Szerzői jogi katasztrófaturizmus
A napokban egy külföldön sikeres magyar zenész kérte, hogy véleményezzük a kiadójától (egy rétegzenére specializálódott külföldi független kiadóról van szó) kapott szerződés tervezetét. A szerződésben egy dalt kérnek egy hamarosan megjelenő segélylemezhez, amelynek hasznait a kiadó a japán tragédia áldozatainak ajánlaná fel. Mivel az elmúlt hetekben sorra jelentették be segélylemezeiket a kiadók, maga a kezdeményezés már nem tekinthető újszerűnek, a szerződésben megjelenő üzleti modell azonban meglehetősen érdekes.
A megállapodás érdemi részének szó szerinti fordítása a következő.
„Egyetértünk abban, hogy a Kiadó kiad egy albumot, amelynek minden jogdíja és a Kiadó haszna a Vöröskereszt számára kerül felajánlásra a 2011. márciusi földrengés és szökőár áldozatainak megsegítésére.
A jelen megállapodás aláírásával a Művészek a fent meghatározott felvétellel kapcsolatos valamennyi jogukat és az azonos művel kapcsolatos zeneműkiadói jogokat a Kiadóra ruházzák át a fent meghatározott albumon való megjelenéshez. Kiadó valamennyi jogdíjat és a kiadással összefüggő díjat a Vöröskereszt fent meghatározott számlájára utalja át. Kiadó úgyszintén felajánlja az album értékesítéséből származó hasznát, miután az album kiadásával összefüggő valamennyi szükséges kiadása levonásra került.
Feltételek:
1. A jelen megállapodás tárgyát képező felvétel máshol még nem jelent meg és máshol nem fog megjelenni, és a kiadással kapcsolatos valamennyi jog átruházásra kerül a Kiadóra.
2. Az említett felvétellel kapcsolatos valamennyi zeneműkiadói jog a Kiadóra kerül átruházásra.
3. Művészek a vég-keverést (mastert) nem tartalmazó felvételt legkésőbb 2011. május 1-jéig megküldik a Kiadónak 24 bites WAV vagy AIFF formátumban.
4. A felvétel hossza legkevesebb három legfeljebb öt perc lehet.”
Első látásra korrektnek tűnik a szerződés. Talán még másodikra is. Jó cél, gyors lebonyolítás, minden rendben. Harmadik nekifutásra pár dolog már kevésbé tetszetős.
Elsőre a kiadó felajánlása szúrt szemet. A szerződés szerint a kiadó nem a teljes bevételét, hanem hasznát ajánlotta fel a Vöröskereszt javára, vagyis érvényesítheti költségeit. Ez önmagában persze nem kifogásolható, hiszen a kiadó semmilyen jótékonysági akcióra nem kötelezhető.
Ha adakozni szeretnél, katt a képre
Az összehasonlítás érdekében most ugorjunk egyet, nézzük meg, mit várnak a zenészektől. A szerződés szerint a művészeknek egy új felvételt kell leszállítaniuk, a felvétel elkészítésével összefüggő költségeket – a szerződés ellentétes rendelkezése hiányában – a művészek állják. Tudni kell, hogy a kiadó kizárólag hangszeres zenével foglalkozik, jelen esetben tehát elkerülhetetlen a stúdió használata, ami nem olcsó mulatság. Mivel a szerződés szerint a művészek valamennyi jogdíjukról lemondanak a Vöröskereszt javára, így természetesen szó sem eshet a rögzítéssel összefüggő költségek akár utólagos érvényesítéséről.
Vegyük azt is figyelembe, hogy a kiadott lemezek jelentős része nem nyereséges manapság. Ha a segélylemez nem lenne elég népszerű, a kiadó egyetlen fillérről se mondana le, miközben az akcióval összefüggő hasznok (például PR) nála keletkeznének.
További gondot jelent, hogy a szerződés elmulasztja meghatározni az előadói jogdíjat, a kiadó továbbá nem vállal elszámolást a művészek irányában, így pedig az elszámolás áttekinthetetlenné válhat. Ha a jogdíjat százalékos alapon állapítják meg (a konkrét kiadó esetében ez a szokásos módszer), úgy a jogdíj megállapításához szükséges legalább a százalék rögzítése, az eladott példányok száma és az alkalmazott nettó átadási ár (PPD) meghatározása. Ezek hiányában senki, sem a művész, sem a Vöröskereszt nem ellenőrizheti, hogy az elszámolás korrekt módon történt-e. A szerződés azt sem rögzíti, hogy a művészek jogdíja milyen terminusokban kerül a Vöröskereszt számára átutalásra.
Végül a kiadó azt kéri a szerződésben, hogy a zeneműkiadói jogok kerüljenek számára átadásra. Erre a lépésre az égvilágos semmi szükség nincs a lemez megjelentetéséhez. Hacsak… Tudni kell, hogy egy lemez kiadásához a szerzői engedélyt a szerzők közös jogkezelő szervezete adja meg, ha a mű korábban már nyilvánosságra került. Bár a szerződés szerint a kiadó számára átadott felvételnek újnak kell lennie, ez a rendelkezés nem zárja ki, hogy a mű korábban már nyilvánosságra került, így az sem zárható ki, hogy az engedélyt a közös jogkezelőnek kell megadnia. A kiadó országában működő közös jogkezelő díjszabása ugyanakkor nem tartalmaz speciális rendelkezést a segélylemezekkel összefüggésben, vagyis a korábban nyilvánosságra került művek után meg kell fizetni az ún. mechanikai díjat. Ha azonban a műnek van zeneműkiadója, úgy a kiadó által megfizetett mechanikai díjnak legalább egy része a szerző helyett a zeneműkiadó számára, vagyis jelen esetben a segélylemez kiadója számára kerül megfizetésre. Ráadásul, a szerződés alapján ugyan maga a felvétel nem, de maga a mű – egy új hangfelvételen – a későbbiekben is felhasználható, ami után a zeneműkiadó ismét részesül díjazásban. Ez a bevétel ugyanakkor már nem a segélylemez kiadásával függ össze, így arra még a korábbi – láttuk: meglehetősen korlátozott jellegű – felajánlás sem feltétlenül érvényesül.
Az érintett zenekar segíteni szeretett volna. Ti mit javasoltatok volna nekik? Aláírják?
