.

Békés Gergely

szólj hozzá

A Universal és a Sony felvásárolja az EMI-t

A napokban jelentették be, hogy a tulajdonosa eladja a világ negyedik legnagyobb lemezcégét, az EMI-t. A Citigroup a hangfelvétel előállítói részt a Universalnak, a zeneműkiadót pedig a Sony-nak kívánja értékesíteni.

Az EMI igazi őskövülete a lemeziparnak, előzményeiket is számítva 1897 óta, az Emil Berliner által alapított Gramophone Company létrehozása óta foglalkoztak lemezkiadással. A Gramophone Company első sztárja Enrico Caruso olasz tenor volt. A cég hamar sikeres lett, 1914-re évi négymillió lemezt értékesítettek világszerte. Az első világháború után a cég ismét magára talált, és 1926-ban már volt olyan lemezük, amiből egymillió feletti példányszámot tudtak eladni (Ernest Lough, egy 14 éves fiú lemezéről van szó). A cég az EMI (Electric and Musical Industries) nevet 1931 óta viselte, amikor – a gazdasági világválság hatására – egyesült a Columbia Graphophone Company-val. Az EMI még ebben az évben megnyitotta a londoni Abbey Roadon a később legendássá vált stúdióját. Az EMI különböző labeljei útján az elmúlt évtizedekben világsztárok tucatjainak lemezét adta ki, akik között megtaláljuk Nat King Cole-t, Elvis Presley-t, a Beatles-t, a Beach Boys-ot, a Pink Floydot, a Queent, a Beastie Boys-ot, a Coldplay-t, az REM-et. A lemezkiadó történetéről több részlet megtudható itt.

 



 

Az EMI azonban nem csak lemezkiadóként, hanem zeneműkiadóként is igazi óriás volt. A Sony által most megvásárolni kívánt zeneműkiadói ágazat előzményei 1969-re vezethetőek vissza, amikor a cég megvásárolta a Keith Prowse Music Publishing-ot, majd ezt követte az Affiliated Music Publishers 1973-as megvásárlása, és a zeneműkiadói ágazat 1974-es megalapítása. Mára az EMI Music Publishing a piac második legnagyobb szereplője (kb. 20%-os részesedés mellett), miközben – a lemezkiadóval szemben – képes volt nyereségessége megőrzésére.

A lemezpiac nemzetközi játékosainak száma ezzel tovább csökkent. Az öt multinacionális vállalatból a Sony és a BMG összeolvadását (2008) követően négy maradt, ez csökkent most az EMI megvásárlásával háromra. Az EMI felvásárlása sok meglepetést nem tartalmaz, a lemezpiac túlnyomó része komoly veszteségeket kénytelen elkönyvelni évről évre, aminek természetes következménye a most bejelentett felvásárlás.

A felvásárlást az illetékes versenyhatóságoknak még jóvá kell hagyniuk. Az Impala, a független kiadók lobbiszervezete máris bejelentette, hogy nem támogatja a piaci koncentrációt, így arról várhatóan – a Sony és a BMG egyesüléséhez hasonlóan – csak hosszú jogi harc eredményeként dönthetnek majd.

 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Címkék: sony szerzői jog universal hangfelvétel emi zenemű

2011. 11. 13.

Mezei Péter

szólj hozzá

Zöld könyv az audiovizuális művekről

Az Európai Bizottság még a nyáron készítette elő a "Zöld Könyv az audiovizuális művek európai unióbeli online terjesztéséről: a digitális egységes piac lehetőségei és kihívásai" című dokumentumot. A Bizottság ebben elsősorban az egységes digitális piac kialakulását gátoló tényezők meghatározásának szükségességére helyezi a hangsúlyt.

A bizottsági dokumentum abból az alapvetésből indul ki, hogy az audiovizuális tartalmak hagyományos terjesztési hálózatai jelenleg nemzeti hatókörűek (köszönhetően a nyelvi sokszínűségnek), miközben az internet határtalansága folytán "a fogyasztók egyre inkább elvárják, hogy bármit, bárhol, bármikor és bármilyen eszközön nézhessenek" (p.3.). A Bizottság azt mindenképpen helyesen látja, hogy "a hagyományos értékláncok változnak, az üzleti modelleket pedig módosítani kell azért, hogy megfeleljenek az olyan fogyasztói elvárásoknak, mint a szolgáltatások határokon átnyúló elérhetősége" (p.4.). Ráadásul a Bizottság szerint a határokon átnyúló szolgáltatások reális alternatívát nyújthatnak a "kalózkodás" elleni küzdelemben. (Ebben én nem vagyok biztos, de legyünk optimisták.)
 
A fentiek fényében a zöld könyv egyrészt a jogrendezés kérdését vizsgálja az audiovizuális médiaszolgáltatások online terjesztése kapcsán (2. és 3. szakasz), majd az audiovizuális művek jogtulajdonosai részére az online felhasználásért járó díjazás témáját veszi szemügyre (4. szakasz), végül az audiovizuális művek felhasználásának két speciális esetét tárgyalja (5. szakasz).
 
A Zöld Könyv extenzív elemzést tartalmaz az audiovizuális médiaszolgáltatások jelenlegi helyzetéről.  Jó tudni, hogy az európai piac a világ második legnagyobb piaca, hogy mekkora az IPTV részesedés átlagban vagy épp Franciaországban. E számokat és tendenciákat azonban érdemes mindenkinek személyesen is átolvasnia (p.5-8.). A dokumentum ezeket követően világosan összefoglalja, hogy az audiovizuális művek online továbbítása, továbbközvetítése esetén és a lekérhető mozgókép-szolgáltatásoknál miként jellemezhető a jelenlegi uniós helyzet, valamint miként fest az európai filmgyártás és -forgalamzás (p.8-12.). A Bizottság érzékeli azt a jelenséget, hogy az eddigi időablakos terjesztés (vagyis egy filmhez először a moziban, aztán DVD-n, video-on-demand keretében, fizetős TV csatornákon, végül a szabadon fogható csatornák műsorán férhető hozzáférni) változásokon megy keresztül: a fogyasztói igények megnőttek a mielőbbi hozzáférhetőség iránt. Ennek hiánya a jogellenes felhasználások szükségszerű növekedését eredményezi.
 
A 3. szakasz több kardinális jogpolitikai kérdést is említ. Egyrészt a Bizottság elkötelezettnek tűnik az online szolgáltatások "Európa egészére" (?) kiterjedő egységes szerzői jogi engedélyezésének megvalósítása iránt. Ez összefügg a Bizottság azon jogalkotási javaslatával, mely a közös jogkezelő szervezet átláthatóságának fokozását és irányításuk javítását célozza. A Zöld Könyv azt is megemlíti, hogy a Bizottság szerzői jogi kódexben is gondolkodik. Hát, nem is tudom... Ezt egyelőre nem kellene. Ettől még messze állunk - nemcsak az uniós harmonizáció jelenlegi mélységét illetően, de a tagállamok szerzői joga közötti hatalmas eltérések okán is. (Egyébként a Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület - melyet a kormány a stratégiai "együttműködés" keretében ismét csak szűkös határidő mellett kérte véleményének megfogalmazására - e ponton ugyancsak kritikával illeti a Zöld Könyvet. A november 11-ei dokumentum elérhető itt.) A Zöld Könyv felveti, hogy az InfoSoc irányelv szabad felhasználással kapcsolatos előírásait is talán módosítani kellene, és egy önkéntes alapon működő, egységes európai szerzői jogi oltalom bevezetését vizionálja. Az igazat megvallva ennek különösebben értelmét nem látom. Más persze az, ha a jogtulajdonosok azonosítására adatbázisok kerülnek felállításra, de az "EU egész területén érvényes oltalom" kérdése nem tűnik indokoltnak a jelenleg irányadó nemzetközi szerzői jogi előírások mellett.
 
A 4. szakasz hangsúlyozza, hogy a szerzők és az előadók jelenleg általában nem részesülnek egyedi díjazásban a műveik/teljesítményeik online felhasználásáért. A Bizottság szerint ezen változtatni kellene, habár azt is világosan látja, hogy "ez a lehetőség így az audiovizuális műveket forgalmazó online platformok fejlődése szempontjából hátrányosnak tekinthető, mivel növelné az ügyleti költségeket, valamint a jogi és gazdasági bizonytalanságot" (p.17.).
 
Végül az 5. szakasz szűken ugyancsak megemlíti, hogy a mozgóképörökséggel foglalkozó intézmények tevékenységének hatékonysága érdekében érdemes lenne elgondolkodni az InfoSoc irányelv vonatkozó passzusainak kötelezővé tételéről. Sőt, én - ahogy azt a Google Books ügyről írt cikkemben hangsúlyoztam - ennél tovább mennék, és a nem csupán a digitalizálást és az intézményeken belüli kivetítést tenném lehetővé, hanem az online hozzáférhetővé tételt is. Valamint említést tesz a Zöld Könyv arról is, hogy a fogyatékkal élő helyzete egyelőre az audiovizuális tartalmakhoz való hozzáférés kapcsán nem elég rózsás, van hová fejlődni. Ehhez nagyon drukkolok.
 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Címkék: internet eu szerzői jog európai bizottság audiovizuális eu hírek zöld könyv

2011. 11. 10.

Békés Gergely

szólj hozzá

Mennyi jár egy letöltésért?

Érdekes, az online zenepiac egyik sarokkövét érintő jogi eljárásnak adott zöld utat az eljáró kaliforniai bíróság a napokban.

A perben a bíróságnak – erős egyszerűsítéssel – arra kell majd választ találnia, hogy megfelelő gyakorlatnak tekinthető-e, ha a Universal Music a hangfelvételek online kereskedéséből származó bevételek után is a fizikai világban megszokott elszámolási metódust alkalmazza, vagy ez a módszer az előadók számára indokolatlan hátrányt jelent. A pert olyan előadók kezdeményezték, akik még az "internetes világot" megelőzően szerződtek a Universallal, és ebből következően szerződésük nem szabályozta az online forgalomból származó bevételek megosztását.

Az említett előadóművészi szerződések más elszámolási módot rendelnek alkalmazni a hangfelvételek "értékesítésére" (resale) és a "felhasználási engedély" (license agreement) adására. A kiadók az online bevételeiket akkor is „értékesítésnek” tekintik, ha egyébként streaming szolgáltatásról van szó, a felperesek állítása szerint azért, mert a resale esetén – tekintettel a nagyobb költségekre – a kiadói részesedés nagyobb. Az előadók tehát nem azt állítják, hogy az internetes technika elterjedése előtt kötött szerződéseik nem érvényesek az online világban, hanem azt, hogy Universal a szerződéseiknek nem a megfelelő rendelkezését alkalmazza az elszámolás során.

A pert lezáró ítélet érdekes mérföldköve lesz annak a vitának, amelyet az előadók és a kiadók az online és a fizikai világ üzleti modelljeinek párhuzamosságáról folytatnak. A jogerős döntés azonban még messze van.

 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Címkék: internet usa szerzői jog

2011. 11. 02.

eszerint

szólj hozzá

Szakmai ankét a Nemzeti Szellemi-tulajdonvédelmi Stratégiáról és az új médiaszabályozásról

A Magyar Szerzői Jogi Fórum és a Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesület szerzői jogi szakosztálya 2011. november 3-án 14:00 órakor a Nemzeti Szellemi-tulajdonvédelmi Stratégiáról, valamint az új médiaszabályozással kapcsolatos kérdésekről közös szakmai ankétot tart a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége Rátkai Márton Klubjában (1068 Budapest, Városligeti fasor 38.).

Az ankéton előadást tart: dr. Tóth Zita titkár (Hamisítás Elleni Nemzeti Testület); dr. Kiss Zoltán mb. igazgató (Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap) és dr. Andrássy György főosztályvezető (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság). Az ankét moderátora dr. Tomori Pál, az MSzJF elnöke és MIE alelnöke.

Az előadásokat követően kerül sor az MSzJF Apáthy-pályázatának ünnepélyes díjkiosztására.

A rendezvény ingyenes, előzetes regisztrációt nem igényel.

 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Címkék: konferencia szerzői jog médiatörvény apáthy díj jogérvényesítés

2011. 10. 22.

Mezei Péter

szólj hozzá

Használt zene! Mennyiért?

Egy rendkívül érdekes új üzleti modell ütötte fel fejét az Egyesült Államokban a múlt héten. Hogy sikeres vállalkozás lesz-e, esetleg hamar (névtelenül vagy perekkel a háta mögött) a süllyesztőbe kerül a ReDigi, a jövő kérdése. A start-up célja, hogy a fogyasztók számára lehetővé tegye legálisan beszerzett, ám megunt, használt digitális hangfelvételeik adását és vételét.
 
A modell egy fontos szerzői jogi alaptétel nyugszik: ez pedig a jogkimerülés (az Egyesült Államok jogában „first sale doctrine”). E szerint a szerzői jogosult nem tekinthető a jogvédett tartalmakat hordozó kézzelfogható eszköz vagy hordozó (egy CD lemez, egy könyv, az előhívott fotó stb.) „tulajdonosának”, ennek forgalma felett – néhány kivételtől eltekintve – nem gyakorol felügyeletet. Más szavakkal, ha kiolvastam egy könyvet, de nem akarom azt megőrizni, eladhatom jogszerűen. A DVD lemezeimet is lepasszolhatom a szomszédomnak. De csak ezt a példányt.
 
A ReDigi most arra tesz kísérletet, hogy a jogkimerülés tételére építve egy használt zenepiacot keltsen életre. Ennek keretében az oldal használói a ReDigi Music Manager szoftver segítségével kijelölhetik az értékesíteni kívánt fájlokat, amelyek legális voltát – a ReDigi állítása szerint – a szoftver ellenőrzi. Ha ezen a szűrőn átesik a potenciális eladó, akkor a szoftver a tartalmat felmásolja a ReDigi szerverére, az eredeti helyéről pedig törli azt. Végül e tartalmat a potenciális vevő a ReDigi szervereiről szerzi be a vételár megfizetésével. A TechCrunch híre szerint a modell több szerzői jogász előzetes pozitív visszajelzése fényében kapott zöld lámpát.
 
Mindez egészen jól hangzik. Ugye látni kell, csak a legálisan letöltött tartalmak értékesítése lehetséges (az már nem, hogy egy CD lemezről felrippelek mindent a számítógépre, majd eladom, majd kezdem újra az egészet). Afelől azért erősek az aggályaim, hogy a menedzser szoftver képes lenne az kiszűrni, hogy az adott tartalmat én előzetesen lementem az mp3 lejátszómra, és kvázi az eredeti példányt adom el úgy, hogy nekem megmarad a másolat. Valahol az egész modell sikere is itt rejtőzik: mennyire hatékony a ReDigi Music Manager program? S ettől eltekintve is vajon mennyire lesznek lelkesek a jogosultak az ilyen kezdeményezésekkel kapcsolatban.
 
Az is igaz, hogy a hatásos műszaki intézkedések (DRM) védelmének bevezetésével a jogkimerülés addigi relatív egyértelműsége is megtörni látszik. Mi van akkor, ha a dal, amit letöltök/letöltöttem az internetről egy legális szolgáltatáson keresztül, DRM-mel van ellátva? Alig néhány éve az iTunes csak olyan példányokat értékesített, amelyek kizárólag a vevő olyan készülékein volt meghallgatható, amelyet az Apple gyártott. (Három éve például hiába akarta egy ismerősöm rám tukmálni kedvenc Madonna dalait, nem tudtam velük mit kezdeni, mert az iPodom nem akarta felismerni a tartalmat.) A DRM kijátszása azonban – egyes kivételektől eltekintve – a szerzői jogba ütközik. (Bár helyesen lehet amellett érvelni, hogy nem tekinthető jogellenesnek az olyan „kijátszás”, ami egy szabad felhasználás megvalósítása érdekében történik.) Sok a kérdőjel tehát még, az innováció viszont megállíthatatlan. Sőt, úgy tűnik, annyira sikeres a próbálkozás, hogy jelenleg túlterhelt az oldal...
 
A hírről lásd még az 1709Blog bejegyzését (ott van még néhány további link is). Felmentem a RIAA oldalára is. Ott egyelőre nincs semmi vélemény/állásfoglalás e fejleményről. Szerintem nem sokáig lesz így. Az viszont biztos, hogy ha a szolgáltatás beválik, arra is van némi esély, hogy ez a fájlcserélés mértékén tompítson - legalábbis az Egyesült Államokban.
 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

2011. 10. 07.

Halász Bálint

szólj hozzá

Újabb pofon a sportszektornak a sportközvetítési jogok területén

A sportszektor és különösen a sportközvetítési jogok jogtulajdonosai által várt, a sportközvetítési jogok értékesítésének módjához, valamint a sportesemények szerzői jogi megítéléséhez kapcsolódó ítéletet kedden hozta meg az Európai Unió Bírósága. A döntés szerint egyrészt az uniós joggal ellentétes a labdarúgó-mérkőzések közvetítésének olyan engedélyezési rendszere, amely a műsorsugárzó szervezeteknek tagállamonként biztosít területi kizárólagosságot, és amely megtiltja a televíziónézőknek, hogy ezeket a műsorokat dekódoló kártya segítségével más tagállamokban nézzék. Másrészt az ítélet azt is kimondja, hogy a futballmérkőzések önmagukban nem állnak szerzői jogi védelem alatt, azonban a nyitó képsorok, a főcímzenék, a mérkőzések összefoglalója és a különböző grafikák védett műnek minősülnek, így azok pubokban való közvetítése az Infosoc irányelv (2001/29/EK) értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítésnek” minősül, amelyhez a mű szerzőjének engedélye szükséges.

TOVÁBB  »
 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Címkék: anglia audiovizuális információs társadalom bírósági ítélet európai bíróság

2011. 09. 29.

tothpb

szólj hozzá

iTunes Store Magyarországon

Az előző időszakban a tárgyalások rejtett világában figyelhettem, most végre leírhatom itt is, hogy - valóban konstruktív tárgyalások után - a dalszerzői jogok tekintetében az Artisjus megállapodott az iTunes-szal. A mai naptól elérhető nálunk is az iTunes Store.

Közismert, hogy az Apple megváltoztatta a zeneipart azzal, hogy a vákuumba berobbant legális letöltéseket kínáló iTunes szolgáltatásával, és hamar kultusztárggyá váló zenelejátszójával, az iPod-dal. Azóta már az iPhone-nál és iPad-nél tartunk, az Apple pedig nemcsak az IT iparban erősített a pozícióján, hanem a zeneiparban is megkerülhetetlen szereplővé vált. Ez a szolgáltatás olyan lökést adott az Apple-nek a 2000-es évek elején, ami az azóta tartó fejlesztésekkel és termékekkel mára a legértékesebb globális márkává emelte Almáékat.

Túl hosszú ideig figyeltük savanyúan, hogy míg egyes nyugat-európai országokban tucatnyi legális szolgáltatásból lehet zenéket hallgatni, letölteni, addig nálunk csak néhány csepp víz jut a szomjazóknak.

Most már biztosan nem tudjuk meg, hogy eddig miért nem jöttek hozzánk ezek a szolgáltatók. Az informális beszélgetéseken elhangzó érvek között előkelő helyen áll a forint bizonytalan árfolyama, a magyar fogyasztók kártyás fizetéstől való idegenkedése, a piac kis mérete, és hogy itt bizony az emberek felerészben helyi repertoárt hallgatnak, tehát a jó minőségű tartalmat be is kell szerezni indulás előtt.

Az iTunes indulása mérföldkő.

Valami megindult most a magyar online zenei piacon, és még további szolgáltatók érkeznek a következő hónapokban. Számunkra az Artisjusnál persze fontos, hogy a zenei értéklánc elején álló dalszerzők is megkapják méltányos részesedésüket a bevételekből, hiszen nélkülük nincs zene. De az iTunes jelenléte arra is garancia lehet, hogy vigyázunk arra, a magyar jogdíjmértékek ne tegyék lehetetlenné a szolgáltatás sikerét.

A jogdíjakat persze részletes elhangzási/letöltési adatok fogják kísérni, a felosztásokkal dolgozó kollégáink felelőssége az, hogy a szerzők valóban megkapják a rájuk eső részt, mégpedig negyedéves gyakorisággal.

Akit érdekel a téma:

 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Címkék: itunes zene internet artisjus szerzői jog közös jogkezelés

2011. 09. 21.

tothpb

szólj hozzá

Ki a sztár?

Slágerlisták múltja és jövője
A zenénél szubjektívebb élményt aligha találunk. Amiért az egyik ember megőrül, a másik nem bírja elviselni; amit szívesen hallgat az egyik, attól borsódzik a másik háta. Személyek és közösségek identitása épül a zenére – és persze arra, hogy nem értünk egyet benne.
De ha egyszer ennyire szubjektív dolog a muzsika, miért akarjuk mindenáron mérni a sikereket? Vajon értékesebb-e az a zenekar, amelyet többen hallgatnak? És egyáltalán: hol vannak az abszolút mérőszámok? Hogyan vethetünk össze egy elhangzást valamelyik országos kereskedelmi rádióban – és egy eladott lemezt?
 
A hivatalos slágerlisták hosszú ideig megbízható választ adtak erre. A jól működő lemezpiac lehetővé tette, hogy a fogyasztói kereslet mérhető legyen. Az a sikeresebb lemez, amiből több példányt adnak el; ez ilyen egyszerű. És egy olyan piacon, ahol az aranylemez 100 ezer példánynál kerül kiosztásra, ez valósan tükröz preferenciákat, mégpedig szinte kortól, nemtől, lakóhelytől függetlenül. A zenezabáló fiatal és a korosodó bácsi éppúgy megveszi a lemezt, a kazettát, ha tetszik neki, és újból meghallgatná. Ezen a csatornán keresztül tehát univerzálisan kifejezhető volt a tetszés.
A rádiós lista már bajosabb. Míg a lemezboltban a vevőt a szimpátia mozgatja, rádióhallgatáskor nem az a fontos, hogy minden dalt szeressen – hanem hogy egyiket se utálja annyira, hogy elkapcsoljon. A közönséget megosztó, és így a lemezeladásokban sikeres előadók nagy része soha nem tudott és nem tud rádiójátszáshoz jutni.
Mostanra a magyar lemezpiac lényegében összeomlott. Az aranylemez már 5000 példány megvásárlása esetén elérhető, ami jól mutatja a példányszámok visszaesését. A kis elemszám miatt pedig a lista teljesen megbízhatatlan lett. Ráadásul a felmérések szerint a fiatalok jóval kisebb arányban vásárolnak hangfelvételt, mint az idősek (inkább letöltik ingyen az internetről), tehát még ami megmaradt, az is torzít az idősebb generációk javára.
Ha azonban valaki azt hinné, hogy létezhet egyetlen új slágerlista, ami majd átveszi a lemezeladásokra épülő Top 40 helyét ebben az új világban, téved. Pedig sokan gondolják, hogy egy YouTube-megtekintésekre vagy Facebook-megosztásokra építő slágerlista elég lehet. De hogy nem, arra elég egyetlen példát hozni. A YouTube megtekintések listáján előkelő helyen szerepel a Children of Distance nevű magyar hiphop együttes: Emlékezz rám című dalának különböző verziói mára 10 millió fölötti megtekintés fölött járnak. Mindezt úgy, hogy a MAHASZ listán legelőkelőbb helyezésük a Dance Chart 22. helye volt. De kérdezzük körbe ismerőseinket 30 fölött, hányan hallottak róla; pedig kétszázezer követővel a Facebookon az egyik legsikeresebb magyar banda.
Hol vannak már azok a sztárok, akik egy egész országot tartottak lázban, akik valóban minden agyba bemasíroztak…? Talán nem túlzás azt állítani, hogy utoljára a Republic együttes volt képes erre dalaival.
S hogy mi történt aztán? Jött az internet. És hirtelen nagyon sokféle lett a zenei ízlés. Ez egyrészt azt jelenti, hogy nincs többé egyértelmű „nagy siker”. Még a „Most múlik pontosan” és a „Vidéki sanzon”, a 2000-es évek két legismertebb slágere is csak lassan szivárgott be a szélesebb közönség füleibe. Előtte végigjárta az internetes színtereket, ajánlásról ajánlásra bővült a hallgatók köre; s csak végül karolta fel őket a mainstream média.
Szomorkodjunk? Hiszen szinte kihaltak a „kortárs slágerek”. Nem. Inkább örüljünk ennek. Hiszen a régi idők gigasztárjait, a mindenki által dúdolt dalokat csak részben köszönhetjük a jó dalszerzőknek. Az óriási sikerekben a monopolhelyzetben lévő tömegmédia-csatornák oroszlánrészt vállaltak. Nemcsak azért hallgatta mindenki a dalt, mert jó, hanem azért is, mert mindenki hallgatta.
Most, hogy az internet megjelenésével ez a véleménymonopólium megszűnt, sokszínűbb lett a zenei kínálat. A siker a még megmaradt lemezeladások és rádiós játszások mellett a koncertelhangzásokból, a videomegosztók megtekintésszámaiból, a Facebookos követők és megosztók számából, a torrent oldalak letöltésszámából és még ki tudja hány forrásból áll össze.
Igen, ez azt jelenti, hogy ma nehezebb mérni a sikereket. De ez legyen csak a marketingesek baja. Találják ki ők, hogyan tudják megállapítani, a márkájuk célcsoportját ki szólítja meg a legjobban. Mi, rajongók, bátran higgyük azt, hogy a mi kedvencünk a legjobb a világon. Mert tényleg az!
Tóth Péter Benjamin
(megjelenik az Artisjus 2011-es Évkönyvében)
 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

2011. 09. 19.

Mezei Péter

szólj hozzá

Jöhet a puding próbája

Mikor 2009-ben 3,4%-ot ért el a Német Kalózpárt (Piraten Partei Deutschland) a szövetségi választásokon, sejteni lehetett, hogy a párt tartományi szervezetei mindent megtesznek majd a soros tartományi választások alkalmával a sikeres szereplésért. Tegnap (2011. szeptember 18-án) a berlini szervezeti egység bizonyította: van jövője a kalóz mozgalomnak.

A 2011-es tartományi választások során a Kalózpárt eddig csak 1-2 százalék körüli eredményeket ért el (például Baden-Württembergben vagy Szászországban).  Az NSZK fővárosában azonban másként alakult a helyzet: a tegnap megtartott berlini tartományi választásokon a Kalózpárt berlini szervezeti egysége 8,9%-os eredménnyel bejutott a berlini képviselőházba, melyet már egy nappal a választások előtt előre vetített Rick Falkvinge, a Svéd Kalózpárt alapítója. A közel 130.000 szavazattal - és így 15 mandátummal - a Kalózpárt ötödik erővé vált a berlini törvényhozásban.

A siker az 1000 kalóz kampánytevékenységének, a 12 ezer plakát kiragasztásának, a számtalan interjúnak, az 50 oldalas programnak köszönhető a Német Kalózpárt híradása szerint. Ráadásul a kampány költségei még így is csak 35.000 euróra rúgtak.

Hogy ez mire "elég"? Vagy másként: a párt mire lesz képes, nem csak a szavazatokkal, hanem a programjukkal is? Majd meglátjuk. Egy biztos: a propaganda most már nem lesz elég! Valamit le kell tenni az asztalra. Sebastian Nerz, a Német Kalózpárt elnöke viszont optimista. Szerinte a berlini siker megmutatta, hogy a Kalózpárt nem csak idealisták gyűjtőhelye, hanem képesek a német politika megváltoztatása iránt tenni is.

Az eseményről lásd rögtön a TorrentFreak híradását is.
 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Címkék: németország szerzői jog kalózpárt

2011. 09. 13.

Békés Gergely

szólj hozzá

Az Európai Unió Tanácsa elfogadta a védelmi idő kiterjesztését

A Tanács döntéséről magyar nyelven jelenleg nem érhető el hivatalos sajtóközlemény. Az angol nyelvű közlemény szabad fordításban a következőt mondja ki:

A Tanács 2011. szeptember 12-én tartott ülésén minősített többséggel elfogadta azt a javaslatot, amely kimondja a hangfelvételek előadóira és előállítóira vonatkozó védelmi idő 50 évről 70 évre növelését az EU-n belül.

A javaslat ellen szavazott Belgium, Csehország, Hollandia, Luxemburg, Románia, Szlovákia és Svédország képviselője, Ausztria és Észtország pedig tartózkodott.

Az új irányelv célja az előadóművészek védelmi szintjének növelése, alkotó és művészi közreműködésük elismerésével. 

Az előadóművészek rendszerint fiatalon kezdik pályafutásukat, a jelenlegi ötven éves védelmi idő ugyanakkor gyakorta nem biztosít előadásaiknak védelmet teljes életükben. Ebből az következik, hogy egyes előadók életük végén jövedelemkieséssel szembesülhetnek. Az előadók szintén gyakorta nem érvényesíthetik jogaikat annak érdekében, hogy teljes életükben megakadályozzák vagy legalább korlátozzák előadásaik kifogásolható felhasználását.

Az irányelv szerint azok a művészek is részesülhetnek a védelmi idő kiterjesztéséből, akik vagyoni jogaikat a hangfelvételek előállítóira ruházták át korábban. Az érintett előadók vagyoni jogaikat - bizonyos feltételek teljesülése esetén - visszaszerezhetik.

Az irányelv a fentieken túl harmonizálja a többszerzős dalok és más szöveges zeneművek védelmi idejének számítását is. A védelmi idő ezekben az esetekben az utolsóként elhunyt szerző (szövegíró vagy zeneszerző) halálát követő hetven évvel fog lejárni az Unió valamennyi tagállamában.

A tagállamok az új szabályokat két éven belül kötelesek nemzeti jogukba átültetni.

 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Címkék: szerzői jog eu hírek védelmi idő

süti beállítások módosítása