A közigazgatási és igazságügyi miniszter 2012 áprilisában öt évre dr. Győri Erzsébetet nevezte ki a Szerzői Jogi Szakértő Testület új elnökének.
Id. Ficsor Mihály, aki ezt megelőzően 12 éven át irányította a Testület munkáját, innentől kezdve tiszteletbeli elnökként folytatja tevékenységét a Testületben, míg Sár Csaba elnökhelyettesi megbízása állandósult.
Ahogyan arról a múlt hét végén több helyen is beszámoltak, fordulat történt a Viacom v YouTube elleni perben. (Mezei Péter bejegyzése itt, további észrevételek itt és itt). A 2007-ben indított perben a Viacom és pertársai annak megállapítását kérték a bíróságtól, hogy a YouTube 2005 és 2008 között mintegy 80.000, a felperesek által készített videót tett a megfelelő engedélyek nélkül hozzáférhetővé a portálján.
A 2010-ben hozott elsőfokú ítéletben a bíróság a felperesek követelését elutasította, mondván, megfelelő értesítések (notice) nélkül a YouTube alappal hivatkozhat a DMCA tárhelyszolgáltatók felelősségét korlátozó ún. safe harbour rendelkezésére.
A fellebbviteli bíróság (US Court of Appeals for The Second Circuit) április 5-én hozott döntésével hatályon kívül helyezve az elsőfokú döntést. A döntés két érdemi, jogalakító újdonságot hozott.
Az első jogalakító újdonság a DMCA tárhelyszolgálatók felelősségét korlátozó rendelkezése értelmezésére vonatkozik. Az elsőfokú bíróság döntésében azt állapította meg, hogy a YouTube-nak nem volt tényleges ismerete a konkrét jogsértésekről, ezért az 512 (c) (1) (A) (i) pontja szerint nem volt kötelezettsége a tartalmak eltávolítására.
A felperesek ugyanakkor a „red flag knowlege” néven elhíresült, sorrendben következő bekezdésre hivatkoztak, mondván, abból az következik, hogy a jogalkotó nem kívánta aránytalanul korlátozni a szolgáltató felelősségét.
if the service provider—
(A)
(i) does not have actual knowledge that the material or an activity using the material on the system or network is infringing;
(ii) in the absence of such actual knowledge, is not aware of facts or circumstances from which infringing activity is apparent; or17 U.S.C. § 512 (C) (1)
A bíróság a két szabályt egymás mellett értelmezve arra jutott, hogy annak tartalma csupán annyiban tér el egymástól, hogy míg az (i) bekezdés a szolgáltató szubjektív tudomására vonatkozik, a (ii) bekezdés azt vizsgálja, a szolgáltató objektív módon tudomásul bírhatott-e a jogsértés tényéről. A bíróság értelmezéséből az következik, hogy ha az előző kérdések bármelyikére igen választ kell adni, úgy a szolgáltató felelőssége nem korlátozható.
A bíróság azonban nem állt meg ezen a ponton, hanem egy további jogalakító döntést is hozott, nevezetesen azt, hogy a „szándékos vakság”(willful blindness) elve szerzői jogi ügyekben is alkalmazható. A szándékos vakság elve a common lawból ered, korábban a DMCA kapcsán a bíróságok azonban nem alkalmazták. A fellebbviteli bíróság most azt vizsgálta, hogy a DMCA tartalmaz-e olyan rendelkezést, amely kifejezetten kizárja a common law elvének alkalmazását, és arra jutott, hogy a DMCA ugyan korlátozza, de nem zárja ki a szándékos vakság elvét, amellyel a felelősség korlátozás limitálható. Ezt követően az elsőfokú bíróságot arra kötelezte ítéletében a fellebbviteli fórum, hogy vizsgálja meg az említett elv alkalmazásának esetleges következményeit az ügyben.
Ha az amerikai bíróságok ezúttal is a korábbi nagy perek (pl. Morpheus, LimeWire) forgatókönyvét követik, a YouTube most megint aggódhat a per kimenete miatt. A jogi csatározások jelentőségét persze nagymértékben tompítja, hogy a Google és a Viacom a per megindítását követően megkezdte a békés, és talán mindkét fél számára előnyös együttműködést is.
A neves jogtudós, a pesti tudományegyetem hajdani rektora, az első magyar szerzői jogi törvény előterjesztője, Apáthy István (1829-1889) szellemi öröksége ápolásának jegyében a Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület pályázatot ír ki az
1. A pályázat feltételei:
Pályázni lehet minden olyan magyar nyelven elkészített szakdolgozattal (diplomamunkával), amely a szerzői jogot, különösen a szerzői jog aktuális kérdéseit, a gyakorlatban felmerült problémáit érinti, illetve a szerzői jognak más jogágakkal vagy társadalomtudományokkal (pl. közgazdaságtan, szociológia) való interdiszciplináris kutatása tárgyában jött létre. A pályázat további feltétele, hogy a szakdolgozatot (diplomamunkát) a 2011/2012. tanév keretében a jogász alapképzés, szakjogász képzés, illetve más posztgraduális képzés keretében nyújtották be, és a pályázat eredményhirdetéséig nyilvános közlésre sem részben, sem teljes terjedelmében, sem más neve (vagy álnév) alatt még nem kerültek.
2. A pályázók köre:
A pályázaton a 2011/2012. tanévben felsőfokú képzésben részt vevő egyetemi hallgatók indulhatnak.
3. A pályázati díj összege és annak elbírálása:
A pályázati díj összege bruttó 250 000 Ft, azaz kettőszázötvenezer forint. A pályázatokat a kiíró szervezet által kijelölt öttagú bíráló bizottság bírálja el. Az I. helyezett bruttó 125 000 Ft azaz százhuszonötezer forint, a II. helyezett bruttó 75 000 Ft, azaz hetvenötezer forint, a III. helyezett bruttó 50 000 Ft, azaz ötvenezer forint pénzjutalomban részesül.
A pályázat kiírója fenntartja a jogot arra, hogy a bíráló bizottság döntésének megfelelően a díjakat megosztottan ítélje oda vagy – arra érdemes pályamű hiányában – helyezettet ne hirdessen. A pályázat kiírója támogatja a díjazott pályaművek megjelentetését az "Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle" című szakfolyóiratban.
4. A pályázat célkitűzése:
A pályázatot kiíró szándéka a szerzői jog, és a szerzői joghoz kapcsolódó más jogágak, társadalomtudományok tudományos igényű művelésének elősegítésére, az e terület iránt elmélyült érdeklődést tanúsító felsőfokú képzésben részt vevő egyetemi hallgatók ösztönzésére irányul.
5. A pályázat formai követelményei:
A pályázatok a 4. pontban megjelölt feltételeken túl nem esnek semmilyen tartalmi, terjedelmi korlátozás alá, azonban meg kell felelniük a szakdolgozattól (diplomamunkától) elvárható alapvető formai követelményeknek. A pályaműveket három példányban kell megküldeni a pályázatot kiírók részére, mellékelve egy nyílt nevezési lapot a következő adatok feltüntetésével:
• A pályázó neve, életkora, egyetemi évfolyama, lakcíme, telefon és fax száma, valamint e-mail címe
• A pályamű címe
• A pályázó felsőoktatási intézményének a megnevezése, címe, telefon és fax száma, valamint e-mail címe
• Képzés megjelölése (alapképzés, szakjogász képzés, más posztgraduális képzés)
• A konzulens tanár/tanárok neve
A pályázathoz csatolni szükséges a konzulens oktató (oktatók) rövid, írásos ajánlását.
6. A pályázatok benyújtásának határideje: 2012. június 29.
Az eredményhirdetésről, az ünnepélyes díjátadás helyéről és időpontjáról a díjazottak külön értesítést kapnak. A pályázat végeredménye és a bíráló bizottság bírálata és a díjazott pályaművek a pályázatot kiíró szervezet honlapján (www.mszjf.hu) is közzétételre kerülnek.
7. A pályázatok benyújtásának helye és címe:
Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület, 1068 Budapest, Városligeti fasor 38.
Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület
Korábbi bejegyzéseimben már több alkalommal is foglalkoztam, ill. foglalkoztunk Halász Bálint kollégámmal az angol első osztályú labdarúgó bajnokság, a Premier League közvetítési jogait érintő ügyekkel. Mint ismeretes, az Európai Unió Bírósága (EUB) két előzetes döntéshozatali eljárásban 2011. október 4-én hozott egyesített ítéletet a Football Association Premier League (FAPL) és a különböző műsorsugárzó-szervezetek (pl. a Sky) között kötött licencszerződések EU-s joggal, azaz a szolgáltatásnyújtás alapszabadságával, a szabad versennyel és egyéb irányelvekkel, köztük az Infosoc irányelvvel (2001/29/EK) való összeegyeztethetőségéről (az ügy rövid bemutatását és a tényállást lásd itt). Az EUB ítéletének lényege az alábbiakban foglalható össze: egyrészt az uniós joggal ellentétes a labdarúgó-mérkőzések közvetítésének olyan engedélyezési rendszere, amely a műsorsugárzó-szervezeteknek tagállamonként biztosít területi kizárólagosságot, és amely megtiltja a televíziónézőknek, hogy ezeket a műsorokat dekóder segítségével más tagállamokban nézzék. Másrészt az ítélet kimondja, hogy a labdarúgó mérkőzések önmagukban nem állnak szerzői jogi védelem alatt, azonban a nyitó képsorok, a főcímzenék, a mérkőzések összefoglalója és a különböző grafikák védett műnek minősülnek, így azok pubokban való közvetítése az Infosoc irányelv értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítésnek” minősül, amelyhez a mű szerzőjének engedélye szükséges.
Az EUB döntését követően a nemzeti bíróság, az Egyesült Királyságbeli High Court először Football Association Premier League (FAPL) vs. QC Leisure és társai ügyben hozott ítéletet 2012. február 3-án (lásd itt). A QC Leisure ítéletet követően pedig – érdekes módon egyébként relatíve kisebb médiavisszhangot kapva – 2012. február 24-én a High Court döntött a Karen Murphy és az FAPL nevében eljáró Media Protection Services Ltd között folyó ügyben is. A High Court jogerősen kimondta, hogy Karen Murphy jogszerűen használta a Görögországból importált dekódert a pubjában a Premier League mérkőzések sugárzására. Mindazonáltal – hasonlóan a QC Leisure ügyhöz – a High Court kiemelte, hogy további, a mérkőzések sugárzásának tágabb értelemben való jogszerűségéről – azaz gyakorlatilag a szerzői jogi kérdések egyes aspektusairól – később születik döntés. Mindazonáltal az már jelenleg is világosnak tűnik, hogy összességében az FAPL a Murphy és a QC Leisure ügyekben a High Court által hozott ítéletekre tekintettel jogi szempontból inkább vesztes félnek tekinthető.
A High Court Murphy ítéletével összefüggésben kiemelendő, hogy az EUB alapul szolgáló döntése szerint az FAPL, mint a nyitó képsorok, a főcímzenék, a mérkőzések összefoglalói és a különböző grafikák szerzői jogi jogosultja jogosult az Infosoc irányelv (10) preambulumbekezdésében rögzített „megfelelő díjazásra”. Ebből adódóan az előfizető-felhasználó, tehát pl. Karen Murphy jogszerűen csak akkor sugározhatja pubjában a Premier League mérkőzéseket, ha erre az általa a jogosulttal, a jogosult nevében eljáró műsorszolgáltatóval vagy egyéb forgalmazóval kötött szerződésben – akár közvetetten – jogot szerzett és ezért a szerzői jogi jogosult, azaz végső soron az FAPL megfelelő díjazásban részesült. High Court azon megállapításából, mely szerint Karen Murphy jogszerűen sugározta a mérkőzéseket a pubjában, az következtetés vonható le, hogy a High Court úgy találta, hogy az FAPL megfelelő díjazásban részesült művei közvetítésért úgy is, hogy Murphy pusztán a magáncélra, és nem a kereskedelmi célra szánt – egyébként ráadásul Görögországban jogszerűen forgalomba hozott – dekódert vásárolta meg. Azaz a High Court és az EUB ítéletének logikáját követve elmondható, hogy Murphy adott esetben nem azért használta volna jogszerűtlenül a görög dekódert, mert azt Görögországból importálták, hanem azért, mivel a magáncélra szánt dekódert kereskedelmi célra használta fel, és ezzel a közvetítést olyan új nyilvánosság számára tette hozzáférhetővé, amelyért a szerzői jog jogosultja, az FAPL nem részesülhetett volna az Infosoc irányelv szerinti megfelelő összegű díjazásban. A High Court azonban – az ítéletének fényében – úgy ítélhette meg, hogy az FAPL tárgyi tényállás mellett megfelelő díjazásban részesült (Ezekről az összefüggésekről részletesebben lásd az Infokommunikáció és Jog c. folyóirat 2012/1. számában megjelent „Az EUB Murphy-ügyben hozott ítélete és várható hatásai a sportközvetítési jogok piacán” c. tanulmányomat.)
Tekintettel fentiekre és a QC Leisure ítéletben mondottakra úgy tűnik, hogy – az alapügyekben megvalósult tényállások mellett – az Egyesült Királyságban érvényes – a többi EU tagállamhoz képest igencsak magas – előfizetési díjak az EUB által Infosoc irányelv alapján mértékként megszabott „megfelelő díjazás” követelményeit túllépik. Azaz a QC Leisure és Murphy ügyben utalt, a megfelelő díjazás, mint gumiszabály értelmezése „a mérkőzések sugárzásának tágabb értelemben való jogszerűségéről” később döntő High Court határozatokban továbbra is kiemelt jelentőséggel bírhat.
Az FAPL szempontjából az idő azonban igencsak sürgető tényező, hiszen az FAPL elvileg már áprilisban kiírja a 2013-2016 közötti időszakra szóló, a közvetítési jogok értékesítésére vonatkozó tenderét. Az pedig nem kérdés, hogy a kiírásnak összhangban kell állnia mind az EU-s és mind a nemzeti joggal is.
A fokozatos válasz rendszerének európai úttörője kétségkívül Franciaország, ahol másfél éve üzemel a HADOPI, vagyis az online jogsértések megakadályozására létrehozott hatóság. A HADOPI a napokban tette közzé aktuális felmérését (az angol fordítás itt megtalálható), amely – a tartalomipar szempontjából – igen kedvező eredményekről számolt be. (A tanulmányról beszámolt a Torrentfreak, az 1709 Blog és az Index is.)
Az adatok elsősorban azt igazolják, hogy a következetes és gyors állami jogérvényesítés erőteljesen képes befolyásolni az emberek magatartását. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy azok túlnyomó többsége (95%-a), akit a HADOPI egy alkalommal már figyelmeztetett a jogsértő magatartás lehetséges következményeire, felhagy tevékenységével, és ezért második figyelmeztetésre már nincsen szükség.
A fentiekből egyenesen következik, hogy az összes rendelkezésre álló tanulmány szerint a vizsgált időszakban jelentősen visszaesett a P2P használók száma (17-29% között) és a P2P hálózatokon mért forgalom (43-66% között) is Franciaországban. Az adatsorhoz természetesen hozzátartozik, hogy a világon szinten mindenhol esik a P2P forgalom, amelynek szerepét egyre inkább a stream és a direct download jellegű szolgáltatások veszik át, ugyanakkor a HADOPI olyan jelet nem tapasztalt, amely arra utalt volna, hogy a P2P használók más illegális forrásra tértek volna át Framciaországban.
A P2P forgalom visszaeséséből ugyanakkor nem következik a legális online szolgáltatók azonnali piaci fellendülése. Miközben a rendelkezésre álló adatok szerint a zene- és filmipar bevételei 2011-ben még mindig csökkentek Franciaországban, az online forgalom fellendülőben van, számos zenei szolgáltató tudott jelentős bővülést elérni a piacon. Azt is az eredmények között tarthatja nyilván a HADOPI, hogy a megkérdezettek harmadát a HADOPI tevékenysége vezette arra, hogy rendszeresebben fogyasszon legális forrásból származó kulturális terméket.
Számomra az következik ebből, hogy egy konzekvens és gyors jogérvényesítési gyakorlat képes az emberek magatartását befolyásolni. A jelentés azt is igazolja, hogy az illegális források visszaszorulása lélegzethez juttatja a legális szolgáltatókat, illetve megteremti a tisztességes verseny alapvető piaci feltételeit. Alátámasztja továbbá azt az előzetes várakozást is, hogy önmagában a P2P forgalom visszanyesése nem elégséges indikátor a legális piac robbanásszerű növekedésének beindításához, ahhoz ugyanis részint hosszabb időre, másrészt pedig a közönség igényeit kielégítő szolgáltatásokra is szükség van.
Érdemes lesz összevetni az állam által működtetett HADOPI rendszer hatékonyságát a piaci önszabályozás alapján létrejövő (például amerikai) megoldásokkal. Meggyőződésem, hogy a piac saját eszközeivel hatékonyabban (tehát társadalmi szinten is mérhető költségmegtakarítás mellett) képes hasonló eredményeket elérni. Ez persze azt feltételezi, hogy a piaci szereplők felismerik, hogy vagy saját maguk kezelik a nagyon is létező problémát, vagy az államra bízzák a gondok kezelését. Úgy látom, a magyar piac szereplői például még nem érettek ennek felismeréséhez.
Tegnap este a Klauzál téri Kisüzemben, egy Marge-koncerttel indítottuk útjára a Dal+Szerző magazint, az Artisjus új, negyedévente megjelenő ingyenes lapját. Büszke „apaként” szeretném ezt most minden olvasó figyelmébe ajánlani.
Az Európai Bíróság március közepén két olyan ítéletet is hozott, amelyben a nyilvánossághoz közvetítés fogalmát kellett értelmeznie. A két említett eljárás közül most a PPL és Írország közötti C-162/10. számú üggyel (PPL v Írország) foglalkozunk.
Az alapügy felperese a hangfelvétel előállítók ír közös jogkezelő szervezete, a Phonographic Performance (Ireland) Limited (PPL), amely az ír állam ellen indított eljárásban kártérítést követelt, mondván, az ír szabályozás ellentétes az Uniós joggal. A PPL azért indított keresetet, mert az ír nemzeti jog szerint a szálloda üzemeltetője nem köteles jogdíjat fizetni a hangfelvétel előállítójának, ha a hangfelvételt a szállodai szobában meghallgathatóvá teszi.
A hivatkozott nemzeti jog (2000. évi Copyright and Related Rights Act 97. cikke) valóban mentesíti a szálloda üzemeltetőjét a jogdíjfizetési kötelezettség alól, ha a hangfelvételt a szállóvendégek számára szállást biztosító épületben, a szállóvendégek részére nyújtott szórakozási lehetőségek részeként teszi meghallgathatóvá. A PPL megítélése szerint ez a rendelkezés ellentétes a 2006/115/EK irányelv 8. cikkével.
TOVÁBB »Amikor tavaly a Német Kalózpárt helyi szervezete bejutott a berlini tartományi parlamentbe, nem feltétlenül tűnt úgy, hogy e siker gyorsan és könnyen megismételhető lesz.
A 2012. március 25-én Saar-vidéken tartott tartományi választások alkalmával azonban a Piraten Partei Deutschland helyi egysége is sikerrel vette az akadályt, és 35.646 szavazattal, az összes szavazat 7.4 százalékával, negyedik erőként, négy mandátumot szerezve bejutott a saarbrückenben székelő tartományi parlamentbe. (Talán kissé meglepő módon még a Zöldeket is megelőzték, akik csak 5 százalékot értek el.)
A Német Kalózpárt híradása külön kiemeli, hogy az első választók 23 százaléka szavazott a kalózokra. Az eseményről lásd Rick Falkvinge gyors elemzését, aki külön kiemeli, hogy ez a siker a harmadik 2009 óta, épp ezért a Nemzetközi Kalózmozgalom egyelőre nem tekinthető nagy erőnek, persze sokat változhat mindez az elkövetkező időkben.
Az új Büntető Törvénykönyvről szóló javaslat társadalmi egyeztetésének aktuális szakasza a napokban zárult le. A koncepció szerzői jogi részéről a Magyar Szerzői Jogi Fórum is állást foglalt.
dr. Jókúti András úrnakfőosztályvezetőSzellemi Tulajdon Nemzeti HivatalaJogi és Nemzetközi Főosztály
Tisztelt Főosztályvezető Úr!Megköszönve felkérését az új Büntető Törvénykönyvről szóló KIM-előterjesztés (a továbbiakban: „Előterjesztés”) véleményezésére, a Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület képviseletében az alábbi észrevételeket teszem.1. Szabálysértési alakzat (Előterjesztés 148.§-a)Az Egyesület alapvetően nem kifogásolja, hogy a csupán kisebb vagyoni hátrányt okozó cselekmények – az „ultima ratio” elvét követve – ne bűncselekménynek, hanem szabálysértésnek minősüljenek a jövőben.Az Egyesület úgy látja, a változtatás a kriminál-statisztikák látszólagos javulását eredményezheti a jövőben, amely azonban – sajnos – egyáltalán nem fog jelentkezni az okozott vagyoni kár csökkenésében. A változás továbbá nem eredményezheti a ténylegesen megindított eljárások számának csökkenését sem, csupán annyi következik belőle, hogy a jövőben az eljárásokat nem a büntető-bíróságok előtt, hanem a szabálysértési hatóság előtt kell majd lefolytatni. E tekintetben fontos felhívni a figyelmet arra, hogy az EBH 2000.188. számú eseti döntése szerint a büntetőbíróságoknak a szerzői jog rendelkezéseit is helyesen kell értelmezniük. Ez az eseti döntés a jövőben minimumkövetelményként lesz alkalmazandó a szabálysértési hatóságokra is, miközben az ügyek megítélése olyan szakértelmet igényel, amely jelenleg nem biztosított a szabálysértési hatóságok szintjén. A tisztességes szabálysértési eljárás lefolytatásához szükséges személyi és dologi feltételek megteremtése igen komoly anyagi terhet jelenthet a költségvetés számára, amelynek fedezete kérdéses.Fontosnak tartjuk annak jelzését is, hogy a szerzői jognak vannak olyan jogosultjai, akik (amelyek) – a piac sajátosságai, illetve az egyes műfajok esetén tapasztalható extrém rövid életciklus miatt – a mű (szomszédos jogi teljesítmény) teljes védelmi ideje alatt sem képesek 100.000 forint összegű jogdíjat realizálni. Ez a helyzet például egyes alkalmazott grafikai műfajok (például webdizájn), illetve könnyűzenei alkotások ún. közreműködő előadóművészei esetén.Jelezni kívánjuk tovább, hogy az új szabályozásból következően a korábbinál is fontosabbá válik a vagyoni kár megállapításának módszertana, ettől függhet ugyanis, hogy adott cselekmény végső soron bűncselekménynek vagy szabálysértésnek minősül-e. Tény, hogy a vagyoni kár megállapításának ma nincsen jogszabályban meghatározott módszertana, illetve közmegegyezésnek örvendő gyakorlata sem, ezért jelentős jogalkalmazási nehézségeket okozhat a bagatell cselekmények szabálysértésé minősítése.2. Bitorlás (Előterjesztés 429.§)Az Előterjesztés a bitorlás esetén alapvetően a jelenleg hatályos szabályokat követi, mind a tényállás, mind pedig a büntetési tétel kapcsán.Az Egyesület jelezni kívánja, hogy az Előterjesztés 430.§-a a védelem közvetett tárgyaként – követve a hatályos jogszabályt – kizárólag az „irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotást” jelöli meg, amely több megfontolást is szükségessé tesz. Az Előterjesztés megfogalmazása egyértelműen az Szjt. 1.§ (1) bekezdését követi, ezzel együtt is hiányzik annak rögzítése, hogy a Btk. mit ért az idézett fogalmak alatt. Szükség lenne az Szjt-re való hivatkozást legalább a jogszabály indokolásában megjeleníteni, különös tekintettel arra, hogy ez a hivatkozás a szerzői jogi tényállásból (Előterjesztés 431.§) is kikerült.Úgyszintén megfontolásra érdemes az a kérdés, hogy a tényállás oltalma miért korlátozódik a szerzőkre. Mivel a bitorlás - a szerzőség elismerésén túl – végső soron a név feltüntetésével függ össze, ezért indokolt annak vizsgálata, hogy ez az oltalom a szerzőkön túl egyes kapcsolódó jogi jogosultakat is megillethet-e. Az Egyesület úgy látja, hogy nincsen olyan jogpolitikai ok, amely legalább azokat a szomszédos jogi jogosultakat kizárná a szerzőkkel azonos terjedelmű büntetőjogi védelem lehetőségéből, akik teljesítményüket természetes személyként nyújtják. Érdemes továbbá figyelembe venni a polgári bíróságok azon gyakorlatát is, amely szerint a személyhez fűződő jogok sérelme csak különös feltételek fennállása esetén eredményezheti a vagyoni kártérítési igény jogosságát, amely komolyan csökkenti egy esetleges polgári ítélet visszatartó erejét.3. Szerzői jogi tényállás (Előterjesztés 431. §)Az Előterjesztés szerint a szerzői jogi tényállást „rendszeres haszonszerzés végett, vagy vagyoni hátrányt okozva” lehet megvalósítani. A „vagyoni hátrány okozása”, mint tényállási elem azonos a jelenleg hatályos szöveggel, azonban a „haszonszerzés végett” fordulat esetén új elemként jelent meg a „rendszeresség” követelménye.Az említett módosítás értékelésekor azt (is) szükséges megvizsgálni, hogy az megfelel-e a TRIPS egyezmény 61. cikkének. Az említett szakasz a következő rendelkezést tartalmazza az angol nyelvű eredeti szövegben, illetve magyar fordításban:„Members shall provide for criminal procedures and penalties to be applied at least in cases of wilful trademark counterfeiting or copyright piracy on a commercial scale. Remedies available shall include imprisonment and/or monetary fines sufficient to provide a deterrent, consistently with the level of penalties applied for crimes of a corresponding gravity.”„A Tagok alkossanak büntetőeljárási és büntetési jogszabályokat, éspedig minimálisan a szándékos védjegyhamisítás és a kereskedelmi nagyságrendű (üzletszerű) szerzői jogi kalózkodás esetére. Az alkalmazandó eszközök között szerepeljen a szabadságvesztés és az elrettentéshez (visszatartáshoz) elegendő összegű pénzbüntetés…”Az első pillanatra is látható, hogy az Előterjesztés eltér a TRIPS egyezmény magyar szövegétől a „rendszerességre” utaló fordulat beemelésével. Az eltérés egy lehetséges következménye, hogy az Előterjesztés – épp a „rendszerességre” való utalás okán – némileg szűkebbre korlátozza a tényállást, mint ami egyébként a TRIPS egyezményből következik.Bár az Előterjesztés szerint a tényleges vagyoni kár megléte esetén – feltéve, hogy a vagyoni kár mértéke meghaladta a szabálysértési alakzat felső határát – a bűncselekmény megállapítható, a vagyoni kár tényleges bekövetkezése hiányában egyes, nem ismétlődő jellegű cselekmények kieshetnek a büntetendő magatartások köréből, vagy legalábbis csupán kísérletként lesznek büntethetőek. Ha ugyanis az elkövető szándéka nem rendszeres jogsértésre irányul (például csupán egyetlen mozifilm engedély nélküli másolati példányait kívánja a piacon teríteni), és a hatóságok még az első példány értékesítését megelőzően megakadályozzák a bűncselekmény befejezését, úgy olyan magatartásról beszélhetünk, amely az Előterjesztés alapján nem (vagy legfeljebb kísérletként), a TRIPS egyezmény alapján azonban büntetendő lenne. (Szükséges azt is megjegyezni ezen a helyen, hogy TRIPS egyezmény elvileg azt is lehetővé teszi, hogy a szabadságvesztés büntetését ne bűntető, hanem szabálysértési eljárás útján rendelje alkalmazni a jogalkotó, ugyanakkor az Előterjesztés részint – helyesen – nem tesz említést az alkalmazandó büntetésről, másrészt pedig a szabálysértési alakzat feltétele is a vagyoni kár bekövetkezése.Az Egyesület nem látja indokoltnak, hogy a minősített esetek közül kikerült az „üzletszerűség”, mint tényállási elem, javasoljuk, hogy a jogalkotó e tekintetben a hatályos jogszabály megoldását kövesse.Végezetül jelezzük, hogy az Előterjesztésben a normaszöveg, illetve annak indokolása nem konzisztens (például a szabálysértési alakzat felső értékhatára az indokolás szerint ötvenezer forint). A meglévő eltéréseket feltétlenül javítani szükséges annak érdekében, hogy a jogalkalmazás számára egyértelmű eligazítást adjon a jogalkotó.Budapest, 2012. március 09.Tisztelettel:dr. Tomori Pálelnök
Az amerikai jogosultak és a legnagyobb amerikai internetes szolgáltatók (pl. Comcast, Cablevision, Verizon, Time Warner Cable) tavaly nyáron állapodtak meg egymással arról, hogy – önszabályozás keretében – bevezetik a fokozatos válasz rendszerét (ld. erről a korábbi bejegyzéseket itt és itt).
Úgy tűnik, a megállapodásban részes felek komolyan gondolták a tervet, és az aláírás óta eltelt hónapokba folyamatosan dolgoztak a megvalósításon. Bár a megállapodás rögzített elvek gyakorlati kivitelezéséről szinte semmit nem lehet tudni, a múlt héten a RIAA vezetője, Cary Sherman az Association of American Publishers által szervezett New York-i panelbeszélgetésben elmondta, hogy a programban résztvevő szolgáltatók többsége még július elseje előtt bevezeti a fokozatos választ.
A RIAA elnöke sem árult el túl sokat a háttérről, azt azonban elmondta a CNET-nek, hogy az ISP-k teljesen automatizált eljárásra készülnek, ami – tekintettel az előfizetők számára – meglepetésnek semmiképp sem tekinthető.