Felmérések internetes fogyasztói szokásokról
A mai bejegyzésemben röviden összevetem a HENT (Hamisítás Elleni Nemzeti Testület) megbízásából készített két hasonló témájú felmérés eredményeit.
A minap jelent meg az a tanulmány, ami a fogyasztóknak a hamisított, jogszerűtlenül előállított termékekhez fűződő fogyasztói szokásait vizsgálta (a továbbiakban ezt hívom "augusztusi felmérésnek"). Ehhez képest a nemrégiben (2011. április) a középiskolások körében végzett (szintén HENT-) kutatás nemcsak a válaszadói kört, hanem témáját tekintve is szűkebb kört (internetezési szokásokat és ehhez kapcsolódóan a tartalmak beszerzési módjait) vizsgált. (Ezt alább „áprilisi felmérés” -ként hivatkozom.) A felmérések eredményei néhol eltérnek egymástól - ezek lehetséges okaira is kitérnék.
Reprezentativitás
Az augusztusi felmérés kisebb mintával dolgozott (1000 megkérdezett), de a válaszadók körét úgy állították össze, hogy az reprezentálja a teljes magyar lakosságot. Ennek következtében azonban az internetes szokásokra vonatkozó rész megbízhatósága jelentősen csökkent, hiszen csak 59 százalék nyilatkozott úgy, hogy szokott internetezni. Míg tehát az áprilisi felmérés során nagyjából 16.000, aktívan internetező fiatalt kérdeztek, ugyanabban a kérdéskörben az augusztusi tanulmány mindössze 590 megkérdezett válaszaiból dolgozott. Ezen túl a két tanulmány között egyfajta generációs szakadék is megfigyelhető, hiszen az augusztusi kutatás 590 internetezőjének is csak max. 1/3-a lehetett fiatal, így ebben a korosztályban az áprilisi felmérés 16ezres elemszámával 200-as áll szemben…
„Vásárolna Ön űrrepülőt?”
Fogyasztói szokásokat elemezni úgy, hogy egy létező szolgáltatást egy hipotetikussal hasonlítunk össze úgy, hogy lényegében elvárjuk a megkérdezettől, hogy elképzelje, igénybe venne-e egy jövőbeli szolgáltatást, ha az létezne a piacon, nem szerencsés. Ezért a mindkét felmérésben szereplő kérdés („Hajlandó lenne fizetni azért, hogy legális forrásból internetről tölthessen le tartalmakat?) annak feltérképezésére nyilvánvalóan alkalmatlan, ténylegesen hogyan reagálnának a fogyasztók, ha a tartalmak jelenleg ismeretlen modellben is elérhetőek lennének.
Mégis, ennél a kérdésnél az egyik válasz opció tanulságos: Az áprilisi felmérésnél a fiatalabbak nagyobb százalékban (69%) válaszolták, hogy addig semmit nem hajlandók fizetni, amíg ingyenesen is hozzáférhetnek a tartalmakhoz, mint az augusztusi, teljes lakosságra vetített válaszokban, ahol ez 40%.
Jogszerű vagy sem?
A két tanulmányt érdemes azon – meglehetősen ellentmondásos - válaszok mentén összevetni, amelyek az internet, mint fő tartalom-beszerzési forrás tisztaságára kérdeznek rá. Az augusztusi kutatásból kiderül, hogy az internetezők nagy része úgy gondolja, az internetről történő bármilyen letöltés illegális (40%), egy kis csoport szerint ez éppen, hogy mindig törvényes (8%).
A válaszok nagy szóródást mutatnak – nem csoda, hiszen erre a kérdésre nem is lehet „jó választ” adni. Ahhoz ugyanis cizellálni kellene, milyen tartalomról van szó, ki a letöltő, milyen célra készít másolatot…
Így aztán - az érthető módon hiányzó jogi ismeretek miatt - egyes magáncélú másolásba tartozó eseteket is jogszerűtlennek tartanak, máshol pedig épp ellentétesen mérik fel a helyzetet
(pl. A barát által megvett film lemásolását többen tartják jogszerűtlennek, mint a játékszoftver lemásolását, pedig a valóságban ez épp fordítva van).
Az áprilisi felmérés szerint viszont a megkérdezett középiskolások nagyjából a fele ügyel arra, hogy jogszerű forrásból töltsön le, és a válaszadók 58 %-a szerint nem is okoz gondot ennek megállapítása. Pedig a jogsértő forrás kérdése körül a jogászok is izzó vitákat folytatnak, másrészt maga a „jogsértő forrás” sem definiálható pontosan. Ezek általában ingyenes + nem jogosított tartalmak, de pl. a Youtube-szerű szolgáltatások megítélése nem egyszerű, és a fogyasztótól egyébként sem várható el, hogy egy honlapra pillantva átlássa annak működését, vagyis hogy vajon minden engedély birtokában működik-e.
Mindenesetre a tendencia azt mutatja, hogy a felhasználók inkább tekintenek az internetre úgy, mint egy nagy szürke zavaros terepre, amit bár rendszeresen használnak tartalmak beszerzésére, ennek törvényességét inkább kétségbe vonják.
Hány fájlcserélő is van akkor?
A frissebb tanulmány szerint az internethasználók 14-16 % tölt le filmeket-zenéket, ezen belül a fiatalok körében magasabb az arány (25-31 %). Az áprilisi felmérésben azonban drasztikusan eltérő eredmény jött ki: eszerint a zenét a fiatalok 55 %-a, a filmeket 83 %-a torrentről szerzi be, és 82 %-uk még sosem fizetett legális szolgáltatásban.
Ha az augusztusi felmérés alacsony (14-16%) fájlcserélős adatait más hasonló felmérések adataival összevetjük, megint csak azt látjuk, hogy sajnos megbízhatatlan számokat kaptunk. Az IFPI Digital Report szerint az EU 5 legerősebb piacán is 23% a rendszeresen fájlcserélők aránya az internethasználókon belül, ami Spanyolországban felmegy 45%-ra. Vajon igaz lenne, hogy nálunk kétszer-háromszor kevesebben vannak? A válaszok megbízhatatlanságának két oka van. Egyrészt, míg az áprilisi felmérés önkitöltős volt, az augusztusiban hús-vér kérdezőbiztosnak kellett válaszolni. Másrészt az augusztusi kutatás túl direkt módon kérdezett rá az „illegális letöltésre” – a fiatalok körében készített áprilisi felmérés finomabban, minősítés nélkül tette fel ugyanazokat a kérdéseket (letöltésről, ingyenes oldalakról, fájlmegosztásról beszél).
(Más példával élve: „Ön rendszeres szabálysértő gyorshajtó?” kérdésre meglepő, ha bárki igennel felel. Ehelyett célravezetőbb azt kérdezni: „Előfordul-e Önnel, hogy gyorsabban hajt a megengedettnél?”, amire nagyobb valószínűséggel felelnek nyíltan az emberek.)
Ahhoz, hogy a piaci szereplők pontosabb képet kapjanak, mit is szeretnének a fogyasztók, véleményem szerint az árazás mellett egyéb elvárásokra, szempontokra is rá kellene kérdezni (kényelem, vírusmentesség, gyorsaság, nagyobb választék, töredékek kizárása stb.).
A felmérésből kiderül, hogy a néha vakmerő, néha ok nélkül félénk internethasználók válaszaiból egyfajta „zavar” olvasható ki, aminek feloldásához érdemes lenne a jogi ismereteiket oktatással, tájékoztatással bővíteni.
Fodor Klaudia és Tóth Péter Benjamin
Utolsó kommentek