Spanyol törvény az online jogsértésekkel szemben

Sok kritika érte eddig Spanyolországot amiatt, hogy az online szerzői jogsértésekkel - különösen a fájlcserélőkkel - szemben nem folytat (hatékony) küzdelmet. Úgy tűnik azonban, hogy megváltozhat ez a helyzet. Elfogadásra került ugyanis a "Törvény a Fenntartható Gazdaságról" (Ley de Economía Sostenible).

Ezer hála Tóth Péter Benjáminnak, hogy a jelen blogon felhívta a figyelmet egy új, angol nyelvű blogra, amit a Kluwer kiadó gondozásában olyan komoly szakemberek fognak szerkeszteni, mint például Guido Westkamp vagy Bernt Hugenholtz. E blog egyik nyitó bejegyzésében egy spanyol kolléga számolt be arról, hogy elfogadták a fenti törvényt, amelynek legfontosabb célja, hogy felgyorsítsa a szerzői művekhez jogellenes hozzáférést biztosító weboldalak blokkolását vagy bezárását.

Az új törvény alapján felállításra kerül egy Szellemi Tulajdonvédelmi Bizottság, amely központi szereppel fog bírni a fenti célok megvalósítása során. A szerzői jogosultak e bizottságon keresztül követelhetik, hogy a különféle weboldalak töröljék a jogellenesen hozzáférhetővé tett tartalmakat. A szolgáltatónak két lehetősége lesz: 48 órán belül önkéntesen eleget tesz a jogosulti kérelemnek, vagy pedig a felhasználás jogszerűségét valószínűsítő bizonyítékokat a bizottság rendelkezésére bocsátja. Utóbbi esetben a bizottság dönt a tartalom sorsáról. A bizottság által elrendelt valamennyi törlést a Központi Közigazgatási Bíróságnak is jóvá kell hagynia. E követelmény ugyan komoly ügyterhet keletkeztethet a bíróság oldalán, ráadásul némi időhúzást is eredményezhet, azonban olyan garanciális eszköznek tűnik, ami azt is garantálhatja, hogy a jogosultak ne élhessenek vissza helyzeti előnyükkel.

A szerzői jogosultak a jogsértő tartalmakat kínáló oldalakat üzemeltetők személyes adatainak kiadását is kezdeményezhetik, amiről egy másik bírósági szerv dönt. (Sajnos magyarítani nem tudom azt, hogy Sala de lo Contencioso-Administrativo de la Audiencia Nacional.)

Mindezek után komoly érdeklődéssel érdemes a spanyol fejlemények elé tekinteni. Érdekes kérdés lesz, hogy mikor érkeznek az első hírek weboldalak blokkolásáról, illetve hogy arra konkrétan milyen tárgykörben (fájlcsere, streaming vagy más?) kerül sor.

 
Címkék: internet spanyolország szerzői jog fájlcsere jogérvényesítés

ALAI kongresszus Dublinban

A nemzetközi szerzői jog legpatinásabb szervezete, az ALAI (Association et Litteraire Artistique Internationale) idén Dublinban tartja kongresszusát. A kétnapos rendezvény napirendjén a szerzői jog örök alapkérdései mellett (például a "mű" vagy az "eredetiség" fogalma) a ma aktuális témái (például kivétel a látásukban korlátozottak számára, árva művek szabályozása, a szerzői jog és alapjogok viszonya) szerepelnek.


 A rendezvénnyel kapcsolatos további információk megtalálhatók a kongresszus honlapján.

 
Címkék: konferencia szerzői jog alai

Új angol nyelvű szerzői jogi blog indult

Azoknak, akik szeretnék magukat frissen tartani az európai szerzői jogi jogesetek világában, íme egy újdonság, a Kluwer Copyright Blog!

A blog a Kluwer esetjogi adatbázisát egészíti ki, terepet ad az ügyekkel kapcsolatos vitáknak és más híreknek is. A főszerkesztő Bernt Hugenholtz és Lucie Guibault - akik az Amszterdami Egyetem nagy hírű információs jogi intézetének (IVIR) oktatói.

 

A LimeWire kiegyezett a zeneműkiadókkal (USA)

Friss hír, hogy az online fájlcserélő szolgáltatás, a LimeWire üzemeltetői Amerikában kiegyeztek a dalok szerzői jogait ott jogtulajdonosként gyakorló zeneműkiadókkal (music publishers) is. Korábban hasonló megállapodás történt már a hangfelvétel-kiadókkal - az erről szóló korábbi Eszerint.blog poszt: itt.

A zeneműkiadók tavaly júniusban indították a pert, egy hónappal azt követően, hogy a bíróság - a hangfelvétel-kiadói jogosultak tekintetében - már megállapította a LimeWire jogi felelősségét a fájlcserélő hálózaton történő engedély nélküli zenefelhasználásokért.

A per következő állomása egy idén májusi tárgyalás lett volna, ahol a kártérítés összegéről kellett volna a bíróságnak döntést hoznia. Ezt előzte most meg a felek megállapodása, amelynek pénzügyi részleteit azonban nem hozták nyilvánosságra - csak annyit lehet tudni, hogy mindkét fél maga fizeti a perköltségek rá eső részét.

Az Amerikai Zeneműkiadók Szövetsége - nyilatkozata szerint - örül, hogy a pernek vége, egy olyan megállapodással, ami minden érintettnek jó eredmény.

 
Címkék: szerzői jog fájlcsere limewire

Újabb felmérések a fájlcserélés hatásairól

2011 igen "sűrűnek" ígérkezik fájlcsere fronton. Nem csak a jogi fejlemények miatt, hanem az ezeket megalapozó, ritkábban éppen kritizáló, tanulmányok és felmérések folyamatos felbukkanása miatt is.

A mai röpke bejegyzés figyelemfelkeltő céllal két újabb anyagot bocsát közszemlére. A Canadian Intellectual Property Council februári elemzése egy néhány évvel korábban megjelent kanadai kutatást (illetve annak egy 2010-es módosított, online is elérhető verzióját) kritizálja. Az Andersen és Frenz által jegyzett 2007-es alaptanulmány szerint a fájlcserélés pozitív hatást gyakorol a CD piacra ("havi egy P2P alapú letöltés évi 0.44 plusz CD megvásárlását eredményez" - bár ezek az arányok elsőre némileg megmosolyogtatóak). A 2010-es módosított verzió lényegesen másként fogalmaz, amikor rögzíti: "nincs kapcsolat a P2P alapú letöltések és a CD eladások között". Andersen és Frenz mindennek ellenére a tanulmányuknak a beszédes "Don’t blame the P2P fi le-sharers: the impact of free music downloads on the purchase of music CDs in Canada" címet adták.

A CIPC "The True Price of Peer to Peer File-Sharing" című reakciója alapjaiban igyekszik porba dönteni a fenti anyagot. Andersen és Frenz elsősorban annak köszönheti a CIPC kritikáját, hogy egy domináns kérdésnek és az arra adott válaszoknak az elemzését egészében mellőzték. A kérdés arra keresett választ, hogy P2P hiányában milyen százalékban vásárolnának zeneműveket az emberek online zeneboltokban vagy CD-n. A válaszadóknak 75%-a (!) válaszolt úgy, hogy P2P hiányában valamilyen formában biztosan vásárolna jogszerűen dalokat. A CIPC elemzésének konklúziója az, hogy a P2P léte több száz millió (kanadai) dolláros veszteséget jelent a zeneiparnak. A jelentés készítői arra is felhívták a figyelmet, hogy még a "hardcore" fájlcserélők kétharmada, akik egyébként sosem költenek zenére, is nyitottak lennének a jogtiszta dalok vásárlására, ha nem léteznének ingyenes P2P szolgáltatások.

E két kutatási anyagot tudományos igényességgel elemzi a Copyhype blogon Terry Hart.

Köszönhetően a közösségi oldalaknak és - mint a tartalomjegyzékből kiderült - a kötet egyik szerzőjének (Bodó Balázsnak) egy másik figyelemre méltó kutatási anyagról is érdemes beszámolni. A The Social Science Research Council március 6-án tette közzé Media Piracy in Emerging Economies című, több mint 400 oldalas tanulmánygyűjteményét. Érthető módon a terjedelmes anyagot még nem sikerült végig olvasnom, ám - címe után - már tartalomjegyzéke is izgalmasan hangzik. Magam sem ismerek másik olyan kutatást, amely ily széles körben (Dél-Afrika, Oroszország, Brazília, Mexikó, Bolívia, India) engedne betekintést fejlődő országok nemzeti jogába és fájlcseréléssel kapcsolatos tapasztalataiba. A kiváló szerzői jogász (és egyben a Google szenior jogtanácsa), William Patry az alábbi szavakkal jellemezte a kötetet:

"The Social Science Research Council's study is a landmark in the copyright literature: an actual empirical investigation into what works and what doesn't in the enforcement arena. If policy makers want to be guided by evidence and not rhetoric, they will begin with the Council's study and stay with it for a very long time."

Mindezeken felül figyelemre méltó a kiadvány első és utolsó fejezete is. Az első, "Rethinking Piracy" című fejezetet Joe Karaganis írta, az utolsót pedig Bodó Balázs jegyzi "Coda: A Short History of Book Piracy" címmel. A komparatív nemzeti példákon felül ezek is bizonyára hasznos olvasmányt jelenthetnek.

A kötet többféleképp szerezhető be: az SSRC oldaláról (a különféle opciókat szemlélve hazánk azon országok közé tartozik, ahol ingyenesen is le lehet tölteni a tartalmat), vagy a Scribdről.

Kellemes olvasást mindenkinek!

 

 
Címkék: felmérés szerzői jog fájlcsere

Éljen az ifjú királyi pár! Jogdíjmentesen!

Egy kis színes hír a szerzői jog nagyvilágából: az angol zeneszerzői jogkezelő társaság, a "PRS for music" jogdíjmentes ünneplést biztosít a briteknek ("Kik azok a britek?!") a királyi esküvő alkalmából április 22. és május 6. között.

 

Az angol kommentárok persze nem mulasztják el, hogy a "royalty" szó kettős értelmével vicceljenek - az 1709 Blog például arra hívja fel a figyelmet, hogy ironikusan éppen ebbe a periódusba esik a szerzői jog világnapja és a szellemi tulajdon világnapja is, amelyek szintén a "royalty" ünneplését jelentik.

Na, de hogy valami konkrétabb haszna is legyen ennek a posztnak, lássuk, hogy milyen feltételekkel biztosítják az ingyenes felhasználást:

Az esemény:

  • a 2011-es királyi esküvőt ünnepli,
  • 2011. április 22. és május 6. között kerül megtartásra,
  • fizetetlen önkéntesek szervezik,
  • a helyi közösség számára,
  • legfeljebb 300 fős nézőszámmal / befogadóképességgel,
  • profitot nem termel,
  • olyan helyszínen kerül megtartásra, amely amúgy nem igényelne PRS engedélyt.

Mindez tehát megerősíti, hogy a jogdíj a szerző fizetése - tehát ha a szervezők, fellépők díjazásban részesülnek, a szerzőnek is jár a fizetség. Mit tehetnénk még hozzá mindehhez? Isten óvja a királynőt!

 
Címkék: zene szerzői jog közös jogkezelés nyilvános előadás

Ebook olvasótermi használatra, avagy digitális eszközök a könyvtári szolgáltatásokban

A digitális forradalom jelentem a könyvtárakba is betört! Értesülésünk szerint több hazai könyvtár (BME OMIKK, Országos Széchenyi Könyvtár) kínál helyben használatra ebook- olvasót, s így a klasszikus könyvtári szolgáltatások (a gyűjtemény olvasása, kölcsönzése, archiválás) mellett a legmodernebb technikai vívmányokat is bevetik a kedves olvasóközönség igényeinek maximális kielégítése érdekében.

 Mivel a papíron kívül az olvasáshoz eddig nem kellett közvetítő eszköz, az ebook-szerű, „digitális irodalmi művek érzékelését segítő szerkezet” jogi minősítéséhez érdemes a vonatkozó szerzői jogi szabályokat áttekinteni.
 
Néhány éve iktatta be a jogalkotó az Szjt.-be azt a közösségi jogi szempontból is tág lehetőséget, hogy a könyvtárak, levéltárak, múzeumok, archívumok és egyetemek (tehát oktatási és kulturális intézmények sora) digitalizálhatja, töltheti fel intranetre, és bocsáthatja digitális olvasásra a gyűjteményébe tartozó műveket (Szjt. 38. § (5) bek.). A törvényt végrehajtó kormányrendelet (117/2004. Ko.r.) tartalmazza mindazt a részletszabályt, amelyet az intézményeknek a jogszerű használat érdekében követnie kell, így olyan biztonságos műszaki megoldást kell alkalmazniuk, amely megakadályozza a gyűjtemény hozzáférhetővé tett elemeinek módosítását, többszörözését (bármely hordozón való rögzítését), illetve az igénybe vevőként meghatározott személyek körén kívülre irányuló közvetítését, ideértve a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételt is. Az ilyen számítógépes terminálokról tehát az anyagokat nem szabad „elmozdítani”: kinyomtatni, internetre feltölteni, vagy másnak elküldeni. Az intézménynek továbbá arra is figyelmeztetnie kell az felhasználókat (olvasókat), hogy a felhasználás csak tudományos kutatás vagy egyéni tanulás céljából történhet – persze ennek az ellenőrzése gyakorlatilag lehetetlen.
 
Az internet korában egy ilyen, intézmények közötti, csak a helyszíni olvasásra kifejlesztett belső háló kissé régimódi megoldásnak tűnhet. Mégis a három lépcsős teszt tükrében még ez a legszélesebb digitális könyvtári szabad felhasználási forma, amelynek alkalmazása eddig lényegében a NAVA pontokkal merült ki.
 
Felvetődik tehát a kérdés, hogy a fenti szakasz értelmében az ebook-olvasó minősülhet-e "az ilyen intézmények helyiségeiben ezzel a céllal üzembe állított számítógépes terminálok képernyő"-jének, amin az olvasók a tartalmakat digitálisan olvashatják. Hangsúlyozandó, hogy a szabad felhasználások szabályai nem értelmezhetők kiterjesztve, tehát a könyvtár is csak a szó szerinti törvényszövegre alapozhat ilyet. Gyakorlatilag az ebook-olvasók maguk is számítógépes egységek, amelyek képernyővel rendelkeznek, és bár lényegében hordozhatók, az intézmény biztosíthatja, hogy ne lehessen őket kivinni az épületből. Továbbá az is szükséges, hogy a könyvtár gondoskodjon a hozzáférhetővé tett digitális tartalmak műszaki védelméről (pl. blokkolja az USB-kimenetet). Amennyiben ezeknek eleget tesz, akkor értelmezésem szerint a szolgáltatás megfeleltethető a 38. § (5) szerinti szabad felhasználásnak.
 
Egy ebook-olvasóval teli „digitális olvasóteremmel” értelmet nyerne az eddig csak a NAVA által kiaknázott lehetőség, továbbá forradalmasítaná a könyvtári szolgáltatásokat. Személy szerint mind olvasóként, mind jogászként is üdvözlöm a kezdeményezést!

 

 
Címkék: könyv digitális könyvtár ebook jogszabálymódosítás szabad felhasználás

Bezár a Songo

A legjelentősebb hazai zenei díjátadó, a Fonogram előestéjén bezárt Magyarország legnagyobb online zeneáruháza, a Songo. Az oldalon ez az üzenet fogadja a látogatókat:

“2011.03.31-én 24:00-kor véglegesen leállításra kerül a Songo Zeneáruház.

A mai naptól kezdve nem lehet vásárolni a zeneáruházban, de a megvásárolt zenék még 2011.03.31.-ig letölthetők a bejelentkezés után a Zenéim menüpont alatt.

Kérjük, hogy az eddig letöltött zeneszámokat a Windows Media Player Írás funkciójával írja ki audio CD-re, ugyanis a fenti időpontot követően nem lesz lehetőség újabb licenszek letöltésére.

Köszönjük, hogy a Songo Zeneáruház vásárlója volt.

Üdvözlettel,
A Songo csapat “

A portálon közzétett szűkszavú nyilatkozat a bezárás okairól nem tesz említést, de nem kell különösebb tehetség ahhoz, hogy a legfontosabbakat magunk is összegyűjtsük.

1. Kalózkodás
Az illegális - a zenészeknek egyetlen fillért sem fizető - oldalak megfojtják a szigorú elszámolási rend szerint működő szolgáltatásokat. Mindaddig, amíg ez a helyzet nem változik alapvetően, nem várható az online zenei piac fellendülése. Tegyük hozzá: nem lehet cél a letöltők üldözése, ugyanakkor drasztikus változásokat lehetne már azzal is elérni, ha a legnagyobb, kifejezetten kereskedelmi célú oldalakat be lehetne záratni. A magyar jogszabályok szerint ezt a munkát az állami szerveknek kell(ene) elvégezniük, de a magyar hatóságoknak erre részben idejük, részben akaratuk nincsen.

2. Brutális haszon a fizetési szolgáltatóknál
A zene iránt érdeklődő és az online megoldások iránt nyitottak körében (akik jellemzően iskolások vagy fiatal felnőttek) egyértelműen az SMS alapú fizetés a legnépszerűbb. Az SMS fizetés azonban rendkívül drága, a piacon nem ritka, hogy a fizetés költsége eléri a teljes ár 50%-át, de a legjobb ajánlat sem kevesebb 20%-nál, miközben egy bankkártyás tranzakció költsége 2-3% körül mozog. Könnyen belátható, hogy egy pár száz, végső esetben kb. ezer forintos termék esetén nincs az a haszonkulcs, amiből ilyen tranzakciós költségek kigazdálkodhatóak.

3. DRM
A major kiadók egészen az elmúlt évig ragaszkodtak a digitális jogkezelő eszközök (DRM) alkalmazásához. (Az első lépést az Apple kényszerítette ki a kiadóktól, amikor 2009-ben ragaszkodott a DRM mentes formátumok terjesztéséhez.) Ez a technika azonban egyszerre volt drága, nehezen használható, és teljességgel alkalmatlan a jogsértések megakadályozására. A másik oldalon ugyanakkor a vásárlók számára visszatérő bosszúságot okozott a licencek kezelése, ismételt letöltése, a másoláskorlátozások nyomon követése. Egyszóval, a megoldás nem volt felhasználóbarát. Azzal, hogy a major kiadók ezt nem, vagy csak túl későn látták be, a szolgáltatókat olyan útra kényszerítették, ami nem lehetett népszerű a vásárlók körében.
A DRM alapú szolgáltatást nyújtók sorozatos piaci bukása ékesen bizonyítja az üzleti modell sikertelenségét.

4. Jogdíjak
Nem vitathatóan gondot okozott, hogy a jogosultak némelyike irreális jogdíjigényt támasztott az online szolgáltatókkal szemben. Nem gonoszságból, hanem mert az online terület kínálkozott az egyetlen olyan piaci szegmensnek, amely képes lehetett volna kompenzálni a fizikai hordozók piaci térvesztését. A túlzott igényekből következő jogdíjmegállapítás érezhetően szűkítette a piacra lépők (vagy maradók) számát, amely végső soron a még ki sem alakult online zenei piac elsorvadásához vezetett.

A fenti okok közül bármelyik önállóan is képes tönkretenni egy vállalkozást, azok egyidejű jelenlétéből azonban az következik, hogy Magyarországon nem lehetséges egy online zeneáruházat nyereségesen üzemeltetni. Ennek következménye volt, hogy a piaci úttörő szerepet vállaló Origo is bezárta korábban zeneáruházát, (track.hu) és valószínűleg ennek következménye, hogy most elbúcsúzhatunk a Songotól is.

A Songo bezárása megítélésem szerint komoly veszteséget jelent a zeneiparnak. A Songot üzemeltető eMusic ugyanis egy kifejezetten dinamikusan induló, független magyar vállalkozás volt, amely kellő időben ismerte fel a kínálkozó lehetőséget, és épített ki egy egyedülállóan széles – több mint 1 millió tracket tartalmazó - hangfelvétel repertoárt. Az a tény pedig, hogy a Songo mind a négy major kiadó hangfelvételeit árusíthatta arra utal, hogy az eMusicnak sikerült korrekt üzleti kapcsolatot kiépíteni a zenepiac legnagyobb szereplőivel, ami önmagában is dicséretes.

A Songo bezárását követően az internetes zeneértékesítés egyetlen szereplője a zenészszakszervezet által üzemeltetett Dalok.hu maradt.

 

 
Címkék: zene szerzői jog hangfelvétel songo

Mozgalmas hónapok voltak

A fájlcserélés témakörét nyomon követők már megszokhatták, hogy minden hónap tömérdek új érdekességgel szolgál. Már 2010 is kimondottan mozgalmas évnek bizonyult, azonban az idei év első két hónapja talán minden eddigi időszakot lepipál.

A lelkes érdeklődők észlelhették, hogy az online kalózkodással szembeni küzdelem egyre inkább áttolódik a DDL szolgáltatókkal szembeni pereskedés világába (lásd a RapidShare, a MegaUpload vagy a Hotfile kapcsán), másrészt sajátos bíróságon kívüli jogérvényesítési megoldásokat generál (lásd például a domain címek lefoglalásával kapcsolatos "Operation in our sites" akciót.) Persze "klasszikus fájlcserélős" perekből is rengetegről lehetett hallani: az IsoHunt újabb per elé néz (ezúttal Kanadában, és ezúttal a zeneipar óriásaival szemben), a skandináv országok pedig kimondottan aktívak voltak a magánszemélyekkel szembeni eljárásokban (finn, illetve dán és svéd példákat érdemes itt említeni). Ausztráliában pedig másodfokon is pert nyert az iiNet ISP, mivel a bírák kizárták az ausztrál közvetett felelősségi tétel ("concept of authorization") megállapíthatóságát, lévén a pusztán neutrális, technikai segítségnyújtást (az Internetes kapcsolat megteremtését) nem találták elegendő közreműködésnek a közvetett jogsértések elkövetéséhez.

A jogalkotás dimenziójából figyelemre méltó hír, hogy február elején módosították a francia HADOPI törvényt (a HADOPI törvénnyel kapcsolatban januárban a jelen blogon is olvashattunk egy kiváló bejegyzést). Egy másik, igencsak friss hír szerint az Egyesült Államok határozott nyomást gyakorol az Európai Parlamentre, hogy az még 2011 vége előtt írja alá a Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodást (ACTA).

Az igazán lelkes érdeklődők ráadásul egy hónap alatt négy olyan tanulmányon is átrághatták magukat, melyek a fájlcseréléssel (és egészében az online kalózkodással) foglalkoztak: ilyen volt a MarkMonitor elemzése, az IFPI Digital Music Reportja (lásd itt és itt), illetve az AFACT megbízásából készült tanulmány, valamint a PriceWaterhouseCoopers kutatási anyaga (utóbbi kettő egyben itt).

Az elmúlt hetekben azonban nem csak az "árnyoldalakról" hallhattunk. Rendszerint azt szokás a szerzői jogosultak (elsősorban a zenei- és filmipar) fejéhez vágni, hogy nem képesek alternatívát nyújtani a "kalózoknak". Nos, a Radiohead korábban megpróbálta már, s most ismét kísérletet tesz arra, hogy online értékesítse albumait. Kíváncsian várjuk, képes lesz-e ez a (fizetésen alapuló) üzleti koncepció versenyre kelni az ingyenességgel. Egy másik érdeklődésre számot tartó kezdeményezés a néhány fiatal filmrajongó által kezdeményezett Digitális Médiafogyasztási Kiáltvány (melyhez azóta majdnem tízezer ember csatlakozott).

A fentiek egy rendkívül vázlatos összefoglalóját adják az elmúlt néhány hét fejleményeinek. Az elkövetkező hónapokban azonban várhatóan legalább ennyi érdekességről hallhatunk majd.

 
Címkék: domain felmérés szerzői jog fájlcsere rapidshare jogalkotás hadopi acta jogérvényesítés ifpi

Felmérések az online jogsértésekről

2011 első hónapjai aktívnak tűnnek az online szerzői jogsértéseknek a szellemi alkotások világára gyakorolt hatásait vizsgáló kutatások kapcsán. A jelen blog is több ilyen tanulmányról/kutatásról számolt be az elmúlt hetekben. Januárban olvashattunk az IFPI Digital Music Reportjáról (a jelentéssel kapcsolatos további elemzést lásd itt) és a MarkMonitor felméréséről.

A fenti két tanulmány a zeneiparral, illetve a torrent oldalak és DDL szolgáltatások piaci arányával foglalkozott. Most két újabb felmérésről olvashatunk a neten, melyek egyaránt az online szerzői jogsértéseknek a filmiparra gyakorolt negatív hatásait elemzik.

Az ausztrál AFACT megbízásából az Ipsos MediaCT és az Oxford Economics mérte fel az ausztrál társadalmat reprezentáló 3500 személy filmekkel kapcsolatos internetes szokásait. Az elemzés fő megállapításai a következők. A 2010 harmadik negyedévével záródó egy év során az ausztrál gazdaság 6100 munkahelyet veszített (2300-an közvetlenül a filmiparból estek ki), köszönhetően annak, hogy a fogyasztók 575 millió ausztrál dollárt (AUD) nem fizettek meg a filmiparnak. A teljes ausztrál gazdaság vesztesége 1.37 milliárd AUD, az adókiesés pedig 193 millió AUD volt ugyanekkor. Az ausztrál társadalom egy harmada érintett a filmes kalózkodásban, s ők egy év alatt kb. 92 millió filmet töltöttek le vagy tekintettek meg ebben az időszakban. A felmérés arra is rávilágít, hogy a "kalózok" 45%-a fizetne a jogvédett tartalmakért, ha nem lenne hozzáférése a jogellenes forrásokhoz.

A legtöbb hasonló felméréssel ellentétben az Ipsos és az Oxford Economics jelentése azzal a pozitív tulajdonsággal bír, hogy a használt módszertanba is betekintést enged (lásd a dokumentum legvégén). Ezzel kapcsolatban fontos, hogy a kutatók elvetik az "egy megtekintés, egy elvesztett vétel" tételét, és - a felmérés eredményeire támaszkodva - az összes engedély nélküli felhasználásnak csupán 45%-át tekintik "kalózkodásnak". Az 55%-os csökkentésből 32% az engedély nélküli felhasználást követő jogszerű megvásárlás tényének, a 23% pedig annak köszönhető, hogy kalózkodás híján az érintettek amúgy sem fizetnének a tartalmakért.

A második felmérés a PriceWaterhouseCoopers (PwC) oldalán jelent meg (köszönet Daninak a linkért). Ez a dokumentum egy mindössze 202 fős minta válaszaiból állította össze következtetéseit. Már e ponton kritikával kell élni, mivel maga a tanulmány hangsúlyozza, hogy a válaszadók valamennyien elismerték, hogy az elmúlt hat hónapban részt vettek "online kalózkodásban". Ez azonban annyit jelent, hogy az alábbi számadatok semmi esetre sem reprezentálják a teljes társadalmat. (Így azt sem lehet tudni, hogy eredendően hány személyt kérdeztek meg, s a 202 válaszadó hány százalékát tette ki e körnek.)

A felmérés szerint azon válaszadók 81%-a, akik beismerték, hogy filmekkel, televíziós műsorokkal és egyéb videó tartalmakkal (pl. UGC, mash-up és YouTube videókkal) "kalózkodtak", a jövőben is így kívánnak tenni. Az "egyéb videó" kategória problémásnak tűnik, mivel nehezen lehet azzal egyetérteni, hogy különösebb indokolás nélkül ab ovo jogsértőnek deklarálja a kutatás pl. a YouTube videók felhasználását. (Más szavakkal: a "user generated content" dogmatikája alapján természetesen a YouTube-ra feltöltött videók szerzői jogvédelemre igényt tarthatnak, azonban azok egyszerű megtekintése, esetleg letöltése jogilag teljesen eltérően értékelendő. Arról nem beszélve, hogy a UGC videók alkotói az esetek csekély százalékában valószínű, hogy pereskednének a tartalmak felhasználása miatt. Például emiatt.)

A PwC úgy találta, hogy a fő mozgatórugó a kalózkodás ingyenes jellege, az, hogy "mindenki ezt csinálja", illetve a tartalmakhoz való gyorsabb hozzáférés. Mindez tökéletesen hihető, de az már kevésbé, hogy a válaszadók meg sem említették, hogy a "kalóz oldalak" sok esetben  "egyszerűbbek" és felhasználóbarátabbak a legális szolgáltatásoknál. A megkérdezettek 76%-a hajlandó lenne fizetni is a tartalmakért, azonban ez filmenként átlagosan legfeljebb 3$, televíziós műsorok esetén legfeljebb 1$. Végül a felmérés megállapítja, hogy a mobiltelefonos kalózkodás tovább erősödhet a jövőben.

Végső soron mindkét tanulmány érdekes, és hasznos olvasmány, persze ettől még javasolt a megállapítások némileg kritikus szemlélete.

 
Címkék: film internet felmérés szerzői jog fájlcsere pwc afact
süti beállítások módosítása