A legjelentősebb hazai zenei díjátadó, a Fonogram előestéjén bezárt Magyarország legnagyobb online zeneáruháza, a Songo. Az oldalon ez az üzenet fogadja a látogatókat:
“2011.03.31-én 24:00-kor véglegesen leállításra kerül a Songo Zeneáruház.
A mai naptól kezdve nem lehet vásárolni a zeneáruházban, de a megvásárolt zenék még 2011.03.31.-ig letölthetők a bejelentkezés után a Zenéim menüpont alatt.
Kérjük, hogy az eddig letöltött zeneszámokat a Windows Media Player Írás funkciójával írja ki audio CD-re, ugyanis a fenti időpontot követően nem lesz lehetőség újabb licenszek letöltésére.
Köszönjük, hogy a Songo Zeneáruház vásárlója volt.
Üdvözlettel,
A Songo csapat “
A portálon közzétett szűkszavú nyilatkozat a bezárás okairól nem tesz említést, de nem kell különösebb tehetség ahhoz, hogy a legfontosabbakat magunk is összegyűjtsük.
1. Kalózkodás
Az illegális - a zenészeknek egyetlen fillért sem fizető - oldalak megfojtják a szigorú elszámolási rend szerint működő szolgáltatásokat. Mindaddig, amíg ez a helyzet nem változik alapvetően, nem várható az online zenei piac fellendülése. Tegyük hozzá: nem lehet cél a letöltők üldözése, ugyanakkor drasztikus változásokat lehetne már azzal is elérni, ha a legnagyobb, kifejezetten kereskedelmi célú oldalakat be lehetne záratni. A magyar jogszabályok szerint ezt a munkát az állami szerveknek kell(ene) elvégezniük, de a magyar hatóságoknak erre részben idejük, részben akaratuk nincsen.
2. Brutális haszon a fizetési szolgáltatóknál
A zene iránt érdeklődő és az online megoldások iránt nyitottak körében (akik jellemzően iskolások vagy fiatal felnőttek) egyértelműen az SMS alapú fizetés a legnépszerűbb. Az SMS fizetés azonban rendkívül drága, a piacon nem ritka, hogy a fizetés költsége eléri a teljes ár 50%-át, de a legjobb ajánlat sem kevesebb 20%-nál, miközben egy bankkártyás tranzakció költsége 2-3% körül mozog. Könnyen belátható, hogy egy pár száz, végső esetben kb. ezer forintos termék esetén nincs az a haszonkulcs, amiből ilyen tranzakciós költségek kigazdálkodhatóak.
3. DRM
A major kiadók egészen az elmúlt évig ragaszkodtak a digitális jogkezelő eszközök (DRM) alkalmazásához. (Az első lépést az Apple kényszerítette ki a kiadóktól, amikor 2009-ben ragaszkodott a DRM mentes formátumok terjesztéséhez.) Ez a technika azonban egyszerre volt drága, nehezen használható, és teljességgel alkalmatlan a jogsértések megakadályozására. A másik oldalon ugyanakkor a vásárlók számára visszatérő bosszúságot okozott a licencek kezelése, ismételt letöltése, a másoláskorlátozások nyomon követése. Egyszóval, a megoldás nem volt felhasználóbarát. Azzal, hogy a major kiadók ezt nem, vagy csak túl későn látták be, a szolgáltatókat olyan útra kényszerítették, ami nem lehetett népszerű a vásárlók körében.
A DRM alapú szolgáltatást nyújtók sorozatos piaci bukása ékesen bizonyítja az üzleti modell sikertelenségét.
4. Jogdíjak
Nem vitathatóan gondot okozott, hogy a jogosultak némelyike irreális jogdíjigényt támasztott az online szolgáltatókkal szemben. Nem gonoszságból, hanem mert az online terület kínálkozott az egyetlen olyan piaci szegmensnek, amely képes lehetett volna kompenzálni a fizikai hordozók piaci térvesztését. A túlzott igényekből következő jogdíjmegállapítás érezhetően szűkítette a piacra lépők (vagy maradók) számát, amely végső soron a még ki sem alakult online zenei piac elsorvadásához vezetett.
A fenti okok közül bármelyik önállóan is képes tönkretenni egy vállalkozást, azok egyidejű jelenlétéből azonban az következik, hogy Magyarországon nem lehetséges egy online zeneáruházat nyereségesen üzemeltetni. Ennek következménye volt, hogy a piaci úttörő szerepet vállaló Origo is bezárta korábban zeneáruházát, (track.hu) és valószínűleg ennek következménye, hogy most elbúcsúzhatunk a Songotól is.
A Songo bezárása megítélésem szerint komoly veszteséget jelent a zeneiparnak. A Songot üzemeltető eMusic ugyanis egy kifejezetten dinamikusan induló, független magyar vállalkozás volt, amely kellő időben ismerte fel a kínálkozó lehetőséget, és épített ki egy egyedülállóan széles – több mint 1 millió tracket tartalmazó - hangfelvétel repertoárt. Az a tény pedig, hogy a Songo mind a négy major kiadó hangfelvételeit árusíthatta arra utal, hogy az eMusicnak sikerült korrekt üzleti kapcsolatot kiépíteni a zenepiac legnagyobb szereplőivel, ami önmagában is dicséretes.
A Songo bezárását követően az internetes zeneértékesítés egyetlen szereplője a zenészszakszervezet által üzemeltetett Dalok.hu maradt.
Címkék:
zene szerzői jog hangfelvétel songo
