E.SZER.INT BLOG

Digitális Médiafogyasztási Kiáltvány

Mi sül ki abból, ha egy konferencián húsz, mozifilmekért és az szerzői alkotómunkáért egyaránt elkötelezett fiatal összeül, és megpróbál valamiféle racionális megoldást találni napjaink tendenciáira a fájlcserélés terén? Valószínűleg valami olyasmi, mint a Digitális Médiafogyasztási Kiáltvány. Ebben a rendkívül rövid dokumentumban (az alábbi képről jól látható, hogy egy képernyőnyi felületen elfér minden) az árazás, a tartalmak nyelve, a kényelmi szempontok, a kínálat és a fogyasztói jogok mentén érlelődtek ki a csapat gondolatai.

A kiáltvány rendkívül szimpatikus, bár első ránézésre több esetben sem áll a realitás talaján. A globális online jogszerű szolgáltatás első blikkre vágyálomnak tűnik, komoly üzleti és jogi akadályok nehezítik ennek megvalósítását. Ugyancsak aggályos szerzői jogilag a bárki által készíthető feliratok kérdése. (További meglátásokat lásd a jelen "gondolat" bejegyzőjének blogján.)

Mindenesetre határozottan érdekes, megfontolandó gondolatokat is tartalmaz, és - élve a felvezetésben említett párosítással - hűen tükrözi azt a tényt, hogy nagyon sokan szívükön viselik a szerzői jogosultak megbecsülését is. Ezek az emberek nem csak az olcsó (ingyenes) letöltésért vannak oda, hanem készek arra, hogy jogszerű tartalmakat szerezzek be, és hogy azok segítségével élvezzék ki a modern technológiák nyújtotta előnyöket (és a jó filmeket).

(Köszönet Dórinak a hasznos linkért!)

Megjelent a WIPO Magazine 2011/1-es száma

A WIPO ingyenesen elérhető, kéthavonta megjelenő periodikája egyebek mellett felvezeti – a napokban megtartott – 6. Global Congress on Combating Counterfeiting & Piracy elnevezésű rendezvényt, megemlékezik továbbá a 75 éves Penguin kiadóról. A szerkesztők interjút készítettek a Creative Commons atyjaként ismert Lawrence Lessiggel, illetve elemzést közölnek az európai zenei engedélyezés problémáiról (ez utóbbi írás apropóját Szinger András, az Artisjus főigazgatójának egy mondata adta).

A kiadvány letölthető a WIPO oldaláról, illetve innen.

Instant pop - az angol Sony és Universal megvilágosodásáról

Nagy nap volt a tegnapi: a korábbi bejelentésnek megfelelően tegnap óta a rádiós játszások megkezdésével egyidejűleg online is megvásárolhatóvá teszi felvételeit az angol Sony és Universal.

Az említett kiadók korábbi gyakorlata – tökéletesen figyelmen kívül hagyva a zenehallgatók igényeit – az volt, hogy mielőtt megkezdték egy-egy felvétel árusítását, 4-6 héten keresztül játszatták azt a célközönség alapján kiválasztott rádióadókon. Az üzleti várakozás az volt, hogy miután a rádiós promócióval felkeltették az érdeklődők figyelmét, a kiszemeltek alig várják a felvétel legális forgalomba hozatalát, és amint ez megtörtént, hosszú tömött sorban fizetnek az online shopokban az áhított dalért.

Az XXI. század és az internet azonban nem így működik. Először is hozzászoktunk ahhoz, hogy ha egy igényük nem elégíthető ki azonnal, inkább leteszünk róla. Nem várunk a film letöltésére, nem keresünk órákon át egy információt, azonnal meg akarjuk nézni a legújabb videoklipet… stb. Másodsorban a zeneipar felgyorsult, egy-egy track kereskedelmi kifutása érezhetően lerövidült az elmúlt években. Harmadsorban pedig a zenéért (sajnos) egyébként sem fizet szinte senki, kár elriasztani azokat, akik egyébként hajlandóak lennének időt/pénzt áldozni egy felvétel beszerzésére. A kereskedelmi értékesítés elcsúsztatása mindezek hatására nem növelte, hanem épp csökkentette az elért bevételeket.

Az említett angol kiadók annyira büszkék üzletpolitikájuk forradalmi megújítására, hogy a beszámolók szerint nem voltak restek arról levélben tájékoztatni az angol kulturális minisztert. Sok sikert kívánok nekik.

A jónép majd úgyis kicselezi...?! HADOPI

A sajtóban sokat szidott francia "fokozatos válasz" megoldás újabb állomáshoz érkezett, de egyelőre még mindig nem tudni, eléri-e célját. A figyelmeztető felszólítások kiküldése elkezdődött, de egyelőre nem abban a mértékben, amelyet terveztek: a jelenlegi 2000-ről most napi 10.000-re emelnék a számot. Hogy eredményes lesz-e mindez, azzal várjunk még néhány hónapot, míg a törvény ellenzői természetesen már most a kudarcot szeretnék világgá kürtölni.

Ami a fokozatos válasz megoldást ért kritikát illeti, nem árt megjegyezni, hogy a törvény a végső formájában minden alkotmányossági aggályt eloszlatott, így (1) a jogsértők személyes adatai még büntető eljárás esetén sem juthatnak a szerzői jogosultak tudomására és (2) az internetkapcsolat korlátozásáról vagy megszüntetéséről csak bíróság dönthet.

Szerintem ennél is fontosabb, hogy a francia rendszer nem a szigorúbb büntetések irányába mozdult, épp ellenkezőleg: a jogsértőket két alkalommal is csak figyelmeztetni lehet, és büntetni nem. Ráadásul a jogszerű szolgáltatások támogatása, ösztönzése is fontos része a rendszernek, tehát a figyelmeztetés nem a CD-boltokba terelné a fogyasztókat, hanem a legális online zeneforrásokhoz, amiből Franciaországban jóval több van már most is, mint nálunk.

Minden internetszabályozási témánál olvasható olyan vélemény, hogy a technika lehetővé teheti a fogyasztók számára a szabályok megkerülését. Én mégis azt gondolom, hogy a cél nem elsősorban a legtrükkösebb, legkitartóbb, leghangosabb és legelszántabb megkerülők megbüntetése. Az a bizonyos csöndes többség egyszerűen élvezni akarja a zenéket, filmeket, regényeket, és ha ehhez tisztességes kereteket kap, nem fogja keresgélni a külön utakat.

Ezt támasztja alá egy nemrégen megjelent francia felmérés eredménye, amit a SACEM megrendelésére készítettek: a jogsértő forrásokból zenét letöltő 15 és 24 évesek 84%-a mondja azt, hogy ha felszólítást kapna az új HADOPI hatóságtól, abbahagyná ezt a tevékenységet. Ahogy ezt egy névtelenséget kérő jogsértő mondja: "Nem hagyom abba, amíg fülön nem csípnek."

A lényeg tehát nem a büntetés, hanem a tájékoztatás. Ugyanakkor a tájékoztatás és a legális alternatívák kínálása szükséges, de nem elégséges feltétele a kilábalásnak. (Sajnos) szükség van mellette valamilyen, végső esetben használható szankcionálási lehetőségre is, hogy a jogkövetők ne váljanak lúzerré - és ezt a francia megoldásnál enyhébben, óvatosabban aligha lehet elképzelni.

www.hadopi.fr

http://www.sacem.fr/cms/site/en/home/about-sacem/documentation/the-last-one

Google cenzúra

Kevin Kelly írta egyszer, hogy korunk internetes világa egyfajta digitális szocializmus irányába halad. Úgy érvelt, hogy az emberek egy idő után nem csak megosztanak, hanem rendszereznek, kooperálnak, és végül olyan keretek közé helyezik az internetet, ahol az az állam nélkül is működni képes. Kelly írását magam is kritizáltam több ízben, egyik ilyen anyag angolul elérhető itt. Kelly ugyanis azt az egyet felejtette el (vagy legalábbis hallgatta el), hogy e "szocialista szervezkedésből" szerepet vállaló internetes szolgáltatók valójában messze nem érdekeltek abban, hogy a felhasználók megteremtsék a maguk kis független világát, amiben azt tesznek, amit akarnak. Az olyan cégek, mint a Google, a digitális kapitalizmus mágnásai, semmint a digitális szocializmus úttörői.

Úgy fest, hogy e kritika nyer világos létalapot, ha elolvassuk a TorrentFreak friss bejegyzését. Eszerint ugyanis a Google keresőmotorja immáron nem dob fel több olyan kulcsszót sem, amelyek szerzői jogsértéshez ("kalózkodáshoz") köthetők, pl. BitTorrent, uTorrent, RapidShare, MegaUpload.

Ez a lépés/megoldás rendkívüli aggodalomra adhat okot azok körében, akik még hiszik, hogy van olyan: netes semlegesség. (Egyesek amúgy, mint például Dmytri Kleiner, úgy tartják, hogy e jelenség már nem is létezik.) Nemrég pont arról írtam e blogon, hogy a RapidShare jogszerűségét alapjaiban véve (tehát nem konkrét esetekről beszélve) nem vonták kétségbe két vezető szerzői jogi nagyhatalomban. Ennek megfelelően az, hogy a Google önkéntesen ítéletet mond egyes szolgáltatók felett, kétségeket ébreszt a szűrés hatékonysága és indokoltsága kapcsán. Mi több, az is különös, hogy a Google bár letiltja a RapidShare és MegaUpload kulcsszavakat, de nem tesz így a Hotfile vagy 4share DDL oldalakkal, éppígy nem villantja fel a BitTorrent szót (ami egyebekben egy legális kliensprogram, illetve egy kaliforniai cég neve), de nem tesz így a Vuze vagy a The Pirate Bay keresőoldalak neveivel.

A probléma tehát rendkívül sokrétű, olyan, amelynek mindenképpen várható folytatása.

IFPI Digital Music Report 2011

Az IFPI (Hanglemezkiadók Nemzetközi Szövetsége) publikálta a zene digitális terjesztésével kapcsolatos szokásos éves piacelemzését, a Digital Music Reportot.

Azok számára, akik követik a zenekiadással kapcsolatos híreket, túl sok meglepetést nem tartalmaz a jelentés legfontosabb adatsora: a hangfelvételipar bevételei tavaly tovább estek (2004 és 2001 között a visszaesés 31%-os volt), ezen belül azonban tovább növekedett a zene digitális terjesztésével kapcsolatos részesedés. Az elmúlt hat évben összesen 1000% feletti volt a növekedés, 2010-ben 29%-os részesedés mellett 4,6 milliárd dollárt hozott a digitális értékesítés. Az IFPI adatai szerint 2010-ben 400-nál is több online áruházban összesen 13 millió hangfelvétel volt beszerezhető a világon.

Az üzleti modellek közül még mindig a letöltésre építő a legjelentősebb (egyedül az iTunes több mint 10 milliárd letöltést szolgált ki 2003 óta), de jelentős áttörést értek el az előfizetéses modellel dolgozó szolgáltatások is (a Spotifynak pl. 750.000 előfizetője van). A globális piacból egyre nagyobb szeletet hasítanak ki maguknak az internetszolgáltatók is, amelyek hol saját szolgáltatást dolgoznak ki, hol pedig meglévő szolgáltatásokat emelnek be előfizetőik csomagjába.

A jelentés külön kitér Svédországra, elsősorban a Pirate Bay per okán. Az IFPI adatai szerint a svéd kiadók digitális bevételei megduplázódtak 2009-ben és további 80%-al növekedtek 2010-ben, köszönhetően a kiadóknak kedvező jogszabályi változásoknak és a Pirate Bayben hozott – még nem jogerős – ítéletnek.

Független felmérésekre hivatkozva az IFPI úgy látja, hogy a jogsértő felhasználások aránya Brazíliában (45%) és Spanyolországban (44%) volt a legnagyobb 2010-ben, de a legjelentősebb európai piacokon is 23% a visszaélések aránya. A jelentés főként a kalózkodás miatt elszenvedett jövedelemcsökkenéssel magyarázza, hogy az elmúlt 7 évben 48%-ról 11%-ra zuhant a debütáló albumok értékesítéséből származó bevétel, és az első megjelenések száma is csökkent (7%-ra). Az élő fellépések bevétele kapcsán az IFPI jelzi, hogy a koncertekből azok a művészek képesek jelentős bevételt elérni, akik már felépített katalógussal rendelkeznek, másrészt pedig, hogy az 50 legjelentősebb turné bevétele 12%-al esett 2010-ben.

"Digitális reneszánsz" küszöbén

2011. január 10-én napvilágot látott a ’Comité des Sagés’ elnevezésű magas szintű vitacsoport jelentése, mely szerint Európa kulturális örökségének online elérhetővé tételével, digitalizálásával új korszak, „digitális reneszánsz” veheti kezdetét.

A jelentés kihangsúlyozza a digitalizálásban rejlő gazdasági előnyöket, és felszólítja a tagállamokat, hogy mihamarabb tegyenek lépéseket a múzeumaikban, könyvtáraikban, archívumaikban található gyűjtemények online hozzáférhető tétele érdekében. A gazdasági előnyök elsősorban az idegenforgalom, a kutatás és az oktatás területén jelentkeznének új innovatív szolgáltatások megjelenésének formájában.

A Bizottság digitális menetrenddel kapcsolatos átfogó stratégiájába beépülő jelentés a következő főbb ajánlásokat tartalmazza:

a) A tagállamoknak 2016-ig minden köztulajdonban álló művet az Europeana rendelkezésére kell bocsátaniuk, továbbá biztosítaniuk kell minden közpénzen digitalizált anyag online elérhetővé tételét.

b) A kereskedelmi forgalomban már nem kapható, de még szerzői jogi védelem alatt álló művekhez online hozzáférést kell biztosítani. Ebben a körben elsősorban a jogtulajdonosok feladata a művek digitalizálása és hasznosítása, viszont ha ők nem teszik ezt meg, akkor a kulturális intézményeket kell feljogosítani - a jogtulajdonosoknak fizetett jogdíj ellenében - e művek online elérhetővé tételére.

c) A digitalizálás terén elő kell segíteni a magán- és közszféra közötti partnerségek kialakulását.  

d) Az Europeana köteles minden kulturális anyag másodpéldányát archiválni a gyűjtemények digitális formában való megőrzésének biztosítása érdekében.

e) A tagállamoknak növelniük kell a digitalizálásra szánt finanszírozási összeget.

f) Mindenképpen megoldást kell találni az árva művek problémájának uniós szintű kezelésére annak érdekében, hogy ne legyen jogi akadálya e művek felhasználásának sem. Az árva művek szabályozásának meg kell felelnie egy un. „nyolc lépcsős tesztnek”, melynek a következő elemei vannak:

1.   Minden uniós tagállam köteles szabályozni az árva művek kérdését.

2. Az árva művek szabályozásának ki kell terjednie a szöveges, audiovizuális, képzőművészeti alkotásokra, előadóművészi teljesítményekre és hangfelvételekre is.

3. Ha egy műnek vagy teljesítménynek elismerik „árva” voltát a származási országában, akkor az egész EU területén árva műnek kell tekinteni.

4. Az elismerésnek határon átnyúló jellege kell, hogy legyen, ami azt jelenti, hogy minden árva mű, melyet egy tagállamban online hozzáférhetővé tettek, online hozzáférhetővé kell tenni az EU területén vagy az egész világon.

5. A magánszféra szereplőit is be kell vonni az árva művek kezelésére kidolgozandó tagállami szabályozásokba.

6. Mindenképpen gondoskodni kell a jogtulajdonos díjazásáról, ha a jogtulajdonos az árvának minősített mű felhasználásának megkezdését követően előkerül vagy személye utóbb ismerté válik.

7. A tagállamoknak arra kell törekedniük, hogy az árva művek kezelésének költségei arányban álljanak azok kereskedelmi értékével, tehát a régebbi művek esetében kevésbé intenzív keresést kell lefolytatni, mint az újabb művek esetében.

8. Ösztönözni kell a jogtulajdonosok jogosultságait tartalmazó adatbázisok felállítását, és az árva művek európai nyilvántartását elérhetővé kell tenni az Europeana honlapján.

Végezetül megemlítenék néhány olyan új felületet, ahol a filmörökség egy-egy szelete legális formában otthonra talált:

www.nitrofilm.pl

www.youtube.com/bfifilms

www.filmotech.nl/en/

www.cinematekene.no

www.videoactive.eu/Videoactive/home.do

www.euscreen.eu

www.europeanfilmgateway.com

Már nem a BitTorrent a piacvezető

A RapidShare, 2005-2006-os beindítása után, villámgyorsan berobbant a fájlcserélés jelenségével foglalkozó kutatók és gyakorlati szakemberek célkeresztjébe. A DDL (direct download link) szolgáltatás (más szavakkal cyberlockers vagy one-click-hosting) ugyanis a P2P alapú fájlcseréléshez képest még biztonságosabb, rejtettebb módját biztosítja a szerzői jogilag védett tartalmak megosztásának. (Persze érdemes jelezni: a DDL nem csak illegális célokra használható, sőt!)

Több korábbi kimutatás is világosan jelezte e technológia rohamos térnyerését. Az ipoque interenetes tanulmányai szerint míg 2007-ben a DDL szolgáltatások piaci részesedése 4.29% volt, addig 2008 során már 10.26%-ot tett ki piaci arányuk. (Az ipoque újabb kutatási anyagot sajnos még nem tett közzé.) Egy nagyon friss svéd tanulmány, amely az anonimitást biztosító szolgáltatások (online anonymity service, OAS) tárgykörében íródott, rávilágított, hogy a jogérvényesítési irányelv svédországi implementációját követően nem csupán az OAS, hanem a DDL oldalak népszerűsége is megugrott (a Sprend oldal látogatottsága megduplázódott).

Mindezek fényében tehát nem meglepő, hogy úgy fest: a DDL megelőzte a P2P alapú fájlcserélés eddigi piacvezető technológiáját, a BitTorrentet. Legalábbis egy szemszögből. "Szinte még ki sem hűlt", olyan új a MarkMonitor tanulmánya, amely szerint a három dobogós "digital piracy" weboldal első és harmadik helyezettje (Rapidshare és Megaupload) DDL szolgáltató. A MarkMonitor szabadalmaztatott szoftvere azt állapította meg, hogy a Rapidshare oldalt naponta (!) 32 millióan, a Megauploadot pedig 13 millióan látogatják (éves viszonylatban 11.8 és 4.9 milliárd látogatás). A MarkMonitor a felmérés során az Alexa webes információs cég adataira támaszkodott.

A felmérés azonban több ponton sántít. Hiába a relatíve hosszan bemutatott metodológia, azt például nem tudjuk meg, hogy konkrétan milyen kulcsszavakra kerestek rá a cég munkatársai. Ennek ugyanis különös jelentősége lehetett volna. Mivel a DDL oldalakra csakis korlátozott méretű fájlokat lehet feltölteni, szemben a P2P alapú fájlcserélő oldalakkal, ezért elképzelhető, hogy a kulcsszavas keresés e ponton torzítást eredményezett. A kutatás egyebekben is csupán 22 kulcsszó mentén monitorozta a weblapokat.

Ugyancsak nehezen érthető, hogy a MarkMonitor miként tudott ilyen tetemes előnyt kimutatni a Rapidshare javára a Megaupload ellenében, miközben az Alexa adatai szerint (mai lekérés szerint) az előbbi oldal a világ 77. leglátogatottabb oldala, miközben a Megaupload a 68.!

Mindezektől eltekintve azonban úgy fest, hogy a weblapok látogatottsági aránya alapján a DDL oldalak valóban megelőzték a BitTorrent fájlcserélő oldalakat. A TorrentFreak múlt heti híre szerint az öt legnépszerűbb torrentoldal az Alexa rangsorában így fest (a TorrentFreak január 5-ei információi és a mai adatok szerint - érdemes a változást is nézni!!!): 1. TPB (76./77.), 2. Torrentz (164./215.), 3. Isohunt (194./216.), 4. Kickasstorrents (289./362.), 5. BTjunkie (299./356.). Ehhez képest a TOP100-ban megtalálható DDL oldalak helyezése (ugyancsak mai lekérdezés szerint): Hotfile (57.), Mediafire (63.), 4shared (66.), Megaupload (68.) és Rapidshare (77.). (És minden bizonnyal magam sem mindet vettem észre...)

Persze ha jól értelmezem, az Alexa statisztikái az adott domainek látogatottságára épül. Ez messze nem biztos, hogy bizonyítaná a DDL oldalak dominanciáját az adatforgalom mértéke terén is. (Így például a DDL oldalak egyelőre nehezen hiszem, hogy alkalmasak lennének Blu-Ray lemezek hatékony terjesztésére, hiszen azok túlzottan nagy terjedelműek.)

Záró gondolatként álljon itt, hogy mind Németországban (OLG Düsseldorf, legfrissebben lásd itt), mind az Egyesült Államokban bírósági szinten nyert rögzítést, hogy a Rapidshare szolgáltatása ab ovo nem jogsértő. (Persze a német gyakorlat még igen ingatag, az OLG Hamburg rendszeres jelleggel épp ellenkező előjellel dönt; legfrissebben lásd itt.) Ez a tény, illetve a fentiekben bemutatott tendencia azonban komoly figyelmeztetés a jövőre nézve, hogy erős változások várhatók fájlcsere fronton, mind a kínált szolgáltatások, mind a fogyasztói szokások, mind az ezekre adott/adható jogi válaszok terén. (Utóbbi kapcsán: az Infokommunikáció és Jog c. folyóirat 2010/6. számában jelent meg egy ezzel kapcsolatos tanulmányom.)

Digitális megújulást Magyarországnak!

A cselekvési terv, mely egyrészt átláthatóságra törekszik, másrészt egységes keretrendszert biztosít az infokommunikációban, négy kiemelt területre fókuszál: az állampolgárok esélyegyenlőségének biztosítására, a vállalkozások versenyképességének növelésére, a modern közigazgatási informatika megteremtésére és az informatikai infrastruktúra fejlesztésére. A cél az, hogy a kreatív iparágak kiaknázásával, a kreativitás „termőtalajának” megteremtésével Magyarország gazdaságát talpra állítsák és fejlesszék.

A Cselekvési Terv a kreativitást és így a szerzői jogot is érintő céljai közt szerepel a kreatív iparágak, kreatív gondolkodás elősegítése, mely alatt nem csak a jelenleg létező, hanem az olyan új iparágakat is érteni kell, melyek a kreativitás és a technológia ötvözeteként még csak kialakulófélben vannak (pl. digitális média installációk). Az alapgondolat az, hogy olyan kreativitást ösztönző környezet jöjjön létre, melyben a kreatív iparágban tevékenykedő egyén vagy vállalkozás kiteljesedhet és inspirálva érzi magát az alkotásra, mely által a magyar gazdaság számára is értéket hoz létre.

Promóciós CD – „ilyen állat márpedig nincs”

Január legelején érdekes döntést hozott egy amerikai fellebbviteli bíróság (US Court of Appeals for the Ninth Circuit), amely lényegében megszüntetni a „promóciós CD” fogalmát.

Az ügy története szerint Troy Augusto, a per alperese, az eBay Roast Beast Music elnevezésű felületén értékesített olyan hanghordozókat, amelyeket a felperes kiadó, a Universal, promóciós CD-nek tekintett. Miután a Universalnak nem sikerült a CD-k forgalmazását eredményesen megakadályoznia, 2007-ben keresetet nyújtott be Augusto ellen, amelyben azt kérte megállapítani, hogy az alperes jogosulatlanul értékesítette a promóciós CD-ket. Az alperes jogi képviseletét a szerzői jogi ügyekben igen aktív Electronic Frontier Foundation látta el. Az első fokon eljáró kaliforniai bíróság 2008-ban az alperesnek adott igazat.

forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Promotional_recording

A fellebbviteli bíróság megállapította, hogy a kiadók rendszeresen küldenek kritikusoknak, rádiós szerkesztőknek „promóciós CD-ket” annak érdekében, hogy a címzettek azokat szakmai munkájuk érdekében felhasználják, adásba szerkesszék azokat, beszámoljanak róluk. A perben a Universal azt állította, hogy ezek a CD-k nem kerülhetnek volna kereskedelmi forgalomba, mivel azokon jól láthatóan feltüntetésére került a „Promotional Use Only – Not for Sale” felirat, továbbá – a borítón – az alábbi hosszabb szöveg is elhelyezésre került

This CD is the property of the record company and is licensed to the intended recipient for personal use only. Acceptance of this CD shall constitute an agreement to comply with the terms of the license. Resale or transfer of possession is not allowed and may be punishable under federal and state laws.

A Universal érvelésének lényege az volt, hogy a hanghordozók nem kerültek át a címzettek tulajdonába, ehelyett azok elfogadása (vissza nem küldése) felhasználási szerződést hozott létre a kiadó és a címzett között, amely alapján a címzett nem volt jogosult a CD-t a kiadó engedélye nélkül eladni.

Az alperes ezzel szemben azt állította, hogy a jogkimerülés elvéből (First sale doctrine) következően az érintett műpéldányok a kiadó engedélye nélkül forgalmazhatóak. A jogkimerülés elve szerint, ha a jogosult a műpéldány tulajdonjogát egy ízben jogszerűen átruházta (adásvétellel vagy más módon, például ajándékozással), a későbbiekben az adott műpéldány már a jogosult engedély nélkül adható tovább.

A bíróság az alperessel értett egyet, az alábbi okok miatt:

a) a kéretlen promóciós küldeményeket – az Unordered Merchandise Statute szerint – a címzettek ajándékként kezelhetik;
b) mivel a kiadók a CD-ket előzetes megállapodás nélkül, és utólagos nyomon követési szándék nélkül bocsátják a címzettek rendelkezésére, ezért azok kéretlen promóciós küldeménynek minősülnek;
c) a CD és a borítón elhelyezett feliratok nem tekinthetők olyannak, mint amelyek képesek egy felhasználási szerződést létrehozni, elsősorban azért, mivel a válasz elmaradása nem tekinthető a feltételek elfogadásának.

A fentiek alapján a bíróság úgy látta, hogy az alperes nem sértette meg a kiadó szerzői jogait azzal, hogy engedélye nélkül értékesítette a „promóciós CD-ket”.

Az említett amerikai ügynek itthon azért lehet jelentősége, mivel a szerzői jogi törvény 77.§-a szerint a szomszédos jogi jogosultak (kiadók és előadók) kizárólag a kereskedelmi célból forgalomba hozott hangfelvételek sugárzása után jogosultak sugárzási jogdíjra. A „kereskedelmi célú forgalomba hozatal” egy igen nehezen értelmezhető fogalom a szerzői jogi törvény rendszerében, a helyzetet pedig jelentősen bonyolítja a „promóciós CD” megítélésével kapcsolatos gyakorlati nehézségek. Ha a hazai joggyakorlat is elfogadja az amerikai bíróság levezetését, úgy a szomszédos jogi jogosultak a jövőben az ilyen promóciós célú kiadványok sugárzása után is részesülhet(né)nek díjazásban.