E.SZER.INT BLOG

Az USA jogérvényesítési stratégiája

Egy hete, június 22-én küldték meg az amerikai Kongresszusnak és az elnöknek az USA jogérvényesítési stratégiáját. Nem ad hoc tervezésről van szó, 2008 óta jogszabály kötelezi a Intellectual Property Enforcement Cordinatort (kb. Szellemi Tulajdon Érvényesítési Koordinátort) arra, hogy évente előkészítse a stratégiát. Ha kis mértékben sem ismerném az USA gyakorlatát, önmagában ez a dokumentum is meggyőzne arról, hogy az USA nem viccel, ha hatékony jogérvényesítésről van szó. Nézzük az idei stratégia kiemelt pontjait:

1. Jó példa mutatása: Az adminisztráció gondoskodik arról, hogy a szövetségi kormányzat ne használjon jogsértő termékeket. Nem tévedés, a szövetségi stratégia első eleme az önvizsgálat szükségessége. Victoria Espinel (aki betölti a koordinátori pozíciót) helyesen ismerte fel, hogy enélkül nem lehet kellő hitelességgel eljárni.
2. Átláthatóság: Támogatni fogják a jogérvényesítési politika átláthatóságát. Ismét egy helyes helyzetértékelésre utaló momentum, rögvest a második helyen, az USA-t ugyanis nagyon sokan támadták ACTA tárgyalások során mutatott – nem épp az átláthatóságra irányuló – magatartása miatt.
3. Koordináció: Tovább növelik a koordinációt a jogérvényesítés hatékonyságának növelése érdekében. Ez egy örökzöld és hihetetlenül fontos téma, a jogérvényesítésben érintett szervezetek ugyanis – úgy tűnik – kellő és formalizált kapcsolattartás nélkül forrásaik egy részét rövidtávú hivatali/szervezeti érdekükben hasznosítják.
4. Nemzeti érdekek védelme külföldön: A kereskedelmi partnerek és a nemzetközi szervezetek bevonásával tovább erősítik az amerikai jogok érvényesítését külföldön. Ez a fejezet jól mutatja a nemzetközi jogérvényesítés két fő eszközét: az USA eddig is kétoldalú kereskedelmi egyezményekkel és alapvetően kereskedelmi célú nemzetközi egyezményekkel érte el céljait. Ezeket az elemeket fogja – az USA tervei szerint – kiegészíteni a jogérvényesítésről szóló ACTA, amely jól illeszkedik a szerzői jog kereskedelmi vetületét előtérbe helyező megközelítéshez.
E pontban a stratégia külön megemlíti az amerikai jogosultak érdekeit sértő jogellenes honlapok elleni küzdelem fontosságát, amelyek gyakorlata – megítélésük szerint – sérti az amerikai gazdaság biztonságát. A helyzet javítása érdekében a stratégia szerint igénybe kell venni az amerikai diplomácia és szövetségi ügynökségek kapcsolatait is.
5. Értékesítési csatornák ellenőrzése: Az értékesítési láncok és a határok szigorúbb felügyeletét kimondó fejezet középpontjában természetesen nem a szerzői jog, hanem elsősorban a hamis/hamisított gyógyszerek állnak. Az interneten elkövetett jogsértések esetén ugyanakkor általános jelleggel vetíti előre a stratégia azt, hogy a szövetségi kormányzat kiemelten fog foglakozni a területtel.
6. Statisztikai megközelítés: Az adatok rendszerezett begyűjtésével és kezelésével folyamatosan nyomon fogják követni a jogérvényesítés hatását otthon és külföldön. E tevékenység elvégzése során folyamatosan mérni fogják a jogérvényesítésre fordított erőforrásokat, a szellemi tulajdonnal kapcsolatos iparágak gazdasági hatását, a jogalkotás esetleges szükségességét.

A stratégia legtanulságosabb része azonban nem a fenti pontok áttekintése. A záró fejezetek ugyanis a jogérvényesítésben érintett szövetségi hivatalok, ügynökségek pontos feladatleírását, és 2010. évi tervét foglalja össze. Szervezettség, előre meghatározott feladatkörök, egyeztetett akciótervek és ezekből következő hatékony működésre képes állami apparátus.

Már csak 182 nap van a magyar elnökségig - csütörtökön megkezdődik a belga elnökségi félév

A Google nem felel a jogellenes tartalmakért

Talán nem véletlen, hogy az ESZERINT pont a héten közölt egy írást a videómegosztó oldalakkal kapcsolatban. Szerdán ugyanis megszületett a várva-várt ítélet a Viacom v. Google ügyben. Stanton bíró úgy döntött (az ítélet itt olvasható, a teljes peranyag pedig itt), hogy a Google nem felel a tulajdonában lévő YouTube videómegosztó portál segítségével a fogyasztók által elkövetett jogsértésekért. Bár a döntés hangsúlyozottan csak első fokú, és a Viacom már jelezte is fellebbezési szándékát, azért mégis érdemes hangsúlyozni, hogy az eljáró bíró határozottan úgy találta, hogy a YouTube tevékenysége nem lép túl a Digital Millennium Copyright Act által biztosított „safe harbor” keretein.

A döntés lényege szerint a Google nem tartozik felelősséggel azért, ha általánosságban tudomása van ugyan arról, hogy a tulajdonában lévő szolgáltatást jogellenes célokra is használják, azonban nem tudja beazonosítani a konkrét jogsértő tartalmakat. Ugyancsak megállapítást nyert, hogy kizárt a felelősségre vonás abban az esetben, amennyiben az online szolgáltató egy hatékony értesítési és eltávolítási keretében a jogosultak által bejelentett jogsértő tartalmakat eltávolítja.

A sommás ítélet már most a kritikák kereszttüzébe került, és sokáig ott is fog maradni. Különös jelentőséggel bírhat az ítélet a P2P fájlmegosztó szolgáltatások felelősségének kérdése kapcsán. Így például a TorrentFreak azonnal hangot adott örömének a döntést illetően, és reményét fejezte ki a fájlmegosztás világára általa gyakorolt pozitív hatások kapcsán. Ez ügyben persze nem eszik olyan forrón a kását. Addig ugyanis, amíg valamely torrent oldal a jogsértés elkövetésének helyén valamely szerzői jogi doktrína alapján felelősségre vonható (így az Egyesült Államokban az inducement teória alapján), nem igazán reménykedhet a safe harbor rendelkezések eredményes alkalmazásában.

Az eset persze a rá irányuló különös figyelmen túl – lévén a világ legnagyobb videómegosztó portálja és az egyik leghatalmasabb multinacionális cége volt érintett benne – a felek cinikus viselkedéséről is híres marad. Hiszen míg a Google (a nagyobb haszon reményében) szemet hunyt a tömeges jogsértések felett, addig a Viacom alkalmazottai révén maga is feltöltött tartalmakat a YouTube-ra, hogy utóbb azok jogsértő felhasználásával a Google-t vádolja.

Érdemes figyelemmel követni a folytatást, és különösen azt, hogy az ítélet milyen hatást fog gyakorolni egyéb tartalomszolgáltatókra nézve, s mennyiben fog változni az értesítési és eltávolítási eljárások gyakorlata.

(Hasznos olvasmányok, véleményekről, a felek reakcióiról többek között a New York Times vagy az Independent oldalain olvashatók.)

„Must carry” – someone still must carry…

Ismeretes, hogy a közszolgálati televízió műsorát egyfajta „univerzális szolgáltatásként” minden továbbközvetítő (üzembentartó, kábeles társaság) köteles ingyenesen a fogyasztóhoz eljuttatni. Ez az ún. must carry, és ez biztosítja, hogy bármely üzembentartó „minimumcsomagjában” külön előfizetői díj nélkül foghatóak a királyi televíziók. Az új médiatörvény-csomag a szervezeti átalakításokkal ezen módosítani látszik – valójában azonban a lényeg változatlan. 

Szerkesztőségi videómegosztók

Évek óta, lényegében az első videómegosztó oldal megjelenése óta lehetetlen egyetértésre jutni a videómegosztás szerzői jogi megítéléséről.

Ahogyan nő a videómegosztók népszerűsége, úgy lesz egyre fontosabb az érintettek számára az egyetértés, ilyen nélkül ugyanis nem lehet megteremteni a kiszámítható üzemelés feltételét. A világ legnagyobb szolgáltatói – pl. a YouTube – épp ezért arra törekszik, hogy legalább a legnagyobb beszállítóival (például az angol szerzőket képviselő PRS-el, a német szerzőket képviselő GEMA-val vagy a major lemezkiadókkal) megállapodjon.

A jogi vita lényege, hogy az üzemeltetők érve szerint a szolgáltatás ún. tárhelyszolgáltatásnak minősül, és mint ilyen, az üzemeltető szerzői jogi felelőssége lényegében a vitatott videók eltávolítására korlátozódik. A szerzői jogi jogosultak megítélése szerint azonban a videómegosztók nem tekinthetőek pusztán tárhelyszolgáltatóknak, tevékenységük azon messze túlmutat, ha másért nem, hát azért, mivel a tartalom egy részét maguk töltik fel az oldalra (hol a látogatottság, hol a bevétel növelése érdekében – bár a kettő célja végső soron azonos). 

A videómegosztó oldalak népszerűsége nagyban függ a megosztott jó minőségű (érdekes, friss, népszerű) tartalom mennyiségétől, ezért az üzemeltetők érdekében is áll az ilyen felvételek gyors feltöltése. Különösen igaz ez azokra az oldalakra, amelyek online magazinokkal működnek együtt, hiszen itt megduplázódhat a haszon: miközben a videómegosztóra feltöltött tartalom után továbbra sem fizetnek jogdíjat (hiszen – érvük szerint – itt csak tárhelyszolgáltatás történik), a népszerű tartalom növeli a videómegosztó látogatottságát (és ezen keresztül a reklámbevételt), mindeközben pedig a szerkesztőségi cikkeket is ki lehet szolgálni „jogdíjmentes” multimédiás anyagokkal.

Nincs ez másként itthon sem. Illusztrálásként egy-egy példát hozok az online piac két nagyjától, az Indextől és az Origótól, illetve hozzájuk kapcsolodó videómegosztóktól, az Indavideótól és a Videától.

Az Index által üzemeltetett Indavideo portál egyik igen aktív tagja „tvajanlo”, aki eddig több mint ezer videót töltött fel, avatarja pedig megegyezik az Index médablogjának, a Comment:comnak, a logójával. Az Index június 11-én számolt be az MTI híre alapján arról, hogy Christina Aguilera egyik számát egy Kovács Kati dalból vett mintára alapozta.  A hírt a két dalról készített videóval színesítette az Index, mindkettőt frissiben töltött fel az Indavideóra „tvajanlo”. De hasonló volt megfigyelhető akkor is, amikor a Comment:com kiemelten, bejegyzések tucatjával foglalkozott a Lost című televíziós sorozat utolsó részével. A bejegyzésekhez az illusztrációt az Indavideó adta, ahova azokat „tvajanlo” töltötte fel.

Az Origo zenei magazinja a Quart, cikkei az Origo címlapján az egyéb szerkesztőségi tartalommal együtt, megkülönböztető jel nélkül szoktak megjelenni. A Quart videoklip szemle sorozatában rendszeresen be szokott számolni a legfrissebb videoklipekről (a legfrissebb itt), amely cikkek természetes kísérői a tárgyalt videoklipek. A sorozat legfrissebb darabjába hét videoklipet mutat be a szerző, mindegyiket a cikk megjelenése napján töltötte fel az Origo által üzemeltetett Videára a „Zeneboy” nevű user. De ugyanezt tapasztalnánk, ha a sorozat egyik első részét, a 2008. július 1-jei cikkét néznénk meg.

Természetesnek gondolom, hogy a szerkesztőségi tartalmat igyekeznek minél színesebbé tenni. Az is természetes, hogy ehhez hozzá tartoznak a videók, ezek jelentős részét az előállítók ráadásul kifejezetten hozzáférhetővé is teszik, a promóció támogatására. Nem természetes azonban a kétfajta (a szerkesztőségi és a felhasználói) tartalom jelölés nélküli vegyítése, és nem természetes, hogy ezzel a megoldással nem ritkán olyan tartalmakat is használnak a szerkesztőségek, amelyeket egyébként a jogosultja nem kívánt ilyen módon hasznosítani. Legalább a nagyoktól kellő óvatosságot várna el a naiv szemlélő.
 

Razziák vagy közös jövő? - Artisjus közlemény

Digitális Tartalom Stratégiát sürget az Artisjus Egyesület

2010. június 16-án a magyar Rendőrség Európa mindeddig legnagyobb, 500 terrabájtnyi adatot érintő szerverlefoglalását hajtotta végre. Az ügyben az ASVA és a ProArt tett feljelentést. Az érintett szerverek a gyanú szerint mind tömegesen vettek részt jogsértő zenei, filmes és szoftver tartalmak közönséghez juttatásában.
http://www.police.hu/friss/BRF-20100617_m2.html

Az Artisjus szerint ez a lefoglalás újabb figyelmeztető jel arra, hogy tömeges igény van az interneten kulturális tartalmakra.

Tóth Szabolcs, a Sugarloaf zenekar zeneszerzője, az Artisjus szerzői véleményező bizottságának tagja elmondta: „A magyar zeneszerzők és szövegírók számára nem a tömeges lefoglalások jelentik a jövőt. Azt szeretnénk, hogy ha már a CD lemez, mint fizikai hanghordozó kiment a divatból és helyét az online fórumok vették át, akkor ez is olyan formában kerüljön a zenehallgató nagyközönség elé, olyan köntösben, minőségben, ahogy az a bakelit vagy akár a CD lemezeknél megvolt, nem pedig rossz minőségű, susogós MP3akon. Az a célunk, hogy legális forrásokból lehessen a zenét élvezni. Mi, a zenék alkotói képesek vagyunk arra, hogy ésszerű áron kínáljuk jogainkat bármely szolgáltatónak.”

Amint Kovács Ákos zeneszerző, az Artisjus tagja egy portálnak elmondta: „Lassan felnő egy generáció, amelyik el se tudja képzelni, hogy a dal nem a réten terem, hanem sok ember odaadó munkájaként jön létre, és ára van. A mobilszolgáltatónak fizet, a net pénzbe kerül, csak épp a tartalom legyen ingyen. Ma ez a bizarr realitás.”

http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/romokban_a__hazai_cd-_es_dvd-kiadas/2163533

A zeneszerzők-szövegírók az Artisjus útján előfizetőnként mindössze havi 200 Ft jogdíjat kérnek a korlátlan zenehallgatást szabad kiválasztással nyújtó szolgáltatóktól. Ez azt jelenti, hogy az emberek a több ezer forintos havi internetszámláik fölött minimális többletdíjért már jogszerűen és szabadon élvezhetnék a teljes zenei világrepertoárt.

„Az ilyen szolgáltatások azonban nem tudnak megerősödni, mert a keresletet elszívják a jogsértő fájlcserélő hálózatok. És tegyük hozzá halkan, amíg ezekhez a tartalmakhoz ingyen hozzá lehet jutni és a morál nem igazán változik, addig nehéz elfogadtatni az emberekkel, hogy miért jobb az eredeti, a legális. Emellett a nemzetközi médiavállalatok is nehézkesen biztosítják saját jogaikat magyar jogszerű szolgáltatásokhoz.” – mondja Tóth Szabi. – „Ezért kérjük a kulturális kormányzatot, hogy a francia, angol és spanyol példákhoz hasonlóan mielőbb kezdje meg egy Digitális Tartalom Stratégia kidolgozását. Az Artisjus ehhez minden segítséget megad.”

MTV lő - GÓÓÓÓL! Ja nem. Les.

Felröppent a hír, hogy a világbajnokság éttermi, kocsmai közvetítéséért az MTV-nek jogdíjat kellene fizetni. Már a cikk címe is beszédes: Sokat várnak a vendéglátósok a meccsközvetítésektől

Tudjuk, hogy a vendéglátó üzletekben folyó zenelejátszás után a hely ún. gépzenei jogdíjat köteles fizetni az Artisjus útján, ha a művek nyilvános előadása jövedelemfokozást szolgál (az üzlet, szórakozóhely vevőkörét, látogatottságát növeli, a fogyasztók szórakozását szolgálja vagy a hely belépődíjat szed, Szjt. 38. § (2) bek.). Erre tehát törvényünk kifejezett rendelkezést tartalmaz.

Addig tehát világos, hogy mivel a meccsek előtt, közben és után zene is szól, az Artisjus-jogdíjat meg kell fizetniük. És a meccseket sugárzó MTV jogaival mi lesz?

Nyilvánvaló, hogy a futball világbajnokság meccseinek a kizárólagos magyarországi közvetítésére az MTV a FIFA-tól szerződéses engedélyeket szerez (ennek keretfeltételeit ld. itt). A megszerkesztett műsorra a magyar szerzői jogi szabályok alkalmazhatóak. Eszerint az adás az MTV műsora, ezen nem szerzői jogi, hanem speciális (ún. szomszédos jogi) védelem áll fenn (Szjt. 80. §).

Szerzői jogi törvényünk néha olyant is mond ám, hogy valamiért nem kell fizetni. Így "a televízió-szervezet hozzájárulása szükséges ahhoz is, hogy műsorát a közönség részére közvetítsék olyan helyiségben, amely belépti díj ellenében hozzáférhető a közönség számára." E szabály értelmében csak akkor kell a televíziós műsor nyilvános vetítése után jogdíjat fizetni, ha a helyre (bárba, teraszra, Szabadság térre, utcára, fűre) lépés pénzbe kerül. A belépődíj nélküli helyeken az MTV szomszédos joga nem érvényesülhet. Ettől eltérően csak a törvény rendelkezhet - sem a televízió maga, de még a FIFA sem.

Akkor meg mi ez a nagy konszenzusos jogdíjfizetési hajlandóság, kéremszépen?

A válasz abban keresendő, hogy a vendéglátósok érzékelik és nem is tagadják, hogy a vébé közvetítése idején a bevételük megnő és tényként fogadják el, hogy a hely népszerűbb attól, hogy meccset lehet nézni. Amikor csupán a rádió megy, az anyagi előnyt nem észlelik közvetlenül, és tagadják ugyanezt az összefüggést. Pedig a logika mindkét esetben ugyanaz. Ha a helyek (bárok, terek, füvek) mégis önként fizetnek, a Magyar Televízió érthetően nem tiltakozik, sőt, némi nyomásgyakorlással tán még növeli is a fizetésbe vetett hitet.

De hova vezetne mindez? Már látom azt a világot, ahol nem csak a vébét közvetítő televízió, de valamennyi sporttévé, a zenetévék, a rádiócsatornák, a főzős műsorok is mind-mind egyenként követelik a vendéglőktől, bároktól a jogdíjat, mert lám Pista bácsi a falusi kocsmában a fociról egy picit átkapcsolt a muzsikás tévére. Már csak a jogszabályt és a világot kellene hozzáalakítani ehhez a vágyhoz. Vagy elfogadni, hogy a rádió- és tévécsatornák nem a vendéglőkből élnek.

Szerverlefoglalások Budapesten

A BRFK közleménye:

A Budapesti Rendőr-főkapitányság XIII. kerületi Rendőrkapitánysága szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése bűncselekmény miatt eljárást folytat ismeretlen tettes ellen az Audióvizuális Művek Szerzői Jogait Védő Közcélú Alapítvány, valamint a PROART Szövetség a Szerzői Jogokért képviselőinek a feljelentése alapján. 

Az angyalföldi rendőrök 2010. június 16-án – egy időben - egy összehangolt akció keretében Budapest területén egyszerre több szerverhotelben lévő internet szolgáltató cégnél, valamint egy műszaki főiskolán tartottak házkutatást.

A nyomozás során beazonosították a nyomozók a legnagyobb hazai és nemzetközi fájlcserélő torrent oldalakhoz tartozó statisztikákat-, adatokat tartalmazó szervereket, valamint a fájlcserélés alapját adó átjátszó- és tartalom szervereket, amelyeken több tízezer szerzői joggal védett művet közvetítettek, osztottak meg jogosulatlanul a nyilvánosság felé a szerzők és kiadók engedélye nélkül, a szolgáltatást igénybe vevők közreműködésével. 

A házkutatások során a lefoglalt 50 szerveren 500 terabájt tartalom volt megtalálható. Az elkövetés során okozott kár megállapítása még folyamatban van.

A Kovács Kati ügy

A múlt hét végén az MTI adta közzé a hírt, hogy Christina Aguilera feldolgozta Kovács Kati „Add már, Uram az esőt!” című felvételét Bionic című új lemezén. A hír utóbb a teljes magyar sajtót bejárta. 

Nézzük a tényeket. A múlt héten megjelent Bionic album Woohoo című felvétele – úgy tűnik – valóban tartalmaz egy pár másodperces részletet Kovács Kati előadásából. Bár a részlet meglehetősen rövid, mégis alapvetően hozzájárul az új felvétel hangulatának megteremtéséhez, speciális lüktetéséhez. A Woohoo-ban alkalmazott ritmusképlet, a taps, illetve a dobok együttes használata ugyancsak megegyezik Kovács Kati dalának egyik részével. (A laikus hallgatóként számomra úgy tűnik, hogy az eredeti dob sávokat ugyanakkor nem használták fel.) A kiadvány füzetecskéje a következő szöveget tartalmazza a szöveg mellett: „Contains a sample from „Add Már, Uram Az Esőt!” as performed by Kati Kovács”. A szöveg továbbá kifejezetten utal a Hungarotonra is, mint a felvétel kiadójára.

A hangfelvétel előállítója szempontjából az ügy meglehetősen egyszerűnek tűnik. A Hungarton, mint kiadó, a booklet szövege alapján feltehetőleg hozzájárult a rövid részlet felhasználáshoz. Ha így volt, az engedély alapján a Sony jogosan hasznosította a Hungaroton felvételéből vett rövid mintát.

Előadóművészi szempontból az ügy némileg bonyolultabb. Az eredeti felvétel 1986-ban 1972-ben (update: köszönöm Koncz Tibor zeneszerző kommentben tett pontosítását) jelent meg, az akkor érvényes szerzői jogi szabályok (1969. évi III. tv) szerint az előadóművész kizárólagos joga elsősorban a rögzítés engedélyezésére terjedt ki. Ebben az esetben új rögzítésről azonban nincsen szó. Lényegi változást az új szerzői jogi törvény 1999-es elfogadása jelentett, ez ugyanis a rögzítésen kívül kizárólagos jogként határozta meg a többszörözés és a terjesztés jogát is, ami ebben az esetben is megvalósult.

Arról nincs természetesen információnk, hogy Kovács Kati és a Hungaroton milyen szerződést kötöttek egymással. Az iparági gyakorlat ugyanakkor az volt, hogy az előadó valamennyi vagyoni jogát átruházta a kiadójára. Ha a felek ebben az esetben is így tettek (bár ehhez feltehetőleg meg kellett újítani eredeti megállapodásukat az új Szjt. hatályba lépését követően), úgy a Hungaroton fent feltételezett engedélye az előadóművészi vagyoni jogokra is kiterjedt, Kovács Kati külön megkeresésére  pedig már nem volt szükség. (Ha jelen ügyben erről nem lenne szó, meg kellene vizsgálni azt is, hogy nem minősül-e szabad felhasználásnak ez a típusú hasznosítás. Erre később még kitérek.)

Az előadóművészt ugyanakkor nem csupán vagyoni, hanem személyhez fűződő jogok is megilletnek. A név feltüntetéséhez fűződő joga Kovács Katinak úgy tűnik nem sérült, hiszen a booklet külön megemlíti őt. Az előadás integritásához fűződő jog megítélése azonban már fogósabb kérdéseket vet fel, a minta kivágásával ugyanis nyilvánvalóan torzult az eredeti előadás. A jogsértés megállapításához ugyanakkor – egyes jogértelmezések szerint – az is szükséges, hogy az említett torzítás sérelmes legyen az előadó becsületére, hírnevére. Ennek megállapítása már nem lehetséges pusztán objektív szempontok alapján, mindenképp szükséges az előadó meghallgatása is e tárgyban. Azt általános jelleggel rögzíthetjük, hogy egy előadás kiszakítása eredeti környezetéből, és főleg a felhasznált részlet sajátos szempontok alapján történő kijelölése felvethet személyhez fűződő jogi kérdéseket. És bár a popzene hangsúlyosan épít korábbi zenei minták hasznosítására, e tevékenységgel nem egyszer sértenek meg előadói jogokat.

A sajtóhírek szerint azonban – persze ezek megbízhatóságát érdemes fenntartással kezelni – Kovács Kati szerint Aguilera csapata korrektül járt el. Ha az énekesnő valóban így gondolja, feltehetőleg nem tartja az új felvételt becsületére vagy hírnevére sérelmesnek, az előadóművészi szempontokat ezzel tisztáztuk.

Maradnak a szerzői jogi kérdések. Elsőként azt kell megvizsgálni, nem minősül-e szabad felhasználásnak a ritmusképlet átvétele. Nehezen megválaszolható, évek óta vitatott kérdés a ritmusképletek szerzői jogi oltalma. Részletes elemzés helyett itt most csak az idézés problémájára térek ki. Az Szjt. szerint az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben lehet idézni. A szabály műfaji szempontból semleges, tehát akár popzene esetén is alkalmazható. A részletes vizsgálatot legalább három szempont alapján kell(ene) elvégezni: meg kell állapítani, hogy az átvett ritmusképlet terjedelmi szempontból jelentősnek tekinthető-e (megítélésem szerint, nem); meg kell állapítani, hogy az eredeti műben milyen szerepet tölt be az átvett rész (megítélésem szerint nem túl jelentőset, mivel itt nem a refrénről van szó, a könnyűzenei műveket pedig alapvetően refrénjük alapján azonosítják a hallgatók). Végül meg kell vizsgálni, hogy van-e annak jogi relevanciája, egy új művet egy önmagában nem hosszú vagy jelentős idézetre építik (megítélésem szerint, ennek lehet jelentősége).

Ha a fenti vizsgálat szerint ez a hasznosítás nem minősülhet szabad felhasználásnak, akkor ki kell(ett volna) kérni a szerző engedélyét. A sajtóhírek szerint erre ugyan nem került sor, de úgy tűnik, legalább a zeneszerző, Koncz Tibor elégedett a végeredménnyel, hiszen elismerésnek tekinti, hogy „elővették a számot”. És bár a vagyoni jogok mellett a szerzők esetében is felmerülhet a személyhez fűződő jogok sérelme, a szerző elégedettsége miatt erre most szükségtelen kitérni.

Összegzésként most még csupán annyi állapítható meg, hogy Christina Aguilera producerének szerencséje volt, mivel bár előzetes engedélyt nem kapott a hasznosításhoz az előadótól és a szerzőtől, az új dal megnyerte a jogosultak tetszését. Ha nem így lett volna, igen érdekes jogeset kerekedett volna.

Ma(n)gáért beszél az amerikai és japán képregénykiadók összefogása

A 36 japán kiadóból álló Japanese Digital Comic Association és néhány amerikai képregénykiadó (úgy, mint a Vertical Inc, Viz Media, Tokyopop, Yen Press) összefogott, hogy felvegye a harcot a képregények internetes kalóz verzióinak terjedése ellen. 

A kiadók egyre növekvő problémát látnak abban, hogy az úgynevezett „scanlation” (a szó a szkennelés és fordítás szavak összekapcsolásából alakult) weboldalak készítői a szerzői jogi jogosultak megkérdezése és a szükséges engedélyek beszerzése nélkül beszkennelik és lefordítják, majd ingyenesen hozzáférhetővé teszik a japán képregényeket.

Ez a rajongók indította „manga-mozgalom” még a ’70-es években indult, melynek oka abban található, hogy akkor még nagyon nehezen lehetett ilyen képregényhez hozzájutni Japánon kívül. Az akkori gyakorlat szerint amint engedélyezett formában megjelent az angol nyelvű képregény a piacon, az online kalóz verziókat eltávolították a netről.

Jelenleg azonban más a helyzet: az oldalakon található reklámokból jelentős bevétel származik. Ugyan a képregényekhez való hozzáférés ingyenes, azonban a honlapok működése erősen profitorientálttá vált.

A képregénykiadók szövetsége több fronton indít támadást a kalózok ellen: az észlelt jogsértéseket bejelentik az FBI-nál, az illetékes jogérvényesítéssel foglalkozó kirendeltségeknél, valamint az Igazságügyi Minisztérium Hamisítás Elleni Osztályánál.

A kalózkodás miatt a manga képregények eladása több mint 30 százalékkal csökkent, 2007-ben 210 milló dollár, míg 2009-ben már csak 140 millió dollár volt a bevétel. A szövetség reményei szerint az együttes fellépés és a problémára való figyelemfelhívás talán segít megoldani a jelenlegi jogsértő helyzetet. 

A hírhez kapcsolódó bejegyzés itt olvasható.