Megjelent egy
cikk a hwsw.hu-n, amely a „kalózkodás” lehetséges okaival foglalkozik egy kanadai felmérésre hivatkozva:
„A kutatók szerint egész egyszerűen egy globális árazási problémával nézünk szembe, a fejlett országok lakóinak pénztárcájához igazított lemezek és filmek aránytalanul drágák a kevésbé fejlett országokban.”
Vitatkoznom kell ezzel a leegyszerűsített állítással. Ennél ugyanis sokkal komplexebb a probléma.
Mi a "kalózkodás"?
Nézzük először magát a jelenséget, amit meg kívánunk érteni. Ez nem más, mint hogy a közönség tartalomfogyasztási igényeit tömegesen illegális forrásokból elégíti ki. Aki akarja, hívhatja kalózkodásnak, én nem szeretem így hívni, és a szerzői jogi nemzetközi egyezmények is csak a kifejezetten üzletszerű jogsértésekre tartják fenn a fogalmat.
Az árazás az ok?
Nos, nem hiszem, hogy e jelenség megerősödésének az árazás lenne a meghatározó kiváltó oka. A magas ár önmagában nem feltétlenül jelent problémát – itt van például a Ferrari, amelyet az egész világ férfilakosságának 80%-a, legalább kétmilliárd ember szeretne magának, mégis évente csak
6.400-at adnak el belőle. És megy a szekér.
A „kalózkodáshoz” a magas ár mellett nyilván szükség volt az internet megjelenésére is. Ez tette technikailag lehetővé, hogy az eddig fizetség ellenében elérhető tartalmak széles körben ingyenesen is elérhetővé váljanak, szerzői jogi engedélyekkel nem rendelkező forrásokból.
Ezért úgy tűnik, hogy a jelenség megerősödésének kiváltó oka sokkal inkább ez az új technikai lehetőség, és emellett egy jogi/jogérvényesítési ok: sem az új, illegális források üzemeltetői, sem azok fogyasztói nem szembesültek emiatt tömegesen büntetéssel. (Magyarul: kicsi a kockázat.)
A cikkben leírt állítás, miszerint „a kalózkodás árazási probléma” helyesen így hangzana: „a kalózkodás jelenségére adott iparági válasz egyik fontos eleme lehet az árazási modellek adaptálása”.
Kétlem azonban, hogy önmagában az árazás megváltoztatása bárhol is eredményt hozna. Az elmúlt két évtizedben sok úttörő üzleti modell látott napvilágot a tartalomiparban. Olyan megoldás azonban, ahol a jogosultak egyszerűen megváltoztatták árazási modelljüket, és ez önmagában megszüntette volna a „kalózkodást”, előttem nem ismert.
Elég talán néhány zenekar próbálkozását megemlíteni, ahol a letöltésekre „becsületkasszát” vezettek be; a széles tömegek nem álltak a fizetők közé, amit kiválóan mutat, hogy ezek a törekvések a mai napig elszigeteltek maradtak, komoly üzleti szereplők nem tudták erre átállítani üzleti modelljeiket.
Ennek nagyon egyszerű oka van. A 0 Ft mindig olcsóbb, mint az 5 Ft. A közgazdasági racionalitás pedig azt súgja: az emberek mindig a hasznosság alapján döntenek.
Egy gondolatkísérlet
Ha így nézzük a kérdést, egy érdekes gondolatkísérletbe is belevághatunk. Próbáljuk meg forintosítani az ár mellett a fogyasztó számára jelentkező járulékos „költségeket” is. Nézzük, mi határozza meg a hasznosságot a legális és az illegális tartalomszolgáltatások esetén.
Mik az illegális tartalomforrások használatának járulékos költségei?
- internet-előfizetés költsége
- hardverköltség
- kényelmetlenség (az illegalitás miatt általában nem nyújthatnak olyan kényelmes szolgáltatást, mint a legálisak, nem olyan kényelmes a kezelőfelületük, nem nyújtanak kiegészítő szolgáltatásokat, stb.)
- bizonytalanság (bármikor előfordulhat, hogy a fogyasztó kedvenc torrentoldalát bezárják)
-felelős szolgáltató hiánya (ha nem azt kapjuk, amit kértünk, nincs kivel szemben szavatossági igényt érvényesíteni)
- biztonsági kockázatok (nem tudhatod, milyen vírust, stb. töltesz le)
- lebukás és büntetés kockázata
- etikai kérdések (sokaknak talán mégis kényelmetlen ingyen elvenni valamit, amiért tudják, hogy fizetni kellene)
Mik a legális tartalomforrások használatának járulékos költségei?
- internet-előfizetés költsége
- hardverköltség
- kényelmetlenség (igen, sajnos a legális szolgáltatásoknak is megvannak a maguk kényelmetlenségei: az egész DRM-problematikát e pont alatt tárgyalhatjuk: pl. ha nem használhatom a letöltött fájlt bármilyen lejátszón)
- kínálat szűkössége (nem minden jogosult minden tartalma érhető el, sokszor komoly katalógusok hiányoznak a szolgáltatásból)
- a lúzerség érzése (fizetni valamiért, amit mindenki más ingyen szerez be...?!)
Ha így nézzük, akkor mégis igaz a kijelentés: a kalózkodás valóban "árazási" probléma. Csak helyesen kell értenünk, és a fenti járulékos költségeket is „be kell áraznunk”. Ha a tartalomipar megoldást kíván találni, egyértelmű a stratégia: a legális tartalomforrások használatának járulékos költségeit csökkenteni, az illegálisokét növelni kell.
Elvileg hogyan lehet csökkenteni a legális szolgáltatások költségeit?
- az árazás átalakításával (alacsonyabb ár, előfizetés típusú megoldások, reklámbevételekre építés, stb.)
- kényelmesség fokozásával (jobb kezelőfelület, többletszolgáltatások nyújtása, összekapcsolt szolgáltatások nyújtása, stb.)
- teljes kínálat nyújtásával (legyen minden zene, minden film elérhető!)
- a lúzerség érzésének kiváltása (pl. a felelősségérzettel)
Elvileg hogyan lehet növelni az illegális szolgáltatások költségeit?
- a kényelmetlenségek fokozásával/hangsúlyozásával
- a biztonsági kockázatok fokozásával/hangsúlyozásával
- a lebukás kockázatának növelésével/hangsúlyozásával
- az etikai kérdések tisztázásával, hangsúlyozásával.
Ez persze nagyon lélektelen, egyszerűen a logikára építő összefoglalás. A fentiek közül nem minden lépés vállalható, kivitelezhető. Hallhattunk például olyan esetekről, hogy egyes jogtulajdonosok szándékosan vírust csempésztek a fájlcserélő hálózatokba, ami ugyan növeli az illegális szolgáltatás járulékos költségeit, de törvénytelen és etikátlan tett.
Az viszont valószínűsíthető, hogy a sikeres megoldásnak több fenti elemet kell kombinálnia. Nem minden az ár!
Címkék:
internet szerzői jog fájlcsere